Képzeletbeli barátok gyermekkorban

Magyarországon a szülők között talán még a mai napig van egy furcsa, kicsit aggodalommal eltöltő jelenség a gyerekekkel kapcsolatosan. Körülbelül óvodás korban a gyermek elkezd beszélni a szobában amikor egyedül van, és sokszor egyedül játszik, de mégis mintha interakcióba lenne valakivel. Bizony ezek a személyek a képzeletbeli barátok, akik sok gyermek életébe betoppannak és ugyanolyan hirtelen eltűnnek. Erről a jelenségről relatívan kevés szakirodalom szól, pedig egyre elterjedtebb kérdést jelentenek a szülők életében. Kik lehetnek ezek a rejtélyes lények, és mit akarnak a gyerektől, vagy a gyerek mit akar tőlük?

Kik is a képzeletbeli barátok?

Talán úgy tudnánk megfogalmaznia legegyszerűbben, hogy minden olyan részben, vagy teljesen a fantázia által megalkotott és létrehozott személy, vagy élőlény, aki legalább egy napig megjelent a gyermek életében. Képzeletbeli barátnak tekinthetünk emberi vagy mesebeli személyeket, vagy akár plüssöket is, akiknek a gyermek személyiséggel ruház fel. A régi pszichológiai elméletek alapján a képzeletbeli vagy fantázia barátokat rossz előjelnek tekintették. Úgy vélték, hogy ezek nagyfokú izoláltságra és akár pszichés zavarokra utalnak. Az újabb kutatások azonban bizonyítják, hogy a képzeletbeli barátok megjelenése nem, hogy problémát jelent, hanem inkább pozitív jelként tekinthető. Azok a gyermekek, akiknél megjelenik ez a fantázia személy, nagyobb képzelő erővel és kreativitással rendelkeznek, és nagyobb a szókincsük, jobban kitudják fejezni önmagukat.

Miért van szükség rá?

A kérdésre a választ ismét a gyermeki fejlődés menetében találjuk meg. Az iskolás kor előtt a gyerekek nagyobb hangsúlyt fektetnek a fantáziavilág átélésére. Ez a mágikus világ felcserélődik majd és a realitás egyre inkább átveszi majd az irányítást a gondolkodásukban. Egy kisóvodás gyermek még minden gond nélkül elhiszi akár a Mikulás létezését, vagy azt, hogy a szivárványok mögött apró lények élnek. Azonban, ahogyan fejlődik és kognitív képességei átalakulnak, egyre inkább különbséget tud tenni a fantázia és a valóság között, míg nem a realitás szinte teljesen átveszi a fő szerepet, a fantázia pedig megmarad a kreativitásban, képzelőerőben. Erről a folyamatról már korábbi cikkünkben szót ejtettünk. A képzeletbeli barát ennek az átmeneti időszaknak egy fontos jelensége. A gyerek már képes megkülönböztetni a valóságot és a mágikus világot, tudja mi létezik és mi az, amit csak ő képzelt el. Azonban még sok érzelmi helyzetet, problémát nem tud megfelelően kezelni. Nincs még mindenhez megoldása, és sokszor a benne megjelenő kérdésekre még nem tud választ adni. Ekkor jelenik meg a barát. A képzeletbeli barát segítséget ad a gyermeknek ezekben az érzelmi helyzetekben. Ő által a gyerek ki tud próbálni olyan társas helyzeteket, amelyeket a valóságban még nem mer. Tud vele új szituációkat átélni, esetleg olyan kommunikációs formákat alkalmazni, tesztelgetni, amiket amúgy nem tenne meg. Ezáltal a barát egy segítséget ad számára, hogy fejlődjön a szociális készsége.

Ezeken túl a vágyait, szükségleteit megteremtheti általa, és egyfajta kiegészítőként jelenhet meg. Mivel a fantázia szülötte, így olyan lehet amilyet ő szeretne. Bárhogyan kinézhet, bármilyen tulajdonsága lehet. Például lehet bátor, ha esetleg a gyerek fél sok helyzetben. Lehet vicces és szórakoztató, ha épp bánatos. Olyan tulajdonságokkal és képességekkel ruházhatja fel, amelyekkel később azonosulni szeretne. Ugyanakkor ezek ellentétére is tökéletesen szolgálhat. Ha van olyan gondolat, vagy érzés amitől fél, tart a gyerek, akkor az testet ölthet egy képzeletbeli barátként és a gyerek beszélgethet vele, megismerkedhet a megszemélyesített belső tartalmakkal, egészen addig míg nem áll rá készen, hogy ismét elfogadja azokat. Az utolsó gondolattal pedig elérkezünk egy fontos tulajdonsághoz. A képzeletbeli barát csak addig van jelen az életében, míg szüksége van rá. Ha az csak egy nap, akkor azt követően eltűnik. A gyermekek a legtöbb esetben elengedik a barátjukat, vagy egyszerűen elfelejtik, hiszen már nincs rá szükség, így nincs miért megtartani a fantáziában.

Mit tegyen a szülő?

Erre talán a legegyszerűbb válasz, hogy semmit. A legjobb ha elfogadjuk a barát létezését, és engedjük a gyermek számára, hogy szabadon megteremthesse őt. Mint a fentiekből látható, ez a barát nem jelent veszélyt, így semmiképp nem szabad tiltani a gyermeket tőle, és nem szabad erőltetni a barát elengedését. A gyerekek nem válnak emiatt zárkózottá, és nem sérülnek ezen folyamatban. Szülőként engedjük be az életünkbe a képzeletbeli barátot, és ezáltal mi is gazdagodhatunk érzelmileg. Fontos, hogy ne vegyük át a barát létezését, ne tegyünk úgy mintha mi is látnánk, ha mi is beszélgetnénk vele. Ez a lény csak is a gyermekünké, ez az ő sajátja. Az ő érzéseinek, gondolatainak kivetítése, így fontos, hogy az ő tudatában maradjon. Azonban megkérdezhetjük,  hogy van, most épp mit játszanak, milyen volt a napjuk stb. Nagyon sok lényeges információt szerezhetünk gyermekünk lelki világáról, érzelmeiről, ha befogadóak vagyunk, és megtapasztaljuk miképp viselkedik a baráttal, hogyan beszél vele, miket csinálnak, esetleg, hogy milyen képességei vannak, hogyan néz ki.

Lényeges viszont, hogy soha ne büntessünk a baráttal, ne kérjük számon a gyereket általa, ne hasonlítgassuk hozzá!

A képzeletbeli barátok megjelenése tehát egy normális folyamat a gyermekek fejlődésében. Szülőként pedig a legtöbbet az elfogadással tehetjük. Gyermekünk számára ez egy pozitív barát, és az általa megkapott segítséggel tud még inkább fejlődni. Természetesen, amennyiben a barát létezése idővel túl mutat a normál fejlődésen, vagy esetleg gyermekünk nem tud elszakadni tőle, a valóságtól, a szociális kapcsolatoktól elzárkózik, akkor fontos átbeszélni és megtalálni a barát létezésének értelmét és okát, akár szakember segítségével.

Kádár Annamária gondolatai:

„…a mese által kialakított belső kép egy életen át elkísérheti a gyermeket, és a képzeletbeli baráthoz hasonló érzelmi biztonságot nyújthat. A képzeletbeli barát a feltétel nélküli elfogadás megtestesítője. A képzeletbeli barát tisztelete a gyermekvilág tiszteletének része. Képzeletbeli barát segítségével biztonságos környezetben lehet gyakorolni az ismeretlen helyzeteket és a társas kapcsolatok működését.”

Felhasznált szakirodalom

Kádár Annamária: Mesepszichológia –Az érzelmi intelligancia fejlesztése gyermekkorban, 2012. Kulcslyuk Kiadó

A blogcikket munkacsoportunk korábbi tagja, Balogh Ádám pszichológus írta. Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége lelki problémái leküzdésében, forduljon bizalommal szakembereinkhez.