Mi az a szociális szorongás?

A szociális szorongás a harmadik leggyakoribb pszichiátriai megbetegedés, mely leggyakrabban gyermekkorban vagy serdülőkorban (10 és 20 év között) kezdődik, kezelés nélkül krónikussá válhat, és egy életen ét fennmaradhat.

Sokszor fordul elő együtt depresszióval, generalizált szorongással, pánikzavarral vagy szerhasználati zavarokkal.

A szociális szorongás tünetei

A szociális szorongó személyek általában félnek a társas helyzetektől. Ez a félelem vagy szorongás olyan interakciókban jelenik meg, ahol az egyén ki van téve mások figyelmének.

Az emberek tartanak attól, hogy nem képesek megfelelően viselkedni, félelemmel tölti el őket, hogy esetlegesen megszégyenülnek, ezért tartanak mások negatív megítélésétől, a kellemetlen érzéseket pedig megpróbálják elkerülni. Ez a félelem olyan mértékű is lehet, hogy a személy akár le is blokkolhat és a képességeinél rosszabb teljesítményt nyújthat a munkahelyén. Így ez a szorongás nagymértékben kihat az életére, befolyásolhatja a munkahelyi, baráti, családi kapcsolatait.

Az emberek a társas helyzetekben fellépő stressz hatására olyan fizikai tüneteket élnek át, mint a remegés, a gombócérzés a torokban, a pánikrohamszerű tünetek, a hányinger, az elvörösödés és az izzadás. Pszichés tünetként a társas helyzetekben érzett félelem és szorongás, a mások véleményétől való túlzott aggódás jelenhet meg. A szorongás viselkedéses formában is megnyilvánulhat, mint például a szemkontaktus kerülése, társaság szélére állás, halk beszéd, rövid válaszok. Szorongás hatására elkerülő viselkedés is megfigyelhető.

A szociális szorongással élő személyek esetén gyakran előfordul az alacsony önértékelés, az ala­csony énhatékonyság érzése, a magas szintű önkritika és az, hogy nagymértékben függnek mások véleményétől.  Az is elmondható, hogy kevésbé elégedettek az életükkel, és nehezen kérnek segítséget, hiszen magukat alacsonyabb rendűnek, rosszabb képességűnek látják.

A szociális szorongás típusai

• interakciós szorongás: ez a fajta szorongás olyan helyzetekben jelenik meg, amelyben a személy másokkal lép kapcsolatba, másokkal kell kommunikálnia (pl. telefonhívás, felettessel való egyeztetés);

• performációs szorongás: olyan helyzetekre vonatkozik, amikor a személy mások előtt cselekszik (pl. enni, inni, írni vagy sétálni).

A szociális szorongás mint kontinuum

A szociális szorongásnak különböző szintjei vannak: a félénkségtől kezdve a több helyzetben megnyilvánuló gátlásosságon át a szociális fóbiáig, melynek legszélsőségesebb formája az elkerülő magatartászavar.

A szociális szorongás kialakulása

• Gyerekkorban a szociális szorongás például olyan helyzetekben jelenik meg, mint a szóbeli felelés az iskolában, vagy elmenni egy szülinapi zsúrra. A gyerekek még nem feltétlen tudják megfogalmazni az érzéseiket, gondolataikat, ezért inkább a viselkedésük (elkerülő viselkedés, kapaszkodás a szülőbe, sírás) mutathatja meg, hogy szociális szorongással küzdenek. Fontos kritérium ebben a korban, hogy ez a szorongás nem csak a felnőttek vonatkozásában jelenik meg, hanem kortársakkal szemben is.

• Serdülőkorban az önreflexió fejlődése, a kapcsolatok átrendeződése, az identitás kialakítása, a párkapcsolatra való igény mind-mind növeli a másiktól jövő visszajelzés fontosságát. Ezért a normál fejlődés részeként felerősödik a szociális szorongás, és az esetek többségében ebben az időszakban alakul ki a szociális szorongás zavar.

A serdülők már differenciáltabban képesek beszélni az érzéseikről és gondolataikról. Így már ekkor tetten érhetőek a szocilis helyzetekkel kapcsolatos negatív kogníciók.

Kialakulásában és fennmaradásában három alapvető veszélyeztető tényezőt találtak fontosnak:

1. kognitív – figyelmi, emlékezeti és helyzetértelmezési – torzítások,
2. inadekvát szociális készségek, valamint
3.  hibás vagy akaratlan megerősítések

A szociális szorongás kognitív modelljei

A kognitív modell szerint a szorongás egy veszélyhelyzetre adott reakció. A szoci­ális szorongás esetén ez a veszély lehet a megalázás, a megszégyenülés, illetve mások negatív véleménye vagy az attól való félelem.

Másrészt ez a szorongás abból is fakad, hogy a személy önmaga szociális helyzetét és értékét túlságosan alacsonyra, másokét viszont túlzottan magasra értékeli.

Clark és Wells (1995) elmélete szerint a szorongó egyén nagyon vágyik arra, hogy mások őt pozitívan lássák, miközben a személy attól tart, hogy társas helyzetekben nem tud megfelelően viselkedni, ami számára negatív szociális következményekkel (mint például elutasítással vagy státuszvesztéssel) jár. Emiatt fenyegetésként éli meg a társas helyzeteket. Az észlelt stresszre beindul egy kortizolválasz és egy vegetatív idegrendszeri válasz, amelyek a szorongásos tüneteket okozzák. 

A szorongás fizikai jeleinek megtapasztalása azt az érzést kelti a szorongó személyben, hogy fenyegetve van, hogy tényleg “baj” van, ami egy pozitív visszacsatolásként tovább növelheti a szorongást. Közben a személy attól is tart, hogy mások észreveszik a szorongását, ami miatt pedig negatívabban fogják őt megítélni.  Vagyis a szorongó személyt lekötik a saját testi válaszai és negatív gondolatai, ami miatt kivonja magát a társas helyzetből, és kevesebb figyelmet fordít a környezetére. Így akár érdektelennek, passzívnak is tűnhet, amire passzivitással is reagálhatnak a körülötte lévők.

Ha a személy nagyon erősnek éli meg a szorongását, akkor sok esetben úgy dönt, hogy kilép a helyzetből, és a későbbiekben elkerüli azokat. Az elkerülés funkciója, hogy megvédje a személyeket a stressztől és az intenzív negatív érzelmektől. Ezt a viselkedést pedig hatékonynak élik meg, ezért sok esetben alkalmazzák is.

Mi tud segíteni a szociális szorongás kezelésében?

Serdülők esetén a védelmet nyújtó tényezők közül a szociális támaszt találták fontosnak, valamint azt, hogy a szorongó serdülők a kihívásokkal szemben milyen stratégiákat használnak, de számít az attribúciós stílus, az optimizmus és a saját önszabályozó képességekben való hit is.

A szociális szorongást enyhíthetik az adaptív érzelemszabályozó stratégiák (mint például a pozitív átkeretezés), vagy a megfelelő kognitív érzelemszabályozási stratégiák használata, vagyis az, ha az érzelmileg felkavaró információkat tudatosan kezelik, dolgozzák fel. Ezért is szokott hatékonyan működni a kognitív terápia.

Erős szorongás esetén érdemes szakemberhez fordulni, mivel ebben az esetben a leghatékonyabbnak a gyógyszeres kezelés és terápia együttes alkalmazása bizonyult. A gyógyszer a testi tünetek kezelésében segít, míg a terápia abban, hogy a személy másképp gondolkodjon a helyzetekről, ez pedig lehetőséget ad arra is, hogy másképp élje meg azokat.

A szociális szorongásban nagy segítségére lehet az egyénnek a csoportos önismeret is.

Felhasznált szakirodalom

• Basler J., Bali C., Fehér A., Kiss B. L., Zsidó A.N., (2024). A Liebowitz Szociális Szorongás Kérdőív Magyar nyelvű validálása, faktorstruktúráinak, összehasonlítása és tételeinek modern tesztelméleti elemzése, Magyar Pszichológiai Szemle 79 (2024) 1, 73–100
• Kotta I., (2011). Az iskolai szorongás, Tudásmenedzsment,12(2), 70-79.
• Perczel-Forintos, D., & Kresznerits, S. (2017). Szociális szorongás és önértékelés: a „Félelem a negatív megítéléstől”(FÉLNE) kérdőív hazai adaptációja. Orvosi Hetilap, 158(22), 843-850.
• Strell-Zimonyi, F., Kovács, A., & Miklósi, M. (2020). A szociális szorongás zavar a fejlődéspszichopatológia tükrében. Neuropsychopharmacol Hung, 22(3), 91-100.

A blogcikket Lónichné Ménich Helga tanácsadó szakpszichológus írta. Úgy érzi, hogy ön is érintett a szociális szorongásban? Forduljon bizalommal szakemberünkhöz, foglaljon időpontot most online pszichoterápiás konzultációra!