Önismereti csoport vagy egyéni önismeret: Szakértők tapasztalatai a segítő folyamatokról
Hogyan válasszunk a pszichoterápiás formák közül, ha önismereti munkába kezdenénk? Egyéni vagy csoportos pszichoterápia nyújthat megoldást lelki problémánkra? Milyen egyedülálló előnyei lehetnek a csoportterápiának, és számít-e, hogy online vagy jelenléti csoportterápiát választunk? Szakembereink beszélgetéséből ezekre a kérdésekre is megtudhatja a választ, tartson velünk! A podcast felvételt cikkünk végén érheti el.
A beszélgetés résztvevői és szakmai tapasztalataik
A podcast során hét szakember osztotta meg tapasztalatait a csoportos és egyéni önismeret témakörében. Maróti Eszter klinikai szakpszichológus, Lengyel Katalin sportszakpszichológus, Kovács Gábor tanácsadó szakpszichológus, Lónichné Ménich Helga tanácsadó szakpszichológus, Seidel Mónika pszichológus, valamint Terényi Zoltán pszichiáter és csoportanalitikus, illetve Habis Melinda klinikai szakpszichológus és alapító vettek részt a beszélgetésben.
A szakemberek saját élményeiken keresztül mutatták be azokat a módszereket és dinamikákat, amelyek egy önismereti csoport munkáját jellemzik. A beszélgetés különlegessége, hogy a résztvevők nemcsak szakmai szempontból közelítették meg a témát, hanem személyes tapasztalataikat is megosztották, így átfogó képet kaphatunk mindkét terápiás forma előnyeiről és kihívásairól. Ez a kettős perspektíva – a professzionális és a személyes élmény – különösen hasznossá teszi a beszélgetést azok számára, akik érdeklődnek a pszichológiai segítségnyújtás különböző formái iránt.
A segítés többszereplős természete
A pszichoterápiás folyamatokban a segítés túlmutat a hagyományos terapeuta-kliens viszony keretein. Ahogy Maróti Eszter megfogalmazta: “Pszichoterápia során nem csak a kliens és a segítő kapcsolatáról beszélhetünk, hiszen a tagok aktívan vagy passzívan, akár rejtett módon is részt vehetnek a terápiás folyamatban.” A terápiás folyamatban részt vevő szereplők köre széles: párkapcsolatok, szülő-gyerek viszonyok, nagyszülők, testvérkapcsolatok dinamikái, valamint a tágabb szociális és társas kapcsolatok rétegződése mind befolyásolhatják a gyógyulási folyamatot.
Csoportterápia esetén ez a komplexitás még inkább megjelenik, hiszen a segítő és segített szerepek dinamikusan változnak a résztvevők között a folyamat alakulásától függően. A csoportban résztvevő minden tag tud egymásnak segíteni, egy 10 fős csoportban akár 10 szemléletmód is megjelenhet.” Ez a folyamatos szerepváltás gazdagítja a terápiás élményt és több perspektívát nyit meg a problémák megközelítéséhez.
A facilitálás művészete és a közös problémamegoldás
A csoportvezetés egyik legfontosabb aspektusa a facilitáló szerep betöltése, amely lényegesen eltér a hagyományos direktív terápiás megközelítéstől. Ahogy Lónichné Ménich Helga megfogalmazta: “inkább tényleg úgy facilitálja a dolgokat meg a történéseket, és a kereteket tartja jobban, erre fokozottan figyel.” A csoportvezető nem annyira a közvetlen segítségnyújtásra fókuszál, hanem a folyamatok elősegítésére és a biztonságos keretek fenntartására.
Terényi Zoltán egy különösen értékes gondolatot fogalmazott meg: “létrejön egy olyan helyzet is jó esetben, amikor közös probléma alakul ki, vagy közös problémává válik az, amit valaki oda bevisz, és akkor valójában önmagán segít az az alakulat.”
Ez a jelenség azt mutatja, hogy a csoport képes kollektív bölcsességet létrehozni, ahol az egyéni probléma a közösség problémájává transzformálódik, és ennek megoldásán közösen dolgoznak. Ez a megközelítés nemcsak hatékonyabb lehet, hanem mélyebb összetartozást és kölcsönös támogatást is eredményez a csoporttagok között.
Az egyéni felelősség és öngyógyítás szerepe
A terápiás folyamat egyik kulcseleme, hogy a kliens mennyire képes önmaga segítségére lenni. Seidel Mónika ezt így fogalmazta meg: “az egyéni folyamattal kapcsolatban jutott eszembe, hogy a kliens mennyire segít önmagának. Ott sokszor abban segítjük, hogy ő megtalálja a saját megoldását problémájára.”
A segítségkérés nem passzív befogadást jelent, hanem aktív részvételt igényel. A kliens felelőssége abban rejlik, hogy a kapott támogatást hogyan tudja beépíteni az életébe, és azt miként fordítja át konstruktív változássá vagy fejlődéssé. Mindkét önismereti forma esetén fontos szerepet játszanak a környezetben lévő személyek, hogy ők mennyire támogatók, lehetővé teszik-e, hogy a személy időt szánjon a saját céljai megvalósítására.
A gyógyulás végső soron mindig az egyén saját munkájának eredménye, de ezt a munkát számos tényező befolyásolja és támogathatja a csoportos helyzetben.
A csoportterápia egyedülálló előnyei
A csoportterápia olyan lehetőségeket kínál, amelyek az egyéni terápiában nem, vagy nehezen elérhetők. Kovács Gábor kiemelte: “a csoportban az a többlet is megjelenik, hogy ott lehetőségünk válik jobban arra, hogy a társas interakciókat gyakoroljuk, hogy másokra reagáljunk, és mások reagáljanak ránk.”
Az egyéni terápiában kialakult kétszemélyes dinamika – “mint egy szülő és egy gyerek” kapcsolata – korlátozza a társas helyzetek gyakorlását. Ezzel szemben a csoportban inkább a család jelenik meg. Tehát, ahol többen vagyunk, ott vannak a szülők, a testvérek, tágabb rokonok.”
Seidel Mónika egy másik fontos előnyt is megfogalmazott: “sokszor nem is szívesen mondjuk ki elsőként a gondolatainkat, de ha valaki a csoportban kimondja a saját gondolatunkat, és arra tudunk reflektálni, az is nagyon sokat segíthet.”
Ez a jelenség nemcsak arról szól, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal, hanem arról is, hogy olyan témák kerülhetnek előtérbe, amelyeket egyébként nehezen mertünk volna felszínre hozni. A csoport így egy biztonságos teret teremt a nehéz témák megközelítésére.
A környezet hatása és a stigma kérdése
A terápiás folyamat sikerességét jelentősen befolyásolja a környezet hozzáállása, függetlenül a választott formától. Kovács Gábor rámutatott: “a felnőtteknél is fontos kérdés, hogy a környezet hogyan viszonyul a változáshoz.” Ha a családtagok, barátok vagy kollégák negatívan értékelik azt, hogy valaki terápiába jár, az tud egy nehezítő tényező lenni. Fordított esetben, amikor a környezet támogatóan áll a folyamathoz, akkor az nagyon nagy előny lehet.
Lengyel Katalin szomorú társadalmi jelenségre hívta fel a figyelmet: “sajnos előfordul, hogy még mindig stigma az, hogy pszichológushoz járunk.” Ez a stigma arra kényszerítheti a klienseket, hogy titkolják terápiás folyamataikat, ami további stresszforrást jelenthet. A szakemberek kiemelik, hogy gyakran maga a környezet szorul pszichoedukációra vagy támogatásra ahhoz, hogy megértse és támogatni tudja a segítséget kereső személyt. A környezet reakciója nemcsak a motivációt befolyásolja, hanem a terápia eredményességét is meghatározza.
Hogyan válasszunk a terápiás formák között?
A megfelelő terápiás forma kiválasztása összetett döntés, amelyben több tényező is szerepet játszik. Az egyéni terápia különösen előnyös olyan esetekben, amikor valamilyen speciális problémával küzdünk, míg a csoportos forma akkor válik értékessé, amikor “hasonló problémák köré szerveződik a csoport.” Maróti Eszter fontos szempontot emelt ki: “azoknál a problémáknál, ahol előtérben van a probléma a társas aspektusa, vagy nehezített mondjuk a kapcsolódás az emberekhez, érdemes csoportot választani.”
A szégyen kérdése is meghatározó lehet: egyesek számára az egyéni tér nyújt nagyobb biztonságot az intim témák megbeszéléséhez, míg mások számára a csoport közössége jelent támogatást. Fontos hangsúlyozni, hogy a két forma nem konkurál egymással – gyakran kombinálhatók vagy követhetik egymást az élethelyzet változásainak megfelelően. Jó esetben a biztonságot és a stabilitást a stabil keretek és a csoportvezetők (akik betartatják a szabályokat) biztosítják.
Az önismereti csoportban a mélyebb önismeret elérése, elősegítése a cél egy bizonyos témában, az életünk egy konkrét területén vagy általánosságban. Ez a változás, fejlődés segíti, hogy az életünk gazdagodjon, hatékonyabbak, önállóbbak, rugalmasabbak legyünk. Az egyéni terápia esetén elsődleges cél az életprobléma, elakadás, betegség feloldása, hatékonyabb kezelésének elősegítése.
Online vs. jelenléti csoportok tapasztalatai
A technológiai fejlődés új lehetőségeket teremtett a csoportterápia területén is. Kovács Gábor személyes tapasztalata szerint: “amikor online csináltunk csoportot, nagyon hasonlóan működött. Tehát az egy tapasztalás volt számomra, hogy szinte ugyanazokat a jelenségeket, ugyanazokat a kapcsolódásokat lehetett megélni.”
Az online forma különösen értékes lehet bizonyos célcsoportok számára. Lengyel Katalin kiemelte: “rengeteg kliensünk dolgozik és él külföldön, és nekik különösen jó megoldás lehet az online csoport, merthogy nagyon sokan izoláltan élnek.”
Az online részvétel lehetővé teszi, hogy a résztvevők olyan megszokott biztonságos környezetből jelentkeznek be, amit ismernek. Ugyanakkor ez nagyobb felelősséget is ró a résztvevőkre, hiszen nekik kell biztosítaniuk a zavartalan környezetet. Az informális kapcsolódási lehetőségek hiánya (közös ebéd, útközben való beszélgetés) kihívást jelent, de kreatív megoldásokkal áthidalható. A hibrid megoldások rugalmasságot biztosítanak, lehetővé téve, hogy valaki átmenetileg online csatlakozzon egy egyébként jelenléti csoporthoz.
Bensőséges, bizalmas, biztonságos
A biztonságos terápiás tér kialakítása alapvető fontosságú mind az egyéni, mind a csoportos munkában. Habis Melinda kiemelte: “a csoportszabályok között ott van a kölcsönös tisztelet, elfogadás, meghallgatás, hogy ne vágjunk egymás szavába.” Ez a biztonság nem automatikusan alakul ki, hanem tudatos munkát igényel minden résztvevőtől. Kovács Gábor megfogalmazása szerint: “valami olyasmi, amin mindenkinek dolgoznia kell, ami érdekében mindenkinek bele kell tenni a saját véleményét, gondolatát, és meg kell fogalmaznia a saját elvárásait.”
A bizalmi légkör fokozatos kialakulása teszi lehetővé, hogy a résztvevők saját tempójukban nyíljanak meg. Mindemellett fontos, hogy a csoportban „mindenki megélhesse önmagát olyannak, amilyen ő egyébként”- fogalmazott Seidel Mónika.
A csoportvezető szerepe kulcsfontosságú ebben a folyamatban: nemcsak a szabályok betartását kell biztosítania, hanem azt is, hogy minden tag érezze, hogy látják és elfogadják őt. A biztonság egyik jele az, amikor a csoporttagok képesek konstruktív visszajelzéseket adni egymásnak anélkül, hogy sértenék vagy támadnák egymást.
A csoportdinamika gyógyító ereje
A csoportban megélhető élmények sokrétűek és gyógyító hatásúak. A résztvevők megtapasztalhatják, hogy nem egyedül vannak problémáikkal, visszajelzést kaphatnak és adhatnak másoknak, valamint folyamatosan interakcióban állnak egymással. Ez olyan, mint egy csapatjáték, ahol együttműködésre van szükség, de mindenki megőrizheti szabadságát és saját határait. A csoport lehetőséget ad arra, hogy új dinamikákat próbáljunk ki, hibázzunk, sikereket éljünk meg, és tanuljunk magunkról társas helyzetekben.
Mivel problémáink nagy része társas közegben keletkezett, logikus, hogy csoportos környezetben is gyógyíthatók. A csoport biztonságos gyakorlótérként működik, ahol a résztvevők kipróbálhatják magukat anélkül, hogy a megszokott kapcsolati dinamikáik ismétlődnének. Ez új, pozitív tapasztalatok szerzését teszi lehetővé, amelyek később a mindennapi életben is hasznosíthatók. A csoportban szerzett élmények gyakran túlmutatnak a terápiás órákon, és életre szóló barátságok, támogató kapcsolatok alakulhatnak ki a résztvevők között.
A csoportvezetés művészete
A csoportvezető szerepe összetett és sokrétű: egyszerre kell biztonságot adnia, facilitálnia a folyamatokat, és kezelnie a felmerülő feszültségeket. A vezető magabiztossága és rutinja kulcsfontosságú abban, hogy a csoporttagok biztonságban érezzék magukat és képesek legyenek megnyílni. Fontos, hogy a vezető felismerje, mikor kell beavatkozni, mikor lehet eltérni a tematikától, és hogyan kell kezelni azokat a helyzeteket, amikor túl mély vagy személyes témák merülnek fel, amelyek inkább egyéni terápiát igényelnek.
A csoportvezető nem egyedül felelős a biztonságos légkörért – ez közös alkotás a tagokkal együtt. Ideális esetben a két csoportvezető is támogatja egymást, és a háttérben szupervízió, szakmai támogatás áll rendelkezésre. A vezetőnek képesnek kell lennie kreatív megoldásokat facilitálni, empátiát mobilizálni, és olyan környezetet teremteni, ahol a csoporttagok saját problémamegoldó képességeik révén támogatják egymást. A tematikától való eltérés megengedhető és gyakran termékeny lehet, de ezt tudatosan és a csoport érdekében kell kezelni, ami a vezetők feladata.
A hosszú távú hatások és kapcsolatok jelentősége
A terápiás folyamatok hatása gyakran túlmutat az aktív részvétel időszakán. A csoportos önismeret lehetőséget biztosít akár arra is, hogy a csoport megszűnése után is megmaradjanak ezek a kapcsolatok, hogy az ember bátrabban kezdeményezzen mondjuk újabb baráti kapcsolatok kialakítását. Ez különösen értékes lehet azok számára, akiknek nehézséget okoz új kapcsolatok építése.
A csoportban megtapasztalt elfogadás és összetartozás élménye erőforrásként szolgálhat még évek múlva is. A csoportterápiás élmény tehát nagyon intenzív és tartós lehet. A csoportban kialakult dinamikák és a közös problémamegoldás tapasztalata olyan készségeket ad, amelyek a mindennapi életben is hasznosíthatók. Az egyéni terápiában megszerzett önismeret és problémamegoldó képességek pedig a személyes fejlődés szilárd alapját képezik.
Mindkét forma hosszú távon hozzájárul ahhoz, hogy az egyén képessé váljon egészséges kapcsolatok kialakítására és érzelmileg kiegyensúlyozott élet élésére.
A teljes beszélgetés a Spotify csatornánkon érhető el, az alábbi linkre kattintva.
A felvételen hallható spontán beszélgetés jól modellezi az önismereti csoportok működését: hiteles képet nyújt az önismereti csoportok működéséről, valamint arról, hogy milyen élményt adhat a részvétel.
