Toxikus pozitivitás
Mindennapi életünk során rejtett vagy éppen egészen nyílt módon gyakran találkozunk azzal az elvárással, hogy „legyen mindig minden rendben”. Vigasztalónak vagy éppen bátorítónak, támogatónak szánt mondatokat kapunk a környezetünktől és adunk mi magunk is. Emlékezzünk csak vissza egy helyzetre, amikor valaki azt mondta „nézd a jó oldalát”, „ugyan, ez nem is akkora gond”.
Jól hangzik, és sokszor valóban segít, ha az ember képes optimistán tekinteni a világra. Ugyanakkor előfordul, hogy a jó szándék mögött olyan gondolkodás húzódik meg, amely valójában árthat: ez a toxikus pozitivitás.
A toxikus pozitivitás, tehát…
…olyan viselkedési és érzelmi séma, melynek lényege, hogy mindig csak pozitív érzelmek legyenek jelen, a negatív érzések, hangulatok vagy gondok pedig semmiképp ne kerüljenek felszínre. Másként megfogalmazva, a toxikus pozitivitás hátterében az az alapgondolat húzódik, hogy a negatív érzelmek kifejezése elfogadhatatlan, ezért mindig „jól kell lenni”, még akkor is, ha valójában nem vagyunk rendben.
Mégis miért toxikus, ha pozitív?
Az optimizmusnak, a pozitív gondolkodásnak számos előnye van: jobb stresszkezelés, magasabb motiváció, jobb általános lelki állapot. Ugyanakkor, amikor az optimizmus kényszerként, minden körülményektől független elvárásként jelenik meg, akkor fordul át toxikusba.
- A minden körülmények közötti pozitív hozzáállás, nagyon gyakran az érzelmi feldolgozás helyett, érzelmi elfojtáshoz vezet. Ha például nem megengedett a szomorúság, az aggodalom vagy éppen a harag, akkor megtanulunk átsiklani az érzéseink felett, és nem nevezzük nevén, nem azonosítjuk ezeket az érzéseket. Pedig az érzelmeknek fontos funkciójuk van: jelzik, hogy valami nincs rendben, hogy figyelemre, változásra van szükségünk egy helyzetben. Az elfojtás viszont feszültséget okoz és hosszú távon káros lehet.
- A negatív érzések megélésének és kimutatásának tiltása, a belső feszültség növekedéséhez, alacsonyabb önelfogadáshoz, és akár depressziós tünetekhez is vezethet.
- Érzéseinket akkor tudjuk feldolgozni, ha validáljuk őket. Ha a környezet a negatív érzéseinket bagatellizálja, vagy ignorálja („légy pozitív”, „ne erre gondolj”), akkor azt tanulhatjuk meg, hogy érzéseink nem jogosak és nem mondhatjuk ki őket. Ez csökkenti az önelfogadást és növeli a szégyen és a bűntudat érzésének megjelenését.
- Ha csak a pozitív oldalát nézzük a dolgoknak, gyakori, hogy nem tudunk szembenézni az életünkben fennálló problémákkal. Ilyen esetekben, a problémára nem fordítunk kellő figyelmet ahhoz, hogy megoldjuk, feldolgozzuk. Ez hosszú távon sokszor nagyobb terhelést okoz, mintha az adott pillanatban szembenéznénk a nehézségekkel.
- Kapcsolódásainkra is negatív hatással lehet, ugyanis, ha a környezetünkben, munkahelyen, családban az a norma, hogy csak a jó érzések megoszthatók, akkor valódi érzelmi őszinteségre nincs lehetőségünk, ami bizalomi nehézségekhez, elszigetelődéshez vezethet.
Mit tehetünk a toxikus pozitivitás ellen?
Érzelmek validálása – A negatív érzéseké is! Jó, ha együttérzéssel tudunk fordulni a negatív érzések felé: „nem baj, ha most szomorú vagyok/haragszom/aggódom”. Fontos látnunk, hogy minden érzés jelzés értékű. Ha kimondjuk őket („szomorú vagyok”), máris elkezdjük őket feldolgozni. Az érzések fel- és elismerése az első lépés a mentális feldolgozás felé.
Ne helyettesítsük a valódi feldolgozást a túlzott pozitivitással: az optimizmus jó, de nem helyettesíti azt, hogy átérezzük, átgondoljuk, átbeszéljük azokat a dolgokat, eseményeket, amelyek történtek velünk. Nem csak “túlélni” kell, hanem feldolgozni is a velünk történteket.
Társas támogatás, nyílt kommunikáció: fontos, hogy legyen olyan közegünk, akár családi, baráti vagy munkahelyi kapcsolatok, ahol nem csak a „minden rendben” állapotunkkal lehetünk jelen, hanem a „nem vagyok most rendben” is elfogadható.
Ezek a gyakorlatok is segíthetnek:
- Naplóírás: „Ma azt éreztem, hogy… Azért éreztem ezt, mert…” – így az érzéseket tudatosítjuk.
- „Minden érzésnek helye van” emlékeztetők: lehet ez háttérkép a telefonon, vagy éppen egy hűtőszekrényre kiragasztott emlékeztető. Ha felmerül negatív érzésünk, mondjuk ki: “Most félek. És ez rendben van.”
- Érdeklődés mások iránt: A sablonos „jól vagyok” válasz után újra feltenni a kérdést a számunkra fontos embereknek: „Hogy vagy ma valójában?” és utána valóban meghallgatni.
- Tudatos optimizmus a toxikus pozitivitás helyett: „Minden jó lesz!” felkiáltás helyett kombináljuk a reményeinket a realitással pl.: „Most baj van, de amit tenni tudok, az az hogy…”
Ha szükséges, kérjünk szakmai segítséget!
Ha valaki tartósan elnyomja érzéseit, vagy azt érzi, hogy egyedül nem tud változtatni a negatív érzelmeit figyelmen kívül hagyó attitűdjén – akkor sem, ha erre motivált -, akkor érdemes pszichológus segítségét kérni.
Felhasznált szakirodalom
- Kaunang, T. M., Utari, D. A., Dewi, R. D. C., Wasita, R. R. R., & Riesmiyatiningdyah, R. (2025). Analysis of Toxic Positivity Behavior and Its Impact on Individual Mental Health in the Workplace. Journal of the American Institute, 2(5), 705-713.
- Wyatt, Z. (2024). The dark side of# PositiveVibes: Understanding toxic positivity in modern culture. Psychiatry.
- Shipp, H. G., & Hall, K. C. (2024). Analyzing the concept of toxic positivity for nursing: A dimensional analysis approach. Journal of Advanced Nursing, 80(8), 3146-3157.
- Feltner, M. E. (2023). Toxic positivity and perceptions of mental health.
- Shallcross, A. J., Troy, A. S., Boland, M., & Mauss, I. B. (2010). Let it be: Accepting negative emotional experiences predicts decreased negative affect and depressive symptoms. Behaviour research and therapy, 48(9), 921-929.
- Ford, B. Q., Lam, P., John, O. P., & Mauss, I. B. (2018). The psychological health benefits of accepting negative emotions and thoughts: Laboratory, diary, and longitudinal evidence. Journal of personality and social psychology, 115(6), 1075.
A blogcikket Maróti Eszter klinikai szakpszichológus írta. Magára ismert a fentiekben, és úgy érzi, segítségre van szüksége az önismeret útján? Forduljon bizalommal szakemberünkhöz online pszichoterápiás konzultációra. Foglaljon időpontot ide kattintva!
