Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Cím,
Gyakran fantáziálok arról hogy megcsal a férjem és én hogyan reagálnám le. Arra gondolok, hogy új életet kezdenék, lefogynék a bánattól.
De tudatosan erre nem vágyok és nem értem miért tolakodik elő ez bennem.
Nagyon köszönöm válaszát, Marianna
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne rendszeres találkozók keretében átbeszélni ezt a problémát pszichológussal, annak révén deríthető ki, hogy miben gyökerezik ez a visszatérő rossz gondolat.
üdvözlettel Pergel Száraz Cintia
Kedves Doktor úr,
3 hete szakított velem a párom, 1 év után. Az okot igazából nem tudom megérteni. Egyik nap még azt mondta szeret, házat szerettünk volna venni, gyereket terveztünk. Másnap arra mentem haza, hogy azt mondta Ő elfáradt. Viszonylag gyakran ivott röviditalt, olyankor máshogy viselkedett, agresszívabb volt és olyankor mindent a fejemhez vágott, amit előtte soha mondott józanul. Pl. többször megkérdeztem, hogy változtassak-e valamiben, vagy jó-e neki minden ahogy van (mivel szeretném ha boldog lenne). Erre mindig az volt a válasz, hogy nincs velem semmi baj, szeret.
Előttem sok éven keresztül nem volt hivatalos párkapcsolata (42 éves). Nekem már több sok éves párkapcsolatom volt (36 éves vagyok). Azt tudtam, hogy az előző kapcsolatából is egyik napról a másikra lépett ki, de mivel magától nem mesélt erről, nem faggattam (gondoltam az a múlt).
Pszichoterápiára járok azóta (előtte is jártam évekig pszichológushoz más családi problémák miatt). Arra gondoltam, hogy lehet kötődési problémái vannak, viszont most az jutott eszembe, hogy lehet én nem tudok kötődni, nem is Ő? Lehet hogy tényleg én rontottam el a dolgot? Nagyon gyorsan összeköltöztünk és 3-4 hónappal később már kijelentette, hogy gyereket szeretne velem vállalni, majd lakásvásárlást terveztünk. Én egy kicsit gyorsnak éreztem, ezt jeleztem is felé, de utána idénre meglett a hely is, hol fogunk keresgélni, még házat is voltam megnézni (egyedül, mert Ő dolgozott). A gyerek téma valahogy elcsendesedett, már nem is hozta szóba idén. A házról viszont sokat beszélt, hogy “majd ha a közös kertünkben ülünk” stb.
A szakításnál azon felül, hogy “Ő elfáradt, kommunikációs problémára fogta a dolgot, hogy mi elmentünk egymás mellett..”, valamint hogy én nem figyeltem magamra eléggé (nem ittam elég vizet, nem szedtem vitaminokat) – ezt elég mondvacsinált indoknak érzem, bár igaz volt, tényleg nem tudtam erre figyelni soha (de ez a kapcsolat elején is így volt, tudott róla).
Tudom, egy kapcsolatot nem lehet pár mondat alapján elemezni és értékelni, de mégis ebben kérem segítségét.
Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Egy ilyen hirtelen szakítás valóban megterheli az embert. Megértem, hogy mély érzelmi hatással volt Önre. Ilyen esetben mindent kétségbe vonunk, elgondolkozunk azon, hogy mi milyen hibát követhettünk el, vagy esetleg mit kellett volna másképp tennünk. A leírása alapján feltételezhetően lehettek valódi problémák Önök között, amelyeket nem oldottak meg. Sajnos azt, hogy mennyire haladtak gyorsan, vagy ez kinek és milyen formában volt megterhelő, nem lehet megmondani ennyi információ alapján. Azt írta levelében, hogy rendszeresen jár pszichológushoz és ha jól értettem jelenleg is aktív pszichoterápián vesz részt. Javaslom, hogy beszéljen pszichológusával a történtekről, hozza be a közös terükbe mint témakör. A megemlített magyarázatokat mindenképp beszéljék át, ha van lehetősége, akkor ne egyedül töprengjen rajtuk.
Jó napot kívánok!
Olyan helyzetbe kerültem hogy rádöbbentem évekkel ezelőtt hogy meleg vagyok. Most van az első meleg párkapcsolatom már 7 hónapja.
Sajnos nem tudok bízni a páromban, ok nélkül és egyfolytában azt nézem melyik közösségi oldalon mikor volt elérhető.5 percenként nézem és ha látom elérhető akkor már aggódok hogy kivel beszél mert nekem nem irt 1 órája.
De nagyon szeret, mutatja és mondja is.
Ennek ellenére mindig azt hiszem mással beszél.Mit tudnék tenni?
Előre is köszönöm a válaszát
Kedves Patrik!
Köszönjük a levelét!
Leveléből nem derül ki, hogy honnan táplálkozhat a féltékenysége, például adott-e okot erre partnere korábban, vagy esetleg Önnek volt negatív tapasztalata más kapcsolatában, stb. Emellett ahogy a melegségéről ír, az az érzésem, hogy ezzel a gondolattal nem sikerült teljesen megbírkóznia, nem tudta személyiségébe megfelelően integrálni meleg identitását. Véleményem szerint érdemes lenne pszichológus segítségét kérnie ebben a folyamatban, illetve támogatásával választ kaphatna a féltékenységének megjelenésével kapcsolatos kérdéseire is, melyek megválaszolásával a féltékenységre irányuló érzései és gondolatai oldhatók lennének.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot kívánok!olyan kèrdésem lenne hogy a párommal 2éve vagyunk együtt abból 1.5ève együtt èlünk ès normális e hogy mindennap 4-5szexet igènyel de minimum 3at.ő 30èves èn 35.szex után le sem lankad a pènisze…nem szed semmilyen gyógyszert sem drogokat sem pedig potencia növelőt..amikor egésznap együtt vagyunk állandóan merevedése van.engem ez már kezd zavarni ès kimeríteni…volt mikor beszéltünk róla hogy csökkentjük nem erőszakoskodott de agresszív lett a viselkedése.ha meg van a napi 3 akkor kenyérre lehet kenni.szeretném kielégíteni de ez olyan mintha kielègítetlen lenne…minden szexnèl elèlvez és mindig van ondója is.azt mondja azért ilyen mert szeret.próbáltam lefárasztani fizikai munkával hátha akkor kevesebb lesz az igènye de nem.nem tudom mi tèvő legyek de így kevésnek érzem magam hozzá és valahol úgy gondolom valami betegsége van.köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján felmerül a kérdés bennem, hogy a túlzott szexuális vágynak vajon mi lehet a funkciója a párja életében. Érdemes lenne vele beszélgetni arról, hogy feszültség, stressz hatását hogyan tudja ő magában feloldani (pl. amikor nem volt párkapcsolata), jelenleg milyen feszültségek érik őt, az előző kapcsolataiban ugyanilyen sűrűn igényelte-e a testi érintkezést, hogyan tudja kifejezni ő a szeretetét, Önnek milyen programokra, gyengédségre, szeretetre lenne igénye, milyen jövőbeli terveik lennének együtt stb. Amennyiben a párja is szeretné, hogy megtalálják erre a viselkedésre az okokat, illetve a megoldást, szexuálpszichológus szakember felkeresése lenne javasolt.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javasolt lenne megtekintenie, sok hasznos információt talál bennük:
Üdvözlettel:
Szabó LiliHogyan tudnék normális életet élni?
Rádöbbentem hogy az egész életem el lett rontva.
Az élet legtöbb területén gátolt vagyok.
Csak kudarcos kapcsolataim voltak.
Félbehagyott iskolák. Pár hónapos, hetes munkahelyek. Rájöttem hogy így már fel se fognak venni sehova.
Volt hogy felvettek volna de nem mentem el mert rástresszeltem.
Az a legrosszabb hogy fel se fogom a tetteim, döntéseim következményeit, csak jóval késöbb. Mintha valami értelmi fogyatékosságom lenne.
Sose lesz családom, arról már lemondtam, semmi örömöm az életben.
Szerintem valami korai lelki sérülés következménye ez az állapot. Megéri vajon leélni így egy életet?
Látom hogy másoknak milyen egyszerű az élet, én meg dolgozni se tudok huzamosabb ideig, mert előjön valami lelki bajom.
Anyáméknál élek és valószínűleg életem végéig velük fogok élni, de lehetséges ha majd meghalnak akkor utcára kerülök, vagy eltart majd valaki, mert bárhogy próbálom nem tudom megoldani az életem. Egyszerű munkakör ellátása is nehézkes nekem, sok ember között.
Sokáig álom világban éltem azt hittem azért mert van egy érettségim azzal bármilyen munkára felvesznek. De látom hogy mindenhova szakma kell és sok sok munkatapasztalat.
Előfordulthat, hogy a személyiségem zavartan fejlődött? Egyszerűen nem tudnám ellátni magam ha saját lábra kéne állnom. El tudnék költözni a szüleimtől albérletbe, de oda is folyamatos munkaviszony kell, a munkához jó szakma, esetleg diploma, ahhoz hogy munkám legyen nem szabad rövid munkaviszonyokkal rendelkezni, mert be se hívnak.
Ahhoz hogy párkapcsolatom legyen szükség van arra hogy a partner lássa hogy képes vagyok megállni a lábamon és dolgozok.manapság már a randi is egy állásinterjú. Vagy nemtudom nem volt még párkapcsolatom, csak szex. És késöbb már nehéz lesz társat találni ha nem volt még kapcsolatom.
Könyebb lenne ha rendelkeznék jogosítvannyal, bővülne a lehetőség, de anno megbuktam rajta kétszer.
Ezekre rá döbbenek de már késő. Az oké hogy elmegyek pszichológushoz, de ő se oldja meg az életemet és nekem pont ezzel van problémám, hogy nincsenek módszereim arra, hogyan kéne tudatosan, felépíteni, vezetni az életemet. Szakmát tanulni, bejárni szorgalmasan végigcsinálni. Nem otthagyni, mert épp rossz kedvem van. Azon csodálkozom a családban mindenki szorgalmas, sok ideje dolgoznak egy munkahelyen, önálló életet élnek. Apám élsportoló.
Pedig mindenki azt mondja ránézésre értelmes ember vagyok.
Szüleimen igyekszek nem élősködni, ami pénz összejön a betanított munkákból abból költök. Ez is olyan lehangoló, hogy csak ilyen munkákat tudok vállalni, olyan emberek között akiknek szintén hasonló problémáik vannak. Általában olyan munkahelyek ezek, ahol mások is kevés időt töltenek el.
A pszichológia mit mond erre?
Hogyan leszek így önálló, párkapcsolat, család?
Mások akik képesek ezekre, hogyan csinálják? Karrier, önálló életvezetés. Így nevelték őket kisgyerek koruk óta?
Egyébként nekem fogalmam sincs milyen foglalkozás lenne való nekem.
Ha ismerkedek valakivel mindig kérdezik mivel foglalkozok.
Nem bízok magamban, gyakran szembesültem azzal, hogy mások mindent jobban tudnak nálam.
24 éves férfi vagyok.
Kedves levélíró!
Köszönjük a megkeresését!
Átlépve a felnőtt kor kapuját számos olyan problémával nézünk szembe, amik nehéz döntéseket kívánnak meg tőlünk. Ilyen például a szülőktől való függetlenedés, pályaválasztás, elköteleződés, stabil kapcsolatok és párkapcsolatok kialakítása. A választások variációja akár végtelen számú is lehet, emiatt a jelen helyzetben egyre nagyobb bizonytalanság és frusztráció ölthet testet, ami akádolyozza a pozitív jövőképet és tervezőképességünket.
Abban teljes mértékben igaza van, hogy egy pszichológus nem fogja megoldani az Ön problémáit, viszont segíthet abban, hogy választ kapjon az Önben megfogalmazódó kérdésekre. (“Hogyan lehet normális életet élni?, Mit rontottam el?, Hogyan kellene másképp csinálni?, Miért nem tudok kitartani a munkahelyeken?, Miért adok fel mindent hamar?”, stb.) Megválaszolásuk mentén pedig egyre jobban megismerhetné önmagát és megtalálhatná az Önben rejlő lehetségeket és erőforrásokat, melyek utat mutatnának a jövőjére nézve.
A megjelenő negatív én- és világkép, az élet értelmének megkérdőjelezése és az eddigi kudarcok miatt véleményem szerint minél előbb szakemberhez kellene fordulnia.
Erre lehetőséget nyújt weboldalunk, de a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban is érdeklődhet.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Tanácsadó!
45 éves, 20 éves házasságban élő, 2 gyermekes nő vagyok. Külföldön élek, nemrég munkahelyet váltottam. Emellett férjem és köztem is egyre mélyült a szakadék:rengeteget aláz, bánt szavakkal évek óta, számos közös döntésért, vagy apróbb dolgokért is, ha balul sülnek el, engem hibáztat, érezteti, hogy neheztel rám. Ha társaságban felszabadultan viselkedem, utána négyszemközt mindig erősen, sokszor trágár módon kritizál.
Sajnos most már a gyerekek előtt is (12,17 évesek). Több éve nincs szexuális együttlétünk sajnos, mely részéről maradt el, a folyamatos elutasítások miatt én külön hálószobában lakom, köztünk sajnos minden testi kontaktus megszűnt (ölelés, simogatás stb.). Sajnos elértünk odáig, hogy én elválnék.
Az utóbbi években felrűnt egy személy az életemben,akihez lelkileg egyre közelebb kerültem, kerülök. Nagyon nagy hatással van rám, amit magam sem értek…mivel, ez a személy azonos nemű velem. Sokszor a gyerekek mellet, ez a barátnőm ad erőt, hogy felkeljek, dolgozzak, éljek. Olyan érzéseim vannak felé, mint a szerelem, vagy valami jó értelemben felkavaró…de ez több, mint barátság. Ijesztő, de valahol megnyugtató is ez az érzés számomra…mindketten heteroszexuálisak vagyunk (tudtommal), nekem nem volt semmilyen külső, szeretői kapcsolatom a házasságom alatt. Mégis olyan fizikai-kémiai vibrálást érzek kettőnk közt a barátnőmmel, olyan felszabadító, egyben biztonságos, otthonos a vele töltött idő, mint még senkivel. Én – végre önmagam lehetek vele. Azt gondoltam egy éve, hogy csak a rossz párkapcsolatom miatt keresek máshol törődést, 1-2 hönap és elmúlik ez az érzés. De nem múlt el…sőt. A szégyent, lelkiismeretfurdalást félretéve, lehet, hogy ez vagyok én? A nőkhöz vonzódom és ez is volt részben velem a baj az elmúlt húsz évben? Mit tehetek, hogy megtudjam a választ?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján nehéz ennyi információból pontos válaszokat adni, hogy vajon mi miatt érezhet így a barátnője iránt. Úgy gondolom, hogy a férje részéről való szóbeli bántalmazás, a házas élet, s a gyengédség hiánya, valamint a barátnőjétől kapott figyelem, s érzelmi támogatás lehet mindezek hátterében, ami miatt ez az érzelmi kavalkád kialakulhatott Önben. Gondolja végig, hogy milyen dolgokat hiányol a jelenlegi életében, mire vágyik, kitől kaphatná ezeket meg, más férfiak vajon felkeltik-e az érdeklődését, korábban érzett-e már hasonlót más nők iránt stb.
Ebben szexuálpszichológus szakember is segíthetne Önnek, javaslom, hogy keressen fel ilyen végzettségű szakembert, sokan online formában is dolgoznak.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliNagyon egyedül érzem magam és sok nehézség van a házasságomban
Kedves Csilla!
Köszönjük a levelét!
A házassági nehézségek és az ennek nyomán megélt társas magány jelentős problémákat okozhat a mentális egészségében. A rövid megfogalmazása alapján ennek okára és formájára nem derült fény, ezért úgy gondolom, hogy pszichológus segítségét kérve érdemes lenne ezeket a problémákat kissé kibontani, részletesen átbeszélni, majd egy adekvát megküzdési formát keresni a megoldásukra.
Oldalunkon én is és kollégáim is állunk rendelkezésére a fent említett folyamat segítésében, ha erre azonban nincs mód, akkor a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tudja pszichológussal felvenni a kapcsolatot.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
33 év után elvaltam lett egy új elettarsi kapcsolatom 6 év után most januárban lemaradtunk. Nem tudom mi történt nem tudom feldolgozni. A férjem bekulne de úgy érzem hogy képtelen vagyok. Boldogtalan vagyok nem tudom mi tévő legyek. Úgy érzem tarsfugo lettem nem tudok szabadulni az erzeseimtol. Köszönöm szépen.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Nehéz lehet Önnek, hogy ezek a negatív érzések uralják a mindennapjait. Levele alapján valószínűsítem, hogy az élettársával való kapcsolatát még nem tudta lezárni, elgyászolni. Ebben tudna segíteni Önnek pszichológus szakember, amíg ez nem történik meg, addig nehéz lehet egy új (vagy régi) kapcsolatba belemennie. Munkacsoportunkban Pergel-Száraz Cintia kolléganőmet ajánlom, aki gyásztanácsadó, s családterápiás képzést végzett is, online is végez konzultációt.
Az alábbi bejegyzéseinket javaslom megtekintésre:
Üdvözlettel:
Szabó LiliMinden nap azon gondolkozom hogy mit csinaltam rosszul. Nem igazan vannak barataim. Nem igazan tudok kommunikalni az emberekkel. Leginkabb ha beszelek a negativ dolgokra mutatok ra.. pl ha valamit csinalhatnank jobb modszerrel.. nos nem hiszem hogy ezt a munkahelyemen jo szemmel nezik. A munkatarsaimmal sincs tul jo viszonyom. Nem igazan ertem oket.. es valoszinuleg ok se engem.. minden napomat azon ragodva toltom hogy vajon mit gondolnak masok rolam.. vagy mit mondanak a hatam mogott.. minden egyes rossz lepesem a vegletekig elemzem es alig alszok ejszaka utana meg van hogy 14-16 orat egy huzamban az agyba toltok.
Pl legutobb a szuletesnapomon kozzetettem egy posztot amiben le irtam h halas vagyok azoknak akik segitettek el jutnom oda ahol most vagyok.. es egy ket embernek el kuldtem uzenetben is. Utana azon ragodtam hogy vajon most ok mit gondolnak rolam.. azt h egy segg nyalo vagyok vagy tudjak azt hogy ezt tenyleg igy gondolom es csak ki mondtam amit erzek..
Elnezest ha nem tul jo a megfogalmazasom. 12 eves korom ota angliaban elek igy nem mindig fejezem ki magam helyesen.
Kedves Vivien!
Köszönjük a levelét!
Véleményem szerint a negatív hangulata, világképe és az önmagáról alkotott negatív kép az alvási nehezítettséggel és a gyakori rágódással társulva depressziós tünetek felé mutathat. Egy pszichológus segítségét kérve jobban megérthetné önmagát, a gondolkodását, érzéseit, el tudná fogadni ezeket, anélkül, hogy erős bírálatokat fogalmazna meg magával szemben, és negatív látásmódja is sokat javulhatna.
Oldalunkon erre online lehetőséget tudunk biztosítani, de személyes terápiában is részt vehet, ha van erre lehetősége a lakóhelye közelében.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Dóra!
Múlt évben költöztem fel Budapestre a párommal. 2 éve élünk együtt. Ugyanis pár hét randevú után szinte egyből hozzá költöztem, mivel menekültem otthonról! Apum nem beszélt velem majdnem egy évig, mert el mertem költözni és ott hagyni őt! Ekkor ajánlotta fel az akkor még csak ismerősöm, hogy nála lakhatok! Be kell lássam nem szerelemből költöztem hozzá. Féltem egyedül lenni! Szinte már odáig jutottam, hogy nem voltam meg egyedül a lakásban. Aztán teltek a hónapok és én egyre jobban lettem mellette. Sajnos a mai napig nem szeretem szerelemből és nem is vonzódom hozzá. Viszont a lelki társam lett! Múlt nyáron viszont megismertem az egyik munkatársát, aki nagyon közvetlen volt, mikor megismerkedtünk!
Aztán rá egy hétre találkoztunk és került engem. Akkor már bejelöltem az egy közösségi oldalon. Aztán két hónap után nem bírtam tovább és írtam neki, hogy találkozzunk. Találkoztunk és mikor nem tudtam határozott választ adni arra, hogy miért is akartam a találkozót rideggé vált. Majd közölte, hogy ezt beszéljem meg a barátommal. Kértem, hogy ne mondja el a páromnak, hogy találkoztunk, erre azt mondta nem fogja, ha nem írok neki többet! Persze pár napra rá elmondta a barátomnak.
Azóta csak rajta jár az eszem! Szeretném elhagyni a párom, de egyszerűen nem tudom magam ravenni! Nem csak emiatt a férfi miatt, hanem mert nincs meg a szenvedély a részemről! Hol úgy érzem családot szeretnek vele, mert ő egy csodálatos ember. Hol pedig szabad akarok lenni! Vágyom más férfiakra! Őt viszont nem szeretném megbántani és elvesziteni!
Mit gondol azért ignorált a barátom haverja, mert nem tetszem neki vagy a barátom miatt? Mit kellene tennem? Szinte sóvárgok utána, amióta visszautasitott!
Köszönettel :
E.
Kedves E.!
Köszönjük a levelét!
A története alapján úgy vélem, hogy érdemes lenne jelenlegi kapcsolatát átgondolnia. Ahogy Ön is írta, szükséghelyzetből költöztek össze, s a mai napig sem tudott kialakulni a vonzalom, ezért vágyik más férfiakra. Egy önismereti munkában választ kaphatna arra, hogy miért menekülhet egyik férfitól a másikig, s miért okoz Önnek nehézséget egyedül vagy visszautasítva lenni.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Szeretnék segítséget kérni. A múltamban történtek elég durva dolgok. Bele kerültem egy “szektába” és ott rossz dolgokat követtem el. Ezekről senkinek nem beszélhetek.Ez 1 éve volt.Azóta is kísért a múltam folyton eszembe jutt nem hagy békén nem tudok tovább lépni.E miatt nagyon rejtélyes vagyok és zárkózott is. Az egész zavar. Előre köszönöm ha válaszol!
Kedves Kérdező,
azt javaslom, hogy a jelenre koncentráljon, a múltban tett dolgok és kapcsolatok egyrészt elmúltak, másrészt azok a viselkedések már nem jelentik azt, hogy most is úgy kellene viselkednie. Sokszor a múlt eseményeit érdemes egy megbízható felnőttel átbeszélni, hogy önmagában is feldolgozza, megértse és sikeresen túl tudja tenni magát rajta. Ön előtt még egy csodás élet és egészséges lehetőségek rejlenek, ami felè nyithat akár azzal is, ha a múlt dolgait egy segítő szakemberrel át tudja beszélni. Ez amiatt is javasolt, hogy a hibákból tudjon tanulni és erőt meríteni. Üdvözlettel
Kedves Doktornő! Párommal lassan 9 hónapja vagyunk együtt. Előttem volt egy három és fél éves kapcsolata. Sajnos a lezárása nem úgy sikerült ahogy szerettük volna. A lány mai napig nem tud beletörödni abba hogy köztük vége. Telefonál, irogat, már postai uton is csomagot küldött. Párom igyekezett úgy kezelni, hogy minél kevesebb hisztivel járjon az elfogadás, de már az ő türelme is elfogyott a lány irányába. Próbáljuk kizárni, de nincs olyan hét hogy legalább kétszer ne telefonáljon, vagy valamilyen módon hírt adjon magáról. Közösségi oldalainkat is figyeli, illetve hol letilt nehogy az újabb akciója után kapcsolatba tudjak lépni vele. Párom elmondása alapján már a kapcsolatukba is ilyen volt, túl ragaszkodó, illetve ha nem az történt amit ő akart nem egyszer sürgősségire kellett vinni annyira belelovalta magát a szituációba. Ön szerint tudunk ezzel kezdeni valamit vagy lassan hatósági segítséget kell kérnünk a nyugalmunk érdekében? Telefonszámcsere megtörtént, de az új számhoz hozzájutott, a lakcím váltás pedig egyenlőre nem megoldható.
Kedves Alexandra!
Levele alapján azt gondolom, hogy ha más nem segít, akkor a hatósági utat kell megpróbálni. Ez ugyanis zaklatás.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornő!
21 éves lány vagyok. Gyerekkorom óta szorongással küzdök hol rosszabb a helyzet hol egy kicsit jobb. Úgy érzem ebből nincs kiút, voltam több pszichológusnál, pszichiátrián gyerekkoromban, egy ideig szedtem gyógyszert.
Mindig visszaesek ebbe a gödörbe..
Nem szeretek emberek közé menni egyáltalán, dolgozni emiatt nem tudok elmenni, se boltba se sétálni sehová nem járok, ha nem muszáj. Ha elkell mennem valahová mégis, akkor nem tudok aludni éjszaka, gyomorgörcsöm van, gombóc van a torkomban, megy a hasam, gyorsan ver a szívem, nagyon gyengének érzem magam, remegek. Van egy párkapcsolatom már lassan 3éve, és tudom hogy ez így nem mehet tovább, mindig mindent a páromra hagyok, nem tudok elmenni vele sétálni, sokszor nem vagyok emiatt eléggé “mellette” és nagyon sajnálom őt, hogy ezt el kell viselje tőlem már megpróbáltam vele szakítani emiatt a dolog miatt mert így sok mindenről lemarad de ő azt mondta nem zavarja elfogad igy. Csak én nem tudom magam elfogadni.
Ha nem segítettek a gyógyszerek sem akkor hogyan tovább? Mit tudnék csinálni? Sokszor az öngyilkosság is megfordul a fejemben emiatt..
Előre is köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel: J.
Kedves Jázmin!
Szorongása pszichoterápia segítségével leküzdhető, melyről fontos tudni, hogy nem néhány alklamat jelent, hanem egy rendszeres találkozást klinikai szakpszichológussal. A vele kibontakozó bizalmas kapcsolat biztonságot adó keretei között lehet feltárni a rossz érzések gyökerét és kezelni azokat.
Öngyilkossági gondolatok esetén hívja a 116-123-as telefonszámot!
Üdvözlettel:
Habis MelindaTiszteletem, Barnabás vagyok 29 éves és agoro fóbiás lettem még tavaly Április 16.-án egy vizsgáról haza felé elájultam az autóban mert leesett a cukrom , én utána való 2hónapban még aktívan mentem és csináltam a dolgaimat utána egyik napon alig bírtam ki kelni az ágyból (ez 2 hétig ment) majd az utcára sem tudtam ki menni mert elkapott egyfajta szorongás érzet (nap közben aktív vagyok mái napig is a házban és 50-100méteres körzetében) de sajnos úgy érzem ,hogy egyedül nem tudom leküzdeni ezt a dolgot.
Kedves Barnabás!
A pánik tüneteket nem is lehet egyedül leküzdeni, a hatékony megoldást a pszichoterápia jelenti. Ha igényli, ehhez pszichológust munkacsoportunkból is választhat.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJonapot…azert irtam mert nemtudom mit tegyek…sokat gondokok arra hogy lehet jobb lenne ha nemlennek…es ez egyre erossebb bennem…azt erzem hogy jobb lenne azoknak is akkiket szeretek..bantom oket.nemakarom de megis igy van…nem fizikailag hanem erzermileg.sajnos inkabb a hazugsagot valasztom ha hibazok. csak hogy erre rament az eletem es mar a parom is eltavolodik tolem.pedig miatta probaltam mindig is eros maradni.o a legfontosabb nekem csak nemtudom kimutatni igazabol senkinek nem tudom.gyerekoromban nap mint nap lattam ahogy az edesapam veri az edesanyam ,minden este feltem hogy mikor jon haza es mi fog tortenni…allandoan sirtam de azt is ugy hogy senki ne lassa…mindenki ellot ugy tettem mintha minden rendben volna…es ez az egesz eletemre jellemzo…de mar ugy erzem nem megy tovabb es keso valtoztatni.6eve ellek egyutt a parommal…soha nem csaltam meg vagy akartam volna massal lenni…de a hazugsagaim miatt o ezt hiszi most meg mar ugy vagyunk hogy elakar hagyni csak ido kerdese…ha vele vagyok es kicsit kiengedem magam akkor jobb de ez nem tart sokaig mert mar nem bizik bennem pedig semmi ojat nem tettem amivel bantani akartam volna…de o is nehez termeszet es egeszenn masokra gondol.bar neki is igaza van vagy en mar nemtudom…ugy erzem mintha nemtudnak semmit.mintha nemtudnak normalisan mar elni.egyszer mar megprobaltam veget vetni mindennek. csak ramtalaltak…mar nemerzem azt hogy kellet volna….nemtudom mit varok ettol hogy ezt most leirtam…azt hittem jobb lesz de nem lett…azt erzem mindenkinek jobb lenne ha en mar nem lennek…
Kedves Kérdező!
Változtatni nem késő, viszont érdemes lenne feldolgoznia a sok szürnyűséget, ami Önnel történt. Meglátja, hogy ezután sokkal jobb lesz a közérzete és a párkapcsolata is pozitív irányba változik majd. Önismereti munka megkezdése szükséges, melyhez partnert munkacsoportunk pszichológusai közül is választhat. Öngyilkossági gondolatok esetén hívja a 116-123-as telefonszámot, vagy a mentőket.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
