Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Dr.!
Lenne egy nagy magánjellegű problémám, sajnos. Bele is kezdenék! A problémám az párkapcsolati probléma. A jelenlegi élettársammal 6 éve vagyunk boldog párkapcsolatban (gyermek nincs). És az életünkben pár hónapja egészen konkrétan a szomszédunkban új lakó költözött, egyedül mivel egykori párja bántalmazta lelkileg ezért költözött el! Aki nem más mint, a egyetemi ex. párom akivel 4 évig éltem együtt, és majdnem született gyermekünk is csak sajnos elvetélt, és nem ez volt a gond. Hanem azért mentünk szét mert másfelé vittek az útjaink. Rögtön újból megtaláltuk a közös hangot, jó érzés újra együtt lenni, jó érzés beszélgetni, és egymás közelébe lenni. És annak ellenére, hogy boldog párkapcsolatban élek, még is úgy érzem, hogy nem teljess az ami most van és, hogy hiányzik valami vagy valaki. Ha együtt vagyunk (pl.: kutyasétáltatás az ex. hölgyel ez a érzés nincs). Egyébként meg szorongás érzetem és agodalmam valamint szomorúságom van egyszerre ha nem találkozunk vagy nem beszélünk. Kérdésem, hogy ez miért van? Mitől alakult ki? Hiszen ezt már lezártuk. Tudom, hogy ilyet felejteni nem lehet csak temetni… de még is most ez miért így van?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a kérdéseire ennyi információ alapján nem lehet konkrét választ adni, hogy vajon Önöknél a kapcsolatuk lezárása ténylegesen megtörtént-e. Nem derül ki, hogy milyen körülmények között váltak szét, a vetélésen mennyire tette Ön túl magát, a jelenlegi párkapcsolatában miért nem következett be a házasságkötés és a gyermekvállalás stb. Ebben akár online konzultáció keretén belül is tudnak segíteni szakembereink, hogy tisztázza saját magával a jelenlegi helyzetet.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt pszichológus Úr/Hölgy!
Nemrég ért véget egy hat hónapos ismerkedésem, egy hölggyel. Közösen döntöttünk abban, hogy nem folytatjuk tovább, habár én mindenképp szerettem volna. Az utolsó beszélgetésünk során megbeszéltük a problémát és kiderült, hogy a hölgy érezte, hogy kezd komolyodni a kapcsolatunk és ettől teljesen megváltozott a természete. Teljesen elzárt magától, nem beszélt velem, ha beszélt is akkor rettenetesen röviden és elhidegülten. Olyan érzésem volt, mintha utálna, pedig semmi rosszat nem tettem ellene. Az ismerkedésünk vége előtt szünetet kért, két hétig tartott és ez idő alatt rettenetesen ideges voltam. Aztán eljött a pillanat, hogy megbeszéltük a dolgokat. Elmondta, hogy nincs önbizalma sem, hogy lehet soha sem lesz képes egy kapcsolatra. Tudom, hogy felém is ugyan úgy érzett, mint én. A korábbi kapcsolataiban is ez volt a problémája, hogy megváltozott a természete, méghozzá gyökeresen. Aztán amikor véget ért az én előtti kapcsolata, és egyedül volt, akkor érezte magát igazán jól és most is ezt szeretné. Annyit még elmondanék, hogy az utolsó beszélgetésünk során panaszkodott hányingerről, amikor a kettőnk közti dolgokról beszéltünk. Már korábban is voltak ilyen jellegű gondjai, hogy hány ingere volt, ami csak úgy szimplán jelentkezett. Most is úgy lesz, hogy kell neki pár hónap, mire régi önmaga lesz és talán újra kezdhetném vele. A kérésem pedig az lenne, hogy tudnék e kapni valami tanácsot, magyarázatot a viselkedésére, amivel segíteni tudnék a hölgyön, hogy rendbe jöjjön magával, megbízzon bennem és újra szerethessem őt.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Megértem, hogy nagyon aggódik a volt párja iránt, s szeretne tenni valamit érte. A levele alapján úgy gondolom, hogy a hölgy szorongást élhet át, amikor egy kapcsolat komollyá fordul, s ez akár testi tünetekben is megnyilvánulhat (pl. hányinger). Ennek hátterét önismereti terápia által lehetne feltárni. A hölgynek érdemes lenne szakemberhez fordulnia, mert ha jól értem, visszatérő a problémája, s nem javul az idő előrehaladásával, vagy a különféle társakkal szemben. Ön abban tudna neki segíteni, ha biztatná ebben! Igény esetén munkacsoportunk is szívesen segítene neki.
Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom elolvasásra, sok hasznos információt talál bennük:
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzeretnék segitséget kérni..van helyzet mikor jol kezrlem àltalàban..de tobbszor tobb esetben..idegesitenek az emberek es fusztralnak….vagy neha egy egy hangosodò hang is zavar..
Kedves Kérdező!
Pszichoterápiás segítséget klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta tud nyújtani. Ilyen végzettségű szakembert érdemes keresnie.
üdvözlettel Pergel Száraz Cintia
Jó napot, mivel a mostani helyzetre való tekintettel nem lehet pszichológushoz menni szeretnék online segítséget kérni. Már nagyon rég gondolkodom rajta, hogy tanácsot kérjek, de eddig valahogy még bírtam cérnával. Szóval akkor megpróbálom röviden elmondani a történetemet. 2017 februárjától együtt vagyok az eddig úgy vélt nagy Ő-vel. Tavaly nyáron megkérte a kezemet és én igent mondtam, viszont egész kapcsolatunk alatt voltak problémáink. Ezeket én sokáig kimagyaráztam mindenféle dologgal, próbáltam nem figyelni rájuk. Mostanra viszont kezd felnyílni a szemem. Nagyon szeretem őt viszont ezt fordítva nem érzem. Kevés időt szeretne csak velem tölteni, nem keresi a társaságom. Nem lakunk együtt kb 20 km-re lakunk egymástól. Mindig gondjai vannak a pénzzel, nem tudja eltartani magát. Szüleivel lakik és az anyja mindig kisegíti őt ezáltal nem is töri magát mert tudja hova menjen ha pénz kell neki. Nekem ez sosem tetszett de mindig halogattam, hogy majd jobb lesz. 3 éve vagyunk együtt de ez nem változik. A sokan ellenünk vannak és sajnos már nem vagyok vele boldog, viszont nagyon szeretem őt és nem akarom, hogy ne legyen az életem része, nem akarom elveszíteni, viszont nem ilyen életet akarok. Nem akarok életem végéig magányos lenni és boldogtalan miközben vőlegényem van. De mivel nagyon szeretem, bár nem tudom miért nem tudom őt elhagyni, annak ellenére sem, hogy nem jó a kapcsolatunk már pár hónapja. Nem érzem, hogy szeretne, hogy fontos lennék neki. Mindig a haverok a fontosabbak és az egyéb teendők.
Szóval röviden ennyi lenne. Szeretnék tanácsot kérni, hogy ilyen esetben milyen döntés lenne a jó.
Válaszát nagyon szépen köszönöm előre is.
Kedves Rebeka!
Egy nagy döntés előtt áll, melyet érthető módon megfontoltan, körültekintően szeretne meghozni. Leveléből az derül ki számomra, hogy folyamatosan vívódik, illetve pro-kontra érvek felsorakoztatásával próbálja megkönnyíteni saját maga számára a döntéshozatalt, ugyanakkor mintha az egymásnak feszülő érvek között egyre homályosabb is lenne, hogy mit is szeretne valójában tenni. Levele elején azt is megfogalmazta, hogy már régóta szeretne segítséget kérni. Online tanácsadás, terápia igénybevételére a jelenlegi helyzetben is van lehetőség, ezért azt javasolnám, hogy bátran keressen fel egy szakembert. Ez egy valóban komoly döntés, kérdés az életében, melyet érdemes lenne szakember segítségével körbejárni, hogy pontosabban megértse saját motívumait.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Jo napot kivanok, sajnos az utobbi evekben szeretet hianyban szenvedtem, idovel sikerult talaljak egy not magamnak de o sajnos 40 eves es van gyereke. Nagyon szeretem ot de egyben csapdaba is estem mert nem igazan birom fel dolgozni azt hogy neki gyereke van egy ezelotti hazassagbol . Ugy erzem azert a szeretet-ert amit kapok tole tul sok mindent kell el turjek, fokepp azt hogy a gyereke folyton vele akar lenni es neha en is bele csoppenek a gyerek nevelesebe, pedig en csak egy kis szeretetre vagytam semmi masra. Erdemes lenne szakitsak nagy fajdalom aran is? Attol felek minel tobb ido el telik annal jobban fog zavarni hogy gyereke van es annal jobban fog fajni a szakitas is. Nem tudom mi tevo legyek 🙁
Kedves Csongor!
Egy párkapcsolatban mindenképpen szükséges időnként kisebb-nagyobb kompromisszumokat kötnünk. Jelen esetben azonban Ön mintha azt fogalmazná meg, hogy néha úgy érzi, “túl nagy ára” van ennek a kapcsolatnak, azaz ez a kompromisszum Önnek nem feltétlenül megfelelő. Említette azt is, hogy úgy érezte, már nagyon vágyott egy kis szeretetre, ezért is ment bele talán egy olyan helyzetbe, amit nem érez előnyösnek. Úgy gondolom, hogy először azt lenne fontos tisztáznia saját magában, hogy mennyit lenne képes vállalni, tolerálni azért, hogy ez a kapcsolat fenn tudjon maradni. Ugyanakkor az is hasznos lenne, ha sérelmeit, kételyeit meg tudná fogalmazni párja felé is, hogy Ő is tisztában legyen azzal , hogy Ön milyen elvárásokkal ment bele ebbe a kapcsolatba, illetve, hogy kiderülhessen, ezek az elvárások, célok mennyire mutatnak egy irányba.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Nem is tudom mit írjak ide…Mostanában nagyon úgyérzem, hogy folyton ideges, frusztrált vagyok, szomorú, kedvtelen. Nagyon bezárkózott vagyok. Rengeteg gondolatom van, de már nem tudom szavakba foglalni őket. Egy fél éves kapcsolatban vagyok, és ezzel is ugyanez a probléma. Vagyis én. Nem nyilok meg a párom felé(18.M) és nem mondom el neki, hogy mi zavar, mi a bajom a kapcsolatunkkal. Ezért olyan szomorúnak, idegesnek érzem magam amikor nem beszélünk eleget-esetleg másokkal tartalmasabb beszélgetést folytat.
Kedves Melinda!
Szerintem nagyon jó, hogy megfogalmazta és leírta ide a gondolatait! Érdemes ezekkel tovább foglalkoznia, beszélnie erről a párjával. Nem baj, ha nem érthető minden azonnal, az érzelmek megosztása mégis fontos, a kölcsönös bizalmon alapuló, támogató párkapcsolat alapvető feltétele.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Dóra!
Segítségét szeretném kérni. A koronavírus miatt 5 hete vagyok itthon. Gyomoridegem, gyomorfájás, időnként remegés, gyengeség, alvászavarom van. Éhséget sosem érzek azóta, persze eszem, mert félek, hogy legyengülök. Többször ézeztem már jobban vagyok, de mindig visszatér a gyomorideg. Pl. Este úgy fekszem ke,hogy jól érzem magam, éjjel meg gyomorremegésre ébredek . Ritkan tudok visszaaludni.
Nem akarok kimenni a lakásból sem. Hétvégén megyek sétalni a párommal, de egyedül hétköznap nem.
Eddig is stresszelős, izgulós voltam, de ilyen hosszú időn keresztül még nem tartott. Pláne az nem, jogy sosem érzek éhséget.
Próbálkozom olvasással, filmnézéssel, tornával. Úgy érzem nem segítenek.
Válaszat előre is köszönöm szépen!
Üdv.: Vida Erika
Kedves Erika!
Leveléből úgy tűnik számomra, mintha jelen tüneti állapotát elsősorban a kialakult vírushelyzettel hozná összefüggésbe. Az viszont nem egyértelmű számomra, hogy ezen belül mi is okozza Önnek a legnagyobb nehézséget; a bezártság, azaz a korlátok közé szorítottság érzése, vagy a megbetegedéstől való félelem, vagy esetlegesen anyagi nehézségek, bizonytalanság megtapasztalása, vagy valamilyen egyéb más tényező.
Mindenesetre, ha ilyen intenzív tüneteket tapasztal, valamint elmondása szerint az Ön által alkalmazott stratégiák, megküzdési módok nem segítettek, mindenképpen érdemes lenne segítséget kérnie, hogy kiderüljön, mi is áll a tünetek hátterében, akár online terápiás lehetőség formájában.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Tisztelt Túri Márta! Horváth Henrietta vagyok. Azzal a kérdéssel fordulnék Önhoz hogy 2.5 éve párkapcsolatban vagyok ahol a páromnak van 13.5 éves nagyfia. A gyereket kb 7-8 éves koráig az anyukàja nevelte utána került az apjához.Sok ideig ketten laktak csak együtt és hozzászoktak az együttalváshoz. Az elején a kapcsolatunknak még elfogadtam ezt de eltelt már 2 év és a gyerek még mindig az apjával akar aludni. Egyszerűen kétségbe vagyok esve hogy mikor vàltozik màr meg ez a helyzet mert nekem ez a helyzet màr nem jó akkor meg a baràtom orról meg rám mert számára a gyereke az első amit meg is értek.Mit csináljak? Kérem segítsen!
Kedves Henrietta!
Megértem, hogy tanácstalannak érzi magát a helyzetben. Egyrészt szeretné, ha teljesen jogos elvárásának, miszerint igazi párként tudjanak együtt élni, párja eleget tenne. Másrészt viszont érzékelhetően nagyon igyekszik tiszteletben tartani párjának gyermekével való kapcsolatát, és egyúttal talán kicsit háttérben is maradni, mintha attól tartana, hogy esetleg párja azt feltételezné, hogy közéjük szeretne állni. Ugyanakkor érzéseinek elhallgatása egyértelműen egyre erőteljesebb frusztrációt okoz Önben. Éppen ezért fontosnak tartanám, hogy próbáljon meg nyíltan beszélni ezekről az érzésekről, a nyílt, őszinte kommunikáció ugyanis sok félreértést segíthet tisztázni. Elképzelhető, hogy párja esetleg nincs is teljesen tisztában azzal, ami Önben zajlik. Ha a probléma tisztázása sem segít, akkor érdemes lenne bevonni egy családterapeutát, aki segíthet egy olyan megoldás kialakításában, ami mindhármójuk számára elfogadható lenne.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Üdvözlöm!
Igyekszem érthetően összefoglalni, de a kategória lényegében mindent leír. Mindenhonnan csak azt hallom, hogy ha az ember a céljaira összpontosít, azzal biztosabb lábakon fog állni a jövője, de mi van akkor, ha nekem nincs célom? Ha nem tudok célokat megfogalmazni?
Én soha eddigi életemben nem tudtam, hogy konkrétan mi akarok lenni, mit akarok csinálni, csak sodródtam azzal az árral, amit elém tett az ‘élet’. Mert semmi nem érdekel(t) annyira, hogy annak szenteljem az életem. Vagyis, ezt lehet úgy is mondani, hogy sok minden érdekel, de semmi sem eléggé. Széles látókörű vagyok, de semmivel sem foglalkoznék szívesen hosszútávon.
Bármibe is kezdek bele, azt előbb-utóbb abba akarom hagyni, mert épp azzal kapcsolatban elvesztem az érdeklődésemet, és ez akár napi szinten változhat, hogy épp mihez van kedvem. Többször volt például olyan, hogy kedvet kaptam napi tornához, aztán elég hamar meguntam, hogy minden nap ezt kell csinálni, és abbahagytam, mert onnantól már teherré vált, és csak azon járt az agyam, hogy valamit fel kell áldoznom ezért, amit már jobban szeretnék, mint a tornát.
Többször belekezdtem könyvírásba, és jelenleg ott tartok, hogy 2 befejezetlen könyvem van, de már elkezdenék egy harmadikat.
Volt egy ötletem vállalkozásra, majd mire felépítettem köré mindent (logo, weboldal, szórólap, facebook oldal, marketing szöveg), alábbhagyott a lelkesedés, és az is csak lóg a levegőben.
És akkor felmerül, hogy ha nincs határozott elképzelésem önmagammal kapcsolatban, és nincs olyan megingathatatlan dolog az életemben, amiben jól érezném magamat a jövőben, és célként tekinthetek rá, akkor mégis mit tűzzek ki, ha nem azt, hogy majd lesz, ami lesz?
Kedves Laci!
Leveléből az derül ki számomra, hogy egyre jobban nyomasztja a tartós motiváció hiánya. Ez abszolút érthető, hiszen mindannyiunknak szüksége van célokra, melyek kijelölik az irányokat, melyek felé elindulhatunk. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy időnként elő-előbukkan az életében egy-egy ilyen potenciális cél, de valahogy semmi sem tudta eddig igazán fenntartani az érdeklődését és kitartását. Mindenképpen azt gondolom, hogy fontos lenne a probléma gyökerét feltárni, ugyanis hosszú távon nagyon romboló lehet az ember számára, ha nincs, ami előrevigye, hajtsa, illetve a motiválatlanság mellett esetlegesen megjelenhetnek hangulati tünetek is. Mindemellett,ha jól értem, ez tulajdonképpen az egész eddigi életén átívelő jelenség, ami szintén arra utal, hogy egyedül nem tudott eddig ezzel igazán hatékonyan és tartósan megbirkózni. Éppen ezért azt javasolnám, hogy amennyiben van rá lehetősége, keressen fel egy szakembert, aki segíthet rávilágítani a mögöttes tényezőkre.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Tisztelt Szakértő!
Alábbi problémával fordulok Önhöz. Nős vagyok, van 2 gyermekem. Édesanyámat elveszítettem november elején, utána pár nappal megismertem egy nőt, akibe beleszerettem, ő is viszontszeret. A feleségemet is szeretem, 18 éve vagyunk együtt. Úgy érzem ő már nem tudja szexuálisan azt adni nekem régóta, mint az új barátnőm. De más téren jó páros voltunk. Most döntenem kellene, de nem tudok. Depressziós vagyok emiatt. Édesanyám halálát sem biztos, hogy feltudtam dolgozni. Ez a kettős állapot felőröl engem, és a feleségemet is. A barátnőm független, 2 gyermeket nevel. Félelmeim vannak attól is, őket hogy tudnám elfogadni. Nem tudom melyik utat válasszam. Úgy érzem, mintha kettősség lenne bennem, ami váltakozik. Köszönöm válaszát!
Kedves István!
Érthető, hogy nehezen dönt, hiszen sok aspektusát kell végiggondolnia ennek a helyzetnek, jól kell értenie a saját vágyait és a körülményeket ahhoz, hogy hosszú távon is kielégítő megoldást találjon. Azt javaslom, önismereti munka segítségével gondolja végig a lehetőségeit, valamint a helyzettel kapcsolatos érzéseit. Ha igényli, ebben pszichológusaink négyszemközti keretek között szívesen segítenek Önnek.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Virág,
Amióta a feleségemmel összeházasotunk egyre kevsebbet szexelünk …. ez mindeképp miattam van ő gyönyörű és szexi de valahogy szexuálisan nem vonz már, számomra ő egy szent akit nem “alázhatok” meg. Ugyan akkor a szexet igényelném de nem vele.
Sose csaltam meg de kismillószor megfordult a fejembe… de annyira szeretem hogy merszem nem volt hozzá, tényleg szerelemből szeretem ő életem szerelme de félek hogy egyszer kísértésbe esek és megcsalom és elveszítem arról nem is beszélve hogy a szex már rég nem olyan mint a legelején…
Ezen szeretnék mindenképp válltoztatni ha lehet…
Üdv,
Tamás
Kedves Tamás!
Remélem nem bánja, hogy én válaszolok a levelére!
A szex egy kapcsolat alatt is folyamatoan változik, ahogy a szexuális vonzalom is. Önismereti munka segít fényt deríteni arra a kérdésre, miért lett ennyire hangsúlyos a szex megalázással kapcsolatos aspekutsa az Ön számára a házasságuk megkötése után.
Ha gondolja, nézze meg az erről készült videónkat, vagy vannak blogcikkeink is a témában.
Üdvözlettel:
Habis MelindaSegítségért fordulok önhöz. Borzasztóan féltékeny vagyok, amivel úgy tönkrement a kapcsolatom hogy a párom el akar hagyni. Nem adott rá indokot.. de mégis ha csak egy pirulos szmajlit ír messengeren egy hölgynek már veszekszem vele hogy miért ír ilyeneket. Nem akarom elveszíteni mert nagyon szeretem. De nem tudok megküzdeni a féltékenységemmel. Mit ajánl,mit tudnék csinálni? Hogyan valtozzak meg egyedül?
Kedves Dorina!
A féltékenység valóban komoly problémákat okozhat egy párkapcsolatban. Mindemellett úgy tűnik, hogy Ön saját maga is indokolatlannak, alaptalannak érzi, ami viszont arra utal, hogy motivált arra, hogy kicsit jobban megértse, mivel is hozható összefüggésbe ez a bizalmatlanság, illetve állandó elbizonytalanodás. Ez sokszor egy hosszabb önismereti munkát igényel, melyhez előfordulhat, hogy érdemes külső, szakmai segítséget is igénybe venni. Amennyiben ez egyébként más párkapcsolataiban is tetten érhető mint visszatérő motívum, annál inkább javasolnám Önnek, hogy forduljon szakemberhez.
Üdvözlettel:
Túri Márta
Igyekszem nagyon tömör lenni, bár 20 év történésit nehéz röviden leírni. Lányunk 34 éves. Első házassága a férj halála miatt ért véget. Egy gyermekük született. Most második házasságában él. Férje sokat volt börtönben. Három gyermeke nevelőszülőknél él, a nem férjétől született gyermeket örökbe vették. Mi végig küzdöttük vele az elmúlt éveket. Most, hogy férje kb. éve ismét vele él, őrá terhelődnek a személyiségzavar következményei. Szereti a lányunkat, de a jelek szerint ez nem változat lányunk viselkedésén (nem kötődik, nem tart a cselekedeteinek hatásától, minden hibát újra elkövet). Elmúlhat a személyiség zavar?
Anonim akarok maradni.
Kedves Anonim Kérdező!
Köszönjük a levelét!
A fent leírt történet kevés információt tartalmaz ahhoz, hogy pontos diagnózist állíthassunk fel. A kérdésére válaszolva, a személyiségzavarok általában maradandó kórképek, de megfelelő pszichoterápiás és farmakoterápiás kezeléssel szinten tarthatók. Vannak olyan személyiségzavarok, melyek az évek elteltével, a kései felnőtt korban csillapodhatnak, de teljesen ezek a tünetek sem fognak elmúlni.
Ha lányuk akár kis mértékben is motivált, próbálják rábírni egy komplett kezelési programra, mely mind az ő, mind pedig az Önök életére pozitív hatással lehetne. Ezekről a programokról a területileg illetékes pszichiátriai osztályokon és gondozóban érdeklődhet.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Az elmúlt egy hétben kezdett nagyon hirtelen megváltozni a személyiségem teljesen máshogy látom a dolgokat.Megijeszt ez az egész mert hirtelen történt ez az egész.De lényegében annyi mintha kicserélték volna az agyamat.Ez mitől lehet valami fura kamaszkori dolog?
Kedves Fruzsina!
Köszönjük a levelét!
A serdülőkor számos olyan testi és lelki változást eredményez, melyek lehetnek furcsák, szokatlanok vagy ilyesztőek. Változik a testkép, alakult a személyiség, s egyre többet tapasztalunk, s ezáltal egyre több probléma megoldására válunk képessé. Emiatt megjelenhetnek ebben az időszakban hangulat-ingadozások, érzelemkitörések, s éles váltások a viselkedésben és a gondolkodásban. Ha azonban úgy tapasztalja, hogy rossz irányba haladnak a változások, vagy ezekkel nehéz egyedül megbírkóznia, akkor mindenképpen ajánlom, hogy kérje pszichológus segítségét. Ezt a területileg illetékes pszichiátriai/pszichológiai ambulancián és gondozóban is meg tudja tenni, de lehetőségekhez mérten magánrendelésre is van módja.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Cím!
Olyan kérdéssel fordulok önhöz..
Tanácstalan vagyok.
Egy éve van kapcsolatom egy 52 éves hölgyel…
Kezdetben minden rendben volt hetente minimum kétszer szeretkeztünk ami nálam a minimum…
Az utóbbi időben azonban ez havi 1 vagy 2 …
Állandóan alszik vagy tévézik..
S hiába próbálok beszélni vele neki ez a téma szinte tabu…
Szerinte sokat foglalkozom szexel…szerintem meg őt akarnám csak sokszor kielégíteni..
Nem jutunk dűlőre..
Sokat sokszor olvasok utána, de nem tudom mi lehet a gond…
Félek, hogy rámegy a kapcsolatunk…
Szeretnék egy javaslatot kérni..
Köszönettel: Szakály Zoltán
Kedves Zoltán!
Köszönjük a levelét!
A története alapján úgy gondolom, hogy a párjának valami miatt nehéz beszélnie a szexualitásról, s minden alkalom, amikor erről próbál beszélni vele, jelentős szorongást és frusztrációt kelt benne. Érdemes lenne hozzá türelemmel és megértéssel fordulni, s beszélni vele a kívánalmairól, a vágyairól, s arról, hogy mi a valódi oka annak, hogy elzárkózik a szexuális együttlétektől. Az életkorát tekintve előfordulhat, hogy éppen nőiességének és testének változása okoz számára szorongást, mellyel nehezen küzd meg, s ez vetül ki a nemi vágyára.
Emellett pedig véleményem szerint érdemes lenne felkeresni egy párterapeutát, aki tudna Önöknek segíteni a nyíltabb kommunikációban, s a problémák hatékonyabb megoldásában.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
