Jónapot!A barátom nemrégiben felvetette az édeshármas illetve a cukkold típusú szexet. Őszintén én egyiket se nagyon szeretném nem tudom elképzelni, hogy más legyen a párommal vagy én legyek egy másik idegen férfival.A páromnak se szeretnék csalódást okozni ilyen téren van egyfajta megfelelési kényszerem az ágyban is nem csak az életben.Nem tudom elképzelni hogy a párom más nőt fogdoz stb.. Félek viszont ha nem megyek bele ezzel elveszítem őt és az egész kapcsolatunk elveszik.Szeretnék neki örömet okozni,még úgy is hogy saját magam elnyomom. Mi lenne a helyes döntés?A gondolat, hogy mással van ő vagy akár én eléggé megijeszt. Nem elég jó velem a szex vagy nem vagyok elég szexi hogy ilyen dolgokra vágyik?
Válaszát előre is köszönöm!

Az előző kérdező vagyok (szorongás és pánikroham). Köszönöm a választ.
A sulinkban nincs iskolapszichológus. Esetleg nincs rá más mód?
Igazából félnék megnyílni pszichológus előtt. Furcsa lennek az érzés, hogy egy teljesen idegen embernek mondjam el, azokat a dolgokat, félémeimet amiket soha senkinek meg se említettem. Még a barátaimnak se.

Kedves Doktor/ Doktornő,

A problémám az, hogy azokat a dolgokat, amik velem történnek, nem tudom senkivel megbeszélni. Nem érzem úgy, hogy a környezetemben lévő emberekben megbírznék, félek nekik elmondani. Félek attól, hogy azután, milyen szemmel néznének rám. Ezelőtt a vírus előtt, úgy éreztem, hogy sehol nem jó. Se itthon, se a suliban. Sehol nem érzem magam jól. Itthon nem érzem magam itthon, a suli pedig túl idegen, sok az ismeretlen ember. Most pedig muszáj vagyok itthon lenni.

3 héttel ezelőtt pánikrohamom volt. Ezt sem mondtam el senkinek. Ez volt az első pánikrohamom. Egy hétre rá volt még egy. Majd ismét egy hét múlva jött a következő.
Rettegek attól, mikor jön egy újabb pánikroham. Nagyon rossz érzés. Azt érzem nincs kiút, nincs megoldás. Egy pánikroham után levertnek és gyengének érzem magam. Mostanában egyre többet is szorongok.
Itt ahol élek, nincs a közelben pszichológus, pedig úgy érzem szükségem lenne a segitségére. Azt hiszem, a szüleim nem is tudnák ezt biztosítani anyagilag.

Tisztelt Segítő!
A barátnőmmel 3 éve vagyunk együtt, ő 22, én 28 éves vagyok. A kapcsolatunkban voltak hullámvölgyek, de mindig meg tudtuk oldani. A kapcsolatunk elején nagyon ragaszkodott hozzám, szinte már túlzottan, mindig együtt szeretett volna lenni, ha elváltunk már szinte egyből írt, hogy beszélgessünk, segített minden feladatban vagy otthoni munkában, akkor is, ha nem kértem rá. Szexuális életünkre a rendszeres és jó szex volt a jellemző. Másfél évvel ezelőtt kezdte az egyetemet, ahova nem szeretett volna elmenni, mivel attól félt, hogy eltávolodunk egymástól. Megnyugtattam, hogy megoldunk minden problémát és támogattam, hogy kezdje el az egyetemet, szerencsére hallgatott rám. Az első szemeszter elején nagyon ragaszkodó volt, minden alkalommal kérte, hogy várjam a buszmegállóban, amikor hazaér és legyünk minél többet együtt a hétvégén, majd a 3. hónapban hirtelen kevesebbet szeretett volna találkozni, nem kellett már a buszmegállóban várnom rá, később találkoztunk. Nehéz volt elfogadni, de megértettem, hogy most más is bekerült az életébe, új barátok, feladatok stb. Nagyjából az első vizsgaidőszakban jött el az, amikor lecsökkent a szexuális vágya, kapcsolatunk során először elutasította az ilyen jellegű közeledésemet, nagyon furcsa volt átélni. Azt mondta, hogy sok a feladat, stressz és sok új dolog van az életében, valószínűleg ettől van, de nem tudja pontosan. Az elutasítások fokozatosan szaporodtak, most már ott tartunk, hogy havi 2-3 alkalommal van aktus, jelenleg már két hónapja nem volt semmi. A probléma nagyjából egy éve áll fent. Ebből fakadóan gyakoriak a veszekedések, mivel nehezen tudom ezt az állapotot elfogadni, frusztrált vagyok. Többször próbáltam vele megbeszélni, de nem tud rá választ adni, hogy mi a konkrét oka, próbál tenni ellene de nem megy neki. Nekem rossz kedvem ettől a helyzettől, ő azt mondja, hogy azért is csökkent le a libidója, mivel rossz kedvem van, tehát egymás problémáit gerjesztjük. Rengetegszer próbáltam megbeszélni vele, próbáltam hagyni, időt adni, hogy megtalálja rá a választ, vagy javuljon a helyzet, de nem sikerült.
A probléma jelentkezésével egyidejűleg elkezdett dominálni a kapcsolatban, természetesnek veszi, hogy én igazodom hozzá. Azt a filmet nézzük, amit ő szeretne, azt csináljuk, amit ő szeretne, diploma után nekem kellene követnem őt, ahova a munkája viszi majd stb. A korábban megbeszélt tervek megváltoztak, házasság, gyermek kitolódtak nála, most már azt mondja, hogy 10 év múlva akar gyereket legkorábban. Most már van, hogy akkor sem segít, ha kérem rá.
Úgy érzem, hogy sokkal többet adok bele a kapcsolatba, mint ő és hogy nála jelenleg az iskola az első, én visszacsúsztam a sorban. Ő természetesen tagadja ezt. Amikor próbálok vele beszélni a problémákról, akkor rendszerint ideges lesz és úgy gondolja, hogy semmi sem jó nekem, amit csinál, pedig én csak szeretném megoldani a problémákat.
Többször eszembe jutott a szakítás gondolata, de minden probléma ellenére nagyon szeretem és ő is azt mondja, hogy szeret engem, nem szeretne szakítani.
Szeretném megoldani a gondokat, de nem tudom, hogy tudnám ezt elérni, ebben kérném a segítségét.
(Bocsánat, ha kicsit csapongó voltam, de annyi minden jutott eszembe és annyi érzés kavarog bennem hirtelen)

Üdvözlöm Dr nő!
A problémám az, hogy 3 éve volt egy vetélésem. Azóta nem esem teherbe. És folyton azon jár az eszem hogy lehet e babánk a párommal, és folyton terhességi tesztet csinálok. Hiába negatív, nem akarom elfogadni. Most sem. Fogtam fel igazán ami történt 3 éve. Kérem segítsen. azt akarom hogy visszajöjjön a babám és mindig ez jár a fejemben és be beszéltem magamnak elég sokszor hogy terhes vagyok. Pedig nem. Kérem segítsen. Tikkjeim vannak, dolgok újbóli érintése. Mi a teendő? De van hogy pl zenét hallgatok és ezek a tünetek abbbamaradnak.
Várom mielőbbi válaszát!
Maradok tisztelettel : Tünde

Tisztelt Doktornő!

Nárcisztikus személyiségzavarban szenved a társam (férfi). Tudom, hogy lehetetlen vagy rettenetesen kevés esély van a kezelésére, de mégis szeretnék szakembert keresni és megpróbálni. Szeretném tanácsát kérni abban, kihez tudnék fordulni Siófokon vagy a várostól nem túl messze. Budapestre nem valószínűsítem, hogy el tudnék járni vele.
Előre is köszönöm szíves segítségét, tanácsát!

Szeretnék iránymutatást kérni problémámmal kapcsolatban, ami a következő:
Ha közösségbe kell mennem, rosszul vagyok. Torokszorító érzés, hányinger, szédülés, ájulás érzésem lesz. Ezekből a tünetekből először 3éve, egy gyermekemmel kapcsolatos eseményen jött elő a torokszorító érzés és émelygés, következő alkalommal pár hónap elteltével tömegközlekedési eszközön tapasztaltam előzőhöz hasonlót de ott már tenyér izzadás és fülzúgás is volt, akkor meg is kellett szakítanom az utazást. Ekkor még csak egyszerű rosszullétnek gondoltam a dolgot. Aztán jelenleg kb másfél éve vannak meg ezek a tüneteim, ha mennem kell bárhová. Néha enyhébben néha erősebben. Azért írom hogy néha, mert ezalatt a másfél év alatt kerülöm azokat a szituációkat, ahol emberekkel kell találkoznom, vagy egy légtérben tartózkodnom, pl. posta, bolt, és sajnos a gyermekem iskolai rendezvényei, amik beltéren kerülnek lebonyolításra, mert tudom hogy jelentkezni fognak a tünetek, és elájulhatok.
Mit tud javasolni, hogyan induljak el azon az úton, ami ezeknek a tüneteknek a megszűnését eredményezi? Hálásan köszönöm ha válaszával segítségemre lesz.

Elveszettnek érzem magam. Van, hogy ok nélkül jön rám a sírás. Ez sokszor napokig, vagy akár hetekig is eltart. Ilyenkor semmi életkedvem. Kezdek belefáradni.

Szép napot kívánok! Egy ideje érzem már, hogy nagyon ingadozó a hangulatom, rengeteget gondolkodtam rajta, hogy miért, és most kezdett kirajzolódni a fejemben egy ok-okozati háló, a megoldást nem találom. Másfél éve vagyok egy se veled, se nélküled kapcsolatban, egy elkerülő kötődéstípusú emberrel, szorongó kötődésűként. Borzasztó párosítás, mégis azt érzem, hogy fontosak vagyunk egymás számára, és meglepően közel engedett magához, hiszen nagyon jól megismertem. Rengetegszer megpróbáltatam elfogadni, hogy ő ilyen, viszont nagyon nehezen élem meg néhány megnyilvánulását. Hullámzó ahogyan kezel, én pedig nem mindig tudom lereagálni, és ezek az ingadozások kihatnak a mindennapjaimra, a hangulatomra. Szeretnék valahogy könnyíteni a saját helyzetemen, csak nem tudom hogyan, “lazábban” kezelni, hiszen a barátom is!
Ha esetleg tudnának valami irányt mondani, az sokat segítene!
A választ előre is köszönöm!

Jó napot!
Kisfiam 3 éves, fél éve bölcsödés, ügyes, nem volt vele gond. Itthon néha dühöngött de gondolom a napi feszültségét vezette le. Az utóbbi hetekben, gondolom a karantén miatt, nagyon sok hisztirohama van. Egyszerűen nem tudja elfogadni, ha vége egy tevékenységnek vagy nem engedünk meg valamit, harapja a jobb karját, üvölt, és ha valami van nála dobálja. Ha nagyon leszidtuk, már bepisilés is előfordult. Férjemmel együtt itthonról dolgozunk, tény, hogy mind feszültebbek vagyunk mostanában, de igyekszünk mindent megtenni a gyermekeinkért. Kérem segítsenek, mit tegyek, mert kezd veszélyes lenni magára és ránk is. Köszönöm.

Kedves Válaszoló!

A következő kérdéssel fordulnék Önhöz.
Édesapámról lenne szó, és a miatta kialakult szorongásos problémáról. Gyermekkoromtól (12-13 éves kor) két komolyabb megbetegedése volt, amelyet a saját felelőtlensége okán nem kezelt megfelelően és szövődmények alakultak ki. Mindkét esetben hatalmas trauma volt számomra. Első alkalommal szívproblémák miatt kétszer újraélesztették, és több hónapnyi rehabilitáción vett részt, elvesztette a munkáját és gyermekként ezt teljes bizonytalanságként éltem meg. A következő alkalommal már 20 éves lehettem, kezeletlen cukorbetegség miatt kialakult üszkösödésből kifolyólag vérmérgezést kapott, amelyet az utolsó pillanatig próbált titkolni. Ekkor is egy hajszálon múlt az élete. Amputálták a lábát. Jelenleg is felelőtlenül és nemtörődöm stílusban viselkedik az egészségét illetően. Anyukám határozatlan és nem vonja felelősségre, ő sem foglalkozik kimondottan az egészségével. Mindketten hajlamosak arra, hogy az utolsó pillanatig halasztgatják az orvoshoz járást. Most is úgy gondolom, hogy sok krónikus betegsége van, amit nem vesz komolyan, nem kezelteti és nem foglalkozik azzal, hogy mekkora kárt okoz magának és a környezetének is. Én emiatt gyakran szorongok és sok esetben visszaidézem a múltban történt eseményeket. Gyakran azon kapom magam, hogy emiatt nem tudok aludni vagy másra gondolni. Mivel a megoldás ebben az esetben nem rajtam múlik, és hiába ajánlom fel a segítségem a legtöbb esetben, és érdeklődöm ezzel kapcsolatban, falakba ütközöm. Úgy érzem, hogy a múltban történt események miatt nem is tudok bízni a szüleimben, de mégis aggódom értük. Két utat gondolnék járhatónak, az egyik, hogy a saját nyugalmamat helyezem előtérbe, és nem foglalkozom azzal, hogy ők milyen változatos módszerekkel rombolják az egészségüket és megpróbálok a saját életemre fókuszálni. A másik irány, hogy folyamatosan kapcsolatot tartva Velük érdeklődöm és megpróbálom meggyőzni őket arról, hogy Nekik mi a jó (de mint említettem, ennek sosem volt hatása, ha ígértek valamit sem tartották be). Ebbe egy kicsit belefáradtam, de emellett érzek némi bűntudatot is. A szorongás kiváltó oka alapvetően az, hogy elvesztem az apukám, de a másik oldalról, ha nem foglalkozom Vele és meghal, attól is tartok, hogy egy fokozott bűntudat alakul ki bennem amiatt, hogy nem tettem meg mindent érte. Tehát a kérdésem az lenne, hogy egy ilyen szituációban, a körülményeket figyelembe véve, melyik utat válasszam és hogy oldjam fel az emiatt kialakult szorongásos problémát?
Előre is köszönöm a választ!

Származhat abból hátrányom hogy rövid munkaviszonyaim vannak?
A leghosszabb a mostani 9 és fél hónapos volt ma mondtam fel. Előtte volt 3 hetes és 2 hónapos. Mindig én jövök el, pedig mindenhol jó szorgalmas dolgozónak tartanak. Csak fogalmam sincs mi az amit szívesen csinálnék. Vagy valami nem tetszik az adott helyen, szorongok nem igazán tudok beilleszkedni a társaságba. Ezek betanított munkák voltak. Legalább gyűjtöttem pénzt.
24 éves vagyok érettségivel rendelkezem és egy félbehagyott szakmával. Minden munkát elvállalok de valahogy nem tudom hosszútávon. Ha önálló életet szeretnék kezdeni meg kéne tartani hosszabb távon egy munkahelyet. Önéletrajzba is elhallgatom a rövid munkaviszonyokat.
Így szülőknél élve tudok gyűjtögetni.
Milyen problémára utalhat ez a fajta viselkedés. Mindig megbánom utólag, hogy otthagytam az előző helyet. Mi van ha nem találok újat?
Ilyen fiatalon ez még nem akkora probléma?
Mert amúgy szeretek dolgozni. Csak nem találom a helyem.

Üdvözlöm
Párommal sajnos válságba került a kapcsolatunk, beszéltünk róla nála lett kevesebb az igény a szexre amiről beszéltünk is és nem tudja miért, azt mondta hogy mindig ilyen kapcsolatra vágyott, minden jó, de valahogy ez most neki nem megy pedig jó a szex. Nagyon szeretjük egymást és szeretnénk megoldani, de tanácstalanok vagyunk, tényleg jó a kapcsolatunk megbeszélünk mindent, öszintén vagyunk egymással, most mégis valamiért elakadtunk.
Köszönöm a válaszát  Kitti

Üdvözlöm!
2019.02.19en jöttünk ossze a parommal ő 5evvel idosebb mint, én.

Tudta, mielőtt össze jöttünk volna, hogy nem nagyon volt előtte párkapcsolatom, komolyabb nem is. Tisztában volt vele, hogy szűz vagyok, azt mondta vár és majd akkor amikor en szeretnem… Júliusban meg is történt, minden jó volt. 3hete lakunk együtt, tegnap az ő mobiljarol inteztem egy smst, tudtam hogy volt a személlyel előbbi uzenet is lejebb gorgettem, kicsit lejebb is ming szerettem volna
Lassan gorgettem felfele majd egy név nélküli számra lattam egy üzenetet idézem :

Elég sokan vannak abban a lépcsőházban nekem ez nem túl diszkrét ugyhogy nem szeretném ha nem gond.

Nem tudom mire gondoljak. Mármint egyből gondoltam hogy lány és hogy mirol is lett volna szó, de nem tudom hogy vegulis mi tortent
Utanna neztem a számnak ismerem a lányt abba a városba lakik ahol en is laktam

Rosszul esik
Vajon megcsalt?

Nem tudtam eddug elkepzelni sem hogy meg történhet, tudom hogy szükségletei voltak de azert megis fáj
Nem merem megkerdezni tőle, félek az igazságtól
De legbelül azert azt érzem hogy nem történt meg sem vele sem mással
De azota csak ezen jar az eszem

Legyen szíves tanacsot adni

Köszönöm

Betegesen szeretnék párkapcsolatot, görcsösen vágyom arra, hogy valaki az életem része legyen és megadja azt nekem amit egy párkapcsolat nyújtani tud. Néhány hónapja eléggé sokat stresszelek ezen, szorongok, és egyszerüen lassan minden gondolatomat ez foglalja le, hogy hibát keresek a körülöttem lévőkben, és azon rágódom folyamatosan, hogy keressek egy olyan embert akivel komoly kapcsolatot tudok kialakítani. Már nagyon zavar, és minden időmet és energiámat ebbe fektetem. Hogyan tudnám ezt kezelni, hogy ne függjek ezen?