A paranoid személyiségzavarról röviden

Korábban írtunk blogbejegyzést a borderline és a nárcisztikus személyiségzavarról. Mai cikkünkben leírjük a fontosabb tudnivalókat általánosságban a személyiségzavarokról, illetve részletezzük az egyik típusát, a paranoid személyiségzavart.

Mi is a személyiségzavar?

A személyiségzavar nem betegség, hanem egy állapot, viszont épülhet rá sok pszichiátriai kórkép (pl. szorongás, depresszió, alkoholizmus). Egy olyanfajta tartósan fennálló viselkedés- és belső élménymintázatot értünk a személyiségzavar alatt, mely jelentősen eltér a személy kultúrájának elvárásaitól. Tehát kultúra függő is, hogy ki tekinthető annak, mivel egy adott személyiségjegyekkel bíró személy egyik kultúrában elfogadottnak számít, míg más kultúrában nem feltétlenül az. 

Ahhoz, hogy valakit személyiségzavarosnak lehessen titulálni két vagy több területen is megnyilvánulnia kell ennek a mintázatnak, mint például:

1. a kogníció (önmaga, mások és események észlelésének és értelmezésének a módja),

2. az affektivitás (az érzelmi reakciók tartománya, intenzitása, labilitása és helyénvalósága),

3. a személyközi kapcsolatok közötti funkció (kapcsolatteremtés, kapcsolattartás, párkapcsolat kialakítása s megtartása),

4. az impulzuskontroll (azonnali késztetések szabályozása, agressziókezelés).

Ennek a viselkedésmintázatnak hosszú idő óta fenn kell állnia a személynél. Kezdete kamaszkorra vagy fiatal felnőttkorra tehető, s a személyes és társas helyzetek széles tartományát áthatja. Jelentős károsodást okozhat mind az egyén társas, munkahelyi vagy más egyéb fontos területek működéseinél. Például nem tud konfliktusai miatt egy munkahelyen huzamosabb ideig megmaradni az illető, vagy partnereit rövid idő alatt váltogatja.

Hogyan diagnosztizálható a paranoid személyiségzavar?

A diagnózist pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus állíthatja fel, a gyermekkortól felvett anamnézis és részletes első interjú alapján. Fontos a jellemző viselkedés és a belső mintázat feltérképezése. Amennyiben a pszichiáter szakember elbizonytalanodik a diagnózis helyességét illetően, szükség esetén pszichológiai vizsgálatra küldi a klienst, ahol a pszichológus által végzett pszichodiagnosztikai vizsgálat során kapott eredményekre is támaszkodik a végső diagnózis felállításakor. A pszichológusok számára rendelkezésére állnak olyan tesztek (ilyen például a Rorschach-teszt és az MMPI-teszt), amelyek segítenek a személyiségzavar megállapításánál.

Mit értünk paranoid személyiségzavar alatt?

Korábbi cikkünkben jellemeztük, hogy a féltékenység abnormális formájában milyen tüneteket lehet tapasztalni. Erre példaként említünk egy hozzánk érkező levélből részletet:

„Problémáim a következők: 3 hónapja megismertem a páromat, az elején minden jó volt, de az utóbbi időben mind a ketten megváltoztunk. Pl.: a túlzott féltékenység mind a kettőnk részéről, aminek nincs alapja. Olyannyira ráment az egészségem, hogy alvás–evés zavaraim vannak, vagy teljesen bepánikolok, ha esetleg nem keresne (2-3 óra). Teljesen kifordultam önmagamból, ezért kérném a segítségét.”

Most részletesebben írunk ennek egyik lehetséges okáról, a paranoid személyiségzavarról.

Egy oslói kutatás alapján előfordulása 2,4 %. Aki ezzel a problémával küzd, annak már fiatal felnőttkorától kezdve számos helyzetben megnyilvánul a mindent átható bizalmatlanság és gyanakvás másokkal kapcsolatban, aminek következtében mások szándékait és motívumait rosszindulatúnak értelmez az illető. Az ilyen személy alaptalanul gyanakszik arra, hogy mások kihasználják, ártanak neki, vagy becsapják.

Állandóan indokolatlanul kétkedik barátai vagy ismerősei megbízhatóságában vagy hűségében. Nehezen bízik meg másokban, mert indokolatlanul fél attól, hogy a másik féllel megosztott információt rosszindulatúan ellene fogják felhasználni, s a jóindulatú megjegyzéseknek vagy eseményeknek rejtett becsmérlő, vagy fenyegető üzeneteket tulajdonít.

Továbbá hosszú ideig neheztel, s dédelgeti sérelmeit, nem bocsájtja meg a sértéseket, sérelmeket, mellőzéseket. Olyan, a személyiségét vagy hírnevét érintő támadásokat érzékel a környezetétől, amelyek mások számára nem nyilvánvalóak, és amelyekre gyorsan, haraggal, vagy ellentámadással reagál. Végül ok nélkül visszatérően gyanakszik társa vagy szexuális partnere hűtlenségére. A gondolkodásmódban a rugalmasság hiánya fellelhető, a legmeggyőzőbb érvnek sincs hatása az állandóan fennálló hiedelmekre.

Fontos, hogy ezt a fogalmat ne keverjük össze a paranoia kórképpel, ahol téveszmék vagy téveszme rendszerek uralják az egyén gondolkodásmódját, amit azonban jól tud leplezni a társas életben, s jól is tud alkalmazkodni a munkahelyen, egészen addig, amíg a beszélgetés a konkrét problémakörre nem terelődik, ami aztán indulatokat is ki tud robbantani az egyénből.

Hogyan kezelhető a paranoid személyiségzavar?

Gyógyszeres kezelés és egyéni pszichoterápiás módszerek kombinált alkalmazásával érhetőek el eredmények a leggyorsabban és leghatékonyabban. A csoportterápiát itt nem ajánlják gyanakvó természetük miatt. A klienst sokszor olyan családtagok vagy munkatársak hozzák kezelésre, akiknek elegük van az ő állandó vádaskodásaiból. Még ha önszántából jelentkezik a kezelésre, rendszerint nincsen arról meggyőződve, hogy pszichiátriai problémája van.

A kezelőorvosában vagy a pszichológusában sem bízik meg, így első lépésként a munkaszövetség felépítése kell, hogy legyen. A terapeutának a vádaskodások özönét kell kiállni anélkül, hogy kétségbe esne. Amint a kliens jobban megnyílik, a terapeuta nevén nevezheti a kliens érzéseit, ezzel is segítve neki abban, hogy érzések és valóság között különbséget tegyen. A paranoid személyiségzavar középpontjában az alacsony önértékelés áll, nagyon tartanak attól a paranoid kliensek, hogy a tekintéllyel bíró személy megszégyeníti őket, vagy elvárja tőlük, hogy alárendelődjenek. Úgy érzik, hogy autonómiájukat folyamatosan fenyegetik, s ha valaki közel akar kerülni hozzájuk, akkor uralni akarja őket.

A terápia során a szakember támogatja a klienst abban a nézőpontváltás bekövetkeztében, hogy a probléma okát, amit eddig önmagukon kívül érzékeltek, önmagukon belül fedezzék fel. Fontos a kliens kitartása is, hisz általában hosszabb terápia hozhatja meg a javulást.

Felhasznált szakirodalom:

GABBARD, G. O. (2008) A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Lélekben Otthon, Budapest.
NUSSBAUM, A.M. (2013) A DSM-5 diagnosztikai vizsgálat zsebkönyve. Oriold és Társai Kft. Budapest.

A blogbejegyzést Szabó Lili írta, akihez időpontot négyszemközti konzultációra az alábbi linken tud foglalni.