Baráti kapcsolatainkról röviden

Manapság nagyon sok ember érzi magányosnak magát. Egyre kevesebb időnk, energiánk jut a társas kapcsolatokra, pedig ezeknek számos jótékony hatása ismert.

Blogbejegyzésünkben arról lesz szó, milyen tényezők játszanak szerepet a barátságok kialakulásában, milyen típusú baráti kapcsolatok vannak, és hogy mire figyeljünk, ha meg szeretnénk osztani barátainkkal valamilyen érzelmileg megterhelő dolgot.

Mi szükséges a barátságok létrejöttéhez?

A közeli barátságok kialakítására való képességünk nem egyforma, néhányunknak jó adottsága van ehhez, másoknak pedig kevésbé. Sokan félnek attól, hogy a közelség elutasításhoz vagy elnyeléshez vezet. Van, aki jobban szereti a nagyobb társaságot, más a kétszemélyes helyzetekben érzi jobban magát.

A szoros barátság feltétele, hogy érezzük és ismerjük saját magunkat, továbbá érdekeljen minket a másik ember, képesek legyünk a lojalitásra, empátiára, s az elkötelezettségre. A közeli barátságok természetesen megkövetelik a rugalmasságot és a megbocsátást mindkét fél részéről.

Szociológiai vizsgálatok alapján az emberek rendszerint olyan barátokat választanak, akik korban, nemben, házassági statusukban, vallásukban, attitűdjükben, érdeklődésükben s intelligenciájukban hasonlóak.

Miben segítenek bennünket a barátok?

A legtöbb egyéni trauma társas vonatkozásokkal jár együtt. Bajainkat okozhatják más emberek, de ha nem ez a helyzet, akkor is embertársainkhoz fordulunk segítségért. Több kutatás bebizonyította, hogy a társas támogató hálózat megvédi a különböző tragédiákat követő megbetegedésektől az embereket. A nemi erőszak, családtag halála, munkahely elvesztése, válás és egyéb traumák sokkal könnyebben elviselhetőek, ha az ember együttérzést kaphat a szeretteitől.

Baráti hálózatunk sokféle módon képes tompítani a ránk zúduló életcsapások erejét: pénzzel, étellel, szállással, tanáccsal, s szubjektív helyzetértékeléssel. A társas támogatás legfontosabb előnye, hogy gondolatainkat és nézeteinket megoszthatjuk másokkal, az erős baráti hálózat abban is segít minket, hogy fenntarthassuk önmagukról s a világról szóló szilárd nézeteinket.

A barátok tágítják a látóterünket, modelleket nyújthatnak nekünk, amelyekkel azonosulhatunk. Segítenek abban, hogy hűek legyünk önmagunkhoz, és fokozzák önbecsülésünket, mivel elfogadnak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Mivel ők számítanak nekünk, különböző okból s mértékben gazdagítják érzelmi életünk minőségét. A barátok nélküli emberek hajlamosabban önmagukat vádolni a történtekért, hiszen semmiféle külső viszonyítási pontjuk nincs.

Milyen típusú barátságok léteznek?

Judith Viorst az alábbi kategóriákat különböztette meg könyvében:
A, Kényelmi barátok
Olyan szomszédok vagy munkatársak, akiknek az élete rutinszerűen találkozik a miénkkel. Ezekkel az emberekkel kis szívességeket cserélünk, pl. elviszik a gyerekeinket az iskolába, ha lebetegszünk, kölcsön adják a poharaikat, ha vendégek jönnek hozzánk, vagy ha elutazunk, akkor átmennek megetetni az állatainkat. Ugyanezeket a dolgokat mi is megtesszük értük. A kényelmi barátokhoz soha nem kerülünk túl közel, soha nem mondunk túl sokat magunkról. Többé-kevésbé megőrizzük a közöttünk lévő érzelmi távolságot.
B, Barátságok, amelyek közös érdeklődésre épülnek
Barátunkkal osztozunk valamilyen közös tevékenységben vagy érdeklődésben. Lehetnek sportbarátaink, munkabarátaink, vagy jógabarátaink. Ez inkább együtt cselekvés, mint együttlét. Ezekkel a barátokkal éppen olyan rendszeresen lehetünk együtt, mint a kényelmi barátainkkal, anélkül, hogy a kapcsolatunk intimmé válna.
C, Barátok a múltból
Lehetnek olyan barátaink is, akik régről ismernek bennünket (pl. egy utcában laktunk, egy általános iskolába jártunk). Az évek alatt az útjaink szétváltak, de még mindig részét képezik az életünknek. Sok olyan információval rendelkeznek rólunk, amivel a többi barátaink nem. Ez a kapcsolat elég erős ahhoz, hogy a ritka találkozások ellenére is fennmaradjon.
D, Barátok az élet keresztútjairól
A régi barátokhoz hasonlóan ezek a barátok azért fontosak, mert életünk egy döntő eseményének voltak tanúi, amely ma már a múltunkhoz tartoznak (pl. együtt dolgoztunk, együtt mentünk keresztül a terhességen). Itt is a barátság elég erős ahhoz, hogy fennmaradjon a találkozások gyakoriságától függetlenül.
E, Más nemzedékekhez tartozó barátságok
Gyengéd intimitást találhatunk azokban a kapcsolatokban is, amelyek a generációk között szövődnek. A generációk közül a fiatalabb felüdíti az idősebbet, az idősebb pedig tanácsokkal látja el a fiatalabbat. A nemzedékek közötti különbségeket azon veszélyek nélkül élvezhetjük, amelyek a tényleges szülő-gyermek kapcsolat részei.
F, Közeli barátok
Azok az emberek, akikkel fizikailag és érzelmileg is mélyen és folyamatosan kapcsolatot tartunk. Levélben, telefonon vagy személyesen. A szoros barátság magában foglalja a legbensőbb énünk megmutatását, intim vágyaink, félelmeink, fantáziánk és álmaink közlését. Az intimitás azt a bizalmat is jelenti, hogy bár barátaink soha nem fognak tökéletesnek látni, erényeinket sokkal nagyobb súllyal fogják számba venni, mint hiányosságainkat.

Különböző neműek között léteznek-e barátságok?

A férfi-nő barátságok ritkábbak, mint az azonos neműek közöttiek. Leo Rangell pszichoanalitikus szerint, ha egy férfi és egy nő barátokká válnak, akkor az alábbi kategóriák valamelyikébe illeszthető a kapcsolatuk:

A, A felek a másik nemhez tartozó barátjukat úgy tekintik, mintha a saját nemükhöz tartozna.
B, A barátság lényegében olyan, mint egy családi kapcsolat. A barátok úgy tekintik egymást, mint testvért.
C, Azok a kapcsolatok, amelyek a plátói viszonyból rejtett vagy nem olyan rejtett szerelemmé fejlődnek.

A barátságnak a szexuális életünk korlátozása az ára, de a barátság az öröm és a személyes érés olyan formáit kínálja, amelyek nem találhatóak meg a szerelem tágabb területén.
Rangell szerint azok a házastársi kapcsolatok, amelyek gyengéd érzelmekre épülnek, még nem egészen barátságok, bár közel állnak hozzá. Sok pár állítja, hogy ők nem csak szeretők, hanem legjobb barátok is.

Mi alapján válasszunk bizalmast?

Az volna ideális, ha találnánk valakit, akinek minden intim gondolatot elmondhatunk. A legközelebbi barátságokban is léteznek azonban olyan tabutémák, melyekkel megsérthetjük barátaink érzékenységét, vagy mi magunk tűnhetnénk fel rossz színben előttük.
Ha jelenleg traumával élünk, és ezt szeretnénk elmondani másoknak, figyelemmel kell lennünk néhány szabályra és óvintézkedésre:
   1. Az önfeltárás megváltoztathatja a barátság természetét. Ha elmondjuk mély titkunkat, azáltal közelebb kerülünk annak meghallgatójához. Barátunk azonban akár fenyegetve érezheti magát, vagy meg is bántódhat azon, amit mondunk. Mielőtt megosztanánk legintimebb titkunkat valakivel, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy vajon miért éppen ezt a személyt választottuk.

    2. Traumáink meghallgatása mások számára is traumatikus lehet. Gyakran úgy érzi a másik fél, hogy meg kell osztania a hallottakat másokkal is. Kutatások azt mutatták, hogy a bizalmasan elmesélt titkok legalább másik két emberre is tovább terjednek.

     3. A társas zsarolás létező jelenség. Sötét titkunk feltárása óriási hatalmat ad a másik ember kezébe.

   4. A meghallgató elvárásai befolyásolhatják az önfeltárulkozás tartalmát. Az emberek tudatosan vagy tudattalanul megváltoztathatják annak módját, ahogyan a hallgatóságtól függően magyarázzák a bizonyítványukat. Ideális esetben olyan meghallgatót kell választanunk, akinek az eseménnyel kapcsolatos  érzelmeink teljes skáláját feltárhatjuk.

    5. A titkok elmondása a tényleges cselekvés helyettesítőjévé is válhat, pedig sok bajt közvetlenül lehetne csak orvosolni. Több kutatás arra a következtetésre jutott, hogy az incidens a legtöbb helyzetben feloldható lett volna, ha a sértett fél közvetlenül annak mondja el az érzéseit, aki a probléma elsőrendű okozója. (Gyakran tapasztaljuk házassági problémáknál, hogy a partner tudja meg utoljára, hogy megbántotta az illetőt.)

Mi a teendő, ha barátként számunkra megterhelő az elmesélt trauma?

Mások problémájának a meghallgatása igen stresszel teli feladat, s nem mindig tudjuk megfelelően kezelni a helyzetet. Ilyen esetben a végső stratégia az lehet, ha tudjuk, hogy mikor kell kilépni. Amint a másik ember traumája a mi saját traumánkká kezd válni, abban a pillanatban veszélybe kerül az illetővel a kapcsolatunk, sőt a saját testi-lelki egészségünk is.

Képesnek kell lennünk arra, hogy becsületesen bevalljuk saját magunknak is, és a másik embernek is, hogy többé nem vagyunk képesek kezelni a problémáját. Ne ódzkodjunk ilyen esetben javaslatot tenni az illetőnek, hogy forduljon szakemberhez, ez valójában a legnagyobb segítség, amit neki és magunknak adhatunk.

Felhasznált szakirodalom:

Pennebaker, J.W. (2005) Rejtett érzelmeink, valódi önmagunk. Háttér Kiadó, Budapest.
Viorst, J. (2002) Szükséges veszteségeink. Háttér Kiadó, Budapest.

Amennyiben problémájára ráismer a cikkben, s szeretne segítséget kapni, szeretettel várja az onlipszichologus.net csapata négyszemközti online konzultációra.
A blogbejegyzést Szabó Lili írta, akihez időpontot négyszemközti konzultációra ide kattintva tud foglalni.