“Eszem, tehát vagyok” – A lelki tényezők szerepe a túlsúlyban

“Eszem, tehát vagyok” –  A lelki tényezők szerepe a túlsúlyban

Ahogy Bud Spencer mondja, “Eszem, tehát vagyok.”

Ez a mondás jól példázza, hogy az evés mindig is kiemelt szerepet játszott az emberiség életében, az életünkben. Míg régen a létfenntartás volt az evés fő funkciója és gyakorlatilag az élelem megszerzésével, gyűjtögetésével-vadászásával, a tartalékok felhalmozásával és nem utolsó sorban az elfogyasztásával teltek a mindennapok, mára szinte teljesen függetlendtünk a természettől – legalábbis ebből a szempontból. Az élelem majdhogynem korlátlan mennyiségben áll rendelkezésünkre, csupán egy hűtőszekrény ajtón kell átjutnunk az eléréséhez.

Ez a függetlenedési folyamat, – például a tartósítási módszerek fejlődése, az üvegházak létrehozása, az elektromos áram elérhetővé válása – olyan sebességgel történt, hogy szervezetünk aligha tudta ezzel tartani a lépést. Nem csoda hát, hogy szervezetünk továbbra is alapvetően raktározó üzemmódban van, hiszen az evolúció hosszú évei során azt tanulta meg, hogy bármikor jöhet egy újabb ínséges időszak.

Milyen érzelmi funkciója lehet az étkezésnek?

Azonban az evés, létfenntartó funkcióján túl az érzelmekhez is szorosan kapcsolódik. Ha mindennapjainkat megvizsgáljuk, biztosan eszünkbe jut egy nagymama, egy anyós vagy egy anyuka, aki azzal fejezi ki szeretetét, hogy főz ránk és akkor elégedett, ha jól laktunk. Már csecsemőként elválaszthatatlanul összefonódik az evés, etetés és az érzelmek, legyen szó örömről vagy bánatról. Ha sír egy kisbaba, lehet nem is volt éhes, de az anya közelségével társuló evés élménye mégis megvigasztalhatja.

De eszünkbe juthatnak a hatalmas lakomák, amik akár örömteli, akár szomorú események, ünnepek, kulturális szokások velejárói szerte a világban! És akkor a luxusételekről,- amelyek  ugyan a létfenntartás szempontjából nem kerülnének be a top 10-es listába -, még nem is beszéltünk. Ezek azok az ételek, amelyeket tulajdonképpen élvezeti cikként fogyasztunk, elsődlegesen örömszerzés céljából (pl.: csokoládé).

A fent említett változások, az evés funkcióinak bővülése oda vezetett, hogy a túlsúly és az elhízás egyre több mindenkit érint. A WHO adatai szerint 1975 óta megtriplázódott az elhízott személyek száma, ezzel bekerült a világ 10 legjelentősebb egészségügyi problémái közé.

Milyen tényezők befolyásolják testsúlyunkat?

A táplálkozást és a testsúlyt számos tényező befolyásolja. Úgy nevezett obezogén környezetben éljük mindennapjainkat. Bárhova nézünk, finomabbnál finomabb ételek reklámjaiba botlunk, egymást érik a főzős műsorok, minden sarkon van egy bolt, pékség. A csábítás nagy, így ellenállni is nehéz. A biológiai tényezők, mint hogy családunkban előfordul-e túlsúly, elhízás vagy a kulturális és családi szokások is meghatározóak lehetnek. Utóbbi esetén gondoljunk arra, hogy milyen a testideál, milyen étkezési szokások, tradíciók, ünnepek vannak jelen kultúránkban. És végül de nem utolsó sorban a lelki tényezők szerepe is tagadhatatlan.

Nézzük meg közelebbről, hogy milyen pszichés jelenségek kapcsolódnak a kilókhoz, amelyektől szeretnénk megszabadulni, de egyszerűen nem sikerül!

Amit az érzelmi evésről tudni kell

Az egyik legfontosabb jelenség, az érzelmi evés. Ismerős szituációk lehetnek, amikor egy hosszú nap után hazaérve jól bevacsorázik az ember vagy bánatában elpusztít egy tábla csokit. Na ilyenkor valamilyen negatív érzelmi állapotba kerülünk, melyet evéssel próbálunk meg szabályozni, ellensúlyozni. Ennek feloldásában segíthet érzelmeink felismerésének gyakorlása, ugyanis sokszor észre sem vesszük, hogy például idegesek, szomorúak, csalódottak vagyunk valami miatt. A felismerés már fél siker, hiszen az érzelem felismerése után, azonosítani tudjuk azt is, hogy igazából mire is vágyunk az adott helyzetben és kereshetünk egy olyan megoldást, ami nem a plusz kilóinkat gyarapítja, hanem segít megküzdeni a negatív érzelmi állapottal. Nézzünk meg egy példát:

“Egy nyűgös hétfőn a főnökömtől kapok egy bonyolult feladatot, méghozzá azzal a kiegészítéssel, hogy a nap végéig legyen meg. Egész nap vért izzadva dolgozok, de 4 órakor már biztosan tudom, hogy ebből túlórázás lesz. Fáradtan, frusztráltan, kicsit mérgesen érzem haza este 7 órakor, amikor rájövök, hogy a párom edzésen van, így magamra maradok a puffogásommal. Majd szinte reflexből benézek a szekrénybe, ahol egy találok egy doboz raffaellot és már el is kezdtem falatozni. Ahogy sorban eszem a raffaellokat, érzem, hogy oldódik a feszültségem, kezdek megnyugodni.”

Mi is történt valójában ebben a szituációban?

Olyan negatív érzelmek gyülemlettek fel a szituációt átélő személyben, mint a frusztráció, idegesség, mérgesség. Ezek teljesen jogosan felmerülő érzések, hiszen olyan feladatot kapott, amelyet a munkaidején belül nem lehet befejezni, bárhogyan is igyekszik. Amikor hazaér, arra vágyna, hogy érzéseit megoszthassa valakivel. Vigasztalásra, támogató szavakra, esetleg egy megnyugtató ölelésre lenne szüksége, de párja nincs otthon, így a raffaellokhoz fordul.

Ezek a viselkedésmódok a hosszú évek alatt olyannyira automatikussá válhatnak, hogy szinte észrevétlenül fordulunk az étel felé. Pedig, ha tudatosan végiggondoljuk, akkor lehet, hogy az is segített volna, ha felhívja egy barátnőjét vagy családtagját, hogy elmesélje neki a vele aznap történt nehézségeket.

Érdemes tehát arra törekedni, hogy tudatosabban legyünk jelen ezekben a szituációkban és próbáljuk meg felismerni szükségleteinket, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy jobb megküzdési módot keressünk, mint az evés!

A stresszkezelés egyik lehetséges módja az étkezés

Fontos lelki tényező a stressz is. Tudom, már a csapból is a stressz folyik, de éppen a fent leírt érzelmi evés jelensége miatt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A stresszhez, a stresszes helyzetekhez gyakran negatív érzelmek tapadnak, így nagyon fontos figyelmet szentelnünk neki.

Elsőként talán a helyzetek értelmezésével érdemes foglalkoznunk. Ha tudatosítani tudjuk, hogy milyen készségeink, ismereteink, tulajdonságaink, erőforrásaink segíthetnek egy adott nehéz helyzet megoldásában, akkor befolyással lehetünk arra, hogy az adott szituációt ne feltétlen stresszként, hanem akár kihívásként értelmezzük! Emellett a stresszel való szembezésben segít a problémamegoldó képesség fejlesztése (pl.: problémamegoldó lépcső), megküzdési módok tárházának bővítése.

Mi befolyásolja még, hogy túlsúlyossá válunk-e, vagy sem?

Saját magunkról alkotott elképzelésünk is befolyásoló tényező lehet. Például, ha énhatékonynak gondolom magam, úgy vélem képes vagyok kontrollálni az étkezési és mozgási szokásaimat, ezáltal a testsúlyomat, akkor sokkal nagyobb eséllyel tudok a felesleges kilóktól megszabadulni, mintha úgy gondolom, hogy ezekre alig, vagy egyáltalán nincs ráhatásom.

Amit szintén számításba kell vennünk, az a gyors és automatikus evés. Amikor csak futtában belapátoljuk az ebédet, vagy a netflix mellé lehuppanva fogyasztjuk el vacsoránkat, akkor magunk ellen dolgozunk. Fontos figyelmünket az étkezésekre és annak szervezetünkre gyakorolt hatásaira fordítani, hogy észrevegyük ha éppen jóllaktunk, és ne együk túl magunkat észrevétlenül.

Természetesen a megfelelő táplálkozási és mozgási szokások kialakítása elengedhetetlen, de lelki oldalról is fontos a tudatosság megteremtése a testsúllyal, esetlegesen a túlsúllyal, elhízással kapcsolatban!

Felhasznált irodalom

Forgács A. (2013). Az evés lélektana. Akadémiai Kiadó.

Kohlné Papp I., Perczel-Forintos D. (2020) Hogyan fogyjunk tudatosan? Oriold és Társai Kiadó.

A blogbejegyzést Maróti Eszter pszichológus írta, akihez itt tud időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra.