Hogyan tartson kapcsolatot a nagyszülő az unokájával a koronavírus járvány idején?

Mai blogbejegyzésünkben arról írunk, hogy a járvány alatt a nagyszülők a nehézségek ellenére mégis hogyan tudnának részt venni az unokáik életében, miben tudnak segíteni a gyerekeikkel otthon maradt szülőknek.

Mi akadályozhatja a nagyszülői szerep megélést a mai világban?

“Ma sokkal nehezebb feladat nagyszülőnek lenni, mint korábban: többet kell dolgozni az unokák kötődéséért, sok közös játékkal, őszinte kíváncsisággal, nyitottsággal. Arról nem is beszélve, hogy az információs társadalomban az idősebbek tapasztalata, tudása mennyivel kevesebbet ér, mennyivel kevesebb tiszteletet képes kivívni a mai nagymamák és nagypapák bölcsessége.” L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta

A mai családminták jócskán eltérnek a klasszikustól, hiszen megváltozott az együtt élők száma, a szerepe, a feladatok egymás közötti felosztása. A nagyszülővé válás alapvetően egy krízis, ami előhozhatja a felszín alatt megbúvó, a gyermekkorban és később felnőttként átélt feszültségeket. A krízis mértéke attól is függ, hogy korábban mennyire tudta megélni saját nemi- és családszerepét, s kiteljesedni ebben. Az „új” típusú nagyszülők általában még dolgoznak az első unoka érkezésekor, még karrierjükkel vannak elfoglalva, míg mások messze laknak a gyermeküktől, így nem tudnak állandó segítség lenni. Jelen helyzetben pedig a koronavírus járvány akadályozza a találkozásokat, hiszen az idősebb korosztály az egyik legjobban veszélyeztetett csoport a fertőzöttség szempontjából, így kerülni kell a személyes találkozásokat. A nagyszülők unoka nélkül maradnak, az unokák pedig nagyszülőhiányt kénytelenek elviselni. Sokan azt gondolják, hogy a nagyszülő és az unoka között természetszerűen adott a kötődés, holott a kötődés kialakulása egy folyamat, minősége a rendszeres kapcsolat során bontakozik ki, még elhúzódó katasztrófahelyzetekben is. A távolságtartó, nem bevonódó nagyszülőkkel nehezen alakítható ki jó kapcsolat. Ilyen esetben érdemes átgondolni, s beszélni arról, hogy vajon mi is a felmenők története, milyen körülmények között nevelkedett a nagyszülő, milyen kapcsolatot sikerült neki kialakítania a saját nagyszüleivel.

Mit lehet tenni a mostani helyzetben?

Az elszeparálódott családtagok közötti érintkezést szerencsére manapság virtuálisan is meg lehet oldani. Megfelelő technikai háttérrel, azaz internet kapcsolattal, okostelefonnal, számítógéppel, tablettel részt tudnak venni egymás életében. Vannak, akik nem tudnak számítógépet kezelni, nekik a telefonon lévő kapcsolattartás marad. Sajnos a fizikai kapcsolatot, a tapintási élményeket, a közelséget azonban ez nem tudja pótolni, de egyfajta támaszt tud nyújtani a jelenlegi szituációban. Az elérhetőség, a lelki közelség-távolság az, ami számít, a rendszeres érintkezések által, akár virtuálisan. Most egy olyan időszak következik, ahol a skype nagyik, messenger papák, s a képernyő unokák által lesznek teljesek a mindennapok.

Milyen módon tudnak segíteni a nagyszülők?

Érdemes megbeszélni, hogy a járvány alatt hogyan tudnak online segíteni az unokák oktatásában vagy felügyeletében. Nem biztos, hogy a felnőtt gyerekek számítanak a segítségre, de ha ezt nem beszélik meg, akkor feszültség maradhat a kapcsolatban. Az alábbi kérdéseket érdemes megvitatni a nagyszülőkkel: A család most az életük mekkora részére támaszthat igényt? Mennyi segítséget tudnak vagy akarnak nyújtani? Mekkora a terhelhetőségük? Hol kezdődik a kihasználás, és hogyan jelezhetik ezt? Akkor van esély arra, hogy a felnőtt gyerekek is átgondolják a kialakult helyzetet, ha tudnak az új igényekről, hogy aktívabban szeretnének részt venni a saját szüleik az unokák oktatásában, nevelésében. Napirendet lehet készíteni, ahol a nagyszülők virtuálisan együtt tanulhatnak az unokákkal, képernyőmegosztással láthatják, hogy milyen feladatokat, leckéket kell a gyerekeknek megoldaniuk. Megbeszélés tárgya, hogy ki hány órát vállalna így át, amíg a szülő akár a saját munkájával tud foglalkozni.

Miért jó, ha világosan meg van fogalmazva, hogy mennyi időt vállalnak át a nagyszülők?

Nemcsak az a jó nagyszülő, aki feladja testi-lelki igényeit és önfeláldozóan mindig rendelkezésre áll, aztán napokig regenerálódik. Az a nagyszülő is kiválóan állhat helyt, aki őszintén megszabja terhelhetősége határait, aki csak annyit vállal, amennyit örömmel tud teljesíteni. A legtöbb nagyszülő szívesen segít az unokák körül, ám nem mindegy, hogy ezt előre egyeztetve, saját feladataihoz, saját életéhez igazítva teszi-e, vagy mindig készenlétben van. Utóbbi esetben a feszültséget, a kedvtelenséget, az idegességet az unoka is érzi, ha még nem is tudja megfogalmazni. Emellett az érzelmekre hangolt kisgyermek is látja, hogy a szülei méltatlanul bánnak a nagyszülőkkel, tulajdonképpen kihasználják.

Amennyiben Önt is megviseli a jelenlegi helyzet, feszültségeit nem tudja kezelni, s szeretné önismeretét növelni, szeretettel várja az onlipszichologus.net csapata négyszemközti online tanácsadásra. A blogbejegyzést Szabó Lili írta, akihez időpontot négyszemközti konzultációra az alábbi linken tud foglalni.

Felhasznált szakirodalom:

L.Stipkovits, E. (2019) Nagyszülők a kispadon? 11 tévhit a generációk közötti konfliktusokról. HVG Kiadó Zrt, Budapest. Veres, M. (2018) Nagyszülők és Unokák. Jaffa Kiadó, Budapest.