Kiút a kiégésből (burnout)

Előző cikkünkben a kiégés okait s szakaszait taglaltuk. A mai témánk a burnout megelőzésének és folyamatának visszafordítási lehetőségei. Néhány ötletet, szempontot ismertetünk, hogy min változtathatunk, hogy elkerüljük, vagy leküzdjük a kiégést.

Vajon megelőzhető-e a kiégés folyamatának az elindulása?

A válaszunk igen, kellő akarattal, odafigyeléssel, önmonitorozással, önirányító képességünk növelésével, önismeretünk fejlődésével el tudjuk kerülni, hogy kiégjünk.
A megelőzésben sokat segíthet a munkahely támogatása is, a kiégést mérő rendszeres szűréssel ki lehet emelni azokat a kollégákat, akik érintettek ebben.  Megfelelő egyéni/csoportos foglalkozásokkal feltárhatóak az őket mozgató személyes motívumaik, megtaníthatóak számukra olyan relaxációs és kommunikációs módszerek, amelyek a feszültség csökkenését és a kapcsolatok jobb kezelését eredményezik. A rendszeres munkahelyi továbbképzések, szupervíziók, tréningek, csapatépítések javíthatják a munkahelyi kapcsolatainkat, s jobb érzelmi hátteret biztosítanak a munkavégzéshez számunkra.

Érintett vagyok-e a kiégésben?

Gondoljuk végig, hogy önmagunkra ismertünk-e a „Munka- és életkedv vesztetten, avagy a burnout szindrómáról” blogbejegyzésünk olvasása során valamely leírt szakasznál.  Ha túl elfogultak vagyunk magunkkal szemben, mások véleményét is kikérhetjük, – akár a családi, akár a baráti körünkből- , hogy ők mit gondolnak rólunk, veszélyeztettek vagyunk-e a kiégés bekövetkeztére. Fontos, hogy kérjünk visszajelzést másoktól is, hogy időben tudjuk akár a kiégési folyamat visszafordítását elkezdeni. Kérdőívünkből is megtudhatja, hogy veszélyeztetett-e a burnouttal kapcsolatban.

Mit tegyünk, ha már benne vagyunk a kiégés folyamatában?

Amennyiben megbizonyosodtunk, hogy a kiégés útjára léptünk, hozzunk döntést, hogy akarunk-e változtatni rajta egészségi állapotunk érdekében. 
Amennyiben igen, gondoljuk végig, hogy vajon milyen üzenetet hordoz számunkra ez az állapot:
Hol vannak a határaink? Mi az életcélunk? Mennyire vagyunk fontosak saját magunk számára? Minden helyzetben ki kell tartanunk-e elképzeléseink mellett? Kell-e továbbfejlődnünk vagy ragaszkodjunk makacsul hibáinkhoz? Mitől betegedtünk meg? Mitől maradhatunk egészségesek? Ha megtanuljuk jobban megérteni magunkat, azzal elősegítjük a gyógyulást. Lépésről lépésre vissza kell nyernünk az irányítást a saját életünk és a munkánk felett.

Fontos, hogy az időkereteket átértékeljük, a kiégés felé vezető úton ugyanis hajlamosak vagyunk minél kevesebb megszakítással a munkákat végezni, azaz minél kevesebb szünettel, minél többet dolgozni. Ennek hátterében sokszor a félelem, az elégedetlenség érzése munkálkodik bennünk, mivel elismerésre vágyunk az élet több területén, s a hatékonyságunkat, az elvégzett munka mennyiségét ezzel az időspórolással is növelni próbáljuk. Készítsünk egy listát, hogy mennyi ideig akarunk egyhuzamban dolgozni anélkül, hogy károsítanánk saját magunkat, mennyi ideig tartson a délelőtti és délutáni szünetünk, az ebédidőnk, délután meddig szeretnénk dolgozni, a heti munkaidőt maximum hány órával léphetjük túl. A burnout kockázata a heti 40 munkaóra felett minden 5 óránál további 15 százalékkal nő! Adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy testünk igényeit kiszolgáljuk a szünetek alatt: adjunk teret időben a nyugodt étkezésnek, igyunk megfelelő mennyiségű folyadékot, mozgassuk át testünket, tegyünk 1-1 kör sétát a pihenőidőnk során. 
Annyi munkát vállaljunk el, amennyit időben s teljesítőképességünk határán belül el tudunk látni. Merjünk nemet mondani olyan feladatokra, amely meghaladja képességünket, határaink beismerésével félelmeinket csökkenthetjük. Másik lehetőség a delegálás a közös munka javítása érdekében, azaz magunk helyett másokat bízunk meg saját felelősségi körünkbe tartozó feladatok egy részére vagy egészére, amíg szabadságunkból vissza nem jövünk, vagy amíg időt nem tudunk szánni rá. Ezekben az esetekben át kell gondolnunk, hogy mely feladatokat adhatunk tovább, hogy több időnk maradjon más fontosabb feladatok elvégzésére, s mely munkatársunk alkalmas a munka elvégzésére.

Feszültség levezetés munkaidőben?

A munkahelyi stressz jobb viseléséhez elengedhetetlen, hogy problémamegoldó és stresszkezelő viselkedésünket fejlesszük. Elsajátíthatunk olyan relaxációs gyakorlatokat, amelyeket akár munkaidőben is alkalmazhatunk, ilyen például a progresszív relaxáció, amely izommunkával végezhető lazítás; azaz különböző izomcsoportok megfeszítésén, ellazulásán alapszik. A rendszeres gyakorlás a kiegyensúlyozottság, önkontroll, s nyugalom élményét nyújtja.
Olyan munkahelyi konfliktushelyzetekben ahol harag érzését éljük meg, nem ajánlatos rögtön kiadnunk a mérgünket. Ilyen esetekben tartsunk szünetet, amelyben tisztázhatjuk önmagunkkal, hogy milyen kívánságunk nem teljesült, s az ezzel kapcsolatos érzéseinket fogalmazzuk meg, amelyeket a külvilág felé reprezentálhatunk. Sokszor a düh megnövekedett adrenalin szinttel is jár, ami mozgással vezethető le, ilyen esetben a lépcsőházat is használhatjuk a feszültség levezetésére.

Milyen lehetőségeket vehetünk igénybe még?

Ha úgy érezzük, hogy a kiégés oka mélyebben gyökerezik, akkor érdemes felnőtt klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta segítségét kérni. Ha a kiégést erőteljes szorongás vagy depresszió is kíséri, akkor pedig érdemes pszichiáter szakorvost is felkeresni, mivel átmenetileg gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.

Felhasznált irodalom:

Katrin Greßer – Renate Freisler (2017) Stresszkezelési tréninggyakorlatok. Z-Press Kiadó, Miskolc.

Thomas M. H. Berger (2012) – Burnout – A kiégés megelőzése 12 lépésben. Z-Press Kiadó, Miskolc.

További ajánlott irodalom:

Versegi Beáta-Mária (2017) Lehetőségek- A kiégésen innen és túl. Új Ember kiadványok, Budapest.

Amennyiben problémájára ismer, s szeretne segítséget kérni megbízható szakemberektől, szeretettel várja az onlipszichologus.net csapata négyszemközti online konzultációra. A blogbejegyzést Szabó Lili írta, akihez időpontot négyszemközti konzultációra az alábbi linken tud foglalni.