A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar tünetei

A figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (Attention-Deficit Hiperactivity Disorder=ADHD) az egyik leggyakrabban diagnosztizált kórkép a gyermekek esetében. Érdemes ezért megismerni a hátterét, beszélni a diagnózis felállításának szempontjairól és a kezelési lehetőségekről. Természetesen cikkünket tájékozatásnak szánjuk, a diagnózis meghatározása gyermekpszichiáter, vagy klinikai szakpszichológus kompetenciája.

Milyen tényezők vesznek részt a betegség kialakulásában?

Kialakulásában olyan tényezők is szerepet játszanak, mint genetikai tényezők, családi halmozódás és neurobiológiai, illetve olyan környezeti okok is, mint pl. a terhesség alatti dohányzás vagy az alkoholfogyasztás.

Előfordulási gyakorisága iskoláskorúak között 6-12%, míg felnőttek esetében 2-5%, tehát a gyermekkorban kezdődő rendellenesség felnőttkorig végigkiséri az érintetteket. A tünetek 5 évente 10-25 év között általában 50%-kal csökkennek, főleg a hiperaktivitás tünetek mentén. Gyakran változik a tünetek megjelenési formája is 10-25 éves kor között, így pl. a kisizmokra terelődnek hiperaktivitás tünetei, a figyelemzavar és az impulzivitás lesz a probléma fókuszában. Nemek közötti különbségek is észlelhetőek, így gyermekkorban 3:1 a fiú-lány arány, ugyanakkor szakemberhez kerülők esetén ez az arány 6:1-re változik. A nemi megoszlás a kórkép mentén betulajdonítható a tünetek megjelenési formájának, hiszen a fiúknál a hiperaktivitás és impulzivitás, míg a lányoknál a figyelemzavar tünetek dominálnak, ezáltal a tüneteik kevésbé zavarják a környezetet, így szakemberhez sem jutnak el megfelelő számban. Fiatal felnőtteknél 2:1 a férfi-női arány, amely kiegyenlítődik 40 éves kor felett.

Az ADHD tünetei

Az ADHD-ra jellemző tünetek már egészen hamar, 12. éves kor előtt megjelennek, ezért nagyon fontos a tünetek felismerése. Előfordulhat az is, hogy nem ismerik fel a nehézséget a gyermeknél és “rossz” gyermekként titulálja a környezete, miközben egyáltalán nem erről van szó. Az ADHD-ban érintett gyermekek kognitív képességei nem mutatnak elmaradást a tipikus gyerekekétől, azonban nehezen tudnak figyelni a tüneti kép miatt, társaiknal impulzívabbak és a tanórákat is kevésbé tudják nyugodtan és fegyelmezetten végigülni. A stigmatizáció elkerülése érdekében is fontos, hogy a gyermek minél hamarabb szakemberhez kerüljön, hiszen a fejlesztés és a pszichés megsegítés esetén enyhíthetőek a tünetek és nem okoznak szenvedésnyomást sem a gyermek, sem a környezete számára. A DSM-V kritériumrendszer szerint megkülönböztetjük a hiperaktivitás és impulzivitás tüneteket és a figyelemhiány tüneteit, melyek kódolása és diagnózis felállítása gyermekpszichiáter feladata.

Amikor az információt nehéz befogani…

Figyelemhiány tünetek (legalább 6 tünet legalább 6 hónapon keresztül, olyan mértékben, amely nem felel meg a fejlődési szintnek és jelentős negatív hatással van az otthoni, iskolai vagy munkatevékenységre)

1. Nehézséget jelent a figyelem fenntartása feladatok vagy játék során
2. Úgy tűnik máshol jár az esze, akkor is ha nincs semmilyen figyelemelterelő dolog
3. Kerüli, nem szereti vagy vonakodik részt venni tartós mentális erőfeszítést igénylő feladatokban
4. Gyakran feledékeny napi tevékenységeiben
5. Elnéz vagy nem vesz észre részleteket, pontatlanság a munka során
6. Gyakran nehézséget okoz számára a feladatok és tevékenységek megszervezése
7. Elkezdi a feladatokat, de hamar hanyatlik és könnyen elterelődik a figyelme
8. Gyakran elveszíti a feladatokhoz vagy tevékenységekhez szükséges dolgokat
9. Gyakran könnyen elterelik a figyelmét külső ingerek

A túlmozgás, nyugtalanság jellemző tünet

Hiperaktivitás és impulzivitás tünetek (legalább 6 tünet legalább 6 hónapon keresztül, olyan mértékben mely nem felel meg a fejlődési szintnek és jelentős negatív hatással van az otthoni, iskolai vagy munkatevékenységre)

1. Gyakran túl sokat beszél
2. Félbeszakít másokat vagy tolakodóan viselkedik
3. Gyakran szaladgál vagy mindenre felmászik olyan helyzetekben, ahol ez nem megfelelő
4. Keze-lába-fel alá jár vagy ütöget a kezével/dobol a lábával vagy fészkelődik a helyén
5. Gyakran elhagyja a helyét olyan helyzetekben, amikor egy helyben kellene ülnie
6. Nehezére esik várakozni
7. Gyakran képtelen csöndben játszani vagy csöndben lenni a szabadidős tevékenység közben
8. Gyakran “mehetnékje” van, vagy olyan “mint aki felhúztak
9. Kimondja a választ, megmielőtt a kérdés befejeződött volna

Következő blogcikkünkben az ADHD gyanú kivizsgálásának mentéről és a lehetséges kezelési módokról lesz szó.

Felhasznált irodalom:

Balázs Judit (2015). Figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar/Hiperkinetikus zavar.Balázs J. & Miklósi M.(szerk.): A gyermek‐és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve. Budapest, Semmelweis Kiadó.

American Psychiatric Association. (2014). DSM-5 referencia-kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz. Oriold és Társai Kft., Budapest.

Cseri, C., & Mohács, M. (2018). Módszertani segédanyag ADHD-val küzdő gyermekek iskolai megsegítéséhez. Szeged: Csongrád Megyei Pedagógiai Szakszolgálat. https://csmpsz.hu/wp-content/uploads/2019/01/Modszertani-segedanyag-ADHD-val-kuzdo-gyermekek-iskolai-megsegitesehez.pdf

A blogbejegyzést Buligovic Renáta, munkacsoportunk egykori tagja írta. Gyermekpszichológiai kérdésekben Móra Katalin és Balogh Ádám pszichológusainknál tud időpontot foglalni, négyszemközti online konzultációra.