Gyász… avagy mi zajlik bennünk a veszteségélmény hatására?

Az eddigiekben túlnyomórészt lelki betegségekről írunk, melyek hátterében igen gyakran áll valamiféle kudarcélmény, vagy szerettünk elvesztésével kapcsolatos fájdalom is. A gyásszal már mindenki találkozott, vagy találkozni fog hozzátartozóinak, ismerőseinek, barátainak halála, vagy akár egy válás kapcsán.

Veszteségre adott normál reakcióról van szó, ugyanakkor krízishelyzetnek is tekinthető, hisz ilyenkor gondolkodásunk, érzelmeink és magatartásunk is eltér a megszokottól.

A pszichológia megkülönböztet normál gyászt és úgynevezett komplikált gyászt egymástól (melynek korábbi elnevezése patológiás gyász).

Mi történik bennünk a veszteségélmény hatására?

Normál gyász esetében a gyász folyamata egy sokkos állapottal kezdődik, melyre érzelmi bénultság, vagy épp az érzelmek kontrollálhatatlanságának érzése jellemző, a szeretett személy elvesztése miatt.
Ezután az ún. kontrollált szakasz a temetéssel kapcsolatos ügyintézés időszaka, mikor vagy teljes passzivitás vagy túlzott aktivitás is jelentkezhet, sokszor úgy érzi a gyászoló, hogy mint egy robot teljesíti kötelességét.

Általában a temetés után jelentkeznek az érzelmi viharok és a gondolkodás is megváltozik.
Jellemzően szomorúság, magány érzése, üresség érzés, tehetetlenség, harag, bűntudat jelentkezhet. Magatartása is megváltozik a gyászolónak: általában visszahúzódó lesz, sem a jövő, sem környezete nem érdekli, „mintha megállna az idő”.

Testi változások is lehetnek: alvászavar, étvágy megváltozása, gyengeség, energiátlanság érzése, meglassultság.
Idővel (általában 2 hónap – 1 év alatt) alatt az érzelmek intenzitása csökken, testi tünetek fokozatosan enyhülnek, és képessé válik a gyászoló a környezete felé és a jövő felé is megnyílni, érdeklődést mutatni.

Hogyan segíthetik a gyászolót a család vagy a barátok?

Az egyik legfontosabb, hogy hagyjuk a gyászolót saját tempójában és módján gyászolni. Ha igénye van az elhunytról beszélni, és a család elbírja érzelmileg ezt a segítségadást, akkor hallgassa meg. Segít, ha közösen emlékeznek, pl. fényképek nézegetésével.

Ha a gyászoló egyedül szeretne emlékezni a szeretett személyről, ezt biztosítsuk a számára. Az olyan bátorításnak szánt mondatok, mint pl. ‘Az idő mindent megold’, ‘Ne sírj’, ‘Gondolj csak a jóra, a pozitívra’, ‘Most már ideje abbahagynod a szomorkodást’– sajnos nem segítenek. A szenvedést ugyanis nem lehet megspórolni!

A gyásznak le kell zajlania ahhoz, hogy ne alakuljanak ki pszichoszomatikus betegségek, vagy egyéb problémák. Csak ezután tud a gyászoló az élők és a jövő felé irányulni. Legyünk türelmesek és elfogadóak, bírjuk ki a könnyeket, viseljük el az esetleges dühöt, amit a gyászoló ilyenkor megél. Ez jelenti a legnagyobb segítséget. 

Mikor van szükség a gyászfolyamat megsegítésére?

A gyászfolyamat akkor tekinthető komplikáltnak, ha pl. időben elhúzódik (évekig), vagy ellenkezőképp: az életben maradt nem éli át a halálesettel kapcsolatban a gyásszal járó érzéseket, hanem tudatosan elnyomja ezeket.

Esetenként (főleg váratlanul bekövetkező veszteség vagy gyermek halála esetén) szokatlanul intenzív érzelmi reakciók jelentkeznek, vagy testi betegségek, ún. stressz betegségek alakulnak ki, mint pl. gyomor-nyombélfekély, kardiológiai betegségek, hormonális eredetű betegségek, ill. növekedhet a fogékonyság fertőző betegségekre (ennek hátterében állhat depresszió, amelynek hatására az immunrendszer működése romlik).

Pszichiátriai betegségek is megjelenhetnek, mint pl. depresszió, szorongásos betegségek (pl. pánikbetegség, fóbiák), hipochondria, szenvedélybetegségek (pl. alkohol- vagy drog függőség), stb.

Mikor tekinthetjük lezártnak a gyászt? Honnan tudhatjuk, hogy feldolgoztuk szerettünk elvesztését?

A gyász feldolgozása nem azt jelenti, hogy elfelejtjük az elhunytat, hanem hogy idővel fájdalmas érzéseink intenzitása csökken és ismét az élők felé tudunk fordulni. Az elhunytra gondolás már nem zaklatja fel annyira a gyászolót. Ahogy fentebb írtuk, az úgynevezett normál gyász esetén a hozzátartozók, barátok sokat segíthetnek.

Ha mégis úgy érzi, hogy ez nem elegendő vagy épp nincs segítsége, önsegítő csoportok a támogatására lehetnek a gyász feldolgozásában. Komplikált gyász esetén kifejezetten professzionális segítség ajánlott egyéni tanácsadás, vagy pszichoterápia formájában.

További olvasnivalók a témában

Friedman, R. (2014) Gyógyulás a gyászból. Zafír Press
Kast, V. (1999) A gyász. Park Könyvkiadó
Tatelbaum, J. (1998) Bátorság a gyászhoz. Pont Kiadó

A blogcikket munkacsoportunk korábbi tagja, Pergel-Száraz Cintia pszichológus írta. Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége lelki problémái leküzdésében, forduljon bizalommal szakembereinkhez.