Mit jelent a pszichológiai reaktancia?
„Az önkéntes engedelmesség mindig jobb, mint a kényszer engedelmesség”(Xenophon, i.e.354). Írja a görögországi katona, zsoldos mondaír-és történetíró.
Ezt a mondatot szem előtt tartva és lélektani oldalról megközelítve, mai témaként a pszichológiai reaktanciát választottam. Bizonyára már önnel is előfordult, hogy ez az érzés a hatalmába kerítette, csak esetleg nem tudott róla. Olvasson tovább és tudjon meg többet a pszichológia reaktancia jelentéséről, működéséről!
Mi az a pszichológiai reaktancia?
A pszichológiában a reaktancia fogalom olyan reagáló képesség, vagyis az az érzelmi élmény, amelyet a legtöbbünk tapasztal, amikor szabadságunkat megsértik, veszélyeztetett helyzetbe kerülünk. Olyan belső erőt jelent, amelyben az egyén arra törekszik, hogy valami felett visszaszerezze a kontrollt, amikor a leküzdhetetlennek tűnő, vagy annak detektált akadályt szeretné elhárítani.
Ezt a nagyon érdekes pszichológiai dimenziót neves pszichológusok – például Sharon Brehm és Jack Williams Brehm – vizsgálták az 1960-as évek közepén. Főként gyermekek viselkedésnek tanulmányozása során írták le a pszichológia reaktancia jelenségét.
Az elmélet kiinduló elgondolása szerint tulajdonképpen attól a valóságtól akarjuk visszavenni a „hatalmat”, amely aktuálisan igazságtalannak tekinthető. Attól a korlátozó manővertől igyekszünk „birtokba venni” az irányítást, amely majdnem minden alkalommal minket igazol, és számunkra stabilitást ad a mindennapokban.
A pszichológiai reaktancia gyermekkorban
Példa a pszichológiai reaktanciára, amikor a szüleink azt mondják nekünk: „ezt semmiképpen nem kellene megtenned!”
24 hónapos korra a gyerekek kialakítják identitásérzetüket. Életciklusuk ezen kulcsfontosságú időszakában önálló lényeknek tekintik magukat, akik teljes joggal rendelkeznek a döntések meghozatalához. („Én tudom” kijelentések). Ha van valami, amely nagymértékben meghatározza őket ebben a szenzitív korban, akkor az a pszichológiai reaktancia (is): erőteljesen reagálnak ugyanis minden negatív külső impulzusra, normára, avagy tiltó elrendelkezésre. Így a kíváncsi kisgyermek számára minden, ami a tevékenysége során megengedett, az alulértékelt, és minden, ami a környezete által tiltott dolog, az túlértékelt. Lényegében így működik a fordított pszichológia.
Összességében olyan érzelmi dimenziókat foglal magában, amelyet a lázadás címkével illethetünk. A reaktivitásban olyan mentális „gyorsbillentyűk” kapcsolnak be, amelyek segítségével logikai mérlegelés után sem döntünk. Nem köteleződünk el a saját véleményünk mellett.
Pszichológiai reaktancia felnőttkorban
Egyszerűbben fogalmazva a reaktancia: szabályok, jelzések és keretek elutasításának hajlama és képessége, amikor is erős érzelmi reakciót élünk át, hiszen a személyes szabadságunk korlátozásának veszélyét észleljük.
Hasonló következhet be, ha az autóvezetés során nehéz közlekedési helyzetbe kerülünk. Vagy amikor a főnökünk jelzi, hogy ez és ez nem teszik neki, valamit nagyon elrontottunk, és nem folytathatjuk tevékenységünket. Érzelmileg megterhelő, intenzív lehet számunkra a fenti esemény, s az is elképzelhető hogy hangosan felcsattanunk, és/vagy indulatosan reagálunk.
Ilyen értelemben a felnőttkori reaktancia azt jelenti: hogy ha életünk folyamán találkozunk vélt vagy valós tilalmakkal, – s azokban a forgatókönyveinkben, ahol a szabadságunkat kisebb-nagyobb mértékben fenyegetve érezzük, – feltehetően indulatos módon fogunk reagálni. Ezért fordul elő gyakorta, hogy a pszichológiai reaktancia generál bennünk negatív viselkedési, affektív és kognitív hatásokat (válaszokat).
Hogyan működik a pszichológiai reaktancia a hétköznapokban?
A tárgyalt jelenség nagyon sok olyan helyzetben van jelen, amelyben naponta élünk.
Tételezzük fel, hogy egy kevésbé kedvelt munkatársunknak utólag rendelnie kellene valamit, amit elfelejtett, s amihez nekünk is segítséget kellene nyújtanunk. Ezt a részfeladatot a munkanapunk egy másik pontján terveztük megtenni, de már a megkésett kérés előtt úgy döntöttünk, hogy éppen akkor nem csináljuk meg, mivel a belső szabályzat, és az erkölcsi iránytűnk ezt diktálja.
A folyamat bennünk érzelmi lázadást alakít(hat) ki, ami a pszichológiai reaktancia szerint a következőképpen néz ki. Amikor a lehetőség időben vagy térben rendelkezésünkre áll, hogy valamit megtegyünk, feltehetően megtesszük, de amikor az esély már nem áll rendelkezésünkre, – és ráadásul ehhez valaki irányába tanúsított ellenszenv is társul -, elveszítjük szabadságunkat, majd rebellis módon viselkedünk.
A pszichológia reaktancia evolúciós elmélete
Ehhez kapcsolódóan Dr. Jonathan Haidt amerikai szakember a pszichológiai reaktancia jelenségben evolúciós értelmet feltételezett. Hipotézise szerint ez a jelenség kialakít bennünk egy adott mechanizmust, amely megvédi pszichénket/ lelki tartalmainkat az alfa státuszú vagy domináns személyekkel szemben. Ez a fajta diszkomfort-érzet tette lehetővé, hogy őseink megtagadjanak és/vagy elutasítsanak bizonyos hatalmi figurákat a csoportban, illetve, hogy más domináns vezetőket keressenek, akik hatékonyabban segíthetik a falkát a túlélésben.
A pszichológiai reaktivitás működtetésének kétségkívül különösen nagy mesterei a marketing és reklámcégek képviselői. Sokunk előtt ismert az a szituáció, hogy az üzletekből, szupermarketekből kapott felhívásokban az “Utolsó esélyek” néven szerepelnek a különböző vásárlói reklámok. Amit ekkor agyunk tapasztal az az a vágy, hogy szinte azonnal a megjelölt internetes felületre/üzletbe menjünk, s rögtön megvásároljuk azt a bizonyos terméket, mert vonzóbbnak gondoljuk.
Mi az oka, azaz hogyan működik a pszichológiai reaktancia?
Válaszként szolgáljon a korábbi megfogalmazás: amikor adódik a lehetőség, hogy valamit megtegyünk, megtesszük, de ha már az esély nem áll rendelkezésünkre, elveszítve érezzük szabadságunkat!
Ha egy dolgot nehezebb módon tudunk elérni, akkor egyre nagyobb a lesz vágyakozásunk a megszerzésére. Ráadásul, ha minél kevesebb adatot közlünk a termékről, – hol, mennyiért lehet hozzájutni – annál nagyobb jelentőséget fogunk tulajdonítani neki, és biztosan ellátogatunk az oldalra (vagy felkeressük az kiárusítás helyét).
A fenti okfejtés már a belső késztető erőhöz, az úgynevezett intrinzik motivációhoz vezet minket. Martin Seligman, a pozitív pszichológia neves szakértője a pszichológiai reaktanciát elsősorban az emberi motivációval kapcsolata össze. Ez olyan energizáló – mozgósító erő, amely egy bizonyos viselkedés irányába mutat. Amikor tiltás alá kerülünk egy cselekedetben, vagy mikor azt érzékeljük, hogy a szabadságunk korlátozott, jelentkezik egy úgynevezett tehetetlenségi állapot, belső impulzus, és/vagy tanult tehetetlenség.
Ilyen értelemben gátlás alá kerül viselkedésünk: annak ellenére, hogy észrevettük, hogy a „tennünk, cselekednünk kellett volna valamit”-re, a legtöbb esetben semmit nem reagálunk. Sokkal inkább az egymást követő, vagy anticipált sikertelenség érzet hatására, esetleg egy vagy több negatív eredmény miatt feladjuk azt.
A jó hír, hogy bár a pszichológiai reaktancia életünk végéig fennmarad, de mégis fejleszthető ez a képességünk. Ha megfelelően alkalmazkodunk a szociális normákhoz, és folyamatos tanulással gyakorlunk, lehetővé válik, hogy fejlődjön önismeretünk, ezáltal kevésbé tudnak bennünket a külső hatások befolyásolni, akár erős nyomás vagy stressz alatt is kiegyensúlyozottabbak maradhatunk.
Felhasznált szakirodalom
Pléh Csaba, Pszichológia, 2017, Akadémiai Kiadó
A blogcikket Lengyel Katalin egészségfejlesztő sportpszichológusunk írta. Ha úgy érzi, hogy lelki problémájának leküzdésében szakszerű segítségre van szüksége, forduljon bizalommal szakemberünkhöz, akihez ide kattintva foglalhat időpontot online konzultációra.
