Mit csináljak, ha a barátom nem foglalkozik velem?

Az utóbbi időben több olvasói levelet is kaptunk abban a témában, hogy az egyik fél sérelmezi azt, hogy a partnere kevés időt szán rá, vagy máshogyan mutatja ki a szeretetét, mint ahogy kérdezőnk várná. Ez rossz érzéseket, hosszú távon pedig magányosságot okozhat, sőt akár a kapcsolat felbomlásához vezethet. Ilyenkor gyakori, hogy azt éljük meg, nem vagyunk elég fontosak a párunknak, holott egyáltalán nem biztos, erről van szó.

Mi lehet ennek hátterében?

Gyakran előfordul, hogy férfinak és nőnek más igényei vannak intimitással kapcsolatban, eltérő módokon szeretik eltölteni a szabad idejüket, ez pedig párkapcsolati konfliktusokat okozhat. Fontos, hogy merjük kifejezni a vágyainkat, ne kelljen a számunkra lényeges dolgokról lemondanunk a párunk kedvéért, hiszen a személyiségünket nem adhatjuk fel, akármennyire szeretjük is azt, akit társunknak választottunk. Nem feltétlenül egyezik a szeretetnyelv sem, amit mi ketten beszélünk. Egyesek kedves szavakkal, mások cirógatással, megint mások közös programokkal vagy a másik kedvéért elvégzett szívességeken keresztül mutatják ki érzelmeiket. Nem kell azonban egyformának lennünk, hogy boldoggá tudjuk tenni egymást, elég ha jól működik köztünk a kommunikáció, nem sajnáljuk belefektetni az energiát abba, kifejezzük igényeinket, hogy jól érezzük magunkat a másik mellett.

Az egészséges kötődés ismérve, hogy ha szépen kérünk valamit, azt a párunk megpróbálja megadni nekünk és fordítva. Igyekszünk mi is figyelembe venni az ő igényeit, kéréseit. A viták hatékony megoldásában sokat segít, ha megpróbáljuk önmagunkat egy-egy konfliktushelyzetben reálisan, egy külső szemlélő nézőpontjából látni, valamint ha megpróbáljuk ebben a partnerünk érveit, érzéseit is megérteni. Ehhez hatékony tükröt nyújt az önismeret. Nincsen ugyanis olyan, hogy csak az egyik fél legyen felelős a feszült helyzetekért, minden párkapcsolatban kölcsönhatások vannak, melyeket ha felismerünk, könnyebben értünk szót egymással.

Az eltérő tempó is konfliktusforrás lehet…

Bader és Pearson a párkapcsolat kialakulásának négy szakaszát különböztette meg, melyeken mindkét fél eltérő ütemben megy át és ami gyakran okoz a szerelmesek közt feszültséget.
A párrá válás első szakaszában az érzelmi kötődés igen intenzív, ami elfedi a különféle problémákat. Az ennek során megélt összetartozás jó esetben átsegít a későbbi nehézségeken, muníciót ad a későbbi konfliktusok megoldásához. A következő szakaszban egyre inkább fontosak lesznek a saját korábbi vágyaink, értékeink. Ki kell alakulnia egy kölcsönösen kielégítő, közös élettérnek, ami akár több évet is igénybe vehet. Két önálló ember találkozása mindenképpen súrlódásokkal kell, hogy járjon amit nem mindegy hogyan kezelünk: jó esetben ez egymáshoz való alkalmazkodáshoz vezet. Amennyiben azonban az egyik fél nem mondja ki a számára zavaró dolgokat, nem történik valódi összecsiszolódás. Amennyiben megtaláljuk az adás-kapás, együttlét-külön töltött idő egyensúlyát, stabilizálódik a párkapcsolatunk.
Ezután a pár tagjai szükségszerűen a külvilág felé fordulnak, átmenetileg ismét fontosabbá válnak az egyéni célok (pl. karrier, a másoktól kapott visszajelzések), mint a közös elfoglaltságok. Kevesen tudják, hogy ez is természetes része a kapcsolat tartóssá válásának! Ebben a szakaszban az jelenthet problémát, ha az egyik fél autonómia vagy intimitásszükséglete jóval nagyobb a másikénál, ami rendszerint sok veszekedés forrása. A túlzottan eldurvuló, indulatossá váló konfliktusok, vagy a ki nem mondott feszültségek azonban bizonytalanabbá tehetik a párkapcsolatot.
A párkapcsolat tartóssá válásának utolsó fázisát az újraközeledés jellemzi, amikor két érett személyiség kialakítja a mindkettejüknek hosszú távon is elfogadható közelséget, megtalálják a saját és a közös szükségletek működőképes arányát. Ennek végeztével a párkapcsolatot mindketten bizalmasnak, intimnek és támogatónak élik meg.
Amennyiben a pár végigment a fenti szakaszokon, a későbbiekben könnyebben kezelik az élet által eléjük gördített nehézségeket, hiszen megszilárdultak a kapcsolatuk határai, szabályai és begyakorolták a sikerre vezető kommunikációs technikákat. Amennyiben bármelyik szakaszban elakadás történik, az általában a tagok közti kommunikáció elégtelenségére (manipulatív vagy agresszív megnyilvánulásokra) és az eredeti család viselkedési-, vagy élménymintázatára (pl. gyermekkori traumákra) vezethető vissza. Ez esetben párterápiás segítségre lehet szükség a kapcsolat újra stabilizálásához és a jó közérzet helyreállításához. A terápia során kapott önreflexió (reális énkép) segítségével megláthatjuk ismétlődő mintázatainkat, megerősíthetjük gyenge pontjainkat, új konfliktusmegoldási stratégiákat fejleszthetünk ki. Ezután nagyobb hatékonysággal tudunk úrrá lenni a nehézségeken

Mi az, ami segíthet?

Minden kapcsolat kialakulásának, az érzelmi kötelék szorosabbá válásának vannak szakaszai, melyeken a partnerek nem egyforma gyorsasággal mennek keresztül. Ez sok vitát, feloldhatatlannak tűnő ellentéteket szülhet. Ha megpróbálunk magunkra és a másikra is odafigyelni, rugalmasan tudunk alkalmazkodni, a párkapcsolatunk nagy eséllyel tartós lesz. Ehhez arra van szükség, hogy mindkét fél kellően stabil énképpel és jó önismerettel rendelkezzen. A konfliktushelyzeteket ne tragédiaként, hanem közösen megoldandó feladatként lássák, melyben ha elakadnak, hajlandóak professzionális segítséget igénybe venni.

Kapcsolódó írásunk: Milyen okok lehetnek a viszonzatlan szerelem mögött?

További olvasnivalók a témában:

Hamilton, N. G. (1994) Tárgykapcsolat elmélet a gyakorlatban, Animula
Hendrix, H. (1999) Pár-bajok és békés megoldások, Park Könyvkiadó

A blogbejegyzést az 
onlinepszichologus.net csapata képviseletében oldalunk alapítója és szakmai koordinátora, Habis Melinda írta.