Miben rejlik az erőnk? Gondolatok a lelki rugalmasságról

Mit jelent az erő? Mit jelent erősnek lenni? Ezekre a kérdésekre valószínűleg egyikünk sem felelne ugyanúgy. Már az erő fogalmát is nehéz megragadni, hiszen sok oldalról közelíthetünk az értelmezéshez. A pszichológusi praxisban például többször megjelenik a segítségkérők maguk felé fordított elvárásai között a legkülönfélébb módokon. Sokan úgy képzelik el a lelki egészséget, mint egy páncélt, amelyről minden lepereg. Azt hisszük, a sebezhetetlenség a cél. Gyakran nehéz élethelyzetekre is így reagálunk: falat emelünk a jövőbeli fájdalom elkerülése érdekében.

A valóság azonban az, hogy ez a merev páncél nem nyújt hosszú távú védelmet. Sokkal inkább kockázatot rejt. Egészen más példát mutat nekünk, ha a természetre gondolunk, amely évmilliók óta tökéletesíti a túlélés stratégiáit. Ha meg akarjuk érteni, mi tesz minket képessé a krízisek, traumák és a mindennapi stressz leküzdésére, érdemes egy fát és ennek lehetséges állapotait elképzelnünk.

Ebben a cikkben a pszichológia egyik legizgalmasabb területét, a lelki ellenálló képességet, vagyis a rezilienciát járjuk körbe, megvizsgálva, mitől törik el valaki egy krízisben, és mitől erősödik meg egy másik ember ugyanazon terhek alatt.

Mi a reziliencia? Miért fontos?

A bevezető sorokhoz hasonlóan a fogalom megértéséhez is segítségünkre lehet a természet. Képzeljünk el három különböző növényt egy közelgő viharban.

Először vegyünk szemügyre egy fát, ami hatalmasnak, robusztusnak tűnik. Törzse vastag, kérge kemény, ágai mozdulatlanok. Ránézésre stabil, erős, kiállta az idők próbáját. Ám ez a fa belül merev, fásult, rugalmatlan. Amikor megérkezik a vihar, szél kerekedik és ereje fokozódik, a törzs nem képes alkalmazkodni a környezet viszontagságaihoz. Hatalmas reccsenéssel törik ketté. Pszichológiai értelemben egyes elhárító mechanizmusok hasonlóan működnek. Az érzések megélésétől való elzárkózás, vagyis a „hajlás”, egyre „merevebb” törzset növeszt. A stabilitás helyett sérülékennyé válunk, ami kockázatot rejt: akár egy kisebb „széllökés” is megtörhet.

Második példaként gondoljunk egy lágyszárú növényre. Ez a képzeletbeli skálánk másik végpontja. Szára túl lágy, szinte tartás nélküli. Bár a szél nem töri el, hiszen a földig hajlik, ez az állapot sem ideális. A növény instabil, teljesen kiszolgáltatott a környezet elemeinek: a sárba csapódik, virágait és leveleit megtépázzák. Mivel nincs tartása, nem nyújthat biztonságot másoknak sem. Egy ilyen növény nem adhat tartósan otthont más élőlényeknek, hiszen a legkisebb fuvallat is lerázná a menedéket keresőt. Az emberi viselkedésben ez a lágyság, simulékonyság gyakran együtt jár érzelmi elárasztottsággal. Stresszhelyzetben elveszíthetjük a kontrollt, képtelenné válhatunk mindennapjaink vitelére és elárasztottságunk meggátol, hogy mások számára támaszt nyújthassunk.

Harmadikként térjünk vissza gondolatban egy fához. Ez lesz a reziliencia szimbóluma. Hasonlóan az első példához, most is olyan fát képzeljünk el, ami rendelkezik szilárd, stabil törzzsel, nagy lombkoronával. Ez esetben viszont tudjuk, hogy a növény ágai rugalmasak és a fához mélyre nyúló, kiterjedt gyökérzet is tartozik. Amikor a vihar tombol, a fa enged az erőnek: elhajlik, mozog, táncol a széllel. Elmozdul, de nem adja meg magát. Felveszi a harcot. Az első fától eltérően ez nem merev ellenállással, hanem dinamikus alkalmazkodással történik. Sérülhetnek a levelei, letörhet egy-egy kisebb gally, de a fa lényege sértetlen marad. Sőt, a mozgás hatására a gyökérzete még jobban megkapaszkodik a talajban. Amint a vihar elvonul, a fa visszanyeri eredeti alakját. Stabil marad, az alaptermészete nem változik, de a gyökérzetének erősödésével és az esővíz éltető erejével gazdagabb lesz.

Mit mond a tudomány?

Mi is pontosan ez a rugalmasság a pszichológiában? A reziliencia (amely latin eredetű és a „visszaugrani” szóból ered) nem a problémák hiányát jelenti. Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) definíciója szerint a reziliencia a nehézségekhez, traumákhoz, tragédiákhoz, fenyegetésekhez vagy jelentős stresszforrásokhoz való sikeres alkalmazkodás folyamata.

Sokáig úgy gondolták, hogy a reziliencia egy velünk született tulajdonság: valaki vagy „született túlélő”, vagy nem. A modern kutatások azonban ezt megcáfolták. Ann Masten, a Minnesota Egyetem professzora, a terület egyik legelismertebb kutatója a rezilienciát hétköznapi varázslatnak nevezte. Kutatásai rávilágítottak, hogy a lelki ellenálló képesség nem egy, csak bizonyos emberekre jellemző „szuperképesség”, hanem alapvető emberi adaptációs rendszerek működésének eredménye.

A tudományos alapok egyik legfontosabb mérföldköve Emmy Werner pszichológus 40 éven át tartó, híres Kauai-vizsgálata volt. Werner és csapata 698, 1955-ben Kauain született gyermeket követett nyomon egészen a felnőttkorig. A vizsgált csoport egyharmada kifejezetten hátrányos helyzetű környezetből (például: szegénység, családi instabilitás, alkoholizmus) származott. A kutatók meglepetésére ezen a „veszélyeztetett” csoporton belül a gyermekek egyharmada minden nehézség ellenére kiegyensúlyozott, sikeres és mentálisan egészséges felnőtté vált.

Felmerült tehát a kérdés: mi különböztette meg őket a többiektől? Werner szerint a magyarázat a védőfaktorok jelenléte volt. Visszautalva az iménti hasonlathoz: ezek azok a „gyökerek”, amelyek a viharban megtartják a fát.

Mi alkotja a „lelki gyökérzetet”? Miből épül fel a lelki stabilitás?

A reziliencia a kutatások szerint tanulható és fejleszthető. Érdemes lehet tehát körüljárni, melyek azok a komponensek, amelyekre hatással lehetünk. Mik azok a tápanyagok, amelyek a fát rugalmassá, ellenállóvá teszik?

• Megbékélés és tudatosság: Bár sokszor ez tűnik a nehezebb útnak, az érzelmek megélése táplálja lelki ellenálló képességünket. Ehhez segítségünkre lehetnek a minket körülvevő és támogató személyek. Családi vagy baráti kapcsolataink mellett pedig érdemes lehet akár szakember segítségét is kérni. Egyéni vagy akár csoportterápiás helyzetben is biztonságos környezetben tanulhatjuk meg szélesebb spektrumban felismerni, megnevezni és kezelni az érzéseinket.

• Reális optimizmus: A stabilitáshoz hozzájárul, ha reálisan értékeljük a helyzeteket. Ehhez a nehézségek is hozzátartoznak. Fontos azonban, hogy bízzunk benne: képesek leszünk megbirkózni a kihívásokkal. Ha kudarcot élünk át, tekintsük átmenetinek, ahelyett, hogy állandónak és mindent áthatónak címkéznénk. Vizsgáljuk meg, hogyan közelíthetünk más módon a helyzethez.

• Az erdő ereje, vagyis a szociális háló jelentősége: Az erdőben a fák gyökérzete és a gombafonalak hálózata összeköti az egyedeket. A pszichológiai kutatások újra és újra bebizonyítják, hogy a mentális egészség és a hosszú élet legfontosabb prediktora a kapcsolataink minősége. Krízis idején a segítségkérés nem a gyengeség, hanem a reziliencia jele.

• Értelemkeresés: Ez annak a képessége, hogy értelmet találjunk a helyzet nehézségeiben is. A reziliencia nem a „Miért velem történik már megint?” kérdés megválaszolására, sokkal inkább a „Mit tanulhatok ebből? Hogyan építhetem be ezt a tapasztalatot az élettörténetembe?” kérdésekkel példázható.

Gyakorlati lépések a hétköznapokra

Sokan kérdezhetik ezek után is: mit tegyek, hogy a hétköznapokban kevésbé viseljenek meg a körülmények, kiszámíthatatlan események? Vagy akár az is megfordulhat egyesek fejében: ha eddig máshogy működtem, nem késő változtatni? A jó hír, hogy számos kutatás bizonyította: sosem késő! Az agyunk idővel alkalmazkodik, segítve minket a lelki fejlődésben. Ez azt jelenti, hogy ha jelenleg inkább érezzük magunkat merevnek vagy épp túl lágynak, ezen változtathatunk. A reziliencia „izomzata” edzhető.

Keretezzük át a kudarcot! Amikor valami nem sikerül, álljunk meg egy pillanatra. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Képtelen vagyok!”, próbáljunk meg megértően, támogatóan fordulni saját magunk felé, például így: „Ez egy nehéz időszak, ami most próbára tesz, de fejlődhetek általa.” A kedvesebb tónus önmagában formálja a valóságunkat. Az átkeretezés gyakorlati megvalósítása akár papíron is történhet például, a következő feladattal: „Írd le egy papírra a negatív gondolatot, majd írd mellé az átkeretezett verziót.” 

Gyakoroljuk az elfogadást! A rugalmasság kulcsa az elfogadás. Ez nem beletörődést jelent, hanem a realitás elismerését. „Most nehézségeket élek át. Ez a helyzet.” Csak úgy tudunk cselekedni és változtatni, ha először elfogadjuk a jelen pillanat valóságát, anélkül, hogy energiánkat a tények elkendőzésére pazarolnánk.

Ápoljuk a kapcsolatainkat békeidőben! Ne akkor akarjunk fészket építeni vagy gyökereket ereszteni, amikor már tombol a szél. A baráti, családi kapcsolatok ápolása a nyugodt napok „befektetése”. Ha ez elmarad, a krízis megélése is sokkal nehezebbé válik. Törekedjünk arra, hogy mikor tehetjük, legyünk mi is támaszok! Ahogy a stabil fa otthont ad a madaraknak, úgy a segítségnyújtás másoknak a mi saját kompetenciaérzésünket és erőnket is növeli.

Zárógondolatok

A reziliencia nem arra tett ígéret, hogy az életben semmi nem fog megingatni. A viharok, veszteségek és krízisek elkerülhetetlen részei az emberi létezésnek. A hajlékony fa is elveszít pár levelet, talán még meg is dől. A lelki ellenálló képesség azonban biztosítja: a nehéz helyzetek ellenére sem kell eltörnünk.

Ha megtanulunk hajlani anélkül, hogy feladnánk önmagunkat, és ha van elég bátorságunk mélyre ereszteni a gyökereinket és kapcsolódni másokhoz, akkor a vihar után is állva maradunk. És talán éppen a vihar által megedzve, erősebben állunk majd, mint valaha.

Tekintse meg a témában készült korábbi írásunkat is:

Hogyan növelhetjük lelki ellenálló képességünket?

Felhasznált szakirodalom

• APA (2018): https://dictionary.apa.org/resilience
• Applied Positive Psychology: Early Research and Foundations of Resilience (2024):  https://psychology.town/applied-positive-psychology/early-research-foundations-resilience/
• Eriksson, P. S., Perfilieva, E., Björk-Eriksson, T., Alborn, A. M., Nordborg, C., Peterson, D. A., & Gage, F. H. (1998). Neurogenesis in the adult human hippocampus. Nature medicine, 4(11), 1313-1317.
• Frankl, V. E. (2016). Mégis mondj igent az életre!: Logoterápia dióhéjban. Európa Könyvkiadó.
• Masten, A. S. (2001). Ordinary magic: Resilience processes in development. American psychologist, 56(3), 227.
• Waldinger, R., & Schulz, M. (2023). The good life: Lessons from the world’s longest scientific study of happiness. Simon and Schuster.
• Werner, E. E. (1993). Risk, resilience, and recovery: Perspectives from the Kauai Longitudinal Study. Development and psychopathology, 5(4), 503-515.
• Szabó Lili (2020): https://onlinepszichologus.net/blog/hogyan-novelhetjuk-lelki-ellenallo-kepessegunket/

A blogcikket Barna Boglárka pszichológusunk írta. Szeretné fejleszteni önismeretét, vagy lelki nehézségekkel küzd? Forduljon szakemberünkhöz online pszichoterápiára ide kattintva!