Érzelmileg éretlen szülők gyerekei

Érzelmileg éretlen szülők gyerekei

Bár az tűnik természetesnek, hogy a felnőttek érettebbek, mint gyerekeik, sajnos ez nem minden esetben van így. Ugyanis vannak esetek, amikor egy gyerek pár év alatt érzelmi érettségben lekörözi a szüleit. Mai cikkemben az érzelmileg éretlen szülőkről, és azok gyermekeiről olvashat. Tartson velem!

Milyen az érzelmileg éretlen szülő?

Sok esetben megtévesztő lehet az érzelmileg éretlen szülői jelenlét, ugyanis ezek a szülők gyakran fokozottan figyelnek gyerekeik testi és anyagi igényeire vagy akár a legjobbat adják amennyire anyagi lehetőségeik megengedik. Ezért nehéz felszínre hozni a szülőkkel kapcsolatos érzelmi elhanyagolást, mert gyakran kellemes emlékek kapcsolódnak a szülőkhöz – akik elmondásaik szerint áldozatkészen gondoskodtak róluk,- mégis ott van a zavarodott gondolkodás a feszítő hiányérzetre, ugyanis az érzelmi távolság a fizikai gondoskodás ellenére jelen volt.

Az érzelmileg éretlen gyerekek

Ha a kisgyereknek nincsen lehetősége az érzelmi intimitás kialakítására akkor az érzelmi magányosság érzése alakul ki, amely akár egész életén át kísérheti. Érzelmileg éretlen szülők mellett felnőni magányos tapasztalat. Sok esetben fizikailag nem szenvednek hiányt ezek a gyerekek, ugyanis a szülő megfelelően gondoskodik a táplálkozás, fizikai biztonság és testi egészség terén, azonban ami az érzelmi sérüléseket okozza, az a szilárd érzelmi kapcsolat hiánya. Ennek következményeként az érzelmi biztonság helyett ürességet, tátongó hiányt fognak érezni. Ezek az érzések épp olyan alapvető fájdalmat okoznak, mint a testi sérülések, ugyanis ha a gyerek nem érzi magát szeretve, elfogadva, láthatatlannak, silánynak érezheti magát.

Felnőttként a mélyről fakadó üresség-érzet egy magányos gyermek módot alakít ki, minek következtében nehezen tudnak kapcsolódni. A valódi kapcsolódás élményének hiányai a baráti vagy párkapcsolati választásokban is megmutatkoznak, mivel ezek az egyének tipikusan olyan partnert választanak aki szintén nem tud kapcsolódni. Az az érzelmi sivárság amit így megtapasztalnak, számukra ismerős és a látszólagos biztonság érzetét keltik, hiszen ezt tartják természetesnek- ez hasonlít legjobban a korábbi megtapasztalásaikhoz.

Kilépni ebből a körből akkor sikerül, ha képes a felnőtt a saját szüleivel kapcsolatos fájdalmas valósággal szembenézni és ez szakíthatja meg azokat a fájdalmas köröket ami az életcsapdákat fenntartja. A védekezési mechanizmusok lebomlása után fájdalmas szembesülés érzékelni a szülők érzelmi éretlenségét, mégis ez a legjobb módja annak, hogy a múltbeli minták átíródjanak és képes legyen az egyén az érett, egészséges felnőtt módból jövő kapcsolódásra.

Az érzelmi intimitás megtapasztalása gyerekkorban szinte létfontosságú, amikor a kisgyerek megtapasztalhatja, hogy az lehet aki a maga valójában, megtapasztalva a feltétel nélküli elfogadást és szeretetet, valamint azt, hogy fontos és különleges a szülő/gondviselője számára, van, aki kíváncsian meghallgatja és támogatja érzései és szükségletei kifejezésében. Ebben az esetben alakul ki a biztonságos kötődés, aminek az alapja az odafigyelés és az érzelmi közelség.

Ezzel szemben az érzelmileg éretlen szülők a saját érzelmeik fogságában élnek, tartanak az érzelmi intimitástől, éppen ezért gyerekeikhez sem képesek kapcsolódni.

Mitől számít érzelmileg éretlennek egy szülő– az éretlen személyiség jellemzői:

1.merev gondolkodási sémáik következtében impulzívak, távolságtartóak és merevek

2.viselkedésük a saját érzéseik függvényében nyilvánul meg: vagyis nem képesek figyelembe venni cselekvéseik lehetséges következményeit, képtelenek arra tekintettel lenni, hogy ami egy pillanatnyi jó érzést biztosít az nem biztos, hogy a legbölcsebb dolog hosszútávon – egyféle gyerekkori késztetések ívén keresztül döntenek, működnek.

3.alacsony stressztűrő képesség: nehezen tűrik a stresszt, nem kiszámítható a reakciójuk és képtelenek elővetíteni a jövőt, hajlamosak torzítani a valóságot. Nehezen nyugszanak meg, ugyanis nem képesek az önmegnyugtatásra. Éppen ezért hajlamosak kialakítani egy önlenyugtató védekezési mechanizmust, alkohol vagy különböző szerekhez folyamodva.

4. a higgadt elemzés és objektív értékelés hiánya következtében az adott helyzetben számukra az fontos amit ők éreznek igaznak, képtelenek érzékelni objektíven a történéseket.

5.feljogosítottság, én-központúság: nem képesek elfogadni a sajátuktól eltérő véleményeket, meg vannak győződve, hogy az a helyes ahogyan ők gondolkodnak. Én-központúságuk hátterében szorongás, bizonytalanság és az alacsony önértékelésük áll és emiatt gondolataik szinte mániákus módon saját maguk körül forog, így mások igényei és érzései háttérbe szorulnak, nem is léteznek számukra.

6. a parentifikáció során a szülő úgy viszonyul a gyerekéhez, mintha az lenne a szülő, ő maga pedig a gyerek, akit meg kell vigasztalni, akit támogatni kell érzelmileg és folyamatosan igénylik a figyelmet. Ez megnyilvánulhat olyan formában, hogy gyerekeikkel beszélik meg a mindennapi problémáikat vagy a párkapcsolati nehézségeket vagy éppen elismerést, dicséretet próbálnak kicsikarni gyerekeikből.

7. az érzelmi éretlenség, az empátia hiánya során ezek a szülők nem képesek a mentalizációra vagyis képtelenek elképzelni, hogy másoknak az övéiktől független mentális folyamataik vannak. Az alacsony empátiakészség összefügg a saját önreflexió hiányával, a saját érzelmekre való vaksággal, aminek következményeként képtelenek a gyerek érzéseire rezonálni. Ezek a szülők azt tanulták meg, hogy azok kifejezése szégyellnivaló vagy épp büntetéssel járhat és kialakulhat az az állapot, amit affektofóbiának nevezünk, ezáltal igyekeznek elfojtani az őszinte reakciókat, impulzusokat, védekezési mechanizmusokat kialakítva.

Az érzelmileg éretlen szülő 4 altípusa:

1. Az érzelmes szülőket a pillanatnyi emocióik irányítják. Ez a leginfantilisabb a négy típus közül, ugyanis instabilak, kiszámíthatatlanok és erős szorongásaik miatt másoktól várják el a támogatást.

2. A céltudatos szülők állandóan határozottak, elfoglaltak, tökéletességre törekszenek, éppen ezért ritkán lassulnak le annyira, hogy idejük legyen empatikusnak lenni a gyerekeikkel, viszont irányítják őket, életük minden apró részletét megszervezik, túlszervezik, irányítják.

3. A passzív szülőket a laissez-faire nevelési stílus és általában véve konfliktuskerülő mentalitás jellemzi. Kevésbé látványosan ártanak gyerekeiknek, mint a másik három típusba tartozó éretlen szülők, de megvannak a maguk árnyoldalai. Problémáikat elbagatelizálják vagy megtanulnak velük élni.

4. Az elutasító szülők azt a látszatot keltik, hogy nincsen szükségük családra, gyerekre, ugyanis nem vágynak érzelmi intimitásra senkivel, így gyerekeiket sem engedik közel magukhoz. Nem toleránsak, kommunikációjuk parancsolgatásra, hangos veszekedésre korlátozódik. Akkor igazán boldogok ha békén hagyják őket.

Milyen maladaptív sémák alakulhatnak ki az érzelmileg éretlen szülői működés következtében?

Mivel a társas szükségletek (biztonság, kötődés, kiszámíthatóság és szeretet) sérülnek, így az érzelmi depriváció, elhagyatottság/instabilitás, csökkentértékűség-szégyen, bizalmatlanság/abúzus és a társas izoláció/elidegenedés sémák formálódnak.

Az érzelem-megvonás vagy érzelmi depriváció a leggyakoribb séma, amelynek kialakulása következtében az egyén egy belső magányérzetet él meg, megkeseredettnek, lehangoltak érzi magát és tipikusan nem ismeri ennek az okát. A terápiás folyamatban való munka során kerül felszínre, hogy ezek az érzések az érzelmi depriváció sémához tartoznak.

Érzelmi megvonást élnek meg és azt érezhetik, hogy nem kapnak elegendő szeretetet, odafigyelést, melegséget vagy mélyebb érzelmi kifejezéseket. Olyan érzéseik is lehetnek, hogy nincsen senki aki megértést, érzelmi támogatást nyújthatna számukra és egyedül érezhetik magukat a világban.

A depriváció három formáját különböztethetjük meg:

A gondoskodás megvonása esetében érzi azt az egyén, hogy senki nincs, aki odafigyelhetne rájuk, kapcsolódhatna hozzájuk, szeretetben, ölelésben, gyengédségben részesíthetné őket. Az empátia megvonása esetében azt gondolják, hogy nem méltóak senki megértésére, figyelmére. A védelem megvonása során azt érzik, hogy senki nem tudja megvédeni és megnyugtatni őket.

Éppen ezért nem is jelzik környezetüknek az igényeiket, nem fejezik ki az érzelmeiket, gondolataikat és az érzelmi depriváció séma  miatt úgy viselkednek, mintha nem volnának érzelmi szükségleteik, ezért nehéz hozzájuk kapcsolódni és az érzelmi támogatást nem kapják meg. Jellemző lehet, hogy olyan személyeket választanak maguk mellé, akik nem képesek az érzelmi kommunikációra, akik hidegek, zárkózottak, én-központúak és valószínűleg elhanyagolják őket érzelmileg.

Nehéz felismerés az egyén számára az, hogy szüleit sérült, éretlen, hétköznapi egyénnek lássa. Egy gyerek teljesen természetes módon azt hiszi, hogy szülei omnipotensek, bármit megtehetnek. Évek vagy talán évtizedek elmúlása során egyre inkább függetlenednek tőlük és ez a meggyőződésük gyengül, de nem szűnik meg teljesen.

A múlt megértése és az új jövőkép felépítése keserves folyamat tud lenni. A korábbi élet eseményeire való rávilágítás és rálátás segít megérteni a döntéseket, elakadásokat, ami járhat rossz érzéssel és ez egy teljesen természetes érzelmi reakció: annak a szomorúsága, hogy olyan veszteség érte az egyént, amit nem is birtokolt soha. Az önismeret és a fáradságos lelki munka egyféle újjászületést hoz, egy olyan élet kialakítását, amit korábban el sem tudtak képzelni: az egészséges felnőtt mód kialakulását.

Felhasznált szakirodalom

Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei ,Lindsay C. Gibson, Kulcslyuk Kiadó Kft, 2017
Young, Jeffrey E.; Klosko, Janet S.; Weishaar, Marjorie E.:  Sématerápia –Kiadó: Magyar Viselkedéstudományi és Kognitív Terápiás Egyesület (VIKOTE), 2017

A cikket Szilágyi Zsuzsanna pszichoterapeuta írta. Úgy érzi, hogy segítségre van szüksége lelki problémái leküzdéséhez? Szakemberünk önnek is segít egy teljesebb élet kialakításában! Kattintson ide és foglaljon időpontot négyszemközti online konzultációval kapcsolatban.

Kovács Zsuzsanna online pszichológus, pszichoterapeuta