Az iskolai ámokfutásokról

Az iskolai ámokfutásokról

Honnan ered az ámokfutás?

Az ámokfutás szó eredetének vizsgálatához egészen az 1500-as évekig kell visszatekintenünk, ahol portugál hajósok egy különös jelenséget figyeltek meg kalandozásaik során a mai India, Sri-Lanka és Mauritius területén. Két terület található meg feljegyzéseikben, a milimáris és az individuális.

A militáris ámokfutás az ő olvasatukban leggyakrabban katonák, harcosok esetén volt megfigyelhető, melynek célja az elvesztett csata utáni céltalan mészárlás, mely halálba fulladt a saját becsületük visszaszerzése érdekében, vagy épp egy olyan csatába való vonulás, ahol a személy harcolva halt meg, ezáltal Isten és a nép szemében felemelkedhetett.

Az individuális ámokfutás több formája is leírásra került. Egyik esetében egy hosszan tartó sérülés vagy betegség alatti fohász kapcsán fogalmazódhatott meg az az Istennek tett ígéret, hogy a felépülés esetén más formáját fogja keresni a személy a halálnak, melynek gyakori formája lett az utcán való öldöklés azzal a céllal, hogy addig öl, amíg meg nem ölik. Egy másik forrásban olyan személyekről írtak, akik tekintélyvesztés, súlyos sértés vagy trauma hatására visszavonultak, majd kiút hiányban megoldási módként az utcára való kirontást és ölést találták.

A példákból és leírásokból látható, hogy az ámokfutás már a korai társadalmak részévé vált, s bár próbáltak védekezni ellene, de egyben a létezését is legalizálták és tolerálták.

Maga a kifejezés a korai “amouco”, “a-muck”, “amok” szavakból ered, de a szakirodalomban gyakran megjelenik a “rampage” kifejezés is, melynek jelentése őrjöngés, dühöngés. Az iskolai ámokfutást az ámokfutások egy speciális formájaként értelmezzük, s leggyakrabban a “school shooting/rampage”, vagyis “iskolai lövöldözés/őrjöngés” kifejezéssel írjuk le.

Az ámokfutások előtt és alatt végbemenő folyamatok:

  1. Veszteségélmények, erkölcsi- és presztízs veszteségek, krónikus betegségek, traumák hatására megjelenő visszahúzódás, a hangulat depresszív irányba való eltolódásával.
  2. A visszahúzódás mentén egy beszűkült állapot kialakulása, ahol a problémák, legyen az fizikai és/vagy pszichés felnagyítódnak, nő a feszültség, mely által egy tartós dekompenzált állapot alakul ki.
  3. A beszűkültség tovább fokozódhat, mely egy meditatív fázisban bontakozhat ki, ahol a tépelődés, vallás felé fordulás, külvilág teljes kizárása, illetve erős félelem és harag jelenhet meg.
  4. Az eddigi előkészítő szakaszokat hirtelen váltja fel az úgynevezett cselekvési szakasz, ahol megjelenik maga az ámok, az agresszió céltalanul és elsöprő erővel tör ki és semmisít meg válogatás nélkül személyeket, állatokat, tárgyakat. Az agresszió gyakran fordulhat vissza az elkövetőre, mely öngyilkosságban, öncsonkításban nyilvánul meg, de egy esetleges megnyugvás esetén lehet számítani újabb kitörésekre is.
  5. Ha a személy agressziója nem fordult vissza önmaga felé, vagy túlélte ámokfutását, akkor egyfajta stupor állapot veszi kezdetét, mely érzelmi reakcióktól, motivációtól mentes cselekvőképtelen állapot, ahol amnézia is társul a tünetekhez, tehát nem emlékeznek tettükre.

A modern ámokfutások sok ponton hasonlítanak a korábban megfogalmazott formákra, hiszen:

  • az elkövetők nagy százaléka férfi
  • részben vagy teljesen véletlenszerűen választják ki az áldozataikat
  • saját életükkel és biztonságukkal nem törődve mennek bele ilyen helyzetekbe (melyet igazol az ámokfutások végén nagy számban elkövetett öngyilkosság, vagy a helyzetben maradással és menekülés megtagadásával előforduló rendőri intézkedésnek való áldozatul esés)
  • a cselekedet nem impulzív történés, sokkal inkább egy visszavonulást és előkészületet követő akció
  • az előjelek ellenére az ámokfutás megkezdésének és zajlásának folyamata kiszámíthatatlan

Iskolai ámokfutások rizikófaktorai és okai:

Továbbiakban az iskolai ámokfutások mögött meghúzódó okokat, rizikótényezőket tekintjük át, melyek esetében fontos tudni, hogy egy összetett, komplex hálózatról van szó, ahol nem elég egyetlen tétel teljesülése, s az összes elé sem kell pipát helyeznünk, mert minden ámokfutás más, egyedi mintázattal és mátrixal.

  • Mentális állapot vagy zavarok tekintetében a depresszió, személyiségzavar, pszichózis, krízisállapot (szuicid krízis is!) jelenthet rizikótényezőt, de ide sorolhatjuk a természetes fejlődési folyamatban megjelenő serdülőkori krízist is.
  • Személyiségjellemzők tekintetében a merev, kényszeres jellemzők, bizalmatlanság és bizonytalanság, empátiahiány, alacsony frusztrációs tolerancia, érzelmek és agresszió kifejezésének és kezelésének nehézsége, szegényes problémamegoldó stratégiák és magas elvárások szerepelhetnek a rizikófaktorok listáján.
  • Családi légkör témakörében a zárt és rugalmatlan határokkal, strukturálatlan szerepekkel rendelkező családok, csonka-családok (apa vagy anya hiánya), kötődési kapcsolatok sérülése, érzelmi kapcsolat és intimitás hiánya, feszültség és agresszió levezetésének hiánya, magas elvárások, testvér rivalizáció jelenthetnek kockázatot.
  • Iskolai és kortárs kapcsolatok terén érdemes említést tenni a versenyorientált iskolai légkörről, a kirekesztésről és bullyingról, a közösség hiányáról, a problémamegoldás módok teljes hiányáról vagy elégtelenségéről, a kommunikáció hiányáról és a nem megfelelő tanár-diák kapcsolódásról, mint rizikófaktorról.
  • Rizikótényezőt jelenthet továbbá egy hosszan elhúzódó trauma, ahol az “utolsó csepp” — mint negatív életesemény, mely már tarthatatlan — vezethet ámokfutáshoz.
  • Érdeklődési kör és a társadalom tekintetében a fegyverek és erőszakos tartalmak iránti érdeklődés, szélsőséges ideológiák hangoztatása, korábbi ámokfutások iránti érdeklődés keltheti fel a figyelmünket.

Az Egyesült Államokban, ahol az iskolai ámokfutások viszonylag gyakrabban előfordulnak általában kész forgatókönyv és terv van az akció menedzselésére, minta itthon egy intézmény tűzvédelmi protokolljára gondolnánk. Azonban magát az ámokfutót, aki erre az útra lépett már megállítani nem lehet, csak az esetleges károkozás mértékét lehet csökkenteni. Azonban maga az ámokfutásba, mint folyamatba egy korábbi szakaszban talán be lehet avatkozni, preventív jelleggel.

Megoldás lehet a prevenció az ámokfutásra?

A szakirodalmak a prevenciót, mint egy értelmű megoldási és megelőzési módot bírálják, mert a korai felismerés a folyamat és okok komplexitása, a személy visszahúzódása miatt nagyon nehéz. Másrészt prevenció abban az esetben alkalmazható, ha jól körülírható, határokkal rendelkező problémáról beszélünk, mely az ámokfutás esetén nem teljesül.

A sok negatívum és ellentmondás ellenére azonban mégis kifizetődőnek tűnnek egyes preventív beavatkozások, mert nem csak egy esetleges ámokfutást lehet megelőzni, hanem sok mást veszélyt is, mely végül egy ilyen végzetes cselekedetben csúcsosodik ki.

Példaként hozható a társadalomba és az iskolákba begyűrűző agresszió, a szocializációs és kötődési problémák, az egyéni traumák, a zaklatás és bántalmazás, stb., melyek valamilyen agresszív cselekedetben öltenek testet nem megfelelő kezelés esetén, például öngyilkosság, szerfogyasztás, bűnözés és ámokfutás formájában.

A korai felismerés tehát nem csak az ámokfutások elkerülése végett kulcsfontosságú, hanem egyéb problémák felmerülésének akadályozása miatt is.

Amennyiben bővebben olvasna az iskolai erőszakról, annak megfékezési lehetőségeiről, ajánljuk figyelmébe a mentalizációval kapcsolatos cikkünket is.

Felhasznált szakirodalom

Forrás: Dr. Kulcsár Gabriella: Iskolai ámokfutások, Virágmandula Kft., Pécs, 2016

A blogcikket Gór Dóra pszichológusunk írta. Amennyiben úgy érzi, hogy lelki problémájával egyedül nem tud megbirkózni, ide kattintva tud időpontot foglalni szakemberünkhöz négyszemközti online pszichoterápiára.