Az emberszeretet világnapja – Az önzetlen segítségnyújtásról

Szerző: | ápr 4,2023 | Blog | , , , ,
Az emberszeretet világnapja – Az önzetlen segítségnyújtásról

Április 8. az emberszeretet világnapja. Az emberszeretet szó jelentése a Nyelvtudományi Kutatóközpont honlapján fellelhető fogalommagyarázat szerint az embertársaink illetve az emberiség iránt általánosan érzett és tanúsított szeretet. Szinonimái az altruizmus, felebaráti szeretet, emberiesség.

Nehéz és már-már megfoghatatlan ez a definíció. Vajon mit kezdhetünk ezzel a mindennapokban, a saját életünkben? Kezdjük egy rövid fogalommagyarázattal arról, hogy mi a szeretet.

Mi a szeretet?

Fromm szerint a szeretet hátterében az a késztetés áll, hogy adjunk valamit a másiknak, hogy megosszuk, amink van. Ezen keresztül élheti meg az ember a saját hatóerejét, a hatékonyságát, vitalitását. A szeretet egy aktív, cselekvő folyamat, amelynek során az ember saját elkülönült személyiségét azon keresztül éli meg, hogy mit nyújt a másik embernek.

Fromm teóriája szerint a szeretet alkotóelemei a törődés, a felelősség, a tisztelet és az ismeret. A törődés azt jelenti, hogy fontos számunkra a másik jólléte, ezért odafigyelünk a testi, lelki és érzelmi igényeire. A felelősség azt jelenti, hogy az az ember, aki szereti a másikat, időt, energiát, erőfeszítést nem sajnálva tesz a másikért. Mindezt úgy teszi, hogy nem egy képzelt, vagy elvárt kép él benne arról, hogy a másik ember milyen és mire van szüksége, hanem odafigyel, igyekszik megérteni és tiszteletben tartani a másik személyiségét és igényeit. Ehhez szükséges a másik ismerete, hogy a másik embert ne a saját szemüvegünkön keresztül lássuk, ítéljük meg, hanem azon a módon, ahogyan ő gondolkodik saját magáról.

Maslow elmélete szerint az alapvető emberi szükségeletek hierarchiába rendeződnek. A szükséglethierarchiában a szeretet és a valahová tartozás igénye a fiziológiai szükségletek és a biztonság iránti igény mellett a harmadik hiányszükséglet, vagyis a szeretetre való igény olyan űr, amit be kell betölteni. Maslow szerint ha az egyén nem kapja meg a kellő szeretetet a megfelelő időben és módon, annak súlyos patológia lehet a következménye.  Akik hiányállapotot élnek meg szeretetkapcsolataikban, azok maguk is kevesebb szeretetet adnak másoknak.  Maslow szerint azok az egészséges személyek, akiknek szeretet-szükséglete kielégült, és képesek önzetlen szeretet adására.

Altruizmus

Az emberszeretet egyik szinonimája az altruizmus. Az altruizmus szó köznyelvi jelentése önzetlen, jótékony, emberszerető magatartás, vagy ilyen személy. Az altruizmus tudományos fogalmának megalkotása a 19. század elejére vezethető vissza és Comte nevéhez fűződik. A fogalom eredete az olasz ’altrui’ (másik) szóból származik. Comte elképzelése alapján az altruizmus az önzetlenséggel szinonim, és az egoizmussal ellentétes ösztönt jelenti.

Az altruizmus nem csak etikai kategória, hanem vallási fogalom, a humanitás vallása. Comte szerint a tudomány hatására az önzés helyét az önzetlen szeretet, a társadalom iránti odaadás veszi át. A másokért való élet, mint magatartás legfőbb célja nem az egyéni boldogság megtalálása, hanem az emberiség, mint egész iránti érdek nélküli odaadás.

Az altruizmus jelenségét több tudomány képviselői is kutatják; az elmúlt évtizedekben antropológusok, etológusok, pszichológusok és szociológusok is végeztek megfigyeléseket, kísérleteket és alkottak elméleteket az önzetlen segítéssel kapcsolatban.

Ezek az elméletek gyakran egymásnak ellentmondóak és szélsőségesek; kezdve onnan, hogy az altruizmus valójában nem létezik és az ember csak azért segít másokon, hogy csökkentse, vagy elkerülje a segítés elmulasztásával járó bűntudat érzését. A másik véglet szerint igenis létezik altruizmus; az ember önzetlenül tud és akar segíteni másokon, például azért, mert együttérez velük.

Empátia – avagy az altruizmus mögötti motiváció

Batson szerint létezik valódi altruisztikus motiváció melynek hátterében az empátia áll. Elmélete alapján a segítségre szoruló személy észlelése három féle választ válhat ki a segítőből. Az egyik a megerősítési út, itt a segítségnyújtás az önértékelés erősödéséhez vezet, hiszen a segítő a segítségnyújtás által pozitív visszajelzéseket él meg önmagával kapcsolatban. A második válasz a belső feszültség csökkentése, ahol a személyes szorongás, rossz érzés csökkenthető a segítségnyújtás által. A harmadik az empátiaaltruizmus útja, amikor az együttérzés erejével párhuzamosan erősödik a motiváció a másik megsegítésére.

Újabb kutatások azt találták, hogy az altruista személyek általában barátságosabbak és együttműködőbbek társaikkal, valamint nyitottabbak a tapasztalatokra, új élményekre, mint a kevésbé altruista személyek. Emellett az inkább altruisták átlagosan elégedettebbek az életükkel, mint a kevésbé altruisták, ugyanakkor a vizsgálatok rövid időkeretben dolgoztak, ezért nem bizonyított, hogy azok, akik hajlamosabbak másokon önzetlenül segíteni valójában elégedettebbek az életükkel hosszútávon és általánosságban.

Azonban az vitathatatlan, hogy az önzetlen segítés rövidtávon magának a segítőnek is jó érzést okoz, és előnyökkel jár. Biokémiai szinten is tetten érhető, hogy a segítő viselkedés, sőt már maga a segítő viselkedés látványa, megfigyelése is pozitívan hat az immunrendszer működésére.

Az önzetlen segítség pozitív hatásai

McLelland (1993) kísérletében egyetemi hallgatókkal nézetett egy filmet Calcuttai Teréz Anyáról, amint fertőző betegeket, leprásokat ápol. A hallgatók a film megnézése után sokféleképpen reagáltak szóban a látottakra; volt, aki mélyen meghatódott, volt, aki álszentnek tartotta a viselkedését. Azonban akárhogy is reagáltak szóban a kísérlet résztvevői, a nyálminták eredményei valamennyiük esetében az immunglobulin szint emelkedését mutatták.

Számos jótékony testi és lelki hatása lehet a másokon való önzetlen segítségnek a segítő számára. Kutatások a következő hatásokról számoltak be:

Természetesen fontos kiemelni, hogy ezek nem olyan hatások, amelyek minden esetben együtt járnak az altruista viselkedéssel, ugyanakkor a másokon való önzetlen segítés hozzájárulhat a fenti változásokhoz.

Miért segítünk másokon?

 A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy az önzetlen segítés nem csak annak jó, aki kapja, hanem magának a segítőnek is.  Lockwood és Cutler (2022) három pszichológiai mechanizmust emel ki, amelyek a segítő viselkedés hátterében állhatnak. A segítő számára általánosságban véve értékes, és jó érzést okoz, ha látja, hogy a másik embernek jó, és ez a hatás nemcsak az emberek, hanem az állatok megsegítése esetében is megfigyelhető.

Nap, mint nap szembesülünk olyan történésekkel, amik sok ember számára nehézséget okoznak, vagy akár az életüket fenyegetik. Természeti katasztrófák, háború okozta humanitárius krízisek, vagy akár olyan helyzetek, amik nem egy katasztrófa, hanem hosszú ideig fennálló összetett nehézségek hatására alakulnak ki, mint például az elszegényedés. Az ilyen helyzetek kapcsán az ember tehetetlenséget élhet meg, és napjainkban rengeteg olyan helyzet jön szembe velünk, ami a tehetetlenség érzésével tölt el bennünket.

Ezt a megélést ellensúlyozhatja, ha tudunk valamit tenni egy másik emberért, aminek látjuk a közvetlen hatását, látjuk, hogy az, amit teszünk, adunk, segít egy másik embernek egy nehéz élethelyzetben. Ezáltal azt érezhetjük, hogy hatással vagyunk, befolyással bírunk a körülöttünk zajló történésekre, nem pedig passzívan elviseljük azokat. A kutatások eredményei szerint annál könnyebben és annál erőteljesebben együtt érezhetünk valakivel, minél inkább úgy érezzük, hogy hasonlít hozzánk – vagy a személy, vagy pedig a személy helyzete a mi helyzetünkhöz. A pandémia legmegterhelőbb időszakaiban például növekedett az adományozók aránya, hiszen bárki azt érezhette, hogy maga is kerülhet hasonlóan nehéz helyzetbe, mint a betegek és a betegek családjai.

  • Megvédeni másokat a jövőbeni nehézségektől, szenvedéstől

A kutatási eredmények szerint ez a gondolkodás különösen igaz az egészségügyi problémák és az egészség megőrzéséről való gondolkodás kapcsán. Az emberek által legnagyobb mértékben támogatott (anyagilag és tettekben egyaránt) ügyek az egészséghez köthetők, legyen szó akár az egészség megőrzéséről, akár gyakori és súlyos megbetegedések gyógymódjainak kutatásáról.

Egy korábbi kutatásban Tittins és munkatársai azt vizsgálták, hogy vajon miért adnak vért az emberek. Az eredmények szerint a leggyakoribb okok a következők:

  1. Altruizmus, tehát a segíteni akarás vágya
  2. Reciprocitás: azért ad vért, mert maga is kapott, vagy azt gondolja, hogy valamikor a jövőben alakulhat úgy, hogy vért fog kapni
  3. Személyes felkérés miatt
  4. Tisztában van azzal, hogy a kórházakban milyen nagy szükség van vérre
  5. Kötelességtudatból
  6. Hálából, amiért ő maga egészséges

Az önkéntesek motivációi

Magyarországon is folytak átfogó kutatások az önzetlen segítségnyújtással kapcsolatban. Czike Klára és Bartal Anna Mária (2005) szociális célú nonprofit szervezetek önkénteseinél vizsgálták az önkéntesek motivációit, amelyeknek két fő típusát figyelték meg: a régi, hagyományos típusú önkéntesség hátterében a szegényeken való segítés; a vallás, a hit fontossága, az erkölcsi kötelesség, a közösséghez tartozás állt.

Az új típusú önkéntességhez kapcsolódó motivációk hátterében a tapasztalatszerzés a kihívás, a szakmai fejlődés a szabadidő hasznos eltöltése és az új barátok szerzésének motivációit találták meg. Ennek alapján azt állapították meg, hogy az új típusú önkéntességben megjelennek az önkéntesség vállalásának személyes, belső motivációi is, míg a régi típusú önkéntesség inkább a társadalom által közvetített hagyományos emberi értékeken alapul, és kívülről érkezik, nem belső indíttatásból.

Hogyan segítünk, hogyan segítsünk?

A fenti kutatásból az is kiderült, hogy Magyarországon évről évre nő a segítők aránya; egyre többen segítenek önzetlenül másokon. Hazánkban elsősorban adományozással segítenek szívesen – legyen az akár pénzbeli, akár tárgybeli adomány. A segítők kisebb része az, aki önkénteskedést vállal, azaz idejével, jelenlétével, testi vagy szellemi munkájával segít másokon, vagy tesz egy jó ügy érdekében.

Az önkéntesség – ahogy fentebb írtam – egyre inkább úgy él az emberek gondolkodásában, mint lehetőség új tapasztalatok megszerzésére, új emberekhez, új közösségekhez való kapcsolódásra. Ez gyakran együtt jár a komfortzónánkból való bizonyos mértékű kilépéssel – épp ezért nehézséget okozhat, hogy rászánjuk magunkat.

Ha kedvet kap a cikk olvasása nyomán, hogy kipróbálja az önkénteskedést, aktuális lehetőségeket talál az alábbi oldalakon:

Az önkéntesség és mások megsegítése tanulható

Hazánkban 2016. óta előfeltétele az érettségi vizsgabizonyítvány megszerzésének az 50 órás közösségi szolgálat. A közösségi szolgálat teljesíthető olyan szervezetek keretei közt, amelyek szociális vagy környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységet végeznek, vagy egy helyi közösség érdekében dolgoznak.

Változatos lehetőséget kínál ez program a középiskolások számára a társas készségek (pl. kommunikáció, együttműködés) fejlesztésére és a társadalmi problémák iránti érzékenyítésre. Mivel a közösségi szolgálat kötelező, valószínűleg sok diákban ellenérzéseket vált ki és sokan igyekeznek kibújni alóla. A program hosszútávú hatásai még nem igazán láthatók, ugyanakkor jelenleg is folyamatban van annak vizsgálata, hogy hogyan lehetne ezt a modellt hatékonyabbá tenni.

Az elképzelések szerint például a közösségi szolgálat beépíthető lenne a tantervbe, így nem az iskolától elszigetelten folyna a segítő munka, hanem egyes pedagógusok támogatása mellett projektszemléletben, időről időre újabb társadalmi vagy helyi problémákra kihegyezve mehetnének a különböző szervezetekhez a tanulók.

Markos (2021) megfogalmazza, mennyire nagy jelentőséggel bír, hogy az önkéntességbe való bevonódás a szocializációs folyamat részévé váljon és már gyerekkorban elkezdődjön. A középiskolások körében végzett felmérések eredményei szerint a közösségi szolgálatban résztvevő diákok 41%-a pozitív tapasztalatokat szerzett, úgy érezték hogy hasznos és érdekes tevékenységeket végeztek a közösségi szolgálat során. A megkérdezettek 24%-a közömbös volt a közösségi szolgálat során szerzett tapasztalatokkal kapcsolatban, és 34%-uk kritikusan vagy negatívan ítélte meg a szolgálatot. Tehát érthető az a gondolkodás, hogy lehet és érdemes változtatni a közösségi szolgálat rendszerén.

A közösségi szolgálat egy intézményesített, szabályok szerint működő rendszer annak összes előnyével és hátrányával, de mindenképp egy fontos és jó cél érdekében – azért, hogy az aktív, segítő viselkedés természetessé váljon még a felnőtté válás előtt.

Mindenki tud segíteni

Ugyanakkor az alulról jövő, egyéni kezdeményezések legalább ilyen fontosak. Mindenki tehet valamit. Mindenki segíthet valahogyan. Egy közeli általános iskolában az alsós tanítónénik például anyák napja előtt elsétálnak a gyerekekkel a közeli idősek otthonába, énekelnek, verset mondanak az ott élő idős embereknek, és aztán beszélgetnek kicsit. Az ott élők számára ez hatalmas élmény, sokuk nagyon ritkán találkozik a családjával, és vannak, akiket sosem látogat senki. A gyerekek látnak idős, akár elesett embereket is, ami először talán zavarba ejtő, de aztán természetessé válik számukra és jól érzik magukat ebben a helyzetben.

Április 8. az emberszeretet napja. Lehet ez egy olyan nap, amikor elgondolkodunk azon, hogy látunk-e magunk körül olyan embert, akinek tudunk valahogyan segíteni. Lehet ez egy olyan nap, amikor elgondolkodunk azon, hogy mennyire vagyunk elfogadók, vagy, hogy milyen példát mutatunk gyermekeinknek az emberszeretetről.

Felhasznált irodalom:

  • Bekkers R, Wiepkking B. (2007): Generosity and Philanthropy – A literature review
  • Lockwood, P., Cutler,J  (2020).: 4 Reasons We Give to Charity, www.psychologytoday.com
  • Markos Valéria (2021): Kik a nyertesei az iskolai közösségi szolgálatnak? in: www.onkentesszemle.hu
  • Vályi Réka (2009): Miért segítenek a segítők? Az altruizmus jelensége a szociális munkában. Disszertáció

A blogcikket Györe Rita tanácsadó szakpszichológusunk írta. Amennyiben úgy érzi, hogy lelki problémájának leküzdésében segítségre van szüksége, forduljon bizalommal szakemberünkhöz! Foglaljon négyszemközti online konzultációt ide kattintva.

Györe Rita OnlinePszichológus.net