Ki lehet terapeuta? Fontos tudnivalók a pszichoterápiáról

Korábbi bejegyzésünkben leírtuk, hogy mi a különbség a pszichológus (terapeuta) és a pszichiáter között. Most azt részletezzük, hogy kik nyújthatnak alap-pszichoterápiás, s kik szakpszichoterápiás ellátást, kiknek lehet pszichoterapeutai végzettsége. Milyen téves elképzelések élhetnek a terápiáról az emberekben? Mi mindenben kell tájékoztatást kérni, ha terápiát kezdenek egy szakemberrel? Miben kell megállapodni?

Mi is a pszichoterápia? Kik végezhetik Magyarországon?

A pszichoterápia a lelki problémák vagy pszichés betegségek kezelésének tudományosan megalapozott, szakszerű módja, mely pszichológiai módszerekre épülő, gyógyító eljárásokat foglal magában. Alapja egy speciális emberi kapcsolat a szakember s kliense között, amelyben a pszichoterapeuta sajátos kommunikációs- és kapcsolati eszközökkel dolgozik egy hosszabb folyamat keretén belül, ezekkel egyedi változásokat hoz létre a kliens élményszerveződésében, magatartásában.

Pszichoterápiás képzettség fokozatai szerint úgynevezett alap-pszichoterápiás tevékenységet pszichiáterek, gyermekpszichiáterek és klinikai szakpszichológusok végezhetnek. Szakpszichoterápiát pszichoterapeutai szakvégzettséggel lehet folytatni. Ez egy plusz ráképzettséget jelent, amely a meglévő végzettség függvényében 2 vagy 3 éves tanfolyam elvégzése során szerezhető. A pszichoterapeutai végzettség elnyeréséhez ezen felül egy a Pszichoterápiás Tanács Szövetsége által elfogadott módszerspecifikus terápiában is jártasnak kell lenni a szakértőnek (pl. családterápia, kognitív-viselkedésterápia), s erről oklevéllel kell rendelkeznie.

Alap pszichoterápiás ellátások közé tartozik :

• pszichoterápiás krízis intervenció (pszichés tekintetben veszélyeztető állapotban lévő személy(ek) célzott vizsgálata és kezelése, amelynek célja a veszélyeztető állapot megszüntetése), 
• pszichoterápiás konzultáció (egy adott probléma vagy tünet rövid távú megszüntetése pszichoterápiás eszközök felhasználásával),
• szupportív terápia (pszichoterápiás szemlélettel vezetett célzott beszélgetések, melyek a kliens problémáinak felismerését, életvezetési nehézségeinek megoldását, egyéb kezeléseinek segítését és kiegészítését szolgálják),
• autogén tréning (testi működések tudatosítása és harmonizálása meghatározott gyakorlatsorozat alkalmazásával, amely során feltételes reflexek épülnek ki).

Szakpszichoterápiás beavatkozás a kezelő adott módszerspecifikus terápiás végzettségétől függ (pl.viselkedésterápia, pszichoanalitikus rövidterápia, személyközpontú pszichoterápia, stb.).

Ki lehet terapeuta ma Magyarországon?

Pszichoterapeuták bármely alap szakképesítéssel, vagy szakfogorvos szakképesítéssel rendelkező orvosok lehetnek. A képzést az orvosok közül nemcsak a pszichiáterek, hanem nőgyógyászok, kardiológusok vagy egyéb szakorvosok, illetve szakfogorvosok is elvégezhetik.

Pszichológusok közül az alábbi szakvizsgával rendelkező szakpszichológusok lehetnek pszichoterapeuták:

• felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus
• gyermek- és ifjúsági klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus
• neuropszichológiai szakpszichológus
• alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus.

A klinikai szakpszichológusoknak 2 éves, a neuropszichológiai és alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológusoknak 3 éves a pszichoterapeutai képzés. A pszichiátereknek 2 éves, egyéb szakorvosi és szakfogorvosi végzettséggel 3 éves a képzés.

Milyen illúziókkal vághatnak bele az emberek a terápiába?

Ha klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta végzettségű szakembert szeretne felkeresni, javasolt utána járnia, hogy mit is várhat a kezeléstől.

Sokan abban a hiszemben keresnek szakembert, hogy ő majd megmondja, hogy mit is kellene tenni, vagy mit kellene mondani a konfliktusok során, vagy egy adott helyzetben, hogy a tünetek véglegesen elmúljanak. A másik véglet az amikor a szakembert hallgatóságnak gondolják, aki csak a figyelmével követi nyomon a kliens gondjait. Olyan téves elképzelés is lehet, hogy a szaktekintély látnoki, vagy gondolatolvasó képességekkel rendelkezik, azaz bele lát az emberbe, s nem kell emiatt részletezni a személyben zajló folyamatokat.

Azt is képzelhetik megannyian, hogy egy alkalom elég ahhoz, hogy megoldást találjanak a problémákra, a szakember meg fogja mondani az első találkozás alkalmával, hogy mit kellene tenni pontosan. (A pszichoterápiában az első találkozás (más néven első interjú, első ülés vagy bevezető ülés) különleges jelentőségű, mert ez alapozza meg a későbbi közös munkát.) Ez azonban nem így történik, a terapeuta nem receptszerűen ad instrukciókat, úgy, mint az orvosok (például ha ebből a gyógyszerből naponta bevesz két szemet, akkor elmúlnak a tünetei).

Egy feltáró, közös munka során segít megérteni a tünetek gyökereit, a személy saját magáról és másokról való gondolkodását segíti fejleszti, ami által érthetőbbek lesznek a személyen belüli és a személyek közötti konfliktusok, az ok-okozat kapcsolata, illetve saját és mások érzelmi állapotának, viselkedésének a helyes felismerését, a többi emberhez való viszonyulást is formálja.

Rengeteg személy a gyógyulás szó alatt is mást gondol, mint amit jelent valójában: a felépülés nem azt jelenti, hogy az életben már soha nem jönnek elő a tünetek. A problémamegoldó, stresszkezelő viselkedés javul a terápia hatására, azaz jobban, és könnyebben viseli el a személy a stresszes helyzeteket, s ilyen formában a tünetek enyhülhetnek, vagy időszakosan elmúlhatnak. Azonban egy nehezebb élethelyzet, vagy egy tragikus életesemény során ismét szükség lehet a segítségre, azaz újra aktiválódhat a tünetképzés. A kezelés során előfordulhat átmeneti tünetrosszabbodás is, mivel az elfojtott problémákra, a belső konfliktusokra a lélektani rendszer fokozott feszültséggel, szorongással, s egyéb tünetfokozódással reagálhat. Megeshet, hogy átmenetileg szorongáscsökkentő gyógyszerre is szükség lehet. A gondolkodás fejlesztéséhez idő kell, többnyire hosszabb folyamat során sikerül tartós eredményeket elérni. A szakembernek időre van szüksége, mire megérti mi is a kliense problémája, s információkat gyűjt ennek alátámasztására. A változás ennek ellenére nem jósolható meg előre biztosan, mivel mindenki máshogy reagál a kezelésre, más motivációval érkezik a terápiába, s megrettenthet ha tünetfokozódást észlel, azaz a terápia befejezését kérheti.

A közös munka sikerében a kliens motivációja nagy szerepet játszik, például általában aki valamelyik családtag nyomására jön terápiába kevésbé motivált. A „beküldő” családtag azt remélheti, hogy a terápia során megneveli, vagy megfegyelmezi a hozzátartozóját a szakember. A „beküldött” kliens pedig hiheti azt, hogy a terapeuta be fog számolni a terápiás kapcsolatban történtekről ennek a családtagnak. Felnőtt terápia esetén azonban titoktartási kötelezettsége van a terapeutának, hozzátartozónak vagy más laikus érdeklődőnek nem adhat ki a információt arról, hogy jár-e hozzá az adott személy, milyen betegségben szenved, milyen elakadásai vannak, milyen titkokra derült fény a közös munkában, vagy hol tart a terápiás folyamatban. Ami a pszichoterápiában történik az bizalmas ügy, kizárólag ön-vagy közveszély megléte, vagy feltételezése során értesítheti a szakember a megjelölt hozzátartozót a veszély meglétéről vagy feltételezéséről.

A terápia sikere nagyban múlik a kliens saját motivációján, csak akkor érdemes belefogni egy terápiás folyamatba, ha kellően motivált valaki, s készen áll erre. Sokszor az aktuális stresszhelyzet elmúlása után már csillapszik a lelkesedés, s le akarja zárni a terápiát a kliens. Ilyen esetekben a tünet egy ismételt stresszhelyzet során gyarkan aktiválódik, mivel a fejlődés idő hiányában nem történik meg.

Olyan hiszemben is lehetnek egyesek, hogy a szakértővel baráti viszonyt kell kialakítani. A terápiás kapcsolat viszont egy aszimmetrikus kapcsolat, egy közös munkáról szól, ahol a kliens élete, problémái állnak a fókuszban. A terapeuta magánjellegű problémáit nem tárja fel, mert az szerepcserét eredményezne.

Mi mindent érdemes a terápia elején megkérdezni?

Amikor szakembert választ valaki, joga van tudni, hogy a szakértő milyen végzettségekkel rendelkezik, képzés alatt áll-e, jár-e szupervízióba, azaz hol tart a képzési folyamatban. Továbbá az is fontos, hogy mennyi a szakember óradíja. Az óradíj annak is a jelképe, hogy a terápiás kapcsolat nem rokoni vagy baráti viszony. Motivációról ad bizonyságot, ha áldozatot tud hozni a kliens anyagilag is. Az ingyen terápia pedig azt az üzenetet is közvetítheti mások felé, hogy nincs sok értéke a terápiás órának. Vannak, akik alkudozni akarnak az óradíjból, miközben más dolgokra sokkal több pénzt fordítanak. A terapeutának rossz érzést okozhat, ha alacsonyabb óradíjjal kell dolgoznia, ami a munkájára is kihathat. Persze vannak olyan szakemberek, akik befizetési csomagokat is kínálnak, azaz például ha 5 alkalmat egybe fizet be valaki előre, akkor kap kedvezményt.

Érdemes tisztázni az első találkozás során, hogy milyen időpontokban rendel a szakember, azaz tudnak-e találni közösen megfelelő időpontot az ülésekre. Vannak, akik csak munkaidő után tudnak időt szakítani a terápiára, s vannak, akik váltott műszakban dolgoznak, így nem tudnak minden alkalmat ugyanarra az időpontra tenni. Jó tudni, hogy mennyi ideig szokott szabadságon lenni a terapeuta, s milyen gyakran. Hallani olyan szakértőkről, akik nyáron akár 2 egybefüggő hónapot is szabadsággal töltenek rendelés nélkül. Nagyon lényeges információ az is, hogy megszakítja/félbeszakítja-e a rendelését rövid időn belül a terapeuta (például költözés, gyermekvállalás miatt). Javasolt megtudakolni, hogy hány perces a terápiás ülés (45-50 vagy 60), mennyivel lehet előtte lemondani az üléseket (legkésőbb 24 vagy 48 órával), mi lesz az elmaradt ülésekkel és a meg nem jelent (az előre megbeszélt, de le nem mondott) ülésekkel (általában ezeket ki kell fizetnie a kliensnek). Egyeztetni kell a terápiás célt, az ülések gyakoriságát is (milyen gyakran tudnak találkozni, milyen gyakorisággal tud a terapeuta időpontot adni, a kliensnek mi az igénye, s anyagi lehetősége).

Végül meg kellene említeni, hogy számlát milyen formában kap a befizetésekről a befizető (elektronikus számla, vagy papír alapú számla), s milyen úton jut el a számla a terapeutától hozzá (pl. postai úton, emailben, vagy a helyszínen lesz kiállítva).

Mi történik, ha a rendelőn kívül véletlenül találkozik a terapeuta-kliense?

Előfordulhat olyan helyzet, amikor a rendelőn kívül egymásban botlik a terapeuta és kliense (például vásárlás során, vagy étteremben). Nyilvános helyen nem fejezheti ki a terapeuta, hogy ismeri a klienst, hacsak a kliens nem teszi meg az első lépést köszönéssel, vagy intéssel. Vannak olyan kliensek, akik igyekeznek a terápiát teljesen titokban tartani, s nem akarják ezt felfedni mások társaságában, vagy olyan helyen, ahol lehetséges, hogy találkoznának más ismerősökkel. Ilyen esetekben a terapeuta nem mutatkozhat ismerősének.

Felhasznált szakirodalom:

• 22/2012. (IX. 14.) EMMI rendelet az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítés megszerzéséről https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200022.emm (Letöltés dátuma: 2021. január 10.)
• Kozékiné Hammer Zsuzsanna (2017) Pszichoterápia-egyéni tanácsadás; családterápia-családi tanácsadás: hasonlóságok és különbözőségek. Alkalmazott Pszichológia 2017, 17(4):67–86.
• Pszichoterápiás Módszerek Protokollja https://docplayer.hu/670321-Pszichoterapias-modszerek-protokollja.html (Letöltés dátuma: 2021. január 10.)
• Urbán Éva (2017) Betegjogi és adatvédelmi kézikönyv klinikai szakpszichológusoknak és pszichoterapeutáknak. Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány, Budapest.

Amennyiben problémájára ismer, s szeretné önismeretét növelni, szeretettel várja az onlipszichologus.net csapata négyszemközti online konzultációra. A blogbejegyzést Szabó Lili írta, akihez időpontot négyszemközti konzultációra az alábbi linken tud foglalni.