hello nm tudom mi van velem de en ugy erzem nem ez vagyok valami hianyzik valami az eletembol erzes amit csk gyermek koromig ereztem.magabisztosag szeretet most mg egy szettort onbizalom hianyos magàny feles szorogas tehetetlenseg ont el mindig el vagyok gondolkozva.az igasagot mondva nem szeretem a tarsasàgot magamnak valo vagyok csendes viszahuzodo mg sokszor inkab ki hagyom a beszeggeteseket mert felk mg szolani vagy h le jaratom magam es inkab egyedul nm erdekel semi es senki a suli szar mivel nem tudok olyan leni amilyen akkarok ugy erzem magam mint egy fel ember mint akinek nicsenek erzesei figyelmetlen is vagyok ketelyekel teli sokszor nm tudom es nkm ez fajj

Az utóbbi időben egyre rosszabbak a jegyeim az iskolában a barátommal 2naponta megy a veszekedés de mégsem tudok kilépni a kapcsolatunkból mindeközben a volt barátom is megtalált ezért két tűz között vagyok.Senkihez nem tudok fordulni a szüleim úgy tartják hogy sosem fogok élni így boldog sem lehetek úgy hiszik képtelen vagyok saját döntésre és csak az a jó amit ők mondanak nem érdeklik hogy mégis mi a jó nekem. Egyre többször sírva alszom el és a fejem is egyre többet fáj, nem akarok emberek közé menni. Nem akarom hogy tudjanak a bennem kavargó fajdalmaktol . Félek nyílni mások fele.

Jó napot! 11 éves a keresztfian és az ágyra meg a szekrényre keni a kakit amit kiszed a fenekéből szilárd a széklete nit kéne tenni?

Üdv!
Segítséget szeretnék kérni hogy megtudjam milyen vagyok.
Másnak érzem magam mint a többi ember,de mégis nekik megvan valami ami nekem nincs.hiába töltök ki online személyiség teszteket mindig valami mást eredményt ad,vagy már előre tudom mit ad ki.Mindenkinek van egy sajátos személyisége,valaki aranyos és kedves,valaki meg agresszív és bunkó,én meg valahogy sehol nem találom magam.Jó lenne végre tudnom milyen vagyok.
Sokszor előrelátok dolgokat,vagyis inkább következetes vagyok,ha csinálok valamit mindig meggondolom mik történhetnek,talán ezért vagyok jó sakkban.viszont nem vagyok egy éltanuló,de nagyon jó a gondolkodásom.egyedül érzem magam a sok meggondolatlan ember között és nem ismerek senki mást aki ”olyan” lenne mint én.
Nem vagyok benne biztos hogy ön megértette-e hogy mi a problémám,de legalább kiírtam magamból a dolgokat.

Várom válaszát,üdv!

Jonapot ezek a pánik rohamok már másfél honapja tart. Ithol nyugot vagyok, kimuzdulni kisé nehezeben. Munkába alig akarok meni. Most várjuk elsö gyermekünk születését, és nem tudom mitévö legyek hogy kigyogyujak eböl. Ha tud kérem segicsen. Köszönöm elöre is.

Üdvözlöl!
Kisfiam 22hónapos örökmozgó, vidám gyermek. 3nappal ezelőtt kezdődött minden mikor elmentek a Nagymamával a Dédimamához. Hazafele jövet már üvöltött a gyerek, azóta nem tudom kivinni a levegőre. Nem akarja hogy letegyem, fél a fűre is lépni. Imádott kint lenni az udvaron, rohangálni. Most meg menni sem akar kint. Nagyon el vagyok szomorodva. Vajon mi lehet a probléma?

Jó napot! Pár éve fel fedeztem hogy talán depresszióban szenvedek, azóta alaposan utánna néztem ennek sok gyógymódnak de semmiképpen nem szeretnék gyógyszert szedni. Igazából nem tudom mi a pontos problémám. Az elején könnyen tudtam kezelni a rossz időszakokat de azóta párkapcsolatba kerültem és súlyos mértékben ki hat rá akármi is legyen a problémám. Legtöbbször túlgondolom a dolgokat vagy bele gondolok valamit amit igazából nem is úgy érez a párom és sokszor még én se, valamiért nagyon sokat veszekedek vele jelentéktelen dolgokon. Ezen próbálok változtatni talán már haladtam is előre egy kicsit. De a múltban volt dolgom pár emberrel akik csúnyán bántak velem és emiatt nem tudom teljesen el engedni magam az aktuális kapcsolatomban mivel félek hogy ugyan úgy járok mint régen pedig a mostani párom nem is hasonlítható az ezelottiekhez. Szeretném el engedni a múltat és túl lépni a dolgokon ami miatt problémáim lettek, szeretnék boldog lenni és nem mindig a rosszon gondolkodni és szeretnék egy jobb barátnő is lenni a páromnak. Mit tehetnek a helyzetemben?

Jó napot kívánok! azt szeretném mondani,hogy leszeretném tenni az antidepresszánst a neve Mirtadepi 30mg .Az a gond hogy többször is megpróbáltam csak egyszerűen nem ment jöttek a problémák azaz elvonási tünetek.levertség, izgatottság hányinger és gyomorfájdalom na meg persze étvágytalanság.Régebben egyszer sikerült is letennem gond nélkül akkor 3 hónapig ettem csak, és most meg 2,5 éve eszem sajnos 🙁 Szeretném kérni a segítséget hogy tudnám legyőzni ezeket az elvonási tüneteket? A másik kérdésem hogy ha elszeretném hagyni van valami gyógynövényes kapszula amivel ellensúlyozni lehet az elvonási tüneteket.Köszönöm hogy elolvasta a levelemet és várom mihamarabbi válaszát.

Jó napot kívánok!
2 hete hétfőn iskolába menet a semmiből hányingerem lett, és hánytam is, többször. Hazajöttem, elmentem orvoshoz, s végül kórházba kerültem 2 napra, infektológiára. Ott kivizsgáltak, semmilyen betegséget nem állapítottak meg, így hazaengedtek. 2 hetet itthon töltöttem, közben kértünk időpontot gasztroenterológiára, mert az állapotom, közérzetem nem javult. Ezt májusra kaptuk meg, így sokra nem megyek vele. Ezen a héten hétfőn már mentem iskolába, semmi gond nem volt. Kedden azonban még első óra előtt, előzmények nélkül ismét hánytam. Azóta itthon vagyok, a hányinger továbbra sem múlik. Nem merek iskolába menni, mert félek hogy ismételten hánynék. A környezetem, háziorvost beleértve, lelki okokra gondol, s mindenki azt mondja, ezt magamnak kell megoldani, de még a problémát sem sikerült felismernem, hogy mi van ennek valójában a hátterében. Ön mit gondol, mit javasol?
Előre is köszönöm
Balázs

, én Jó napot Tegnap már írtam és arra kaptam választ és nagyon hálás is vagyok érte de akadt még egy kis problémám az hogy máma megint elkezdték ugyanazt csinálni pedig nem is csináltam semmit és mondjuk addig se csináltam ok nélkül csinálták ezt ők Na mindegy Az a lényeg hogy engem már nem bírtam visszatartani a dühöm és annyira bennem volt hogy megverem és hogy hozzá vágom a széket de szerencsére tudtam hatni magamra és kicsit már beteges Hogy elképzeltem ahogy megölöm Na mindegy azt szeretném kérdezni hogy hogyan lehetne az indulat egy mat visszafogni és lenyugtatni magamat úgy hogy más ne lássa hogy ideges vagyok?

nagyon szorongok.tudtam kezelni gyogyszer nélkul sokáig.de nem rég két halál eset történt a családban és a fiam is pánik beteg lett.és már nem tudom kezelni.antideprenszánst nem merek szedni mert félek a hozzá szokástol illetve a mellékhatásoktol.

Jó napot!

Az az igazság hogy pár honapja még jártam pszichológushoz a középiskolában. Előtte kihagyásokkal több pszichológusnál és pszichiáternél jártam de sohasem állandóan.
Az öngyilkos gondolataim és próbálkozásaim miatt kellettek ezek. Egyébként még jelenleg is van egy B tervként nevezett csomag ami egy mappából aminek a címe “miért vagyok szörnyeteg?” és gyógyszerekből áll. Az a baj, hogy tudom magamról, hogy csak provokálni akarom az embereket ezekkel (bár nem mindig tudom eldönteni hogy tényleg baj van-e) Úgy érzem a viselkedésem nem elviselhető már a körülöttem lévőknek. Főleg az, hogy direkt kihasználom az aggódásukat és szeretetüket. Olyan mintha ez nem az én személyem lenne. Miután majdnem megöltem magam olyan mintha nem én lennék és valakit tényleg megöltem volna akkor. Nem tudom mit tegyek mert nem vagyok olyan családi és anyagi helyzetben, hogy segítséget kérjek. Mit tehetnék, ha minden gondolatom csak ezek körül forog?

Szép estét.

Nem is tudom hol kezdjem. Szeretem a páromat. Közös jövőt szeretnék vele. Pár éven belül szeretnenk belevágni a baba-projektbe is. Minden tökéletes kivéve a szexet. Én sose tudtam elélvezni és mivel nagyon jó barátok voltunk ezt már a kapcsolatunk előtt tudta. Mostanra viszont teljesen rátelepedett ez a kapcsolatunkra. Kezdünk befeszülni és egyre több a problémánk ezen a téren. Érzem azt hogy ő is próbálkozik és én is igyekszem, viszont valahogy a kommunikáció is nagyon hiányos lett mostanság és ha beszélünk is erről akkor mindig veszekedés a vége. Kezdek elbizonytalanodni mindenben. Már nem tekintem magam igazi nőnek. A legutolsó veszekedésünk óta úgy érzem valami megtört bennem. Leültünk beszélgetni és még rosszabb lett minden. Elmentünk randizni pár nappal később és mire jött az este és az elvárás (nem kimondottan de érezhetően) hogy folytatódjon én befeszültem és megjátszottam magam pedig mindketten tudtuk hogy ez nem az igazi. Jó ideje küzdünk ezzel de nem tudom hogy nyugodhatnánk meg vagy mi lehetne a következő lépés. Félek hogy előbb utóbb ha nem teljesítsék akkor még fog csalni de ugyanakkor meg volt hogy én mondtam neki hogy tegye meg hogy végre a nyomás ami rajtam van, enyhüljön. Olyan mintha a végleteket élnénk meg folyton. Minden jó és valahogy a szex mindig a rosszban fordul. Nem tudom hogy írjam ezt le jobban.

Üdvözlöm!
Nos olyan problémám van, hogy szinte naponta veszekedek az èdesanyámmal legfőképpen a nővèrem miatt (26 èves).
Kiskorom óta meg különböztet minket. Èn vèkony testalkatú vagyok, nővèrem pedig molettebb alkat… Ebből kifolyólag vele mindig többet foglalkozott règen is…
Vele elment vásárolni, csavarogni… Ha velem ment el a boltba akkor vègig csak azt nèzte, hogy testvèremnek mit vegyen. Szóval egyáltalán nem foglalkozott velem. Volt olyan ki jelentèse is, hogy belőlem nem lesz semmi mert buta vagyok.. Erre nekem van érettségim ès kèt szakmám is, a nővèremnek meg semmilyen vègzettsège sincs.
De legalább ha nővérem támogatna akkor jobban èreznèm magam, de nem.. mindenbe bele köt bármit teszek, összeveszünk ès anyut uszitja rám aki persze neki ad igazat ès engem együtt szidnak elèg csúnyán.
Így le írva nem tünik nagy problémának, de ez sajnos tőbb mint 15 ève van ès már bele fájdul a szívem, hogy anyám nem szeret, ès igazából csak arra vágyok, hogy azt mondja nekem van igazam ès hogy büszke rám.

Ezek miatt 20 èvesen el költöztem otthonról.
(14 èves korom óta magam keresem meg a ruhára valót, meg mindenre ami az iskolába kellett mert nem vettek nekem semmi újat csak használt ruhát pedig dolgozik mind kèt szülőm, ellenben testvèrem mindig kapott új ruhákat…)
Apám sajnos nem szól bele semmibe, olyan mintha fèlne anyutól…..

Van egy 1 ésves kisfiam ès a gyereknevelès miatt is mindig szekál az anyám… Ez is nagyon fáj…

Csak egy pèldát hagy írjak :
Párom szülinapi bulija volt ès nővérem este éjfélkor toppant be a buliba. Ekkor már mindenki indult haza így ő csak ivott egy üditőt ès ment is haza, másnap meg kaptam anyutól és nővéremtől is, hogy èn nem kínáltam meg a testvéremet se ennivalóval, se tortával hogy lehetek ilyen bunkó…. Stb… Csúnyán szidtak…
Hiába mondtam, hogy elfelejtettem hisz egyébként is farad voltam mivel a fiam nem alszik már egy hete este a fogzás miatt…

Szóval ilyen apró dolgok miatt is szid az èn drága èdesanyám…
Már úgy èrzem, hogy egyáltalán nem szeretem, hogy bár ne ő lenne az anyám… Tudom lehetne rosszabb is, bár kiskoromban nem ütött vert, de volt hogy elszaladt a keze ès le tört a fogam, de nővérem egyszer sem kapott ki….
Nem tudok a kapcsolatunkon valtoztatni, már próbáltam szászor is ezèrt a kérdésem az lenne, hogy mit tudnák tenni, hogy ne fájjon enyire hogy nem szeret?

Válaszát előre is köszönöm ès elnézést, hogy ilyen hosszúra sikerült!
Remèlem èrthetően írtam le amit akartam! (vègig sírtam ahogy írtam…)

Tisztelt Doktornő!

3-man vagyunk testvérek. Sosem voltunk jó gyerekei édesanyánknak. Ez az igazság. Nem törődtünk vele eleget, nem segítettük a házimunkában. Sokszor voltunk vele tiszteletlenek, de ez sohasem volt szánékos. A mai napig nem tudjuk kimutatni felé a szeretetünket. Ez állandó konfliktus a családban. Most a magam nevében beszélhetek csak: én szeretnék megváltozni, hogy jó gyereke lehessek, akire mindig számíthat. Sajnos az évek magammal hozott rossz berögződései miatt, ez a változás nem tud egyik napról a másikra történni. Anyukám és nevelőapám is évekig türelmesek voltak, és várták a válozást, ami nem igazán következett be. Külön éltünk évekig, de mindig tartottuk a kapcsolatot, bár anyukám ezt a legtöbbször kevesellte, és tény, hogy leginkább ő keresett. Én sokszor azért féltem felhívni, mert nem voltam jól lelkileg, távol éltünk egymástól, tudtam, hogy sok gondja van, és nem akartam a magaméval terhelni, de hazudni sem. Úgy érzem, bár lassan, de most jó úton járok. Viszont a nevelőapám és ő is türelmetlen velem. Tudom, hogy az apróságok, amiket teszek, azokért nem jár köszönet, és ezt már nem most kellett volna, hanem jóval korábban de a múltat megváltoztatni sajnos nem tudom. Nevelőapám sokszor kiborul és kiabál velem, és olyan dolgokat mond, amik úgy érzem, felőrölnek lelkileg. Folyamatos nyomást érzek a mellkasomban, és bármikor el tudnám sírni magam. És ha sírok, azt mondják, gyenge vagyok, és hogy addig fogom kínozni ezzel anyukámat, amíg bele nem betegszik. 28 éves vagyok. Egyszer felnőtt, egyszer gyerek. Teljesen össze vagyok zavarodva. Nem tudom, hogy lehetnék erősebb, és hogyan tudnék megfelelni, mert kis próbálkozásaim nem elegek.
Megértem a nevelőapám, és igaza van, de havonta 2-3 alkalommal visszaidézve a múltat rója fel hibáimat, amik 2-3 órás vagy napokig elhúzódó stresszt okoznak. Szorongok. Azt mondja, gyenge vagyok, nem szeretem anyukám, ezer kést szúrtam már a szívébe, amik sosem gyógyulnak meg, hogy sosem fogok megváltozni. Egy senkinek érzem magam. Egy nullának, aki nem érti, mit keres ezen a világon.

Nem tudom, mit tegyek.