A szorongásos zavarok és a fóbiák kognitív szemlélete

Ahogy korábbi szorongásos zavarokról szóló átfogó cikkükben is írtuk, a szorongásos tünetek a legjellemzőbb lelki tünetek, sokféle betegség kialakulhat ennek mentén. A kognitív-viselkedésterápiás szemlélet alapja, hogy a szorongás egy vészjelzés, melynek létrejöttében a  személy belső értékelő folyamatainak zavara áll. Magyarán a beteg a veszélytelen ingert is kockázatosnak címkézi. Az elkerülő viselkedés pedig megerősíti ezt a félelmet.

Ennek hátterében az elmélet szerint tanulástechnikai folyamatok állnak például egy semleges inger félelemkeltővel asszociálódik (például ha egy rosszul sikerült iskolai felelés után minden szerepléstől rettegni fogunk). Ha tapasztalatainknak ellentmondó információk érkeznek, ez a kapcsolat egy idő után megszűnik. Ezen alapul például a fóbiák elárasztásos technikának nevezett kezelése is.

Ez azt jelenti, hogy ha valaki retteg a kígyóktól, azt kígyókkal teli helyiségbe viszik, hogy megtapasztalja, ezek ártalmatlan jószágok, félelme valójában alaptalan. Ennél fokozatosabb módszerek is léteznek természetesen.

Hogyan alakul ki a szorongásos zavar?

A szorongásos kórképek alapja az előrevetített (ún. anitcipátoros) félelem. Ez azt jelenti, hogy ha egyszer történt velünk valamilyen kellemetlenség, feltételezzük, hogy hasonló helyzetben szintén hasonlóan negatív következménnyel kell szembenéznünk. Ha elkerüljük ezt az ingert, akkor a félelmünk felerősödik, hiszen nincs mi megkérdőjelezze a kapcsolatot a félelem és az inger (félelemkeltő tárgy, személy, vagy helyzet) közt.

A kiértékelés 3 szakaszban zajlik. Először eldöntjük, veszélyes-e az inger maga, aztán hogy meg tudjuk-e szüntetni a rizikót és ha igen hogyan. Végül döntés születik arról, le tudjuk-e győzni ezt, ha nem, vagy ez bizonytalan, szorongás lép fel. Ha aktuálisan nem történik is negatív következmény, a félem ennek ellenére nem enyhül. A kiváltó helyzetet továbbra is negatívnak címkézi a kliens, hiszen úgy véli, hogy a katasztrófa bekövetkezésétől csak a szerencse választotta el.

A szorongásos tünetek jellemzői

Korábban a szorongást két típusra osztották, a tárgy nélküli szorongásra (amibe ha jobban belemélyedünk, akkor megértjük, hogy az egyén szubjektív lelki valóságában nagyon is mélyen gyökerezik, jól megérthető) és a fóbiákra. Utóbbinál egy előre meghatározott tárgytól vagy élőlénytől, helyzettől retteg a beteg.

Beck szerint vannak személyek akiknek az idegrendszere genetikailag hajlamosabb a szorongásra. Ők fokozottan figyelik az esetleges negatív jeleket (ettől a fokozott megfigyeléstől azonban még jobban szorongnak) és túlértékelik a lehetséges veszélyeket egy-egy helyzetben. Ilyenkor aktiválódnak az úgynevezett diszfunkcionális sémáik.

Ez a kifejezés azt takarja, hogy a személynek konkrét előfeltevései vannak, melynek mentén elhamarkodott következtetéseket von le. Úgy véli, hogy ha a tapasztalt valamilyen negatív jelet pl. valaki csúnyán néz rá, akkor mindenképpen az ő elgondolásában szereplő tény áll fenn. Pl. „nem vagyok szerethető”. Ezek a következtetések az egyénre, sőt annak családjára nézve is jellemzőek. A kognitív elmélet alapja, hogyha ezeket az egészségtelenül működő forgatókönyveket feltérképezzük, tudatos munkával a negatív kölcsönhatás megszüntethető.

A fóbiák kognitív-viselkedésterápiás szemlélete

Korábban a fóbiákat tárgyaik szerint csoportosították, sok különféle formát írtak le. Ma három fő típust különböztetünk meg: az agorafóbiát, a szociális fóbiát és a speciális fóbiákat.

Az agorafóbia azt jelenti, hogy a személy fél ha el kell hagynia az otthonát, szorong az olyan helyektől, ahonnan nehéz elmenekülni (pl. tömegtől, nyílt terektől). Fenyegetőnek éli meg a  biztonságot jelentő személytől való távolságot, a hétköznapi helyzeteket is veszélyesnek címkézi.

A szociális fóbia alapja, hogy a beteg mások negatív véleményétől, elutasításától retteg.

A speciális fóbiák pedig igen sokfélék lehetnek. Például állatoktól, magasságtól, vihartól, vagy a repüléstől sokan félnek. Az egyszerűnek, egyértelműnek tűnő fóbia mögött sokszor komplex problémák, bonyolult lelki folyamatok húzódnak meg.

Mindhárom szorongás típusban közös, hogy a személy rendszerint kerüli ezeket a helyzeteket, tárgyakat. Ha erre képtelen, erős feszültséget (autonóm idegrendszeri aktivációt) él meg. Ennek tesi jelei a szívdobogás érzés, gyengeség vagy ájulás-érzés, mellkasi fájdalmak, nehéz légzés stb. Gyakran a kontrollvesztéstől (a helyzetből való kilépés képtelensége) és a magánytól való rettegés bújik meg a szorongásos tünetek mögött.

Kutatások igazolták, hogy a különböző félelmek gyermekkori tanulásra is visszavezethetőek. Például agorafóba esetén a betegnek gyermekként hosszabb ideig otthon kellett tartózkodnia egy betegség miatt, vagy a szülők a környezetet valamilyen okból veszélyesnek írták le.

Hogyan zajlik a fóbiák kognitív-viselkedésterápiás kezelése?

A pszichoterápia első lépése a probléma felmérése után a terápiás cél kijelölése. Ez gyakran nem más, mint képesnek lenni a félelemkeltő inger elviselésére. A kognitív terapeuták ennek eléréséhez gyakran használják a szorongáshierarchia módszerét. Ennek lényege, hogy feltérképezik és sorba állítják, mi okoz a betegnek egyre erősödő félelmet, aztán ezeken haladnak végig.

A klienst úgynevezett szisztematikus deszenzitizációnak teszik ki. Tehát ha a beteg nem képes egyedül kimenni az utcára, akkor a terapeuta elkíséri, hogy belássa, félelme alaptalan, semmi rossz nem fog történni vele. Ezt begyakorolják és ha már jól megy, nehezítenek a  körülményeken.

Az együttműködés során is több  tanulástechnikai folyamat jelenik meg, például a generalizáció. Ez azt jelenti, hogy ha valaki például fél a tömegközlekedéstől, akkor elképzelhető, hogy nem kell minden tömegközlekedési eszközön gyakorolnia, hanem ha vonaton kordában tudta tartani félelmét, az nagy valószínűséggel buszon is menni fog majd neki. A kognitív viselkedésterápia végén a kliensek arról számolnak be, hogy bár a félelem megmaradt, képesek úrrá lenni rajta, ennek ellenére el tudnak menni dolgozni, vagy meglátogatni a rokonaikat, mely segíthet a szociális szorongás esetén is.

Érdekli, van-e Önben szorongás? Kérdőívünkből kiderül!

Felhasznált irodalom:

Perczel-Forintos, D; Mórotz, K. (szerk)(2010) Kognitív viselkedésterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt, Bp.

Javasolt olvasnivalók a témában:

Beck, A.T; Emery, G. (1985) A szorongásos zavarok és fóbiák kognitív szemlélete. Animula Kiadó, Budapest
Davis, M; Robbins Eshelman, E; McKay, M. (2013) Stresszoldó és relaxációs módszerek. Park Könyvkiadó, Budapest
Kopp, M; Fóris, N (1995) A szorongás kognitív viselkedésterápiája. Végeken Kiadó.

A blogbejegyzést írta az onlinepszichologus.net csapata képviseletében oldalunk alapítója és szakmai koordinátora, Habis Melinda klinikai szakpszichológus.