A trauma és a bántalmazás tünetei gyermekeknél

Ma Magyarországon egyre kevésbé számít tabutémának a gyermekbántalmazás, mégis sok esetben a szülők, tanárok és más gyermekekkel foglalkozó szakemberek nehezen beszélnek erről. Nem tudják mik a jelei, mi a teendő, ha ezeket észlelik.

Ez nagyon lényeges lenne, hiszen az erőszak jelen van a gyermekek életében. Ha bántalmazást hallunk gyakran sztereotip képek és gondolatok jelennek meg előttünk, amelyek sokszor egyáltalán nem, vagy annak számos formáját nem fedik le.

Mit nevezünk gyermekbántalmazásnak?

Az abúzusnak több típusa is létezik, amelyekre definíciókat is írhatunk. A fizikai bántalmazás vagy erőszak kategóriája jelöli a sérülések vagy különféle szenvedések megelőzésének hiányát. Amennyiben bizonyítható, vagy okkal feltételezhető, hogy ezeket szándékosan okozták, vagy nem jelezték előre, nem akadályozták meg.

Érzelmi bántalmazásnak nevezzük, amikor a gyermeket érzelmi fejlődésében akadályozzák. Rendszeres sértegetések, megalázások veszik körül. Önbecsülésében sértik,  a szülő elutasítón viselkedik vele. Hangsúlyozandó azonban, hogy a neveléshez tartozó szabályok betartatásának következetes módja, az esetenkénti nemleges válaszok nem számítanak érzelmi bántalmazásnak, erőszaknak, amennyiben nem haladják meg az egészséges fejlődést gátló határokat (nem megaláztatáshoz kapcsolódnak).

A szexuális erőszak talán a legismertebb fajtája a bántalmazásnak, hiszen a legtöbb esetben a média erre fordítja a legnagyobb hangsúlyt. Azonban itt is fontos megjegyeznünk, hogy nem csupán a létrejött szexuális kontaktus, hanem az egyéb magatartás formák is ide tartoznak (pl. intim helyeken való érintés, szexuális tartalmú képek mutatása). Olyan személyekre is vonatkozik, akikre a gyermek bízva van, és kihasználják helyzetét, esetleg hasznot húznak belőle. A kapcsolatteremtés nélküli szexuális bántalmazás körébe sorolható az ilyen jellegű tevékenységek nézésének kényszerítése, például a pornográf tartalmak, vagy más személyek aktusának végig nézetése.

Az elhanyagolás is bántalmazásnak minősül

A bántalmazásoknak van még egy típusa, ami szintén nem közismert annyira, mint a fentiek. Az elhanyagolás egy ugyanolyan súlyosságú traumának számít, mint a fent említett példák. Az elhanyagolás két részre osztható. A fizikai elhanyagolás jelöli a megfelelő táplálás, ruháztatás hiányát. Ide tartozik a nem megfelelő orvosi ellátások biztosítása, a nem megfelelő higiénia megteremtése. Továbbá az iskoláztatás hiányosságai is a fizikai bántalmazás köréhez sorolhatók. A másik, az érzelmi elhanyagolás, amely szintén érzelmi bántalmazásnak minősül és a megfelelően támogató érzelmi háttér hiányát jelenti. Bár ez utóbbi kevésbé kézzel fogható, igen fontos megemlítenünk, mert ennek következtében a gyermek veszélyeztetetté válhat a későbbi bántalmazásokkal szemben.

A gyermekbántalmazás tünetei, esetleges jelei

A bántalmazásoknak nincs egységes tünetlistája, amelyek pontosan jeleznék az abúzus tényét. Azonban felsorolható néhány jel, amik együttesen segíthetnek felismerni a bántalmazás jelenlétét a bántalmazott gyermek viselkedésében. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a jelek más problémák meglétére is utalhatnak, és külön-külön nem elegendőek ahhoz, hogy valaki megvádolható legyen gyermekbántalmazással. Minden embert megillet az ártatlanság vélelme, így csakis konkrét bizonyítékok birtokában lehet bárkit megvádolni, és ilyen esetekben is a hatóságok járhatnak el a vádak kapcsán. Fontos azonban, hogy ne maradjunk tétlenek, hanem járjunk utána annak, valóban bántalmazásról van-e szó.

Testi tünetek: sérülések, sokszori balesetek által keletkezett nyomok, nemi szervek zavart, ösztönös megérintése, gyakori pszichoszomatikus tünetek, nemi szervek és a körülötte lévő területek sérülése, visszatérő húgyúti gyulladások, zúzódások vagy karcolások, nemi szervek érzékenysége, hirtelen váladékozása, vérzése, abnormális elváltozások a nemi szerveken, karmolások, harapások a gyermek testén, arra utaló jelek, hogy a gyermeket erőszakkal levetkőztették, megmagyarázhatatlan terhesség.

Viselkedéses jelek: Elsősorban a viselkedés hirtelen megváltozása lehet jelzés értékű. Kisgyermek korban elkerülő viselkedés a szülők irányában, megdermedés vagy lefagyás konfliktusok esetén, önbántalmazás. Feltűnően sokat beszél a szexualitásról, és sokat tud a felnőtt szexuális viselkedésekről korához képest. Kortársaival szemben illetlen szexuális magatartást mutat. Hirtelen hangulat ingadozások, esetleges regressziók a viselkedésben: ágyba vizelés, szobatisztaság megszűnése. Étvágytalanság, evési szokások hirtelen megváltozása. A bizalom elvesztése, félelem a felnőttektől. Alvászavarok, és gyakori szexuális tartalmú rémálmok.

Szociális elszigetelődés, egyedüli játékok, csendes, visszahúzódó viselkedés. Iskolában észrevehető hirtelen változások a viselkedésben: teljesítményromlás, túl korán érkezik, vagy túl későn távozik az iskolából, ellenállás a testi foglalkozásokkal szemben, például tornaóra, úszás, az iskolaorvosi vizsgálattal szembeni ellenérzések, iskolakerülés.

Legsúlyosabb esetekben öngyilkossági próbálkozások, alkohol vagy drogfogyasztás.

Mit lehet tenni, ha okkal feltételezzük, hogy bántalmaznak egy gyermeket?

Ahogyan a fenti tünetekből is látható a bántalmazásnak számos tünete lehet. Fontos, hogy mindig mérlegeljük, hogy a látott vagy tapasztalt tünetek, esetleges viselkedésbeli változások minek tudhatók be. Amennyiben okkal feltételezhető a bántalmazás ténye, vagy konkrét bizonyíték áll a rendelkezésünkre, azonnal jelezni kell a megfelelő hivatalos személyeknek.

Gyermekekkel foglalkozó szakembereknek kiépített jelzőrendszer áll rendelkezésre. Szülőként pedig azonnal cselekedni szükséges! Hatóságok, gyermekjóléti szolgálat bevonása, és gyermekvédelmi szakemberek segítsége szükséges az erőszak megszüntetéséhez, a bántalmazott gyermek számára pedig elengedhetetlen a szakszerű pszichológiai támogatás az elszenvedett traumák feldolgozásához. Ne feledjük, minden esetben a gyermek érdekei és biztonsága a legfontosabb!

Felhasznált irodalom:

Kuritárné Szabó Ildikó, Tisljár-Szabó Eszter (szerk.) (2015) Úgy szerettem volna, ha nem bántottak volna –A családon belüli gyermekkori traumatizáció: elmélet és terápia, Oriold és társai Kft.
Vikár András, Vikár György, Székács Eszter (szerk.) (2007): Dinamikus gyermekpszichiátria, Medicina Könyvkiadó Zrt.

A blogcikket munkacsoportunk korábbi tagja, Balogh Ádám pszichológus írta. Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége lelki problémái leküzdésében, forduljon bizalommal szakembereinkhez.