Mikor, milyen mesét olvassunk a gyermeknek?

Előző blogbejegyzésemben szóltam róla, hogy a mese remek eszköz lehet gyermekünk fejlesztésére. Olvasása egy kellemes, közös élmény, ami összehozza a családot. Meséket már akár csecsemőkorban is mesélhetünk, azonban nem mindegy, hogy milyen formában és milyen témájú mesét mondunk a gyereknek.

Hogyan alakul ki a fogékonyság a mesére? Mikor, milyen mesét olvassunk?

Elsőként jönnek a bölcső dalok. Már egy csecsemőnek is fontos, hogy hallja szülei hangját. Ilyenkor még nem érti a nyelvünket, de érzelmileg lényeges számára a beszéd hallgatása. Altató dalokat énekelhetünk, mondókákat mondhatunk számára. Egyszerű szavakkal, halandzsákkal színesíthetjük a napjait. Ez az időszak megalapozza a szülővel való kapcsolatot, és megkönnyíti a nyelv elsajátítását.

2 éves korában főként az egyszerű rajzos és színes mesekönyvek ajánlottak. Ezeken még kevés szöveg található, és főképp a színek és alakzatok dominálnak. Ilyenkor a nyelvfejlődés a hangsúlyos és az új dolgok felfedezése. Hiszen a kisgyereknek nagy élmény, ha fel tud valamit ismerni abból, amit lát.

2 és 4 éves kor között már rövidebb meséket nyugodtan felolvashatunk, bár a gyerek figyelme még nem lesz hosszú terjedelmű. Egyszerű és könnyen érthető mesék a hasznosak, amelyek főképp önmagukról szólnak, és akár a saját napjukat mesélik el. Ilyenkor még a varázs-mesék kerülendők, ugyanis a gyerek még nem igazán tud különbséget tenni, fantázia és valóság között. Az állatmesék is nagyon jól használhatók ilyen korban.

4-5 éves kor után robbannak be a mesék a gyermek életében. Nagy érdeklődést mutatnak, és már a fantáziát is ötvözni tudják a valósággal. Jöhetnek a varázs-mesék és minden tündérmese is. Ekkor már azonosulni tud a mesehőssel, de nem hiszi azt, hogy az a valóság. Kialakul a mesetudat. Érti, hogy a mesékben lévő varázselemek a fantáziavilágban léteznek, és számára inkább az igazságossághoz tartoznak, mintsem a valódi élethez. 

5 és 7 éves kora között már a bonyolultabb tündérmeséket is képes megérteni, továbbá már a novella mesék is érdeklik. A kettős tudat már stabillá vált, így a szimbolikusabb, bonyolultabb végkifejletű meséket is megérti és követni tudja.

A mesére való beállítottság 8-9 éves korig tart. Az iskolás kor elérését követően már sokkal reálisabbnak látja a világot a gyerek. Mesélni azonban még ilyenkor is hasznos. Bár a gyereket már kevésbé érdeklik a csodás elemek, a valóságos történésekkel átszőtt mesék még mindig lekötik őket. Ilyenkor már szókincsük is eléggé fejlett, így akár saját maguk is olvashatnak megfelelő meséket és történeteket. Ezek megalkotása is kiváló közös elfoglaltság lehet.

Kisiskolás korban már stabillá válik az olvasási készség. A tündérmeséket már elutasítják a gyerekek, jobban érdeklik őket más fiatalokról vagy valódi állatokról szóló történetek. A regények és novellák időszaka itt kezdődik el.

Felnőttként is hasonlóan hasznosak a mesék. Bár a legtöbb esetben nem varázselemekkel rendelkező történeteket olvasunk, maga az olvasás továbbra is rengeteg előnnyel jár. Kiváló kikapcsolódási lehetőséget nyújt és érzelmi fejlődésünk folyamatosságát is megalapozhatja.

Fantázia vagy valóság?

Mondhatnánk, hogy a mesék – főképp a klasszikusok – tele vannak durvaságokkal, de valójában olyan szimbolikával rendelkeznek, amik még nem foghatók fel egy gyerek számára. A hangsúly pontosan itt van. Maguk a mesék úgy közölnek vagy mutatnak be fontos témákat, hogy az a gyerekek számára megemészthető legyen. Akár egy halál, vagy háború, esetleg betegség, mind olyan formában vannak jelen, ahogyan azt a gyerek képes feldolgozni.

Sok erőszak található a mesékben, de ezek más formában vannak jelen, mint ahogyan azt mi nézzük. A gyermekek más szemmel tekintenek a mesékre. Bennük még a mesei igazság van jelen, nem pedig a durvaság. Ezek miatt is lényeges, hogy a megfelelő korban a megfelelő formájú mesével találkozzanak. Például egy lerajzolt sárkány egy kisgyereknek még lehet túl valóságos és ijesztő, a saját képzeletében azonban úgy fogja lefesteni a szörnyet, ahogyan az még elviselhető a számára.

Mindegy, hogy nézzük, vagy olvassuk a mesét? Miért fontos a meseolvasás?

Nem, mivel ahogy fentebb kifejtettem a fantázia, amit csak az olvasott mese mozgat meg, teremt egyfajta szabadásgot és biztonságot a gyermek számára. Védett közeget, melyben az őt felkavaró érzelmeket megélheti, feldolgozhatja. A személyes véleményem szerint a fentiek miatt a filmgyártók törekvése és a filmen nézett mesék terjedése nem feltétlenül hasznos. Sok, ma felnőtt személy gyermekkorát határozták meg a klasszikus mesék. Mind egy-egy fontos témakört dolgoztak fel.

A Mulán a nők egyenjogúságát, és a berögzült szerepekből való kilépését mutatta meg. Az Alice csoda országban, ábrázolja milyen érthetetlen is egy kisgyerek számára a felnőttek világa. Minden óriási, és mindenki furán viselkedik. Szinte egy kiszámíthatatlan tébolyda az egész, közben pedig már növekedik maga Alice is, így próbál mindkét világban beilleszkedni. Az Oroszlánkirály a család fontosságát és a konfliktusokat, a szeretteink elvesztését mutatja meg, csakúgy mint a Bambi.

Folytatni lehetne még a sort, de mindegyik mese egy valamiben egyezik: ügyesen keverik a fantázia világot a valós eseményekkel. Csak annyit, és csak úgy mutatnak be amennyit még bír a gyerek.
Az élőszereplős változatok elkészítése a felnőttek szempontjából lehet hasznos, hiszen újra élhetjük kedvenc történeteinket a fantáziavilág megléte nélkül is. Azonban a gyerekeknek ez még lehet túl valóságos lesz, hiszen elég egy élethű állat megsérülése, vagy egy valódinak kinéző szörnyeteg máris elveszi a mesék biztonságát. Azt a biztonságot, ahol átélhetik érzelmeiket. Az olvasott mesénél ilyen nem fordulhat elő, ráadásul ott van számára a biztonságot nyújtó felnőtt is, aki a mesét felolvassa.

A mese egy örök forma marad, hiszen egy kollektív nyelvezettel rendelkezik minden esemény elmondásához. A gyerekeknek pedig fontos fejlődési lehetőség, nemcsak érzelmileg hanem képességek, viselkedési és nyelvi készségek terén is. A mesék ezáltal fontos szerepet töltenek be a szülő-gyerek kapcsolatban, így a közös mese olvasás, vagy később a mesefilm nézés hasznos és kellemes közös programmá válhat.

Ajánlott irodalom:

Kádár Annamária: Lilla és Tündérbogyó kincset keres, 2018, Kulcslyuk Kiadó;
Kádár Annamária: A TE meséd. Történetek rólad, neked, 2018, Kulcslyuk Kiadó

Felhasznált irodalom:

Kádár Annamária: Mesepszichológia-az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban, 2012, Kulcslyuk Kiadó;
Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, 2013, Corvina Kiadó Kft.

A blogcikket munkacsoportunk korábbi tagja, Balogh Ádám pszichológus írta. Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége lelki problémái leküzdésében, forduljon bizalommal szakembereinkhez.