Mindent megengedünk a gyereknek? A túlzott engedékenység következményei!
Mi történik akkor, hogyha mindent megengedünk a gyermeknek? Sárkány Anita pszichológusunk ebben a videóban egy gyakran félreértett, de nagyon fontos gyermeknevelési kérdésről beszél, a túlzott engedékenységről. Tekintse meg videónkat az alábbi linkre kattintva!
Mit engedjünk meg a gyermeknek?
Mi történik akkor, hogyha gyermeknek szinte mindent megengedünk? A szülői engedékenység mögött általában persze jó szándék a cél, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyermekünk legyen, aki szeretve érzi magát. Sokszor azt hisszük hogy a nem kimondása fájdalmat okoz, és inkább elkerüljük a konfliktusokat. De ha egy gyermek nem találkozik korlátokkal, az hosszú távon nem szabadságot jelent, hanem bizonytalanságot. A túlzott engedékenység következtében a határok nélküli világ kiszámíthatatlan. A gyermek azt érzi, hogy nincs, ami megtartsa.
Miért fontosak a határok a gyermeknevelésben?
Hát azért, mert a gyermekeknek nem csak szeretetre, hanem világos, következetes keretekre is szükségük van. Ez segíti őket abban, hogy eligazoljanak a világban, megtanuljanak alkalmazkodni, együttműködni és később képesek legyenek szabályozni a saját viselkedésüket.
A túlzott engedékenység és a határok hiánya már kisgyermekkorban problémát okoz. Nehézséget a közösségekben, kapcsolatokban, sőt a saját érzelmi állapotuk megértésében is.
A túlzott engedékenység pszichológiai következményei
Az első a bizonytalanság és a szorongás. Hogyha nincsenek kiszámítható keretek, a világ kaotikussá válik. Például, hogyha egy óvodás kislány esetenként hol 8 órakor, hol 11 órakor fekszik le, és a szülők nem erőltetnek semmit, akkor ez a kislány egyre nyugtalanabb lehet, reggel pedig szorongva indul az óvodába, mert nincs kapaszkodó a napjaiban.
A második ilyen a frusztrációtűrés hiánya. A gyermek nem tanulja meg kezelni, ha valami nem sikerül. Erre példa, hogyha egy kisfiú, aki mondjuk minden nap megkap mindent, azonnal dührohamot kap, ha egyszer nemet mondanak neki. A kudarcot nem tudja elviselni azért, mert nem tanulta meg, hogy ezt hogyan kell kezelni.
A harmadik az érzelmi önszabályozás gyengesége. Hogyha nem kap visszajelzést, akkor nem tudja kezelni az erős érzelmeket. Erre példa, hogyha egy kisiskolás gyermek minden konfliktusra kiabálással reagál. Nem tanulja meg, hogyan fejezi ki a sértődöttségét másképp, mert otthon mindig elnézték neki ezeket a reakciókat.
A negyedik a torzult önkép. A gyermek azt tanulja meg, hogy a világ az ő igényei körül forog. Erre példa, hogyha egy tíz éves gyerek dühös, mert mondjuk nem ő nyer a társasjátékban, egyébként pedig elvárja, hogy mások mindig hozzá igazodjanak, mert otthon sose kellett kompromisszumokat kötnie, hozzászokik ehhez és elvárja a társaitól is, hogy hagyják nyerni.
Az ötödik az pedig a szülő–gyermek szerepzavar. Túl nagy döntési szabadságot, túlzott felelősséget is jelent. Erre példa, hogyha egy hat éves kisfiú maga dönti el, hogy mikor fekszik le, mennyit eszik, mennyit telefonozik, mennyit nézi a képernyőt… A szülők ezt önállóságnak hiszik, a gyermek nagyon hamar feszült lesz, nehezen alszik, és gyakran lehet dühös is. Mert valójában nincs, aki megtartsa a határokat.
Miért nehéz felismerni a túlzott engedékenységet?
Mert a szülők sokszor saját gyerekkori hiányaikra reagálnak. Például, aki szigorú, érzelemszegény környezetben nőtt fel, az nagyon hajlamos túlkompenzálni. De az engedékenység nem a szeretet bizonyítéka, és ez nagyon fontos! A szeretet ott van abban is, amikor nemet mondunk. Amikor vállaljuk, hogy mi tartjuk a rendszert, akkor is, hogyha a gyerek éppen nem örül neki.
Lehet változtatni a túlzott engedékenységen?
Persze hogy lehet, mert a szülőség nem valami rögzült, statikus állapot vagy szerep, ezért hogyha felismerjük, hogy valami nem működik, bátran változtassunk rajta! Persze nem egyik napról a másikra, de fokozatosan igen.
A határok akkor is hasznosak, hogyha később érkeznek – feltéve, hogyha érthetően, következetesen és szeretettel vezetjük őket be. Ez nem elutasítás. Ez biztonság. A gyermeknek nem tökéletes szülőre van szükség, hanem olyanra, aki figyel, jelen van, és képes változtatni is. A határok nem akadályoznak, hanem segítenek, és megtanítanak eligazodni, együttműködni, és kapcsolódni másokhoz és önmagunkhoz is.
Az előadást hangzó formátumban is meghallgathatja Spotify csatornánkon.
Mentális segítségre van szüksége?
Forduljon problémájával szakembereinkhez bizalommal! Kattintson ide és tekintse meg a többi tartalmunkat is. Ön is szeretne kérdezni szakembereinktől? Ide kattintva felteheti kérdését. További videós tartalmakért iratkozzon fel a YouTube csatornánkra, podcast előadásainkat pedig már megtalálja a Spotify oldalunkon is!
Ahol még megtalál minket
⬇️Napi pszichológiai tartalmakért és lelki feltöltődésért kövessen minket közösségi oldalainkon:
Instagram
Tiktok
Facebook oldal
Facebook csoport
