Gyermeknevelés egyszerűen – Hogyan neveljünk boldog gyermeket? 3. rész

Hogyan nevelünk boldog gyermeket? cikksorozatunk első részében Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyvét vettük górcső alá. Tán-Cseh Vivien tanácsadó szakpszichológusunk írásából kiderül, hogy melyek azok az egyszerű lépések, amelyek segítségünkre lehetnek a gyermeknevelésben, valamint olvashat lelki láz felismeréséről és kezeléséről is. A második részben a környezet egyszerűsítésén és ezen belül is a megfelelő mennyiségű és minőségű játékok kiválasztásán és rendszerezésén van a hangsúly.

A harmadik, befejező részben a napi ritmus kialakításáról, az időrend egyszerűsítéséről olvashat bővebben. Szakemberünk szót ejt arról is, hogy miért fontos kiszűrnünk a felnőttek világát gyermekünk életéből, és hogyan tehetjük meg mindezt. Tartson velünk a részletekért!

A ritmus bevezetése gyermekkorban

A rohanó világunkban jellemzően improvizálunk, hiszen nagy előnynek számít, ha rugalmasak vagyunk. Ezzel az a baj, hogy így nincsenek fix pontjai az életünknek. Pedig ezek a pontok – a közös étkezések, a fürdés és lefekvés időpontjai – segítik a kicsiket abban, hogy megtalálják a helyüket a családi élet forgatagában.

Ahhoz, hogy gyermekünk élete átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá váljon szükséges tehát, hogy a napjainknak legyen egy jól követhető ritmusa, legyenek rituáléink. Ezek segítik őket a világról alkotott fizikai, érzelmi, intellektuális képének felépítésében. 

“Így csináljuk mi” – egy minta, a szilárd talaj a lábunk alatt, amelyen növekedni lehet. Az ismétlődés üzenete az, hogy azért csináljuk így napról-napra a dolgokat, mert ezek számítanak, fontosak és összekötnek minket.

Ritmus az, ha a napjainknak a legkisebbek számára is felismerhető mintázata van: kirándulások a vízparton, csipkebogyószedés az erdőben… A napi, heti mintázatokból következik az évszakos, éves szakaszok szokásrendje, segítve ezzel a váltások könnyű feldolgozását.

Sokan érezzük úgy, hogy túlságosan zsúfolt a családi életünk és az időbeosztásunk ahhoz, hogy ritmust zsúfoljunk bele. Nincs szükség katonás napirendre, és nem kell azonnal megváltani a világot. Bármely ponton elkezdhetjük a ritmus bevezetését, kezdetnek például elég egy étkezéshez kapcsolódó rituálé. Aztán egyre több ilyen mondat hangozhat majd el: “amikor hazaérek az iskolából rendszerint…; Amikor leülünk vacsorázni, akkor…” Ezek mind-mind a ritmus meglétét igazolják.

Miért fontos a napi rutin kialakítása?

Ami tehát fontos, az a kiszámíthatóság, átláthatóság. Ha belegondolunk, felnőttként többé-kevésbé látjuk hogyan alakul majd a napunk. Jó alapot ad az együttműködéshez és a kapcsolathoz, ha segítjük a gyermeket abban, hogy neki is legyen elképzelése arról, hogyan megy majd a napja, tudja, mit várhat. Ezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy például a vasárnapi ebédnél értékeljük az előző hét eseményeit, mi ment jól, mi volt nehéz – ezeket figyelembe véve megtervezzük a következő hetet is.

Ha kiválasztunk alapvető tevékenységeket, és megteremtjük az állandóság apró szigeteit, akkor sokkal kevesebb problémát okoznak majd az átmenetek. Általában az a legnehezebb, amikor az iskolából hazaérve át kell öltözni, abbahagyni a játékot és vacsorához ülni. Gyakran a szülők hajcsárként vezetik végig a tiltakozó gyerekeket ezeken a folyamatokon, ami rendkívül fárasztó és a szülő-gyermek kapcsolatnak sem tesz jót.

A változásoknak és improvizációknak továbbra is lesz helye a napunkban, de már nem ezek fogják uralni az életünket.

Tartsunk szünetet!

“Legalább annyira a hangok közötti szünetek teszik a zenét, mint amennyire maguk a hangok.”

Ha szünet nélkül egyik programból a másikba esünk, akkor nem lesz alkalmunk arra, hogy rendezzük és feldolgozzuk érzéseinket és gondolatainkat. Nagyon fontosak a közös semmittevés pillanatai – azt erősíti meg a gyermekünkben, hogy a figyelmünk minden különösebb „felhajtás” nélkül is jár nekik. Az együttlétre és az elérhetőségre helyezett hangsúly könnyebbé teheti a serdülőkor nehézségeinek kezelését is.

Az alvás előtt kell néhány átvezető rituálé, a közös családi vacsora, amelyhez jó, ha együtt készülődünk. A gyermek sokkal szívesebben eszi meg azt az ételt, amelynek elkészítésében ő maga is tevékenyen részt vett. A nap folyamán egyébként szükség van néhány csendes pillanatra, pihenőre, amikor egy kicsit kiengedhetjük a gőzt.

Az alvás előtti esti mese fontosságát nem győzöm hangsúlyozni. Einstein mondta egyszer: “Ha azt akarjuk, hogy a gyerekünk intelligens legyen, olvassunk neki sok tündérmesét. Ha azt akarjuk, hogy még intelligensebb legyen, olvassunk neki még több tündérmesét.”

A tündérmesékben minden benne van: igazság, szépség, jóság, küzdelmek, második esélyek, hibák, tévedések, konfliktusok, ígéretek és varázslat. A legtöbb válasz, amit egy kicsi gyerek keres.

Az időrend egyszerűsítése

Manapság nem csak a felnőtteknek, hanem a gyermekeknek is zsúfolt időrendje van. Ha hosszútávon nincs szünet, leállás az aktivitások között – nincs idő pihenni, rendezni az érzéseinket. Pedig a pihenés és az unalom a kreativitás motorja. Tudatosítsuk magunkban a pihenőidő és a kreatív idő értékét, ezzel helyet teremtünk nekik a mindennapjainkban.

Ha gyermekünk napja nincs betáblázva és nincs minden pillanatban meghatározva, hogy mit csináljon, nem szórakoztatjuk, a nap 24 órájában, akkor esélyt kap arra, hogy meghallja a belső hangját és előbb-utóbb meg fog mozdulni, hogy csináljon valamit. Gyermekünk unalma nem a mi kudarcunk, az egy szükséges jó, egy lehetőség, amit igazából biztosítanunk kell számára. Legyen úgy tudatos, kiegyensúlyozott az időrend, hogy odafigyelünk a pörgés és a nyugalom egyensúlyára.

Már nem feltétlenül “divat” hogy legyenek tipikus hagyományos vasárnapok, de arra figyeljünk, hogy a hétnek legyenek olyan napjai, amelyek a többitől valamennyire különböznek. Milyen jó lenne, ha tartanánk olyan napokat, amikor nem vagyunk elérhetőek. Így a gyermekeink és családunk számára valóban hozzáférhetőek lehetünk.  Például nem pattanunk fel a társasjátékozás közepén, hogy felvegyük a telefont, ezzel azt üzenjük, hogy fontos nekünk, amit együtt csinálunk.

Ha szabadabb az időrendünk, akkor helyet kap benne a várakozás – hiszen a túl sok minden az megfoghatatlan. A kivárástól erősödik az éntudat, a képzelet is elkezd dolgozni, hiszen a gyermek előre megfesti a saját mentális képeslapját. A várakozásnak jellemépítő hatása van, hiszen megismerheti vele belső erejét, a kivárás képességét.

Az átlagos elfogadása nagy adomány a gyermekeink számára. Ha megtapasztalja és megszokja, hogy nem csak a kivételes eseményeken múlik a boldogsága, hanem tud örülni az átlagosnak is.

A felnőttvilág kiszűrése

Szülőként nagyon fontos feladat, hogy ne engedjünk a gyermekeink életébe olyan információkat, amelyek rémisztőek, elbizonytalanítóak és számukra érthetetlenek. Ez nem azt jelenti, hogy rózsaszín szemüvegen át kell nézniük a világot, hanem azt, hogy biztosítsuk őket arról, hogy a világ jó, és nekik van benne helyük. Törekedjünk arra, hogy ne előttük/velük beszéljünk a felnőttekre tartozó problémákról, politikáról – olyan dolgokról, amiket nem érthetnek teljesen, viszont a részinformációk megterhelhetik őket. Ezzel megadhatjuk nekik a kiváltságot, hogy gyermekek lehessenek.

Ehhez bizony szót kell ejtenünk a televízióról és az internetről, ahonnan a legtöbb koruknak nem megfelelő információ áramlik a gyermekeink felé. Felelős szülőként muszáj tehát egyfajta korlátozó és szűrű feladatot ellátnunk! Nem mondom, hogy iktassuk ki teljes mértékben a televíziót a családunk életéből, de azt jó tudni, hogy ha így teszünk, akkor a szerző szerint családunk szabadideje közel a duplájára nő majd. 

Az agy fejlődését optimalizáló ingerek típusai: Interakció másokkal, megfogni, érezni, mozgatni a dolgokat. Ezek közül a televízió, a képernyő előtt töltött idő egyikre sem ad lehetőséget. A képernyő és kütyühasználat azonban már az életünk része lett, így azt javaslom, hogy törekedjünk arra, hogy ezek használati eszközök maradjanak, szabjuk meg a helyüket és idejüket a családunkban – kerüljük el, hogy körülöttük forogjon a világunk.

Felhasznált szakirodalom

Kim John Payne (2013): Egyszerűbb gyermekkor Kulcslyuk kiadó, Budapest

A blogcikket Tán-Cseh Vivien tanácsadó szakpszichológusunk írta. Amennyiben gyermeknevelési nehézségekkel szembesül, forduljon szakemberünkhöz bizalommal. Kattintson ide és foglaljon időpontot online pszichoterápiás konzultációra.