Nárcisztikus a párkapcsolatban

A nárcizmusról és a nárcisztikus személyiségzavarról már több írásunkban is foglalkoztunk. Mai blogcikkünkben azt szeretném bemutatni, hogy hogyan működik a nárcisztikus a párkapcsolatban. Maradjon velem és tudjon meg többet a nárcisztikus személyek viselkedéséről!

Miért nem tud őszintén szeretni a nárcisztikus személy?

A nárcisztikus személyt a párkapcsolatában gyakran az érzékenység- és sebezhetőség hiánya jellemzi, ezért általában nem tudja őszintén elfogadni és kimutatni a szeretetet. A nárcisztikus személyiségzavar hátterében egy magányos gyermek módhoz tartozó érzelmi depriváció és csökkentértékűség húzódik meg, annak a kicsi gyermeknek a sebezhetősége akinek a szerethetősége feltételekhez volt kötve, és csak akkor érezhette, hogy igazán szeretik, ha valami olyant tett, amiért csodálhatták a szülei. Ezért nem képes őszinte szeretetet érezni, hajlamos fenntartani -e két sémát, mivel viselkedésével elutasítja a szeretetteljes kapcsolatokat, nem tud szeretetet adni és elfogadni.

Mivel a csökkentértékűség séma általában megjelenik a párkapcsolatban is, így többségük a partnert sem képes közel engedni magához és az intimitáshoz is ambivalensen viszonyulnak. Ugyanis egyszerre vágynak is az intimitásra, de kényelmetlenül érzik magukat a bensőséges kapcsolatokban és elutasítják a partner bizalmas közeledését. A csökkentértékűség séma hiedelme miatt attól is tartanak, hogy a legkisebb hiányosságuk kimutatása is megalázó és végül elutasításhoz vezethet.

Nárcisztikus a párkapcsolatban – magányos gyermekként

Nehezen tud kapcsolódni, intimitást kialakítani, mivel a nárcisztikus a lelke mélyén egy magányos gyermek, akit csak akkor ismertek el a szülei, ha csodálattal tekint rájuk. Mivel legfontosabb érzelmi szükségletei nem voltak kielégítve, ezért üresnek és magányosnak érzi magát, gyakran azt érzi, hogy nem érdemli meg mások szeretetét.

Sok nárcisztikus úgy érzi, valamiért sokkal magasabb szinten sikerült érvényesülnie, mint ahogy azt a valós képességei lehetővé tették volna, és ezt a partnernek is gyakran hangoztatják. Valamilyen módon túljártak mások eszén, vagy csodálatos szerencséjük volt, ezért mélyen azt érzik, hogy nem képesek megfelelni azoknak az elvárásoknak, melyeket más emberek támasztanak velük szemben.

Számukra a „különlegesség” érzésének ellentéte az „átlagosság”, melyet az egyik legrosszabb érzésként élnek meg, mert az az önmagukról alkotott képük hasított: vagy a figyelem középpontjában állnak és csodálatosnak látják magukat, vagy teljesen értéktelenek. Számukra az átlagosság egyet jelent az elhanyagoltság és az elutasítottság értésével. Ha nem különlegesek, akkor senki nem fogja szeretni őket és senki nem fog időt tölteni velük.

Nárcisztikus a párkapcsolatban – önfelnagyító módban

Az önfelnagyító működés a nárcisztikus által érzett érzelmi elhanyagoltságnak és csökkentértékűségnek a túlkompenzálása, amit főként a partnerével szemben tud hatékonyan működtetni, mert az tűnik egy biztonságos terepnek, ahol gátlástalanul nyilvánulhat meg a feljogosítottság sémája.

Erre a működésre jellemző viselkedések:

• a versengés,
• a grandiozitás,
• a bántalmazás
• vagy a hatalomra törekvés.

A párkapcsolatban automatikusan, „alapértelmezetten” ebben a módban működik, amikor pedig egyedül marad, akkor átvált az elidegenedett önlenyugtató módba. Ezért a partner felé felsőbbrendűséget mutat és elvárja tőle, hogy csodálja őt, ugyanakkor kritikával illeti partnerét, lenéző hangnemben beszél vele, dühösen megtorolja  a sértőnek vélt tetteit, mindenek felett állónak érzi magát, és mindig neki kell, hogy igaza legyen.

Ezek a megnyilvánulások kompenzatórikus jellegűek, ugyanis legbelül alacsonyrendűnek és megbántottnak érzi magát. Könnyen dühös lesz azokban a helyzetekben, ahol sérülékenynek érzi magát, valamint nem szívesen beszél az érzelmeiről.

A feljogosítottság séma eredményezi, hogy én-központú, nem törődik a partner szükségleteivel és jogaival, és mindezek mellett feljogosítottnak érzi magát. Párkapcsolati konfliktus esetén hajlamos érzéketlenül viselkedni és ragaszkodik ahhoz, hogy azt tegye és azt szerezze meg, amit csak akar, nem törődve azzal, hogy a társának ezzel milyen kárt okoz. Szinte kizárólag csak a saját érdekei vezérlik a cselekedeteiket és csekély empátiát mutatnak a partner érzései és szükségletei iránt. A saját vágyainak megfelelően alakítja a párkapcsolatot és elvárja társától, hogy különleges személyként bánjon vele, és nem hisz abban, hogy követnie kellene a mindenki másra vonatkozó szabályokat.

A nárcisztikus működésre jellemző agresszió és ellenségeskedés, dominancia és túlzott önérvényesítés, elismertség és hatalomhajszolás, valamint manipulálás és kihasználás a párkapcsolatban akár napi szinten is megjelenhetnek.

Nárcisztikus a párkapcsolatban – önlenyugtató módban

 A nárcisztikus működésre jellemző az elidegenedett önlenyugtató működés, amikor a nárcisztikus megpróbálja lehasítani az érzéseit, így olyan elfoglaltságokat választ, amelyek megnyugtatják őt, vagy eltereli a figyelmüket az érzéseikről. Azért vált át ebbe a módba amikor egyedül van, mert a külső megerősítés és elismerés hiányában automatikusan a magányos gyermek én-része kezd a felszínre törni, így megjelenik az üresség, az unalom és a depresszió érzése. Az érzések elnyomása lehetőséget biztosít a magányos gyermek móddal járó fájdalom elkerülésére.

Hogy milyen megnyilvánulási formái vannak az önlenyugtató módnak, nagyon egyénfüggő. Gyakran választanak az aktivációs szintjüket vagy az izgalmi állapotukat fokozó tevékenységüket, amelyeket általában függőségként vagy kényszeresen végzik.

Bizonyos egyének munkamániássá válnak, mások a szerencsejátékok rabjai lesznek, esetleg veszélyes sportokat űznek. Akár kényszeresen magányos elfoglaltságokat is választhatnak, inkább lenyugtatják magukat, mintsem serkentik, például számítógépes játékokat játszanak, túl sokat esznek, televíziót néznek vagy fantáziálnak. Ez segít nekik abban, hogy eltereljék figyelmüket az érzelmi depriváció és a csökkentértékűség sémáik által okozott fájdalomról, azaz a magányos gyermek sémamód érzéseitől. Ezek a tevékenységet alapvetően az üresség és az értéktelenség elkerülését szolgálják.

Igaz történet egy nárcisztikussal való párkapcsolatról

Zárásként bemutatom röviden Anett megéléseit aki 3 évig élt párkapcsolatban nárcisztikus partnerével, Olivérrel:

 “Amikor megismerkedtünk, állítólag elvarázsoltam. Azt bizonygatta, hogy ilyen heves érzéseket meg senkivel nem élt meg. Neki hittem és nem a rossz megérzéseimnek.

A lebegő, ismerkedős hónapok után jött az első csapás. Amikor közöltem vele, hogy programot szervezek a kolleganőimmel, teljesen kifodult önmagából: nekem fontosabbak a barátnők, mint ő? Erővel a konyhaszékbe rúgott, remegett az egész konyha. És én még jobban, hiszen nem értettem a vulkánszerűen kirobbannó agresszivitását, ami minden olyan alkalommal  újra és újra megismétlődött, amikor kicsúszott a kezéből a kontroll és nem ő döntött.

Egy másik alkalommal egy nyugodt napon, hirtelen kibökte, hogy szerinte nem részesítem magam kellő mennyiségű intellektuális tevékenységben és ez mennyire kritikán aluli, minősíthetetlen. Úgy éreztem, hogy nem tud mit kezdeni a nyugalommal, a harmóniával. Belekötött a semmibe is, és ezektől a provokációktól érezte látszólag elégedettnek magát.

Aztán jött a sok kritika és már csak akkor volt büszke rám ha, bombanőkent vonultam végig mellette, hisz így lehetett igazán büszke rám, magára. Gyakran mondogatta: “Remélem látod, hogy mindenki minket csodál, hogy együtt milyen csodálnivalók vagyunk?!”

Ugyanakkor elvárta az állandó csodálatot, behódolást részemről és a környezete részéről is. Csak magának akart, minden gondolatomat szerette volna tudni, kitulajdonított. Ha nem érte el a célját, duzzogott, mint egy kisgyerek. Tombolt, elrohant. Majd jött a megbánás, a bocsánatkérések áradata, könyörgés és végelláthatatlan ígérgetés. Mindent a fejemhez vágott utólag, még azt is, hogy karácsonyi ajándékot kaptam tőle-mert milyen nagy szívességet tett nekem ezzel.

Állandóan féltékenykedett, nyomozott, zsarnokoskodott. Egyik percben imádott, velem akarta leélni az életet, másikban utált, kritizált, kegyetlenül minősített, megsemmisített. Elkergetett magától, majd pár perc múlva remegett, kérte a bocsánatot. Mint egy kétségbeesett kisgyerek.

Bármilyen volt a hangulat, a hálószobában a szexuális igényeit kénytelen voltam rendszeresen kielégíteni. Mintha ezzel akarta volna meggyőzni magát, hogy fontos nekem, hogy akarom, kívánom őt és szeretve van. Párkapcsolati kötelességként erőltette rám. Sokszor féltem nemet mondani, rettegtem.

Tőlem elvárta a tökéletességet, a teljes odaadást, de mégsem tudott igazán elköteleződni, jelen lenni a kapcsolatban. Többször elhatároztam, hogy hangfelvételt készítek a beszélgetéseinkről, hogy ne tudja letagadni  a korábbi állításait.

Tudtam, hogy az lesz a legnagyobb érvágás számára, amikor véget vetek a kapcsolatnak, mert a kudarcot, az elutasítást nem fogja tudni elviselni. Tartottam a heves megnyilvánulásaitól, amit ez majd kihoz belőle kontrollálhatatlanul. Így maradtam benne hosszasan ebben a kapcsolatban. Nagy harcok, fenyegetések árán engedett el. Sértő, minősítgető üzenetekkel bombázott engem, megpróbált megsemmisíteni. Azzal búcsúzott, hogy örökre utálni fog, és biztos benne, hogy soha nem találok olyan tökéletes férfit, mint ő…“

Felhasznált könyvészet:

Jeffrey E. Young · Janet S. Klosko · Marjorie E. Weishaar: Sématerápia, Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület, Budapest, 2020

A cikket Szilágyi Zsuzsanna pszichoterapeuta írta. Úgy érzi, hogy segítségre van szüksége lelki problémái leküzdéséhez, esetleg nárcisztikus párkapcsolatban élt? Szakemberünk önnek is segít egy teljesebb élet kialakításában! Kattintson ide és foglaljon időpontot négyszemközti online konzultációval kapcsolatban.