Iskolaérettség – Mikor mehet a gyermek iskolába?

Iskolaérettség – Mikor mehet a gyermek iskolába?

Az a gyermek, aki 2023. augusztus 31. napjáig 6. életévét betölti, tankötelessé válik a 2023/24-es tanévben. Amennyiben a szülő azt szeretné, hogy a gyermeke még egy évig az óvodában maradjon, az Oktatási Hivatalnál tudja ezt kérvényezni 2023. január 18-ig. Postai úton vagy Ügyfélkapun keresztül lehet benyújtani a kérvényt azon az űrlapon keresztül, amit az Oktatási Hivatal január 1-én tesz fel a honlapjára.

Sok szülőben felmerül ilyenkor a kérdés, hogy honnan lehet tudni, hogy a gyermeke iskolaérett, és hogyan lehet ezzel kapcsolatban jó döntést hozni.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a szülők a legbizonytalanabbak, akiknek a gyermeke fiatal, tehát nyári születésű, így épphogy betölti a 6. életévét, amikor elkezdődik a tanév. Azok a szülők is gyakran gondolkodóba esnek az iskolakezdéssel kapcsolatban, ahol az óvoda felől jelzés érkezik, hogy beilleszkedési, vagy magatartási nehézség figyelhető meg a gyermeknél.

Gyűjtsünk információkat a gyermekünkről!

Ha a szülő számára nem egyértelmű, hogy gyermeke szeptemberben megkezdti-e az általános iskolát, érdemes minél több forrásból és minél több módon információt gyűjteni a gyermekkel kapcsolatban. Egy szülő nyilvánvalóan nagyon jól ismeri a gyermekét, ugyanakkor, ha belegondolunk a gyerek életének vannak olyan színterei, részei, amikről egy szülő nagyon keveset tud. Milyen barát ő? Hogyan viselkedik közösségben? Kezdeményez, mindenben ott van, vagy inkább csak megfigyel? Mit tesz, ha konfliktusa van a társaival? Hogyan viseli, ha valami nem sikerül neki az óvodában? 

Ezek olyan kérdések, amelyekről jó, ha a szülőnek van információja, hiszen az iskolaérettségnek fontos kritériuma a szociális érettség, amiről később még bővebben lesz szó.

Hogyan gyűjthetünk tehát információt a gyermekünkről? A következő részben erről lesz szó.

Beszéljen az óvónőkkel!

A gyermek a napjának egy jelentős részét az óvodában tölti, gyermekközösségben az óvónőkkel, és kevés információ jut el a szülőhöz a mindennapokban arról, hogy hogyan is él meg a gyermek bizonyos helyzeteket. Otthon a családban pedig másképp viselkedik, hisz más a közeg, mások a keretek.

Hasznos, ha rendszeres kommunikáció van az óvónők és a szülők közt. Ezen felül pedig legyen egy vagy akár több célzott beszélgetés, ami arról szól, hogy ők hogyan látják az iskolába készülő gyermeket. Hogyan van jelen a közösség életében? Mik az erősségei, mik a fejlesztendő területek az ő véleményük szerint a társas készségek területén? Milyen a feladattudata? Hogyan kezeli a frusztráló helyzeteket? Milyen a kézügyessége? Hogyan kommunikál a csoporttársakkal? Ezekre a kérdésekre ők biztosan tudnak válaszolni.

Az óvodapedagógusok írásban is dokumentálják a gyermek fejlődését, óvodai útját, akár ennek segítségével is beszélhetnek a gyermekről. Az óvónénik gondos kezei közt rengeteg gyermek megfordul, hatalmas tapasztalattal rendelkeznek arról, hogy milyen az iskolaérett gyermek. Szülőként nyugodtan kérje ki az óvónénik véleményét gyermeke iskolaérettsége kapcsán. A korábbi törvényi szabályozások lehetővé tették, hogy az óvoda hivatalosan is állást foglalhasson arról, hogy egy gyermek iskolaérett-e. Ez a lehetőség a jelenlegi szabályozás szerint nem áll az óvodák rendelkezésére, ugyanakkor az óvodapedagógusok tapasztalatai, tudása és véleménye megvan. Beszéljenek, kommunikáljanak erről a témáról.

Nézzen más szemmel a gyermekére!

Érdemes a gyermeket tudatosabban megfigyelni olyan helyzetekben, amikre eddig nem biztos, hogy figyelmet fordított. Az alábbi kérdések megválaszolása segíthet:

  • Hogyan viselkedik a gyermek, ha Ön felnőtt ismerősökkel beszélget?
  • Hogyan kommunikál a gyerek felnőttekkel?
  • Hogyan reagál a gyermek, ha új ismeretlen helyzetbe, környezetbe kerülnek?
  • Mik azok a dolgok, amiktől fél?
  • Hogyan viseli a bizonytalanságot?
  • Hogyan reagálja le, ha nem ő nyer társasjátékban?
  • Hogyan reagál, ha Ön megkéri, hogy segítsen?
  • Mennyire tud elmélyülni egy-egy tevékenységben?
  • Játszik-e egyedül vagy folyamatosan igényli felnőtt aktív jelenlétét?
  • Mennyire könnyű megvigasztalni, ha sír, vagy valami miatt elszomorodik?
  • Hogyan reagál arra, ha valami játék közben nem sikerül neki?
  • Hogyan reagál akkor, ha valamiben, amit szeretne megtenni, akadályoztatva van?

Kérdezzen másokat róla!

Lehetnek más emberek is a környezetükben, akik sok időt töltenek a gyermekkel, vagy fontosak az ő életében. Kérdezze őket is a gyermekéről!

Egy edző, fejlesztőpedagógus, logopédus, nagyobb unokatestvér, hittan oktató, gyermek jóbarátjának szülei, nagyszülő, keresztszülő szintén láthat olyan dolgokat, amiket Ön nem. Ők is olyan helyzetekben találkoznak az Ön gyermekével, amilyenben Ön nem biztos, hogy látja őt.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárkitől jövő kért vagy kéretlen tanácsot fogadjon meg. Inkább annyit jelent, hogy tágítsa, szinesítse a gyermekével kapcsolatos észleléseit, hogy minél alaposabban körbe tudja járni a kérdést, mielőtt dönt.

Az iskolaérettség kritériumai

Testi, biológiai, mozgásbeli feltételek:

  • kb. 120-130 cm testmagasság, legalább 20 kg-os testsúly;
  • teste arányosan fejlett, teherbíró;
  • beindult fogváltás;
  • kialakult dominancia (kezesség)
  • koordinált nagymozgások
  • finommotorika fejlettsége (vállak, csukló, ujjak mozgékonysága, végtagok egymástól független mozgatásának készsége, helyes ceruzafogás)

Kognitív/értelmi fejlettséggel kapcsolatos feltételek

  • Számfogalom, logikus gondolkodás( több, kevesebb, ugyanannyi fogalmának ismerete; számolás 20-ig; pálcikával, koronggal összeadások, kivonások 5-ös számkörben)
  • Nyelvi fejlettség (érthetően, folyamatosan kommunikál, kép alapján hosszabb mondatok formájában leírást ad)
  • Általános tájékozottság (tudja hány éves, hol lakik, szüleit hogy hívják, ismeri az évszakokat, a hét napjait meg tudja nevezni, konkrét fogalmak jelentését egyszerű mondatokkal el tudja magyarázni)
  • Figyelem (figyelme felkelthető, fenntartható, ha elterelődik, a feladathelyzethez visszavezethető)
  • Emlékezet (egyszerűbb összetett mondatot meg tud ismételni egyszeri hallás után, 4-5 egyjegyű számot megismétel egyszeri hallás után; egy megtekintett kép részleteit fel tudja idézni)
  • Szerialitás készsége (képek, jelek sorrendiségét helyesen észleli és folytatja a megkezdett sorozatot)
  • Testséma, téri orientáció (saját testen testrészeket helyesen felismer, megnevez és megmutat, saját testen jobb és baloldali testrészeket helyesen beazonosítja)

Pszichológiai érettség

Szociális érettség
Együttműködés, kapcsolatteremtés készsége kialakult kortárs kapcsolatokban és felnőttekkel való kapcsolatában egyaránt.

Az iskolaérettség természetesen nem azt jelenti, hogy a gyermek a fenti készségek mindegyikében maximális teljesítményt nyújt. Inkább azt jelenti, hogy ezek a kulcsfontosságú területek, amelyek sajátos és egyedülálló módon szerveződnek minden gyermekben, és ennek a képesség- készségprofilnak a mentén lehet véleményt formálni arról, hogy vajon a gyermek elég érett és fejlett ahhoz, hogy elkezdje az iskolát.

Mi történik az iskolaérettségi vizsgálat során?

Amennyiben a szülő kérvényezi az Oktatási Hivatalnál, hogy gyermeke meg egy évig maradhasson az óvodában, a hivatal valószínűleg iskolaérettségi vizsgálatot rendel el, amit valamelyik pedagógiai szakszolgálatnál végeznek el. A vizsgálat a fent részletezett részképességek mentén méri fel a gyermeket. A vizsgálatot végző szakember törekszik arra, hogy barátságos légkört alakítson ki a vizsgálat során, igyekszik oldani a gyermek aggodalmait, szorongásait. Fontos, hogy ha a szülőnek aggodalmak, feszültségek vannak a helyzettel kapcsolatban, azt a gyermek könnyen megérzi, átveszi.

A vizsgálatot követően a szakember nem adhat felvilágosítást a szülőnek az eredményekről, ez egy szigorúan szabályozott helyzet. A szülő a vizsgálat eredményéről és a kérelem elbírálásának eredményéről az Oktatási Hivataltól kap tájékoztatást.

Hogyan segítsünk a gyermekünknek felkészülni az iskolára?

Akár kérvényezi a szülő, hogy tovább maradhasson a gyermek az óvodában, akár készülnek az iskolába, most még rengeteg idő van arra, hogy a gyermek felkészüljön az iskolára. Az óvoda-iskola átmenet komoly váltás minden gyermek életében. Változik a napi ritmus, (pl. elmarad a délutáni alvás), változnak a keretek. Sok új ember kerül be egyidőben az életébe; felnőttek, kortársak egyaránt. Új típusú és több elvárásnak kell megfelelnie a gyermeknek, mint előtte az óvodában. Ez az átmenet érthetően nem történik meg egyik napról a másokra; ennek időt kell adnunk.

Az iskola megkezdése előtti időszakban pedig segíthetjük gyermekünket abban, hogy jól kezdje majd az iskolát.

Lelki felkészülés

Már az iskola kezdete előtti hónapokban elkezdhetünk arról beszélgetni vele, hogy milyen is az iskola. Beszélhetünk arról, hogy mi fog ott történni, hogy hogy néz ki egy osztályterem; elmondhatjuk, hogy lesznek szabályok; beszélhetünk arról, hogy a tanítónénik picit olyanok, mint az óvónénik, de közben mások. Szóba hozhatjuk, hogy lesznek új barátai; hogy sokat fognak játszani, beszélgetni; tanulnak majd írni, olvasni, számolni. Szükség lesz majd iskolatáskára, amibe könyvek, füzetek, ceruzák kerülnek.

Rengeteg dologról beszélhetünk, ami a legfontosabb, hogy csak pozitív dolgokat mondjunk, még akkor is, ha nekünk magunknak nem jó emlék az iskola. A gyermek pozitív várakozással, örömmel kell, hogy megérkezzen az iskolába; az a jó, ha várja az iskolát, kiváncsi arra, hogy mi történik majd ott. Az iskolával való első találkozás a tanuláshoz való általános hozzáállását meghatározhatja, tehát hosszútávú hatása lehet annak, hogy milyenek a gyermek első benyomásai az iskoláról.

A lelki felkészülést az is segítheti, ha együtt szerzik be az iskolakezdéshez szükséges dolgokat; a gyermek maga választhat iskolatáskát, tolltartót – így már az iskola kezdete előtt elindul egy pozitív ráhangolódás.

Kognitív felkészülés

A fentiekben részletesen szerepelnek azok a kognitív készségek, amelyekkel egy iskolakezdő gyermeknek rendelkeznie kell. Ezek fejleszthető készségek, bánjunk azonban óvatosan a fejlesztéssel. Sok szülő, foglalkoztató, és iskolaelőkészítő füzetek, könyvek tömkelegét vásárolja meg, majd előírja a gyermeknek a megoldandó feladatokat. Hasznosak ezek a kiadványok, de semmiképp ne terheljük túl a gyermeket. Sokkal fontosabb, hogy szívesen, örömmel dolgozzon és tudjon annak örülni, ha valamit ügyesen old meg, mint hogy oldalszámra adjuk neki a feladatokat. Ha túl soknak érzi, vagy kudarcot él át, azt összekapcsolhatja az iskolával, hiszen azért kap feladatokat, mert iskolás lesz.

Törekedjünk inkább arra, hogy a felkészülés, ráhangolódás minél játékosabban történjen. Az írástanulást nagyon jól előkészíti a színezés, a gyurmázás, az apró gyöngyökkel való játék. Akár a konyhában, közös sütés-főzés során is vannak olyan tevékenységek, amik nagyon jól erősítik az íráshoz szükséges izmokat, mint például tésztagyúrás, lencse és babszemek különválogatása.

A nagymozgások fejlesztésére leginkább a kültéri játékok alkalmasak, úgymint labdázás, ugrókötelezés, ugróiskola.

A verbális készségek fejlesztéséhez sem kellenek feltétlenül fejlesztőfüzetek. Mesélhet a gyermek egy képről, amit újságban, könyvben lát. Ezzel a képpel a memóriáját is fejleszthetjük, ha kérdéseket teszünk fel. Pl. milyen színű volt a képen a virág?

Mondókákkal, rövid versekkel, szólánccal a gyermek verbális memóriáját fejleszthetjük. A társasjátékok remekül fejlesztik a szabálytudatot, a kitartást.

Összességében, nagyon szerencsés, ha a fejlesztés, az iskolára való felkészülés játékosan történik, akár olyan közös tevékenységek keretében, amelyeket együtt tud átélni a szülő és a gyermek.

Felhasznált irodalom:

A blogcikket Györe Rita tanácsadó szakpszichológusunk írta. Amennyiben úgy érzi, hogy lelki problémájának leküzdésében segítségre van szüksége, forduljon bizalommal szakemberünkhöz! Foglaljon négyszemközti online konzultációt ide kattintva.

Györe Rita OnlinePszichológus.net