Biztosan ismerik a mondást, amely Thomas Mann Nobel-díjas német írótól ered, hogy “Tisztes munka elnyeri illő jutalmát.” Vajon tényleg igaz, illetve mindig igaz ez a gondolat!? Egyre több olyan esettel találkozhatunk a szakmánkban ahol az egyik fő gond az, hogy nem értékeli, nem becsüli meg eléggé az adott munkahely a dolgozóit. Mai cikkünkben erre keressük

Már az ókori görög orvos, Hippokratész is megmondta:“Minden, amit túlzásba visznek, ellentétes a természettel.”Napjainkban sokat hallani az egészséges életmód fontosságáról…, de vajon hol a határ az egészséges és a túlzásba vitt testmozgás között? A függőség – általános meghatározása szerint – egy olyan jutalomkereső magatartás, ami különböző problémák mellett is fenntartható és az önkontroll fokozatos elvesztésével jár. A

Mint az látható volt az eddigi blogbejegyzéseinkből, a halogatás nem egy egyszerű jelenség, hanem nagyon komplex  magatartás. Ezáltal egyetlen, mindig működő receptet nem lehet adni arra, hogy miképp szabaduljunk meg tőle. Érdemes azonban átgomdolni az alábbiakat a változtatáshoz. A halogatás okainak ismerete segít a megoldás megtalálásában Láthattuk, hogy számtalan oka, és magyarázata lehet annak, vajon

Mai blogbejegyzésünkben arról írunk, hogy a járvány alatt a nagyszülők a nehézségek ellenére mégis hogyan tudnának részt venni az unokáik életében, miben tudnak segíteni a gyerekeikkel otthon maradt szülőknek. Mi akadályozhatja a nagyszülői szerep megélést a mai világban? “Ma sokkal nehezebb feladat nagyszülőnek lenni, mint korábban: többet kell dolgozni az unokák kötődéséért, sok közös játékkal,

Teljesen természetes, hogy ezekben a nehéz időkben felélénkül bennünk a félelem. Amikor a négy fal közé szorulunk, munkánkat csak otthonról, vagy egyáltalán nem végezzük, életünk alapjaiban változik meg. Ráadásul sok ijesztő hírt hallani a koronavírus áldozatairól. A televízióban mutatják az elhunytak koporsóit. Félhetünk a megfertőződéstől, bezártságtól, az esetleges egészségügyi szövődményektől, az anyagi problémáktól, gazdasági válságtól

“A beilleszkedéshez nem bizonyos képességekre vagy egy adott teljesítményre van szükség, hanem arra, hogy a közösség befogadja az embert.” Gyarmati Andrea A Down-szindróma világnapját (World Down Syndrome Day) március 21-én tartják. Az eredeti ötlet Stylianos E. Antonarakis genetikustól származik, majd az ART21 nevű svájci betegcsoport átvette a napot. Az első világnapot Svájcban tartották 2006-ban. Az

“A terápiás csoportban, különösen a korai időszakban, a javulás egyik fő forrása lehet a páciens egyedüllét-érzésének cáfolása. A tagok, miután hallották a többieket az övékéhez hasonló problémákról beszélni, arról számoltak be, hogy közelebb érzik magukat a világhoz – a folyamatot úgy írják le, mint „megérkezést az emberi fajba”.” Irvin D. Yalom: A csoportpszichoterápia elmélete és

Korábbi blogcikkeinkben tárgyaltuk, hogy a halogatás mindenkire jellemző lehet különféle helyzetekben. Van egy olyan személyiségtípus, aki rendszeresen viselkedik így, őket nevezzük krónikus halogatóknak. Mi jellemző rájuk? Hogyan érzik magukat a krónikus halogatók? Mik a leggyakrabban elhalasztott feladatok? Mi áll a krónikus halogatás hátterében? Mivel jár a krónikus halogatás? Hogyan hat ez a közérzetünkre? A krónikus

“A nárcisztikus kulcsszavai: én, engem, nekem, rólam, értem. A másik ember elsősorban arra kell, hogy kielégítse a soha ki nem elégíthető szükségleteket.” Orvos-Tóth Noémi: ‘Egy nárcisztikus hálójában’ című könyvéből A manapság oly gyakran használatos „nárcisztikus személy” kifejezésről az emberek többségének az arrogáns, csekély empátiás készséggel rendelkező, fennhéjázó magatartású és magának állandó figyelmet, illetve csodálatot követelő

Ruth Werner német író szerint:“A tanulásnál mindig az jelenti a legnagyobb akadályt, amiről az ember azt hiszi, hogy nem képes megtanulni.”Ezen gondolat után felmerül a kérdés, vajon akkor ebből fakadhatnak a tanulással kapcsolatos halogatásaink is!?Korábban volt szó a halogatás meghatározásáról és személyiségjegyekkel való kapcsolatáról. Most ezt a jelenséget a főiskolás/egyetemista korosztály körben vizsgáljuk meg alaposabban.

Egy korábbi blogbejegyzéseinkben részleteztük elvárásainkat, amelyek befolyásolják, hogy mennyire képesek vagyunk felismerni, hogy mások kritizálnak-e minket, illetve azokat a kommunikációs hibákat, amelyeket elkövethetünk egy kritikus személlyel szemben. A mai írásunkban azt fogjuk részletezni, hogy mit várhatunk el, s mit nem másoktól egy felnőttek közötti, egyenlőségen alapuló kapcsolatban, milyen alapvető bánásmódban van jogunk részesülni. Egy példát

Ismerős az a helyzet, amikor az elkezdett feladatainkat félbehagyjuk, sőt sokszor el sem kezdjük!? Meg szeretnénk felelni önmagunknak és másoknak, ezért hajlamosak vagyunk túlvállalni magunkat, utána pedig idegeskedünk, mert nem készülünk el időben… Volt már olyan az életükben, hogy egy nem működő, vagy bántalmazó kapcsolatban maradtunk, mert nem volt erőnk változtatni, inkább halogattuk a döntést?