Munka- és életkedv vesztetten. Kiégésről, avagy a burnout szindrómáról
A mai teljesítményorientált társadalmunkban egyre gyakrabban jelentkező probléma a kiégés, más néven burnout szindróma. A siker és az elismerés hajszolása közben szinte észrevehetetlenül léphetünk rá a túlterheltségre adott testi és lelki leépülést okozó folyamatra. Minél előbb felismerjük a kiégés jeleit, annál könnyebben térhetünk rá a gyógyulás útjára.
Mi is az a kiégés, mivel jár a burnout szindróma?
A kifejezés az angol „to burn out” (azaz kiégni) szóból származik. A kiégés nem egy hirtelen bekövetkező állapot, általában egy hosszú folyamat eredménye, amely leggyakrabban a munkahelyi helyzettel függ össze. Legtöbbször kimerültséggel, és túlterheltséggel kezdődik, s többéves stressz-hatások következményeként több fázison keresztül jutunk el a végső, fizikai- mentális– emocionális kimerüléssel járó állapotba.
Milyen szakaszokon mehetünk keresztül a kiégés folyamán?
Freudenberger 12 szakaszra osztotta a kiégés folyamatát.
Az első 3 szakaszban, amit idealisztikus lelkesedésnek is nevezünk, bizonyítási kényszert érzünk, s fokozott bevetést, energiát fordítunk arra, hogy minél jobban teljesítsünk a munkahelyünkön, s ezáltal csökkentjük a pihenőidőnket is, ennek következtében hátfájást vagy alvászavart észlelhetünk. A kezdeti szakaszok sokszor sikereket is hozhatnak az erőfeszítéseink hatására.
A második 3-as szakaszban a szétszórtság és a tétlenség a vezető tünet, a gondokat és az igényeinket elnyomjuk, a saját értékrendünket átalakítjuk, a jelenlegi rendszerhez próbáljuk a legjobban illeszteni. A munkakedvünk fokozatosan tűnik el, s megkezdjük a meglévő energiatartalékunk mobilizálását. Eddig a pontig még saját erőnkből visszafordulhatunk, akár család vagy más támogató segítségével. A következő fázistól már pszichológus szakember segítségét szükséges igényelnünk.
A harmadik fázisban (7-9. szakasz) a depresszív tünetek kerülnek előtérbe, azaz a visszavonulás és a frusztráció érzését éljük meg, szociális kapcsolatainkat kerüljük. Az értéktelenség érzése is folyamatosan erősödik bennünk, melynek következtében nagy eséllyel akár valamilyen szerhez is hozzányúlhatunk (pl. gyógyszerek, alkohol, drog).
Az utolsó szakaszokat (10-12.szakasz) az apátia, belső üresség, értelmetlenség és reménytelenség érzése járja át. Teljes testi, fizikai, mentális és érzelmi kimerülés következik be, ritkán öngyilkossági gondolatok vagy kísérletek is megjelenhetnek. A teljesítőképesség annyira lecsökken vagy megszűnik a fázis végére, hogy gyakran az érintettek, hónapokig nem képesek dolgozni. Ilyen esetekben sokszor kórházi kezelés és/vagy pszichoterápia szükséges a visszatéréshez.
Vajon kiket veszélyeztet a kiégés?
A kiégés nem szakmaspecifikus, azaz bárkinél, bármilyen munkakörben előjöhet, de a legtöbb eset olyan szakmákban következik be, ahol sok emberrel kerülünk olyan személyes kapcsolatba, amelyet gyorsan kell felépíteni, s csak rövid időn keresztül áll fenn. Erre példaként közöljük az egyik hozzánk érkezett olvasói levélből az alábbi részletet a burnout szindróma jobb megértéséhez:
„Tisztelt Szakértő! 10 éve dolgozom eladóként, és kb. 1éve úgy érzem, hogy utálom az embereket, reggelente fáradt, ideges vagyok, ha dolgoznom kell menni. Van pár nap, amikor depressziósnak érzem magam, de ami a legjobban zavar, azok a hirtelen rosszullétek. Szapora lesz a pulzusom, remegek, szédülök, úgy érzem, elájulok. Ez általában munka közben tör rám, bár ritkán, ha boltba megyek, akkor is.”
Melyek a kiégés ismert okai?
Több okot sorol fel a szakirodalom a kiégés okaira, s minél több áll fenn egyszerre, annál nagyobb az esélye, hogy elindulunk a kiégés felé vezető úton.
Az időhiány sokszor az egyik központi tényező, azaz a szükséges időkeret túl szűknek bizonyul számunkra a feladat ellátására, a kitűzött célok eléréséhez. Ez például a szociális szakmákban az ügyfelek, betegek, utasok közvetlen számával függ össze.
Azok a visszatérő helyzetek is hozzájárulnak, amelyeknél nagy a leterheltség, fokozott érzelmi megterhelés, s úgy érezzük, hogy nincs befolyásunk a helyzetre, azaz amelyeket sem elhagyni, sem megváltoztatni nem tudunk, s amelyeket elviselhetetlennek érzünk.
Elérhetetlen saját, rendszerint nem tudatos, azaz azonosítatlan céljaink is szerepet játszhatnak benne, amelyek állandó elégedetlenség érzéssel és sokszor stresszel párosulnak.
További rizikófaktorként említhetjük még a munkahelyen a kevés pozitív visszajelzés adását, a nem megfelelő bérezést, a nagy felelősségvállalással járó munkaköröket, az előrelépés kilátástalanságát, s a feladatkörrel járó fokozott adminisztratív terheket.
Érdekli, Önt veszélyezteti-e a kiégés? Kérdőívünkből választ kaphat erre.
Felhasznált irodalom:
Katrin Greßer – Renate Freisler (2017) Stresszkezelési tréninggyakorlatok. Z-Press Kiadó, Miskolc.
Thomas M. H. Berger (2012) – Burnout – A kiégés megelőzése 12 lépésben. Z-Press Kiadó, Miskolc.
További ajánlott irodalom:
Versegi Beáta-Mária (2017) Lehetőségek – A kiégésen innen és túl. Új Ember kiadványok, Budapest.
Amennyiben a kiégés jeleit tapasztalja magán, a burnout szindróma kapcsán problémájára ráismer a cikkben, s szeretne segítséget kapni, szeretettel várja az onlipszichologus.net csapata négyszemközti online konzultációra. A cikket Szabó Lili írta, akihez itt foglalhat időpontot négyszemközti konzultációra.
