Hogyan készítsük fel a gyermeket a pszichoterápiára?

Korábbi írásainkban arról már szót ejtettünk, hogyha úgy érezzük, hogy gyermekünknek valamilyen lelki elakadása van, akkor miért van szükség a szülőkonzultációra, de arról is írtunk már, hogy mi a különbség a gyermek, serdülő és a felnőtt pszichoterápia között.

Móra Katalin gyermekpszichológusunk mai videójában arról fog beszélni, hogy hogyan érdemes felkészíteni a gyermeket, mielőtt pszichológushoz vinnénk. Milyen mondatokat érdemes elmondanunk neki a pszichológiai ellátás előtt, és mik azok az információkat, amiket inkább kerüljünk, amiket semmiképpen ne hangoztassunk előttük.

Kattintson ide és nézze meg ön is a videót:

A beszélgetős néni

“Ne aggódj fiam, itt aztán semmilyen szabály nincsen, csak játszani fogtok!” vagy “Nahát kislányom, ha így viselkedsz, akkor egész életedben pszichológushoz fogsz járni!” Ilyen és ehhez hasonló mondatok hangozhatnak el a szülők szájából, legalábbis a gyermekek tolmácsolásában. Nagyon sokszor ezt halljuk, amikor először találkozunk velük.

Mit mondjunk a gyermekpszichoterápia előtt?

Na de vajon mik azok a mondatok, amiket érdemes elmondanunk nekik? Milyen információkat adjunk át, mielőtt pszichológiai ellátásba kerülnek a kicsik? Talán az első és legfontosabb dolog, hogy magyarázzuk el az ő szintjén, hogy pontosan mi fog történni:

• Mennyit kell majd utazni a rendelőbe?
• Milyen lesz a terápiás tér?
• Hogyan néz ki a környezet?
• Milyen a pszichológus személye, férfi vagy nő, idős vagy fiatal? Milyen a szeme és a haja színe?

Ezek az információk nagyon sokszor megnyugtatólag hatnak, főleg a kisebb gyermekek számára, egyfajta biztonságérzetet generálhatnak bennük. Mondjuk el azt is, hogy minden, ami a terápiás térben elhangzik, teljes mértékben bizalmas, titkos, tehát nem fog erről tudni sem a szülő, sem pedig a tanár vagy az óvónő, sem pedig a tesó.

Miért van szüksége a gyermeknek pszichológusra?

Azt is fontos tudatnunk a gyermekkel, hogy valamilyen probléma miatt érkezik majd a pszichológushoz. Nagyon sokszor a gyerekek a saját tüneteiket és problémáikat teljesen önazonosnak élik meg, és nem is értik, hogy mi ezzel a baj. Az ő szintjén magyarázzuk meg neki, hogy ez miért ártalmas, akár neki vagy a környezetének.

Azt is mondjuk el nekik, hogy a pszichológus egyfajta segítséget próbál nekik nyújtani, vele közösen együttműködve próbálnak meg mindenféle trükköt, megoldásmódot kitalálni a problémákra, illetve, hogy boldogabb legyen az ő élete, és a környezete jobban tudjon majd vele együttműködni.

Azt is említsük meg a gyermeknek, hogy semmiképpen ne beszéljen olyan dolgokról, ami számára fájdalmas vagy kellemetlen.

Mit ne mondjunk a gyermeknek pszichoterápia előtt?

Vajon mik azok a mondatok, amiket mindenképpen kerüljünk el, amiket semmiképp ne hangoztassunk a gyermekeknek, mielőtt ő terápiás ellátásban érkezik?

Nagyon fontos, hogy ne büntetésként legyen beállítva a terápiás ellátás. Ne mondjuk azt a gyermeknek, hogy: “Hát, most nagyon rosszul viselkedtél, ezért pszichológushoz kell járnod!” De azt sem érdemes hangoztatni, hogy: “Ha majd jobban viselkedsz, akkor a pszichológushoz se kell többet menned soha!”

Azt is érdemes lehet megmondani nekik, hogy itt nem feltétlenül csak játszani fognak. Nagyon sok esetben magát a terápiás ellátást állapotfelmérés előzi meg, ahol nagyon sokszor a gyermekektől rajzokat kérnek, illetve az idősebbektől kérdőívek kitöltését, projektív teszteket, és itt nem csak az történik majd, amit a gyermek akar, amit szeretne. Nem csak az ő irányítása fog érvényesülni.

Azt is fontos elmondanunk nekik, hogy a kezelés az nem olyan, mint egy kórházi állapotfelmérés vagy kórházi bent fekvés, semmiképpen ne egy orvosi helyszínhez hasonlítsuk a pszichoterápiás ellátást.

Ne mondjuk azt a gyermeknek, hogy: “Hát, valami elromlott most benned és a pszichológus majd megszereli. Tudod, mint az autó is ha elromlik, visszük a szerelőhöz és akkor majd megcsinálja és minden olyan lesz, mint régen.” Nagyon sokszor ez a gyermekekben bűntudatot kelthet, szégyenérzetet, és úgy érezhetik, hogy ők valamit elrontottak, hibásak, nem működnek jól, nem szerethetőek, esetleg az önbizalmuk is ilyen szempontból rombolva lehet. Semmiképpen nem érdemes ezeket a mondatokat elmondanunk.

Szükség van a jutalmazásra?

Fontos azt is megemlíteni, hogy a terápiás térben való jó viselkedés az nem elvárás, semmiképpen ne jutalmazza ezt a szülő például valamilyen ajándékkal, játékkal, mozival és egyéb dologgal. Itt tulajdonképpen a motiváció kialakítása azért szükséges, hogy a gyermek önmaga fejlődéséért járjon el, és ne egy külső jutalmazási rendszer tartsa őt a terápiában.

⬇️Napi pszichológiai tartalmakért és lelki feltöltődésért kövessen minket közösségi oldalainkon:

Instagram
TikTok
Facebook oldal
Facebook csoport

A videót Móra Katalin gyermek és ifjúsági klinikai – és mentálhigiéniai szakpszichológus jelölt, szülőkonzulens készítette. Amennyiben úgy érzi, hogy gyermekének szakszerű segítségre van szüksége, ide kattintva foglalhat időpontot szakemberünkhöz online pszichoterápiára.