Munkahelyünk, mint legfőbb stresszforrásunk

A stresszt kiváltó tényezők körét stresszoroknak nevezzük, melyek azzal válnak stresszorokká, hogy a személyt valamilyen szintű alkalmazkodásra vagy válaszra késztetik. Azok a munkahelyi körülmények, amelyek a legtöbb emberben stresszt váltanak ki, munkahelyi stresszoroknak tekinthetők. Melyek is ezek? Az alábbiakban ismertetjük a leggyakoribb munkahelyi stresszorokat.

Mennyire fontos a jó fizikai környezet a munkahelyi stressz elkerülésében?

A munkahelyünkön minket körülvevő környezet befolyásolja az általános jóllét-érzésünket, ezáltal szellemi és lelki tűrőképességünket is. Megfelelő munkakörülmények kellenek, hogy munkánkat optimális szinten el tudjuk végezni, ehhez sokszor a legkézenfekvőbb tényezők szükségesek, mint például a csend, a megfelelő hőmérséklet– és fényviszonyok, a kellő személyes tér megléte, a tiszta és szagmentes levegő.

Gondoljuk csak végig, mennyi frusztráltságot és fokozott kognitív megterhelést okozhat a magas zajszint, amely akár gépi eredetű, vagy emberektől származó (például a háttérben lévő folyamatos beszéd), vagy az a kellemetlen szag, amelyet munkaidőnk során kell elviselnünk. Ezek hatására csökkenhet az egyén képessége bizonyos információk észlelésére, megjegyzésére és felidézésére.

A megfelelő hőmérséklet is ebbe a csoportba tartozik, hiszen túl meleg vagy hideg esetén csökken a koncentráló- és alkalmazkodóképességünk. Erre példa az irodákban nyaranta kitörő „klímaháború”, ahol a kollégák egymással hadakozva próbálnak megoldást találni az ideális benti hőmérséklet kialakítására, úgy, hogy légkondicionáló-ellenes munkatársak is minél kevésbé érezzék frusztráltnak magukat, miközben a munkájukra is összpontosítanak.

Fontos továbbá, hogy megfelelő személyes térrel rendelkezzünk, a túlzsúfoltság –például a szorosan egymás mellett lévő, és egyre kisebb méretű irodai asztalok–, és az elvonulási lehetőség hiánya fokozott megterheléshez vezet, hiszen környezetünket nem tudjuk közvetlenül befolyásolni egy ilyen helyzetben, és figyelmünket is könnyebben elterelik a mellőlünk jövő ingerek.

Milyen nehézséget okozhat munkahelyi szerepünk, feladatunk?

Gyakran előfordul, hogy munkahelyünkön nincsenek világos, lefektetett szabályok munkakörünkre vonatkozóan,és ez a tény szintén sok stressz és bonyodalom forrása lehet. Szerepkétértelműség például akkor áll fenn, amikor nem világos számunkra az, hogy mi a munkánk célja, mik az elvárások a munkánkkal kapcsolatban, mire terjed ki a felelősségünk. Ezt nehezítheti, ha a szervezeten belül gyenge a kommunikációs rendszer, azaz nem vehetünk részt megbeszéléseken, illetve, ha a pozitív megerősítések helyett főként igazságtalannak vélt és negatív visszajelzéseket kapunk, vagy a feladatunkat illetően kevés információval rendelkezünk.

Szerepkonfliktus esetén egy szerepen belül találkozunk egymásnak ellentmondó elvárással, például tanárként konfliktusként éljük meg az elvárt tanterv, illetve az alapos, minden gyermek számára érthető tanítás egyidejű teljesítését, holott időben ez nem mindig kivitelezhető.

Szerep-én konfliktusról pedig akkor beszélünk, amikor olyan szerepet kell vállalnunk, amely nem illik egyéniségünkhöz, például erős, határozott fellépést kíván meg tőlünk a munkakörünk, miközben mi magunk csendes, visszahúzódó természetűek vagyunk: ez esetben is erős belső feszültséget élhetünk meg.

Sok stresszel járhat a többi kolléga iránt érzett túl sok vagy túl kevés felelősség is, ezalatt értjük azt is, ha más dolgozók előléptetéséért, jutalmazásáért, elbocsátásáért mi felelünk, vagy ha olyan igazán összetett munkát végzünk, amelyben minden apró döntésünket felettesünk jóváhagyása mellett végezhetjük.

Frusztráló tényező lehet továbbá a nem megfelelő mértékű karrierfejlődésünk is: nagyobb hajtásra késztethet minket az, ha a kelleténél gyorsabb ütemben léptetnek elő minket, hiszen esetleg fokozott lojalitással és munkavégzéssel akarjuk megbecsülésünket megköszönni. Ugyanakkor, ha hosszú várakozást követően sem történik pozíció ugrás a munkahelyünkön, elhatalmasodhat bennünk a düh és a tehetetlenség érzése, hiszen nem értjük és nem tudjuk, hogy mit kellene még tennünk, hogy a várt előléptetés bekövetkezhessen, vagy egyáltalán meg fog-e valósulni a jövőben.

A munkahelyi feladatainkkal kapcsolatos stresszorok is okozhatnak megterhelést szervezetünknek.  Kevesebb munka, azaz alulterhelés esetén a félelem munkálkodhat bennünk, a hatékonyságunkat az elvégzett munka alapján ítélhetjük meg, s felmerülhet bennünk, vajon megmaradhat-e az állásunk hosszabb távon, ha ez a helyzet nem változik.

Mennyiségi túlterhelés esetén –azaz amikor hosszú időn keresztül több munkát kapunk, mint amennyi a munkaidőnkbe belefér–, egy idő után szervezetünk kifáradhat, különféle testi tüneteket produkálhat, fogékonyabb lehet a megbetegedésre. Amennyiben olyan beosztásban dolgozunk, ahol változatos a munkakörünk, azaz gyakran változnak a feladatok, a munkaeszközök, vagy az értékelési kritériumok, fokozott megterhelésnek leszünk kitéve, hiszen alkalmazkodunk kell a gyakori változásokhoz, újabb és újabb problémamegoldó módszereket kell találnunk. Mindez fokozhatja a munkahelyi stressz érzését is bennünk.

Munkahelyi kapcsolatok, mint stresszforrások?

Sajnálatosan sok az olyan munkahely, ahol a legfőbb megrázkódtatást nem a munkakörünk, vagy az azzal járó felelősségünk adja, hanem a kollégákkal való kapcsolataink. Sokkal több figyelmet és energiát követel ha nincs meg a közös hang a közvetlen munkatársainkkal, azaz ha egymás segítése helyett egymás ellen dolgozunk. Ha nincs jó munkatársi kapcsolatunk a körülöttünk lévőkkel, akkor nem támogatjuk őket, kevés bizalommal leszünk feléjük, és nem működünk együtt mások problémáinak megoldásában sem. Sokszor a felettesek észlelhetik ezeket a helyzeteket, de nem tesznek a megoldás érdekében lépéseket, ez által nő a belső feszültségünk.

A csoporton belüli konfliktusok egy speciális esetének tekinthető az ún. munkahelyi pszichoterror vagy mobbing jelensége, amely során egyeseket a kollégáik és/vagy a vezetők gyakran és hosszabb időn át különböző inzultusoknak, zaklatásoknak, burkolt gyanúsításoknak, molesztálásoknak tesznek ki, vagy véleményüket semmibe veszik. Erre példaként részletet közlünk az egyik hozzánk érkezett levélből:
„Tisztelt Szakértő!
Kérném a tanácsát, mert már lassan elviselhetetlen számomra a kolléganőm viselkedése. Az irodában 4-en vagyunk. Munkánk rengeteg van. Emberekkel és számokkal dolgozunk. Nagyon oda kell figyelnünk a munkánkra. Az egyik kolléganőm a másikat idegileg tönkre tette. Állandó szóbeli támadásaival, a környezet manipulálásával és a hazudozásával elérte, hogy ez a hölgy kórházi pszichiátriai kezelést vegyen igénybe – már második alkalommal.

A feletteseink tudnak mindenről, de nem tesznek semmit. Manipulátorunk nagyon meggyőző. Már többször rajtakaptam, hogy hazudik. Most én kerültem sorra – most engem kezdett ki. Olyan dolgokat mond rólam, amelyeknek a fele sem igaz. Támad, ahol csak tud. Lassan az én idegeim is felmondják a szolgálatot. Mikor elmondtam a főnökömnek, az volt a válasz: felnőtt ember vagyok, oldjam meg magam ezt a problémának nem nevezhető dolgot.”

A mobbing súlyos lelki problémákhoz vezethet, ezért megfelelő kezelése nem tűr halasztást!

Hogyan csökkenthetjük ezeket a stresszforrásokat?

Fontos, hogy világos legyen a mások felé irányuló kommunikációnk: ha valamit nem értünk, vagy nem tudunk értelmezni, akkor kérdezzünk rá. Tisztázzuk felettesünkkel, hogy mi a munkacélunk, milyen elvárt szabályok, feladatkörök, határidők mentén teljesítsük munkánkat. Jelezzük a stresszt okozó tényezőket, amelyek megnehezítik a munkánkat.
Tartsunk rendszeres időközönként szünetet, amelybe lehetőség szerint egy-egy kör sétát is iktassunk be, kiszakadva környezetünkből átmozgathatjuk testünket, így megnyugvást érhetünk el.

Amennyire lehet, munkahelyünkkel közösen együttműködve csökkentsük a stresszforrásokat. Egészségünk védelmében javasolhatjuk, hogy az egészségfejlesztés megtervezésére és végrehajtására hozzanak létre olyan munkacsoportot, amely működését javaslatainkkal is támogathatnánk, és ösztönözhetnénk sporteseményekkel, egészséges életmóddal, mentális jólét -támogatással kapcsolatos programok megtartására. Szorgalmazhatjuk csapatépítő, kommunikációs és problémamegoldó tréningek megtartását, amelyek segítségével javíthatjuk stresszkezelő képességünket, munkahelyi kapcsolatainkat. Nagyobb szervezeteknél kérhetünk munka- és szervezetpszichológusi vagy mediátori segítséget kollegiális konfliktusaink rendezéséhez.

Amennyiben ezek nem elegendőek, egyéni konzultációra kereshetünk pszichológus szakembert, hogy közösen gondolkodhassunk a háttértényezőkről és a megoldási lehetőségekről. Ha a stresszre extrém módon súlyos, igen erőteljes szorongással vagy hangulatingadozással reagálunk, akkor érdemes pszichiáter szakorvost felkeresni, mivel átmenetileg gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.

Cikkünk kapcsán ajánljuk figyelmébe aktuális stressz kérdőívünket és szorongás kérdőívünket is.

Amennyiben problémájára ráismer a cikkben, és szeretne segítséget kapni, szeretettel várja az onlipszichologus.net csapata négyszemközti online konzultációra.
A blogbejegyzést Szabó Lili írta, akihez időpontot négyszemközti konzultációra az alábbi linken tud foglalni.