Az érzelmek hullámvasútján… a bipoláris affektív zavarról
Előző blogbejegyzésünkben a depresszióról volt szó, ami igen gyakori betegség, a népesség 20-34 %-át érinti élete során legalább egyszer. A bipoláris affektív zavar, hétköznapi nevén mániás depresszió jóval ritkább, az emberek mindössze 4%-a szenved benne, kezelése azonban az előbbi kórképnél komplikáltabb. Itt még jellemzőbb az öngyilkosság veszélye, különösen a mániás szakaszban, vagy a két hangulati véglet közötti átmenet során.
Közös pont a két kórképben, hogy a hangulat elválik a külső eseményektől, bejósolhatatlanná, sőt, kontrollálhatatlanná válik. Igen gyakori bipoláris zavarban a szenvedélybetegségek megjelenése, ami tovább bonyolítja a terápiát. A bipoláris zavar mindenképpen gyógyszeres és pszichoterápiás kezelést is igényel!
Mik a tünetei? Hogyan alakul ki? Hogyan kezelhető? Nézzük meg részletesen, mit kell tudni a bipoláris zavarról!
Mi az a bipoláris zavar?
A bipoláris zavar azt jelenti, hogy a betegségnek két pólusa van, a lehangoltság és a felhangoltság, melyek időről időre váltakoznak. Lehetnek tünetmentesnek tűnő időszakok a szélsőségek között, ezek azonban nem tekinthetőek gyógyulásnak, sőt, sajnos a betegség előrehaladtával egyre rövidülnek. Ráadásul a felpörgött, mániás szakaszt a betegek nem szokták problémának érezni, az ezzel kapcsolatos gondokat leginkább hozzátartozók beszámolóiból tudjuk, illetve magunk vesszük észre, amikor találkozunk a hipomán klienssel.
A hipománia kifejezést az enyhébb felhangoltságra használjuk, a kifejezetten vidám, kontroll nélküli hangulatot pedig mániás epizódnak, mániás állapotnak nevezzük. Ebben az állapotában a beteg saját magára és másokra is veszélyes lehet, ami alatt nem csak agressziót, hanem felelőtlen viselkedést, anyagi és kockázatvállalási szempontból fenyegető helyzetekbe való belesodródást értek. A betegség fiatal felnőtt korban (15-30 éves korban) szokott indulni, túlnyomórészt depresszív tünetekkel és gyakran évek, akár évtizedek is eltelnek az első felhangolt időszak bekövetkezéséig.
A hipomániás szakaszban lévő beteg tünetei
A hipomán (hipomániás) szakaszban a beteg alvásigénye drasztikusan lecsökken, akár teljesen megszűnik, viselkedése izgága, ingerlékeny lesz. Étvágya megnő, élettel telinek érzi magát. Öltözködése is megváltozik, kihívóvá, harsánnyá válik. Megjelenése zilált, rendetlen, viselkedése támadó (főleg korlátozás esetén), fenyegető lehet. Vidámnak tűnik, viccelődik, gátlásai csökkennek, könnyen ismerkedik, szexuális késztetése fokozott. Minden érdekli. Egyszerre több dologba kezd bele, amiket azonban nem fejez be, mert figyelme könnyen elterelődik. Beszéde hangos, tolakodó, felgyorsult, követhetetlen.
Gondolkodása csapongó, nem képes érthetően megfogalmazni gondolatait. Önteltnek hat, önkritikája elvész. Kötekedő, úgy érzi bármire képes. Nem ritka, hogy ez téveszmékig fokozódik (például megváltónak, vagy üldözöttnek érzi magát). Hajszolja az élvezeteket, nem törődve ennek következményével. Túlköltekezik.
Úgy érzi, hatékony, jól dolgozik, ennek alátámasztására máshogyan emlékszik dolgokra. (Ezt konfabulációnak nevezzük.)
Súlyos esetben a valóságtól való teljes elszakadás, téveszmék jelentkezhetnek. Például kifejezetten különlegesnek, nagy hatalmúnak, megváltónak, szexuálisan ellenállhatatlannak, vagy üldözöttnek érezheti magát. Bizarr hallucinációk is előfordulhatnak. A mániás stupor azt jelenti, hogy a beteg szótlan, mozdulatlan, arckifejezése boldogságot tükröz.
A bipoláris zavarnak több típusa van, melyeket számokkal különböztetnek meg egymástól annak megfelelően, hogy a a legutóbbi epizód mániás vagy depressziós epizód volt-e. A ciklotímia is rokon betegség, melynek tünetei kevésbé szélsőségesek (enyhén felhangolt és kissé lehangolt szakaszokból áll), ezért gyakran rejtve marad. Ami ebben szembetűnő, az a hangulat hosszan, akár éveken át fennálló labilitása.
Hogyan alakul ki a bipoláris zavar?
A bipoláris zavar kialakulásában genetikai, pszichológiai és szociális faktorok is közrejátszanak. Az öröklődés szerepét húzza alá, hogy a bipoláris beteg hozzátartozói 8-18-szer nagyobb valószínűséggel betegszenek meg hasonló kórképben.
Klinikai kutatások igazolják, hogy a bipoláris kórkép kialakulásában nagy szerepe van a szeretett szülő igen korai elvesztésének (ez önmagában is 4x-re fokozza a betegség előfordulásának valószínűségét) és a fiatal korban elszenvedett testi traumának. Ezek feldolgozása tehát a javulás eléréséhez elengedhetetlen. Fontos integrálni az ezekkel az eseményekkel kapcsolatos negatív érzéseket, indulatokat is a személyiségbe.
Hogyan kezelhető a bipoláris zavar?
Érdemes kiemelni, hogy a bipoláris betegek túlnyomó többségének nincsen betegségtudata, a felhangolt állapotokat személyiségük részének, kívánatos jelenségeknek tartják, ezért nehezen köteleződnek el a hosszú távú kezelés mellett. Pszichoterápiás megközelítés segítségével azonban jelentősen csökkenthető a betegségbelátás hiánya és javítható az együttműködés.
A kezelés legfontosabb része a bizalmi orvos-beteg és pszichológus-kliens kapcsolat. Mivel a tünetek gyorsan változnak, a gyógyszeres kezelés, így a gyógyszerek adagjának módosítása szoros pszichiáteri kontrollt igényel. A bipoláris zavar a legtöbb esetben élethosszig tartó kezelést jelent, de megfelelő terápia mellett lehet vele teljes életet élni. A betegség megfelelő terápia nélkül azonban ellehetetleníti a személy társas kapcsolatait, lerontja munkaképességét.
A pszichoterápiás kezelés lényege, hogy a személy élettörténete összefüggővé váljon, felismerje, érzelmeit, indulatait, ezek kiváltó okait, megértse viselkedése másokra gyakorolt hatását. Megfigyelje és összefüggésekbe rendezze a jobb és rosszabb állapotait. Fontos integrálni a negatív érzéseket, indulatokat is a személyiségbe, hogy bűntudat nélkül élhesse meg saját impulzusait. Ezeket társadalmilag elfogadott formában tudja kifejezni.
Kutatások kimutatták, hogy a megterhelő életesemények és a visszaesés között összefüggés áll fenn. A házastársi konfliktus jó előre jelzője lehet egy következő mániás vagy depressziós epizódnak, ezért ennek megelőzésében, a kapcsolat stabilizálásában párterápia hatékony lehet. Fontos terápiás cél a kliens nyomasztó stresszforrások feltérképezése, hatékonyabb megküzdésmódok kialakítása. A kapcsolatok teherbírásának javítása. Jó, ha a család is bevonható a kezelésbe.
A sorozatos depressziós epizódok előfordulása könnyen tehetetlenséget, ellenségességet válthat ki a családtagokból, mely egyúttal bűntudatot is okoz és szerencsétlen megoldásmódokhoz vezethet. Ezért a hozzátartozók számára (is) csoportos, vagy egyéni támogatás is igényelhető.
Felhasznált irodalom:
Nussbaum, A.M. (2013) A DSM-5 diagnosztikai vizsgálat zsebkönyve. Oriold és Társai Kft. Budapest.
Füredi J., Németh A. Tariska P (szerk.) (2015) A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina
Gabbard, G. O. (2008) A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Oriold és Társai Kft
További olvasnivalók a témában:
Edwards, V. (2004) A depresszió és a bipoláris betegségek. Hajja, Debrecen
Rados V. (2011) Bipoláris : egy mániás depressziós nő regénye. Jaffa
Rihmer Z. (szerk) (2014) Depresszió, bipoláris betegség és öngyilkosság-prevenció. Oriold és Társai Kft
A blogbejegyzést írta az onlinepszichologus.net csapatának nevében Habis Melinda, oldalunk alapítója szakmai koordinátora
