Kilókban mért boldogság – Az evészavarokról dióhéjban

Ha figyelsz az érkezésedre, az alapvetően egészséges dolog. Ha minden figyelmedet az étkezésed köti le, az viszont már veszélyes is lehet. Ahhoz, hogy életben maradjunk, enni kell – de van, akinek ez nem megy ilyen egyszerűen, bűntudat nélkül. Az anorexia és a bulimia csak a legismertebbek a táplálkozási zavarok közül.

Az evészavarokról általában

Az evészavaroknak két fő típusa van: az anorexia (kóros soványság) és a bulimia (kóros falánkság). A pszichiátria mindkettőt ideges, idegi jelzővel illeti (nervosa), ami arra utal, hogy a két betegségtípus alapvetően lelki okokra vezethető vissza, így kezelésük pszichiátriai, pszichológiai ellátást igényel. Mindkét probléma kezdődhet egy-egy ártatlannak tűnő diétával, amit egy magát objektíven vagy szubjektíven kövérnek tartó ember azért kezd el, hogy lefogyjon. Ha a folyamat azonban kicsúszik a kontroll alól, akkor sem képes abbahagyni az állandó evés- és súlyellenőrzést, amikor már elérte az eredendően kitűzött célt.

Az anorexia a kóros soványsággal, a bulimia a túlevésekkel és önhánytatással járó pszichiátriai kórkép. Jól ismert, hogy az evészavarok kialakulásában a modern kor karcsúságideálja kifejezett kockázati tényező. Ezt az ideált pedig a divatot kialakító személyek tartják fenn és a modellek közvetítik. Természetesen a divat alakítása nem tudatos folyamat, hanem az aktuális kulturális közeg eszményeinek felel meg. Komplex jelenségről van tehát szó, amelyben sok szereplő vesz részt, s a felelősségek is több színtéren oszlanak meg.

Az evészavarok okairól

Az evészavarok tüneteinek hátterében általában bonyolult lélektani folyamatok játszanak szerepet: ezek mind biológiai tényezőkre, mind az adott egyén élményfeldolgozási és nehézségekkel való megküzdési módjaira, mind pedig a környezet feltételeire, és azzal való viszonyrendszerére vezethetőek vissza.

Az érzelemkifejezés nehézsége, a kommunikációs készségek hiánya, énhatár problémák, kontroll zavarok – ezek jellemzik leginkább a pszichés hátteret. Annak a személynek, aki úgy érzi, hogy elveszítette a kontrollt az életében, az evészavar egy lehetséges eszközt jelenthet valamiféle erő vagy kontroll visszaszerzéséhez. Az alacsony testsúly mindenek feletti kontrollja úgy tűnhet, mintha megoldás lenne minden problémájára.

A testtömeg index (TTI v. BMI) segítségével meghatározható, hogy az egyén túlzottan sovány, normál testsúlyú, túlsúlyos vagy elhízott állapotban van-e. A megadott testtömeget (kg) a testmagasság (m) négyzetével elosztva kapjuk meg azt az értéket, amely alapján megállapítható, hogy az adott személy melyik kategóriába (normál testsúly, túlsúlyos, stb.) esik.

Testtömegindex (kg/m²)	Testsúlyosztályozás
< 16	kóros soványság
16 – 16,99	mérsékelt soványság
17 – 18,49	enyhe soványság
18,5 – 24,99	normális testsúly
25 – 29,99	túlsúlyos
30 – 34,99	I. fokú elhízás
35 – 39,99	II. fokú elhízás
≥ 40	III. fokú (súlyos) elhízás

Anorexia nervosa

Vezető tünete a kóros soványság melletti étel elutasítás, ami azért történik, mert fél a testtömeg gyarapodástól, sőt, sok esetben tovább szeretne fogyni. Sokszor az étel szélsőséges elutasítását intenzív testedzés is kiegészíti a további fogyás érdekében. Mindennek hátterében az ún. testképzavar áll, amelynek az a lényege, hogy a beteg saját testét „szélesebbnek” látja, mint amilyen az valójában, nem hiszi el, hogy ő kórosan sovány. A jelentős testsúlyvesztés és a nagyon szigorú, korlátozó táplálkozási rendszabályok természetesen sokkal korábban jelentkeznek, minthogy kialakulna a tényleg súlyos, kórosan sovány állapot. A nem megfelelő táplálékbevitelnek súlyos testi szövődményei lehetnek: felborul az anyagcsere, a bőr szárazzá, töredezetté válik, hajhullás kezdődik. A vérkeringés lelassul, vérnyomás problémák alakulhatnak ki, fáradékonnyá válik. Elmarad a menstruáció, ami ahhoz hasonló hormon átrendeződéssel történik, mint a klimax esetén is, ez pedig csontritkuláshoz, a másodlagos férfi nemi jellegek erősödéséhez (pl. fokozott szőrnövekedés) vezethet. A súlyosan leromló testi állapot a beteg halálát is okozhatja.

Az összetett háttértényező rendszer miatt a kezelésnek is több pillérre kell támaszkodnia. Nagyon fontos és elsődleges a testi tünetek rendezése, a táplálkozási viselkedés helyreállítása, amely rendszeres súlymérésen alapuló szigorú viselkedésterápiás eszközökkel valósítható meg. Sokszor előfordul, hogy kórházi kezelésre is szükség van. Ugyanakkor a háttértényezők kezelése nélkül nem várható az anorexiás beteg gyógyulása, ebben elsősorban pszichoterápiás eszközök segíthetnek: a családterápia majdnem elengedhetetlen, annak hatékonyságát támasztja alá ugyanis a legtöbb tudományos bizonyíték.

Az anorexiás személyre jellemző:

• nagyon vékony testalkatú, rövid idő alatt nagy súlyt adott le;
• megszállottan foglalkozik a testsúlyával, a fogyással, az étkezéssel;
• megméri az ételeket, felosztja az adagokat;
• állandóan számolja a kalóriákat;
• csak bizonyos típusú ételeket eszik (pl. kerüli a cukrot, szénhidrátot, húst);
• kövérnek látja magát;
• kerüli a társasági eseményeket, főleg azokat, ahol étkezés is van;
• rengeteget edz;
• fontos számára, hogy tökéletesen teljesítsen;
• lehangoltnak, szomorúnak tűnik.

Bulimia nervosa

Sajátsága, hogy nagyon kaotikus étkezés jelenik meg: egyszer falási rohamok vannak jelen (pl. egy fél hűtőszekrény tartalma), amelyeket óriási lelkiismeret-furdalás követ, majd a beteg igyekszik megszabadulni (önhánytatás, hashajtók használata) az elfogyasztott kalóriáktól. A benne szenvedők nem kórosan soványak, inkább vékonyak. Sokszor más életterületeken is kaotikus, „habzsoló” viselkedés lehet jellemző: akár az alkohol és szerhasználatban, akár a szexuális viselkedésben. Sokkal gyakoribb az anorexiánál, a normál testtömeg tartomány miatt sokszor rejtve maradhat. A sok hányás, valamint a gyomorsav maró hatása miatt károsodhat a nyelőcső, a fogak.

A bulimiás személyre jellemző:

• nagyon fél a hízástól;
• elégedetlen a testével, az alakjával;
• étkezések után szinte azonnal kimegy a mosdóba;
• általában diétás ételeket eszik (kivéve a falásrohamok alatt);
• gyakran vásárol hashajtókat, vízhajtókat;
• az ideje jelentős részét edzéssel tölti, hogy ledolgozza a bevitt kalóriákat;
• kerüli a társasági eseményeket, főként azokat, amelyek étkezéssel járnak együtt.

A média szerepe…

Az elmúlt évtizedben a nyugati kultúra által sugallt testideál a sokszor kórosan sovány testalkat. Sajnos napjainkban már a 7-8 éves gyerekek is magukévá tették ezt az ideált, amit korábban a felnőttek képviseltek. A legtöbb nő számára fizikailag lehetetlen elérni a keskeny csípőjű, vékony combú idealizált testformát, mégis nők milliói a világon nap mint nap ezért küzdenek, s így élik le gyakran az egész életüket. A média által sugallt irreális testideál egy hajlamosító tényezőt jelent az evészavarok vonatkozásában. Kóros hatása azonban csak azokra lesz, akik már gyermekkori tapasztalataik miatt fogékonyak a befolyásolásra, és önértékelésük ingatag lábakon áll, önismeretük szegényes, önérvényesítési képességük gyenge.

Mit tehetünk családtagként, barátként?

Az evészavarok megértése néha nagyon nehéz azok számára, akik nem élték át, hiszen bonyolult lelki és viselkedési problémák állnak a hátterében. Kezdetük jóval megelőzi az első tünetek megjelenését. Az evészavar az egész életüket kitölti. Az evészavarok halálozási aránya nagyon magas: az anorexiás betegek 8%-a 10 éven belül meghal a szövődménybetegségek következtében és ugyancsak jelentős az öngyilkosság miatt bekövetkező halál. Az evészavarral küzdők a betegségük előrehaladtával egyre inkább elszigetelődnek, bezárkóznak a saját világukban, életüket a fogyással, evéssel való foglalkozás tölti ki.

Ezért is fontos, hogy ne menjünk el segítségnyújtás nélkül a környezetünkben élő evészavaros emberek mellett! Fejezzük ki véleményünket, ajánljuk fel segítségünket, hogy az illető szakemberhez forduljon. Mivel konfrontáljuk ismerősünket a problémával, készüljünk fel az esetleges ellenreakciókra, amitől gyakran zaklatottá, visszahúzódóvá válik. Úgy vezessük fel a kérdést, hogy a szenvedő felet ne bántsuk meg, ne alázzuk meg, ne okozzon ez számára szégyent.

Fontos azonban, hogy segítségnyújtóként tisztában legyünk határainkkal. A problémával küzdő fél kell, hogy a döntést meghozza, hogy kész-e rá, hogy segítséget kérjen. Ha úgy dönt, hogy nem kész rá, akkor nagyon kicsi az esélye, hogy sikert érünk el, ha forszírozzuk egy ilyen döntés meghozatallában. Ez nem azt jelenti, hogy magára kell hagyni és lemondani a támogatásáról, de néha sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a szenvedő fél észrevegye, hogy a dolgok kontrollja kikerült a kezéből.

Felhasznált irodalom

Bogár, N., Túry, F. (2019). A divatipar és az evészavarok – A kifutók veszélyei: Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió.

American Psychiatry Association (2013). Diagnostic And Statistical Manual Of Mental Disorders 5th edn. (DSM-5). Washington DC: American Psychiatry Association.

Tringer, L. (2010). A pszichiátria tankönyve. Budapest: Semmelweis Kiadó.

Lukács, L. (2015). Az éhes lélek gyógyítása – Túlsúly, evészavarok és kapcsolati problémák: Kulcslyuk Kiadó

A cikket Micskei Osrolyaírta, akihez időpontot itt foglalhat négyszemközti online konzultációra.