Interjú Seidel Mónika pszichológus, pár- és családterapeuta jelölt, life- és business coach szakemberünkkel

A pszichológusi hivatás egyik fontos dilemmája, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a szakmai távolságtartás és az emberi jelenlét között. Egy jól működő terápiás kapcsolat alapja, hogy a pszichológus ne osszon meg túl sok személyes információt, hiszen ez befolyásolhatja a kliens élményeit, reakcióit, esetleges döntéseit. Ugyanakkor azok számára, akik éppen szakembert keresnek, hasznos lehet, ha valamennyire betekintést nyerhetnek abba, milyen emberrel kerülhetnek kapcsolatba a közös munka során.

Korábbi írásainkban már foglalkoztunk azzal, miben különbözik a pszichológus és a pszichiáter munkája, illetve mire érdemes figyelni, ha valaki pszichés támogatást szeretne igénybe venni. Weboldalunkon csapatunk tagjainak rövid bemutatkozásai is elérhetők – ezek elsősorban szakmai információkat tartalmaznak, és a profilokra kattintva olvashatók el.

Ezúttal viszont néhány általános és néhány személyre szabott kérdés segítségével egy kicsit közelebbről is megismerheti csapatunk egyik új tagját, Seidel Mónika pszichológus, pár- és családterapeuta jelölt, life- és business coach szakemberünket.

Mónika, az lenne hozzád az első kérdésem, hogy miért választottad ezt a hivatást?

Mindig is érdekelt az emberi lélek működése. Az, hogy miért érzünk, gondolunk vagy cselekszünk úgy, ahogy. Emellett nagyon erős bennem a segítő szándék: szerettem volna olyan hivatást választani, ahol valódi változást támogathatok mások életében.

Változott a pszichológiáról megalkotott képed a tapasztalatszerzésed során?

Igen, mindenképpen. A tanulmányaim alatt sokszor elméletekben, modellekben kellett gondolkodnunk, de a gyakorlatban rájöttem, hogy minden ember egyedi és a valódi pszichológiai munka mélyebb alázatot, rugalmasságot és emberi jelenlétet igényel. Ezért mindig személyre szabott folyamatokkal dolgozom, hogy klienseim azt kapják tőlem, amire igazán szükségük van.

Mi motivál a munkádban, mi okoz neked sikerélményt?

Az, amikor látom a klienseim apró lépéseit az önismeret, a gyógyulás vagy a fejlődés útján. Egy őszinte mosoly, egy felszabadult pillanat, vagy amikor valaki felismeri saját erejét – ezek adják a legtöbb örömet és motivációt.

Jelenleg milyen szakmai kihívások és elérendő célok vannak az életedben?

Többféle képzéssel szemezek – fontosnak tartom, hogy mindig tanuljak, fejlődjek minél több eszközzel tudjam támogatni a hozzám fordulókat.

Mi az, ami a leginkább feltölt a mindennapokban?

A természet közelsége, egy mély beszélgetés a szeretteimmel, valamint az, ha egy-egy nap végén megengedhetem magamnak a hálát azért, ami jól sikerült.

Ha egyetlen tanácsot adhatnál mindenkinek az életével kapcsolatban, mi lenne az?

Engedd meg magadnak az érzéseidet, és ne feledd: nem kell mindent egyedül megoldanod.

Milyen könyvek, filmek vagy más inspirációs források hatottak rád leginkább a munkád során?

Filmek közül például az Életrevalók című alkotás mutatta meg, milyen hatalmas erő rejlik az emberi kapcsolatokban.

Ha nem pszichológus lennél, milyen hivatást választanál?

Valószínűleg pedagógus lennék. Nem csak azért, mert a családomban is sokan azt a pályát választották, hanem mert a tudáson felül rengeteg minden lehet átadni a gyerekeknek – ott is az érzelmi és lelki fejlődésük támogatása lenne a fókuszomban.

Van-e olyan élethelyzet vagy személyes tapasztalat, ami különösen meghatározta a szakmai utadat?

Voltak nagyon nehéz életszakaszaim, amikor megtapasztaltam, hogy minden, amire szükségem van, az bennem van, csak meg kell találnom hozzá az utat.

Hogyan töltődsz fel pszichológusként? Milyen egy tökéletes pihenőnap számodra?

Egy csendes séta az erdőben, egy jó könyv társaságában eltöltött délután, vagy épp egy közös süti sütés a gyermekeimmel – ezek mind segítenek újratölteni az energiáimat.

Ha lehetőséged lenne egy történelmi vagy kortárs személlyel leülni beszélgetni, ki lenne az és miért?

J.K. Rowlinggal beszélgetnék szívesen, mert csodálom azt a kitartást és hitet, amellyel a legnehezebb időszakaiban is (egyedülálló anyaként, mély szegénységben élt) tovább tudott menni és végül milliók szívét érintette meg a történeteivel. 

Hogyan néz ki egy tipikus terápiás ülés veled? Mire számíthat, aki először jön hozzád?

Az első találkozás nálam elsősorban a kapcsolat kialakításáról szól, de már az első alkalom is lehet egy jelentős lépés a változás felé. Fontosnak tartom, hogy a hozzám érkező biztonságban érezze magát, érezze, hogy valóban kíváncsi vagyok rá és, hogy itt nincsenek jó vagy rossz válaszok.

Beszélgetünk arról, ami őt éppen foglalkoztatja és közösen kezdjük el feltérképezni, hogy milyen célt is szeretne kitűzni a folyamatunk számára. Már az első beszélgetés során is adódhatnak új felismerések, megkönnyebbülések, vagy olyan visszajelzések, amelyek segítenek másképp látni egy-egy helyzetet.

Van-e egy gyakori tévhit a pszichoterápiával kapcsolatban, amit eloszlatnál?

Talán az egyik leggyakoribb tévhit az, hogy csak „nagy” problémákkal érdemes pszichológushoz fordulni, vagy hogy a terápia kizárólag a múlt fájdalmainak boncolgatásáról szól. Valójában a terápia sokszor inkább egy közös felfedezőút, ahol megtanuljuk jobban érteni önmagunkat és erősebb, szabadabb kapcsolatot kialakítani a saját érzéseinkkel, vágyainkkal és határainkkal. Nem a „hibákat” keressük, hanem azt, ami segíthet kiteljesedni.

Szerinted mikor érdemes szakemberhez fordulni? Mi az a pont, amikor már érdemes segítséget kérni?

Úgy gondolom, hogy nem kell megvárni, amíg valaki teljesen kimerül, vagy úgy érzi, hogy egyedül már nem bírja tovább. Már az is elég ok lehet, ha valaki úgy érzi: elakadt, kérdései vannak, vagy szeretne változtatni, de nem tudja, hogyan kezdjen hozzá.

A segítségkérés nem a gyengeség jele, hanem annak a bátorságnak a jele, hogy valaki törődik önmagával.

Mit szeretsz legjobban a munkádban? Van olyan pillanat, amiért úgy érzed, igazán megéri csinálni?

A legszebb pillanatok számomra azok, amikor látom, hogy valaki elkezdi visszanyerni a hitét önmagában. Amikor egy apró felismerés, egy új nézőpont, vagy akár csak egy megkönnyebbült mosoly jelzi, hogy valami fontos történt. Ezek a pillanatok mindig arra emlékeztetnek, milyen hatalmas ereje van a figyelemnek, a kapcsolódásnak és annak, ha valaki végre úgy érezheti: rendben van úgy, ahogy van.

Zárszóként: van esetleg egy személyes gondolat, kedvenc idézet vagy mottó, amit megosztanál velünk?

„Nem az számít, hogy hányszor esel el, hanem hogy hányszor állsz fel.” – ez az életszemlélet sokszor átsegít engem is a nehezebb időszakokon.

Bízunk benne, hogy ezzel a rövid interjúval sikerült önnek is közelebbről megismernie csapatunk új tagját! Amennyiben úgy érzi, lelki problémájával Mónikához fordulna, ide kattintva tud időpontot foglalni hozzá négyszemközti online konzultációra.

Munkacsoportunk többi tagjával készült interjúnkat pedig az “Igaz történetek” menü pont alatt tudja megtekinteni.