Mentalizációval az iskolai erőszak ellen

Agresszióval bárhol találkozhatunk, ez hétköznapjaink része. Legyen szó testvérkapcsolatról, munkahelyi vagy iskolai konfliktushelyzetről, sajnos bárhol előfordulhat, hogy a felek egyikének, vagy másikának bántódása esik. Fontos azonban, hogy a fenyegető helyzetekre megtanuljunk erőszakmentesen reagálni. Arról, hogy ez miképpen lehetséges, most bővebben is kitérünk. Az iskolai bántalmazások (visszatérő agresszió) kezelése egy remek példa arra, hogy megértsük a helyzet komplexitását, mégis hatékony megoldásokat dolgozhassunk ki.

Vajon melyek azok a képességeink, készségeink, amelyek segíthetnek bennünket indulataink megfékezésében?
Több is van ilyen. Összefoglalóan, az indulati kontrollt a sikeres szocializációs folyamat során sajátítjuk el (ami a társas környezethez való alkalmazkodást, a társas együttélés szabályainak elsajátítását jelenti). Ezt az idegrendszeri érés alapozza meg, de megfelelő nevelésre is szükség van hozzá. A szocializáció a mentalizáció jelenségén keresztül valósul meg.

Mi is az a mentalizáció?

A „mentalizáció” pszichológiai szakkifejezés, amely komplex képességet jelöl, melynek lényege, hogy egyidejűleg értjük saját és mások elméjének állapotát. Fel tudjuk térképezni, hogy mások miért viselkednek úgy ahogyan. A mentalizáció felöleli az önmagunkban és másokban megjelenő érzések, gondolatok, vágyak és hiedelmek észlelését, az ezekről való gondolkodást. Ha szeretnénk megérteni kommunikációs partnerünket (viselkedésének okait), mindenekelőtt oda kell figyelnünk rá, szempontot kell váltanunk és az ő helyzetébe kell képzelnünk magunkat. A róla megszerzett tudásunkat (aktuális élethelyzete, korábbi viselkedésmintái, élettörténete stb.) is figyelembe kell vennünk.
Fontos rögtön tisztázni, hogy a belső mentális állapotok gyorsan változnak, rendszerint homályosak és nehezen megragadhatók. A mentalizálás képessége többnyire ösztönösen működik, és az esetek többségében nem valósul meg tökéletesen, mert a másikról alkotott képünket hamis előfeltevések torzíthatják. Az emberi interakciók azonban lehetőséget adnak a módosításra. Például visszakérdezünk, ha egy beszélgetés során nem értünk valamit, a válasznak megfelelően rugalmasan változtatunk viselkedésünkön. A mentalizáció szükséges ahhoz, hogy akivel interakcióba kerülünk, azzal fel tudjuk mérni a lehetőségeinket (mit hogyan mondjunk neki), képesek legyünk alkalmazkodni a változó információkhoz. A mentalizáció az egymásra hangolódás és gördülékeny, hatékony együttműködés legjobb eszköze. Ezért is olyan nagy a szerepe az iskolai erőszak kezelésében.

Hogyan alakul ki a képességünk a mentalizációra?

A mentalizáció a szülő-gyermek kapcsolatban alakul ki, a folyamatos együttlét, hétköznapi és kiemelkedő események, érintkezések során, amikor a szülő a gyermekére figyel és ráhangolódik. Ehhez szükséges, hogy a kisgyermek mentális állapotát az őt gondozó személy kellőképpen figyelje és szavakba öntse. Kulcseleme a mentalizáció kialakulásának, hogy a szülő jelölten tükrözze a gyermek érzéseit.

Ez azt jelenti, hogy a szülő (gondozó) nemcsak a gyermek elméjének pillanatnyi állapotát tudja felismerni és megérteni, hanem azt is, hogy hogyan boldogul a gyermek az érzelmeinek kezelésével. A jelölt visszatükrözés azt jelenti, hogy a szülő nem pusztán átéli és változatlan módon megjeleníti a gyerek érzéseit, hanem különbséget tesz és a gyermek számára is jelzi („jelöli”) a saját, illetve a gyermek érzéseit.

Például, ha a gyermek megsérül és sír, az anya nem sír együtt a gyermekkel, hanem kifejezi együttérzését, hogy a gyermeknek a sérülés bizonyára fáj, de egyben meg is vigasztalja, megnyugtatja őt. A gyermek így tanulja meg értelmezni saját érzéseit, és különbséget tenni ő és nem ő között.

Ez a jellegzetes és folyamatosan mentalizáló kommunikáció alapozza meg és teszi lehetővé az érzelemszabályozás kialakulását a kicsiknél. A későbbi életszakaszokban táguló környezet, például a kortársak, tanárok képbe kerülése, szintén segíthetik a mentalizálás képességének fejlődését.

A biztonságos kötődés és a mentalizáció kapcsolata

Azok a gyermekek, akik számára a szüleik megteremtik a biztonságos kötődés lehetőségét, könnyebben sajátítják el a mentalizáció képességét. Könnyebben tudnak következtetéseket levonni társaik viselkedéséből, és empatikusabban bánnak velük. A nem megfelelő szülői gondozói környezet hamis énkép kialakulásához vezet, amely jelentősen megnehezíti az együttműködést, különféle viselkedési zavarokhoz és mentális problémákhoz vezet. Ilyen esetekben iskolai magatartásproblémák, önmaga és/vagy a társak ellen irányuló agresszív viselkedés is kialakul. Ha közelebbről, pszichológusi szempontból megnézzük a bántalmazó viselkedést folytató gyermekeket, ezeket a tényezőket megtaláljuk a történetében.

A mentalizációs képeség károsodása sokféle viselkedési és egészségügyi problémát vetít előre

A károsodott mentalizációs képesség számos szomatikus betegséghez vezethet. Megakadályozza a stresszel való megküzdést, kialakít egyfajta érzelmi sebezhetőséget is. A legtöbb ember szorong a stresszes életesemények hatására. A különbség elsősorban abban van a jól és kevésbé jól mentalizáló emberek között, hogy milyen gyorsan tudunk megnyugodni a veszély elmúlta után. Ez sokkal könnyebb az érzelmeikkel tisztában lévő, azaz jól mentalizáló embereknek.

Miért nem alakul ki a mentalizációs képesség?

A mentalizációs képesség nehezebben fejlődik, és jelentős elmaradásokat mutathat, ha a gyermek szüleiben nem alakult ki megfelelően ez a képesség. Ha a szülő nem mentalizál, gyermekét sem tudja rá megtanítani, és ezekben az esetekben gyakori a szülő-gyermek kapcsolat zavara. A gyermekbántalmazás passzív vagy aktív formái, a rejtett vagy nyílt érzelmi elhanyagolás, a lelki, illetve fizikai bántalmazás változatos formái. Igen gyakori a korai szülő-gyermek kapcsolat zavara, mely alatt a szülői elhanyagolást, vagy érzelmi-, esetleg szexuális bántalmazást értünk.

Különösen traumatizáló a gyermek számára, ha az elsődleges kötődési személytől bármiféle erőszakot kénytelen elviselni. Ilyenkor ugyanis károsodik a segítségkérés képessége. Ráadásul ha tartósan fennál a szülői elhanyagolás, vagy bántalmazás, az az idegrendszerben bekövetkező, visszafordíthatatlan változásokat okozhat. Ennek magyarázata, hogy a gyermek veszélyhelyzetben a szülőtől várna védelmet, de abban az esetben, ha pont a gondozó bántja, nincs kihez fordulnia. Kettős érzések alakulnak ki vele kapcsolatban, és ez nagyfokú szorongást, félelmet generál.

Fontos kiemelni, hogy az ekképp bántalmazott gyermekek esetében kóros gondolkodási sémák alakulnak ki, amelyek felnőtt korukban is elkísérik őket. Gyakran előfordul, hogy bár ezek a gondolkodási, viselkedési minták a gyermek számára valamifajta védelmet nyújtanak a bántalmazó helyzetekben, felnőttkorban azonban már akadályozzák az egészséges kapcsolatok kialakítását, a kapcsolat kiépítést, és a szociális érvényesülést. Ebben az esetben a bántalmazott gyermekek felnőttként gyakran hasonló helyzetbe, bántalmazó kapcsolatokba kerülnek, melyeket nem képesek megoldani a hiányos képességek miatt.

Ha az elsődleges gondozó elhanyagoló, vagy bántalmazó, nem nyújt kellő érzelmi biztonságot, sérül a gyermek emberi kapcsolatokba vetett alapvető bizalma, ami későbbi kapcsolatainak alakulására is hátrányos következményekkel, kapcsolatteremtési nehézségekkel, kötődési zavarokkal járhat.

Az intenzív érzelmek rontják a mentalizációs képességet

Fontos tudnunk, hogy a heves érzelmek a mentalizáló működést – átmenetileg – az egyébként jól mentalizáló emberek esetében is felfüggesztik. Például, ha valakire nagyon dühösek vagyunk, vagy valakitől nagyon félünk, nem fogunk tudni belehelyezkedni a nézőpontjába és megérteni őt. Ezért nem is reagálunk rá megfelelően.
Ilyenkor egy automatikus mentalizáció jön létre! Ez gyakran téves, ráadásul a gyermek egyre inkább magára marad a nem mentalizált, félelmetes élményeivel, s kialakul a bántalmazás ördögi köre. Itt jegyezzük meg, hogy gyakran a felnőtteknek (például a tanároknak) is nehéz együttérezni a verekedő gyerekekkel.

Nem mentalizáló állapotainkban könnyen agresszíven viselkedhetünk, vagy éppen áldozattá válhatunk. Azok a gyerekek pedig, akiket nem mentalizálnak, magukra hagyottnak érzik magukat, nem tud fejlődni az érzelmi kontrolljuk ,illetve károsodnak a táras készségeik. A gyerek nem ritkán azzal erősíti az identitását, hogy azonosul a „rossz gyerek” imázsával, és ezzel védekezik a szorongással és fájdalommal szemben. Illetve, azzal próbál felülkerekedni az őt ért sérelmeken, hogy ugyanazt teszi a nála gyengébbel, mint amit vele tettek a nála erősebbek.

Mi segíti a mentalizációt?

Ahhoz, hogy a gyerekek mentalizációs képessége fejlődni tudjon, olyan felnőtt közreműködésére van szükség, aki képes elfogadni, elviselni („tartalmazni”) és átalakítani a gyerek megemésztetlen, nyomasztó érzéseit, tapasztalatait. Ennek nem csak a családban, hanem az oktatási-nevelési intézményekben szintén kitüntetett jelentősége van. Iskolai bántalmazás esetén a felnőtt (pedagógus) érzelmi tartalmazóképessége segíthet a konfliktusba került, vagy bántalmazásban résztvevő felek heves érzelmi állapotainak lecsillapításában.

A nyugodt légkör teszi aztán lehetővé a történések lélektani szinten való megértését (a bántalmazó lelkiállapotának megértését is beleértve.) A negatív életesemények csak akkor válnak traumatikussá, hogyha az egyén úgy érzi, egyedül maradt velük, a problémák eltussolása, vagy nem megfelelő kezelése ezért csak fokozza az agressziót. Megteremti a táptalajt a bűnbakképzésnek és a rendszeres bántalmazásnak.

Hogyan viselkedik a rosszul mentalizáló diák a közösségben?

Gyakori eset, hogy amikor egy rosszul mentalizáló, bántalmazó gyerek támadóan lép fel a gyerekközösségben, mind a gyerekek, mind a felnőttek eszköztelennek érzik magukat, hogy a bántalmazót kizökkentsék negatív érzelmi állapotából („lefagynak”, vagy viszont indulatossá válnak). Kortárs közösségben jól látszik, hogy a rosszul mentalizáló gyermekek pontatlanul tulajdonítanak jelentést mások haragjának. Fontos megjegyezni, hogy iskolás korra megszilárdulnak a gyermekek társas készségei, egyre jellemzőbbé válik a korábbi kapcsolatokban szerzett tapasztalatok általánosítása.

Tehát, ha otthoni környezetben a gyermeket bántják, ezt fogja vári másoktól is, és látszólag ok nélkül, ő is agresszíven léphet fel. Illetve, nem ritkán az otthon elszenvedett bántalmazást a gyerek kortársain „torolja meg”, vezeti le. A gyerek mentalizációs képességét nem csak a szülői mentalizáció hiányosságai akadályozzák, hanem a szülői agresszió is: a gyerek azért nem figyel a szülő elméjére és próbálja őt megérteni, mert fél tőle, és attól tart, hogy olyasmit látna, ami fenyegető lenne a számára. A traumatizált gyermek pedig megismétli a vele történteket más embereken, ami egy feldolgozási kísérletként fogható fel.

Mit tehet egy pedagógus?

Az iskolai környezetben is fontos a mentalizáció képességének fejlesztése. Különböző környezetből és családi háttérből érkező diákok kerülnek egy közösségi térbe, ahol a gyerek viselkedését elsősorban az otthonról hozott mintáik és az emberi kapcsolatokról alkotott előfeltevéseik irányítják. A pedagógusoknak leginkább a megértésben és empatikus viszonyulásban van a legnagyobb szerepük. Fontos, hogy a tanárok képesek legyenek maguk is tartalmazni a diákok előtörő intenzív érzéseit és képes legyen megfékezni az agresszív viselkedéseke. Amennyiben a pedagógus a konfliktusos helyzetben agresszíven viselkedik a gyerekkel, újrateremti a gyerek számára traumatikus otthoni környezetet, azaz megerősíti a diákját abban az előfeltevésében, hogy az érzései elfogadhatatlanok, és ezzel ő maga is értéktelen és elfogadhatatlan. A pedagógus az esetleges agresszív reakcióival a gyermeket újratraumatizálja, s ezzel észrevétlenül is megerősíti a bántalmazás ördögi körét.

A tanárok, nevelők azzal tudják leginkább betölteni a nevelő szerepét, ha a gyermek agressziójára nem viszontagresszióval válaszolnak, hanem a mögöttes okok megértésével (mentalizáció). Ez a diákoknak hatékonyan segít a kezelhetetlen impulzusait a megfelelő mederbe terelni. Ezen túl példát mutat a gyermeknek, hogy lehet a konfliktusos helyzeteket adaptív módon kezelni. A pedagógusoknak, számos, érzelmileg megterhelő esetben, maguknak is szüksége lehet a megértő, segítő támogatásra, ezért szerencsés, ha ilyen esetekben igénybe tudják venni pedagógustársaik, az iskolaigazgató, illetve a szakszolgálatok (iskolapszichológus, szociális munkás, mediátor stb.) segítségét.
A bántalmazó helyzetben a pedagógusoknak fontos mindkét féllel foglalkozni. Ilyenkor az agresszorral nehéz empatizálni, azonban az ő hátterét is lényeges megismerni. Nem csupán az áldozatot, hanem a bántalmazó gyermeket is meg kell hallgatni, miután az indulatok lecsillapodtak.

Hogyan segíthet a közösség?

A bántalmazás megelőzésének, a konfliktuskezelésnek az a legjobb és leghatékonyabb módja, ha a nevelési-oktatási intézmény egész közösségét és légkörét áthatja a mentalizációs szemlélet és működésmód. Ha ez jelen van a mindennapokban, mind a pedagógusok, mind a gyerekek, mind a szülők hozzáállásában. A mentalizációt személyesen is tanulni kell, a közösség szintjén pedig tudatosan, programszerűen is lehet el lehet sajátítani. Erre ma már világszerte, így hazánkban is létezik az iskolák számára kifejlesztett program, mely szakirodalmat, felkészítő tréninget és a program megvalósításában való közreműködést is nyújt az érdeklődők számára. A program külön előnye, hogy nem igényel különösebb anyagi ráfordítást, elsősorban az iskolák belső humán erőforrásának elköteleződésére épül.

A magyarországi programról az alábbi honlapon lehet bővebben tájékozódni:
Békés Iskolák – Szemlélet és módszer a békés iskolai környezet kialakításához (bekesiskolak.hu)

A közösség a folyamatos mentalizáció gyakorlással tud a legtöbbet tenni az iskolai bántalmazások ellen. A gyerekeket, a pedagógusokat fel lehet készíteni különféle helyzetekre, képességeiket folyamatosan lehet fejleszteni. Lényeges, hogy a konfliktusokat a közösség is tudja megfelelően kezelni, ezáltal már egy békésebb légkör alakulhat ki. Erre a legjobb gyakorlati tanács az iskolák, tanárok, szülők részére a Békés iskolák program Magyarországon. A programra való jelentkezés által fontos gyakorlati anyagokat, felkészítő foglalkozásokat kaphat az intézmény. A mentalizáció fejlesztésével, a konfliktusok kezelésével pedig megfékezhető az agreszív viselkedés és elkerülhetőek a bántalmazások.

Felhasznált irodalom:

Bateman, A. W., Fonagy, P. (szerk.) (2020) A mentalizáció alapú terápia kézikönyve. Oriold és Társai Kiadó, Budapest.

A blogcikket munkacsoportunk korábbi tagja, Balogh Ádám pszichológus és Habis Melinda klinikai szakpszichológus írta. Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége lelki problémái leküzdésében, forduljon bizalommal szakembereinkhez.