Interjú Kovács Gábor tanácsadó szakpszichológussal

Egy pszichológus esetében nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy mennyit mutasson meg magából. A szakszerű pszichoterápiás helyzet megteremtése végett fontos a távolságtartás, hogy a klienst ne befolyásolja semmilyen információ a terapeutáról. Ugyanakkor annak, akinek segítségre van szüksége, fontos, hogy legyen valami, ami segíthet a szakember választásban. Arról már írtunk, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között, és arról is, hogy mire érdemes figyelni, amikor szakembert választunk, sőt munkacsoportunk tagjairól is olvashatnak egy-egy rövid bemutatkozást az oldalunkon. Ezek mind szakmai szempontok. Most néhány azonos és néhány személyre szabott kérdés segítségével szeretném jobban bemutatni elhívatott kis csapatunk tagjait. Bala Beáta kérdései alapján Beck Enikő interjúja.

Interjúsorozatunk jelenlegi részében Kovács Gábor tanácsadó szakpszichológussal, iskolapszichológussal beszélgetek.

Miért választottad ezt a hivatást?
Még a 20-as éveim elején tudatosodott bennem az a gondolat, látva a sok nehezen működő kapcsolatot, családod és a rosszul kommunikáló embereket, hogy ha mindezeket magamon átszűröm és megértem a szenvedés okát, akkor tudok majd olyan reflektív tükröt tartani másoknak, amin keresztül megláthatják valódi önmagukat.

Változott-e a pszichológiáról megalkotott képed a tapasztalatszerzésed során?
Igen, szerintem sokat változott. Például beláttam, hogy az önismereti utak, amiket bejártam és a terápiába járás mennyire alapvető fontosságú abban, hogy másoknak segíteni tudjak. Ennek fényében az elméleti tudás kicsit háttérbe szorul. 

Mi motivál a munkádban, mi okoz neked sikerélményt?
Ha egy szóval szeretném kifejezni, hogy mi motivál, akkor az a kapcsolódás. Mégpedig kétféle relációban: amikor látom, hogy a kliens keresi a kapcsolatot önmagával, amikor befelé néz és keresi a saját válaszait, illetve amikor ebben a folyamatban én is kapcsolódni tudok a kliens érzéseihez és szükségleteihez. A sikerélmény számomra ebből jön: amikor ez a kapcsolódás létrejön.

Sokakban él egy olyan gondolat a pszichológusokkal kapcsolatban, hogy ők bizony mind sérültek. Neked mi a véleményed erről? Szerinted előnye-e vagy hátrány, ha egy pszichológusnak vannak lelki sérülései?
Szerintem válhat előnyére is és lehet hátránya is annak, ha a múltban lelki sérüléseket szerzett a családjában. Előnyére akkor tudja fordítani, ha megvan benne az a motiváció, hogy mélyen a lelkébe nézzen és foglalkozzon a múltbeli tapasztalataival, kapcsolataival, kötődéseivel. Ha ebben az önismereti munkában kitartóan megy előre, feldolgozza és mélyen megérti a múltbeli élményeit, akkor ezáltal képes lehet segíteni másoknak, akik szintén elindulnak saját maguk megértésének útján.

Egy pszichológus a saját életében tudja alkalmazni a tanultakat, és ha igen, akkor miben nyilvánul ez meg?
Én ezt úgy határoznám meg, mint egy olyan élményt, ami belülről átalakított. Ez persze lehet valami elméleti tudás is, de inkább tapasztalati élményre gondolok. És azon túl is valami olyan megélésre, ami katarzist okozott, mert szerintem az tud igazán és tartósan átalakítani minket.

A pszichológusnak, illetve a családjának is lehet szüksége pszichológusra?
Természetesen. Én is jártam több évig saját élményű egyéni és csoportterápiára (pszichodrámára), mert akkor nagy szükségem volt rá és biztosan állítom, hogy megérte. Ezen kívül bármikor érhet minket olyan megpróbáltatás, amelynek feloldására szakember segítségére lehet szükségünk.

Azt tudjuk, hogy elvileg egy pszichológus nem kezel családtagokat és barátokat, de a szakmaiságon túl, hogy tud mégis jól segíteni egy adott helyzetben?
Jól segíteni úgy tud, ha teljesen természetesen és hitelesen igyekszik reagálni családtagja vagy barátja segítségkérésére. Feltehetően érzelmi intelligenciája fejlettebb, empátiája, megérzései az átlagnál jobban működnek, amik a személyisége részét képezik, így nem tudja és nem is akarja visszafojtani magában. Tehát egy olyan helyzetben, ahol segítségkéréssel fordulnak hozzám, megteszek mindent, amit emberileg és barátilag lehet.

Miért kell a távolságtartás/magázódás a pszichológus és a páciens között?
A magázódás elsősorban a keretek megtartása miatt fontos, a távolságtartás pedig segít abban, hogy megfelelő projekciós felületet biztosítsunk a klienseink számára.

Milyen egy pszichológus a civil életében? Például, azok az értékek, amiket a szakmai szinten képvisel (pl. empátia, megértés…stb), azt tartja a hétköznapokban is?
Természetesen. A legfontosabb számomra a természetes, hiteles és őszinte reagálás a hétköznapokban is. Ha ezt tudom minél többet gyakorolni, akkor tudok a kliens problémájára és megnyilvánulására hitelesen reagálni.

Jelenleg milyen szakmai kihívások és elérendő célok vannak az életedben?
A magánrendelésen és az iskolapszichológusi munkámban is mindennaposak a kihívások, például abban, hogy meg tudjam tartani a belső harmóniát, nyugodtságot és semlegességet. Ehhez egy folyamatos önreflexió és tudatosság szükséges, amit igyekszek folyamatosan gyakorolni. Céljaim is vannak folyamatosan, szeretnék újabb módszereket és tudatosságfejlesztő technikákat elsajátítani és gyakorolni.

A pszichoterápiás munka lelkileg elég megterhelő, és ahhoz, hogy jól végezd a munkád neked is szükséged van kikapcsolásra. Hogy pihen egy pszichológus?
Nagyon szeretek főzni, valami finomat és különlegeset alkotni. Ha a hétvégén is ráérek, akkor legszívesebben elmegyek a feleségemmel és a barátaimmal kirándulni, túrázni. Hétköznapokon pedig szívesen meditálok, de a ház körüli fizikai munkák is feltöltenek.

Ki tudja kapcsolni a pszichológus a szakmaiságot a magánéletében?
Nekem ez azt hiszem elég jól megy, mivel a munkámba minden energiámat és figyelmemet beleteszem, tehát utána már viszonylag könnyen megy csak úgy „lenni”.

Az előző kérdésből adódik a következő is, a magánjellegű tapasztalatait be lehet, illetve be tudja építeni a terápiás munkájába? Vagy akár fordítva, a munkájából adódó tanulságot tudja hasznosítani a saját életében?
Igen, szerintem mindkét irányból jól működik ez a transzferhatás. De talán inkább a klienseimtől tanulok többet az „életről”, mert ők kendőzetlenül megmutatják érzéseiket és igyekeznek szembenézni önmagukkal.

Miért fontos védeni a pszichológusnak a magánéletét, hiszen, ha többet tudunk róla, akár a bizalmi légkör kialakítása is könnyebb lenne, vagy nem?
A pszichológusnak jól kell tudnia szabályozni, hogy mennyit mutat meg magából, ami még a terápiás térbe belefér és a klienst is támogatja, vagyis hitelesen tud jelen lenni. Ennek viszont van egy határa. A bizalmat nem az növeli, ha a pszichológus is felfedi magát, hanem ha a kliens úgy tudja megmutatni lelki nehézségeit, hogy közben a pszichológus elfogadóan és együttérzően reagál, vagy éppen háttérbe húzódik és ezáltal a kliensnek nyílik tere arra, hogy találkozzon mindazzal, amit felenged a lelkéből. 

Van olyan dolog, pl. egy hobbi, amit azért szívesen elárulnál magadról?
Már hatodik éve, hogy harcművészettel foglalkozok és gyakorlom kitartóan heti rendszerességgel. Ez egy olyan lehetőséget és teret biztosít számomra, amiben fejlődhetek, ki tudok teljesedni és amiben nagyon sokat tanulok önmagamról mind a mai napig.

Végezetül, szerinted mitől hiteles egy pszichológus?
Ha „együtt mozog” a kliensével és folyamatosan kapcsolatban tud vele maradni, miközben nem veszíti el a kapcsolatot saját magával sem. Ha ösztönösen, természetesen és érzékenyen tud reagálni minden pillanatban nem csak a terápiában, hanem a magánéletében is.

Egy személyes gondolat, kedvenc idézet, mottó
 „Magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!” (Mahatma Gandhi)
Azt gondolom, minden változást önmagunkkal kell kezdenünk és ha képesek vagyunk bátran vállalni ezt az önismereti utat, akkor igazán hatékony és tartós fejlődést tudunk elérni, növekedhetünk szeretetben, hitben, akaraterőben.

Kovács Gábor pszichológusunkhoz négyszemközti online konzultációra ide kattintva foglalhat időpontot!