Vallás a családban – hogyan kezeljük, ha nem egységes a szemlélet?

A vallás és a hit mentális egészségre gyakorolt pozitív hatását, számos pszichológiai kutatásban vizsgálták. Hívőként nagyobb eséllyel birkózunk meg a stresszel, kevesebb szorongást, ellenben nagyobb mértékű optimizmust tapasztalhatunk. Pozitívabb lehet önértékelésünk, nagyobb eséllyel leljük és éljük meg az életünk értelmét.

Persze, mint mindennek, a vallásosságnak is van árnyoldala. A túlzottan szigorú vallási keretek akár a végletekig fokozott szabálykövetést, az autonómia alacsony fokát, esetleges önbüntető működéseket hozhatnak magukkal. Cikkünk célja most nem az előnyök és a hátrányok felsorakoztatása, hiszen azt már sokan megtették. Ma arról gondolkozunk, hogy miként hat, ha egy családban eltérő vallási nézetek találkoznak, és mit lehet tenni ilyenkor.

Sok féle vallás, spirituális nézet, világkép, értékrend és hitrendszer létezik. Vannak szigorúbbak, megengedőbbek, zártak esetleg nyitottak. Fejünkben megjelenhet a tradicionális kép, miszerint egy pár, egy család, mint szoros közösség, azonos vallási keretben, vagy éppen anélkül tekint a világra. Azonban egyre gyakrabban találkozhatunk olyan szülői gondolattal, hogy „Döntsön a gyerek, amikor felnő, hogy milyen vallási meggyőződése van!”, vagy olyan párokkal, ahol a két fél más nézeteket vall. De gyakran több generáción át ívelnek a különbségek, például amikor a vallásos nagyszülők ateista unokákkal igyekeznek megtalálni a közös hangot.

Különbség = konfliktus?

Biztosan eszünkbe jutnak a történelem órán magunkra szedett emlékek, amelyek nagy vallási konfliktusokhoz kapcsolódnak. Vajon a családon belüli eltérések is ezen az elven működnek? Ha szemléletbeli különbségek vannak, akkor konfliktus is van?

A hit sokfélesége hozza magával a választ. Bizony előállhatnak olyan helyzetek, amikor a különbségből konfliktus lesz, de akár az is megeshet, hogy a családtagok szemlélete gazdagodik, új értékeket kaphat. Probléma akkor van, ha a vallási keretek olyan szigorúak, hogy az egyéni nézetek, az eltérő gondolatok, meglátások nem kaphatnak teret, elvárások fogalmazódnak meg családon belül egymás vallási meggyőződését tekintve, akár büntetendővé válnak a különbségek.

Vajon hogyan jut el valaki arra a pontra, hogy akár saját és mások határait átlépve, szeretné elérni, hogy a másikkal közös vallási keretben tudjanak gondolkozni, akár súlyos konfliktusok árán is? Miért ragaszkodhat valaki ily módon a szigorú vallási vagy épp nem vallási keretekhez? Ehhez meg kell értenünk, hogy mit jelent a vallása, a hite egy hívő embernek. Ez a jelentés épp olyan sokféle lehet, mint maga a hit. Jelenthet értékrendet, világképet, megküzdési módot, egy biztonságos vázat az élet megéléséhez és még sok mást.

Azonban egy vallási nézetek mentén kialakult konfliktus esetén, kulcskérdés lehet ennek felderítése, hiszen így közelebb kerülhetünk egymás nézőpontjához. Hogy valójában mi is az, amiben a családtagjaim közösséget szeretnének megélni. Érdemes végig gondolni, hogy milyen új perspektívát ad például egy kényszerű karácsonyi mise látogatás esetén az, ha meglátom a szokás mögöttes tartalmát.

Mit tehetek, ha én értem a másikat, de ő nem ért engem?

Talán az egyik legnehezebb helyzet, amikor mi magunk készen állunk arra, hogy nyitottsággal forduljunk a másik felé, megértsük az ő mélyebb értelmezését a vallásról, de a másik oldalról nem ezt tapasztaljuk. Azzal tehetjük a legtöbbet, ha kihangosítjuk, hogy számunkra mit jelent a vallás.

Nagy eséllyel lesznek közös értékek, olyan pontok, amelyek még ha nem is konkrét szokások, rituálék mentén találkoznak, hanem egész egyszerűen az absztrakt jelentés szintjén futnak össze. Ez egy olyan szemlélet béli közeledéshez vezethet, amelyben megélhető a közösség, anélkül, hogy bárki átlépné saját, vagy a másik határait.

Mielőtt a vallási nézetekkel kapcsolatos konfliktus megbeszélésébe fognánk, segíthet, ha néhány alapszabályt lefektetünk!

1. Kerüljük, hogy érzelmileg felfokozott állapotban beszélgessünk a kérdésről!
2. Törekedjünk énközlésekre! (Én úgy érzem, hogy… Én azt gondolom, hogy…)
3. Kerüljük egymás minősítését!
4. Tartsuk tiszteletben egymás hitét, gondolatait!
5. Legyünk nyitottak arra, hogy a másik mit gondol, milyen meglátásai vannak!

Ha figyelünk ezekre az alapszabályokra és törekszünk arra, hogy megértsük egymást és megengedjük egymásnak, hogy autonóm módon gondolkozzunk, jó eséllyel elkerülhető egy elmélyülő családi konfliktus.

Azonban vannak olyan helyzetek, amikor ez nem elegendő. Amennyiben a család nyitott rá, ilyenkor család- és párterapeuta szakember segíthet a fennálló helyzet kezelésében, a konfliktusok oldásában. Ha a család részéről nincs nyitottság a változásra, akkor is érdemes lehet pszichológushoz fordulni egyéni pszichoterápiás konzultáció keretein belül, aki segíthet ennek megélésében és feldolgozásában!

A vallással kapcsolatos konfliktusok kezelése nem mindig könnyű, de ha alaposan átbeszéljük egymással a kérdés kapcsán felmerülő érzéseinket, gondolatainkat, értékrendünket, az akár a párkapcsolatunkat is megerősítheti. Egy mélyebb, őszintébb kapcsolódást eredményezhet szeretteinkkel, ami kiegyensúlyozottá és boldoggá tehet minket is.

Felhasznált irodalom:

G. Koenig, H. & Larson, D. B. (2001). Religion and mental health: Evidence for an association. International review of psychiatry, 13(2), 67-78.
Arbinger Intézet (2016). A béke anatómiája

A blogcikket Maróti Eszter pszichológusunk írta. Amennyiben úgy érzi, hogy szakemberünk segítségére van szüksége a családban felmerülő konfliktusos helyzetek megfelelő kezelésében, négyszemközti online konzultációra ide kattintva tud időpontot foglalni.