Mit érez az Alzheimer-kórban szenvedő beteg?

Alzheimer-kór, a csendes ellenség

Az Alzheimer-kór egy degeneratív, visszafordíthatatlan, fokozatosan súlyosbodó agyi megbetegedés, amely során a beteg memóriája és gondolkodási képessége egészen addig romlik, míg a mindennapi élet egyszerű feladatait sem tudja elvégezni. Az Alzheimer-kór a demencia leggyakoribb oka.

A betegség jellemzően 65 éves kor körül kezdődik, és kialakulásának kockázata az életkorral nő. Fiatalabb életkorban is előfordul, de ez nem gyakori. A 65 és 74 éves nők és férfiak között a gyakoriság kb. 5 százalék, a 85 éven felülieknek azonban kb. a fele szenvedhet ebben a betegségben. Fontos hangsúlyozni, hogy az Alzheimer-kór nem normális következménye az öregedésnek.

Az Alzheimer-kór belülről

Képzeljük el, hogy a lányunk egy szülinapról mesél, amelyen az előző nap vettünk részt együtt. Beszél az emberekről, az ajándékokról, a tortáról, és mi közben azon gondolkozunk, hogy kinek a születésnapja lehetett, mivel nem emlékszünk az eseményre. Sőt, biztosak vagyunk abban, hogy meg sem történt. Tudjuk, hogy a lányunk nem hazudna, de most biztosra vesszük, hogy téved.

Hasonlóképpen, idézzük fel az érzést, amikor kábán és zavartan ébredünk egy kisebb orvosi beavatkozás után az altatásból. Képzeljük el, hogy pontosan abban a pillanatban, amikor felébredünk, fel kell kelnünk, meg kell keresni a ruháinkat, amelyeket a műtő előtti helyiségben hagytunk, majd felhúzni őket, beazonosítani a főnővért a lábadozóban, megköszönni az ellátást, majd haza kell vezetnünk. Nem biztos, hogy tisztában vagyunk magunkkal, az ítélőképességünk sem a megszokott, és talán arra sem emlékszünk, egyáltalán miért vagyunk ott.

Egy pillanatig gondoljuk át, hogyan éreznénk magunkat, ha ezt mind egyedül kellene elintéznünk, amikor még nem látunk tisztán. A szerettünk így érezheti magát, amikor vásárolni megy, vacsorát készít, vagy a számláit rendezgeti. Ijesztő, frusztráló és zavarba ejtő lehet.

Az Alzheimer-kór korai legfőbb tünetei

Az Alzheimer-kórnak van néhány jellegzetes, gyakori tünete, amelyet a betegek nagy része megtapasztal. Ezek a következőek:

• Az újonnan megismert információk felidézésének nehézsége. Ez a leggyakoribb korai tünet.
• Az események felidézésnek a nehézsége.
• Az időérzékelés zavara.
• A munkahelyi vagy otthoni teendők ellátásnak a nehézsége, az adott feladatra való összpontosítás akadályozottsága.
• A tervezést és a problémamegoldást illető nehézségek.
• Az ítélőképesség gyengülése, rossz döntések meghozása.

A szellemi hanyatlás 7 szakasza

Mindenki más tempóban halad végig a szakaszokon. A betegség előrehaladásában nagy különbségeket fedezhetünk fel, ami olyan tényezőkön múlik, mint az idős beteg kognitív tartaléka és életmódbeli szokásai. A betegség előrehaladása mindenkinél más. Általában azonban a következő szakaszokat különíthetjük el:

1. szakasz – tünetmentesség: még nincsenek kognitív zavarok, nem változik a memória, gondolkodás és az érvelés.
2. szakasz – nagyon enyhe szellemi hanyatlás: már lehetnek kisebb emlékezetkiesések, elkezd rossz helyre rakni vagy elveszíteni tárgyakat. A beteg még nem tudja magyarázni ezeket az eseteket. Alapvetően még teljesen jól érzi magát, és képes az önálló életvezetésre.
3. szakasz – enyhe szellemi hanyatlás: a beteg már nehezen tudja megmagyarázni a memóriával és gondolkodással kapcsolatos nehézségeket. A családtagok is kezdik felismerni a problémát. A szellemi hanyatlás egyre szembetűnőbbé válik és a beteg innentől nagyon sérülékennyé válik.
4. szakasz – mérsékelt szellemi hanyatlás: a kognitív zavarok egyértelművé válnak. A gondolkodással és memóriával kapcsolatos problémák már szembetűnőek. Az elsődleges gondozó egyre inkább létfontosságúvá válik a döntéshozásban és a gondozás megszervezésének folyamatában. Már gondot okoznak a mindennapi teendők is.
5. szakasz – mérsékelten súlyos szellemi hanyatlás: segítségre szorul a beteg az öltözködésben, fürdésben, sétában és a higiéniában is. A súlyos emlékezetvesztés velejárója lesz a zavartság is. A hosszútávú memória még nem válik érintetté ebben a szakaszban. Még megismeri a családtagokat. A szellemi hanyatlás már nem teszi lehetővé az önálló életvitelt.
6. szakasz – súlyos szellemi hanyatlás: a beteg állandó felügyeletet igényel, és segítséget a magáról való gondoskodásban. A szellemi hanyatlásnak köszönhetően a viselkedésükben megjelenhet a személyiségváltozás, harciasság és a nyugtalanság.
7. szakasz – nagyon súlyos szellemi hanyatlás: ez a betegség végstádiuma. Ebben a szakaszban a beteg elveszti a kommunikációs képességét, nem tud reagálni a külvilágra. Teljes körű ellátásra van szüksége.

Fontos szemünk előtt tartani, hogy minden személy máshogyan tapasztalja meg az Alzheimer-kór előrehaladását. Lehet, hogy az idős betegek egy vagy több korai jelét mutatják a betegségnek, de különbözhetnek a személyiségük, korábbi betegségeik és sok más tényező okán.

Mit mondjunk az Alzheimer-kórban szenvedő szerettünknek?

1. Legyünk rá tekintettel: ne vonjunk le következtetéseket, és ha lehetséges, ne hagyjuk ki őt a beszélgetésekből. Próbáljunk meg együtt megoldást keresni, ha kommunikációs problémák merülnek fe, így enyhíthetünk a nyugtalanságán és a szégyenérzetén
2. Hallgassuk meg a szerettünket: adjunk neki időt, hogy megoszthassa a gondolatait, érzéseit és szükségleteit.
3. Hagyjunk mindenre időt: néha nem könnyű lelassítani és hallgatni, amikor gondozóként elfoglaltak vagyunk, de kellő türelemmel megnyugtathatjuk szerettünket.
4. Tegyünk fel kérdéseket: próbáljuk meghatározni, milyen feladatokat tud a szerettünk kényelmesen elvégezni, és miben lehet szüksége a segítségünkre.
5. Adjunk időt szerettünknek, hogy válaszoljon: több időre lehet szükség feldolgozni egy beszélgetést, és válaszolni rá.
6. Valljuk be, ha nem vagyunk biztosak a mondandónkban: bánjunk a szerettünkkel méltósággal és tisztelettel. Amikor valami furcsát mondanak, vagy olyasmit, ami nem vall rájuk, ne reagáljunk negatívan, és ne ítélkezzünk.
7. Nevessünk: néha a nevetés a legjobb orvosság, segíthet összehozni az embereket, és jobb kedvre deríteni őket a legnehezebb időkben.
8. Maradjunk higgadtak: amikor a szerettünk ismétli önmagát, a legjobb, ha hallgatunk, és nem javítjuk ki. Ha az idős beteg zaklatott, izgatott vagy nyugtalan, az ismétlések száma sokasodhat. Ha gondozóként állandóan kijavítjuk, ez a helyzet rosszabbá válhat.

Mit tegyünk Alzheimer-kór gyanúja esetén?

Az Alzheimer-kór korai szakaszai minden érintett számára zavarba ejtőek lehetnek. Egyik nap úgy tűnik, minden rendben, másnap azonban már nem így van. Egy júniusi hétfőn azt gondolhatják, hogy szeptember harmincadika van, másnap viszont tisztában lehetnek a helyes dátummal és évszakkal.

Ráeszmélhetünk, hogy hasonló előre nem megjósolható események már évek óta előfordulhattak, és most egyre gyakoribbá válnak. Itt az ideje közbelépni, és elvinni a szerettünket orvoshoz, lehetőleg neurológushoz.

Beszélgessünk a szerettünkkel arról, hogy mit érez, mit gondol erről, szeretne-e elmenni. Ha megnyílnak, azzal akár értékes információkat is szerezhetünk az orvos számára. Esetleg hívjunk segítségül egy közeli hozzátartozót vagy barátot, akivel a szerettünk szívesen megosztja az érzéseit és tapasztalatait.

Felhasznált szakirodalom

• Moller, M. (2020): Alzheimer-kór lépésről lépésre. Alexandra Kiadó, Budapest
• https://bhc.hu/betegsegek/alzheimer-kor

A blogcikket Micskei Orsolya felnőtt klinikai- és mentálhigiénés szakpszichológusunk írta. Érintett az Alzheimer-kórban ön vagy egy családtagja? Forduljon bizalommal szakemberünkhöz problémájával, ide kattintva foglalhat időpontot online pszichoterápiás konzultációra.