Stresszkezelés egyedülálló anyák számára

Az anyaság csodálatos ajándék, és hatalmas kihívás is. Mindennap próbára tesz és közben különleges kiváltság is. De azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy feltölt, de le is fáraszt. És mindezt egyedül, társ nélkül végig csinálni… úgy gondolom, nem is kérdés, hogy az egy igazán embert próbáló feladat.

Minden nap helytállni, döntéseket hozni, szeretetet adni, dolgozni, közben megteremteni a családi otthon melegét… ez nem hétköznapi teljesítmény. Bár sokszor úgy érezheted, hogy csak túlélsz, az igazság az, hogy minden egyedülálló anya egy különleges szupererő birtokosa.

Ebben a cikkben arról írok, hogyan ismerheted fel és hogyan ápolhatod ezt az erőt, miközben segítek abban is, hogy a mindennapi stresszel hatékonyabban tudj megbirkózni.

Miért nevezhetjük szupererőnek az egyedülálló anyaságot?

Egyedülálló anyának lenni nemcsak azt jelenti, hogy két ember munkáját végzed el – hanem azt is, hogy nap mint nap tanúbizonyságot teszel a bátorságról, a rugalmasságról és az önzetlenségről. Sok egyedülálló anya megtanul olyan készségeket, amelyek mások számára szinte elérhetetlenek maradnak: elképesztő problémamegoldó képesség, kivételes időgazdálkodás, végtelen szeretet és kitartás.

Mindezek pedig egy végtelen belső erőből fakadnak.

Miért érezheted mégis gyakran kimerültnek magad?

Az, hogy képes vagy ennyi mindent elvégezni, nem jelenti azt, hogy nem fáradhatsz el. Sőt! A folyamatos megfelelés, a döntések egyedüli súlya, a szabadidő és a felnőtt társaság hiánya mind valós, megterhelő tényezők. Kutatások szerint az egyedülálló anyák jóval nagyobb stresszterhelés alatt élnek, mint azok, akik párkapcsolatban nevelik gyermekeiket (Cairney et al., 2003).

Ezt talán nem is kell magyarázni. De a kulcs nem abban rejlik, hogy ne legyen stressz, hanem abban, hogy megtanuld kezelni, feloldani és időben újratölteni az erőforrásaidat.

6 tipp a szupererőd ápolására – avagy stresszkezelés időhiányosoknak

• Ne a tökéletességre törekedj, hanem az elég jóra: Winnicott pszichoanalitikus szerint nem a tökéletes, hanem az “elég jó anya” adja meg a gyermekének a legjobb alapokat az élethez (Winnicott, 1953). Engedd el a maximalizmust! Már azzal is sokat adsz, hogy jelen vagy, figyelsz és törődsz.

• Mikro-pihenések: töltsd magad újra napközben is: Nem kell hosszú szabadnap ahhoz, hogy feltöltődj. Egy pár perces mélylégzés, egy rövid séta a szabadban, vagy akár egy csésze tea elfogyasztása csendben is csodákra képes (Kabat-Zinn, 1990).

• Kérj segítséget – ez is az erőd jele: Az igazi erő nem a mindent egyedül cipelésben, hanem a kapcsolódásban rejlik. Barátok, rokonok, szomszédok, szülői közösségek – merj támogatást kérni és elfogadni!

• Legyen helye a saját igényeidnek is: Az öngondoskodás (alvás, pihenés, tápláló étkezés, kikapcsolódás) nem önzés. Ez az alapja annak, hogy hosszú távon is erős, szeretetteljes anyaként tudj jelen lenni.

• Vezess hálanaplót: Minden nap írj le 3 dolgot, amiért hálás vagy – legyen az bármilyen apró. Ez az egyszerű szokás bizonyítottan csökkenti a stresszt, és növeli az optimizmust (Emmons & McCullough, 2003).

• Gondolj magadra úgy, mint egy hősnőre: Néha érdemes megállni és elismerni: “Ezt is megcsináltam.” A gyerkőc hisztijétől a munkahelyi helytállásig – ezek mind olyan akadályok, amelyeket mások sokszor ketten sem könnyen ugranak meg.

Te vagy a saját történeted szuperhőse

Bár az egyedülálló anyaság nem egy választott szupererő, hanem egy helyzet, amit az élet hozott, mégis minden nap megmutatja, hogy benned több erő, kitartás és szeretet rejlik, mint valaha is hitted volna. A stressz nem tűnik el, de kezelhető. A kimerülés nem szégyen, hanem jelzés, hogy ideje megpihenni. És a szeretet, amit adsz – magadnak is –, végső soron mindig visszatér.

Te vagy az, aki naponta megmutatja, hogy az igazi hősnők nem latexruhát és köpenyt viselnek – hanem reggelente fáradtan is felkelnek, mosolyognak a gyerekeikre és újrakezdik a harcot.

Felhasznált irodalom:

• Cairney, J., Boyle, M., Offord, D. R., & Racine, Y. (2003). Stress, social support and depression in single and married mothers. Social Psychiatry and Psychiatric Epidemiology, 38(8), 442–449.
• Luthar, S. S., & Ciciolla, L. (2015). Who Mothers Mommy? Intensive Mothering and Well-Being of Mothers. Developmental Psychology, 51(12), 1812–1823.
• Winnicott, D. W. (1953). Transitional Objects and Transitional Phenomena—A Study of the First Not-Me Possession. International Journal of Psychoanalysis, 34, 89-97.
• Kabat-Zinn, J. (1990). Full Catastrophe Living: Using the Wisdom of Your Body and Mind to Face Stress, Pain, and Illness. New York: Delacorte.
• Emmons, R. A., & McCullough, M. E. (2003). Counting Blessings Versus Burdens: An Experimental Investigation of Gratitude and Subjective Well-Being in Daily Life. Journal of Personality and Social Psychology, 84(2), 377–389.

A blogcikket Seidel Mónika pszichológus, pár- és családterapeuta jelölt, life- és business coach írta. Úgy érzi, hogy az anyaság felemelő, de olykor kimerítő, stresszes időszakai felemésztik mentális tartalékait? Forduljon szakemberünkhöz ide kattintva online pszichoterápiára, aki készséggel áll rendelkezésére!