Társfüggőség, avagy kodependens kötődés a kapcsolatainkban

A társfüggőséget, mint fogalmat a hétköznapokban azokra a személyekre szoktuk használni, akik a párjukhoz függő módon kötődnek. Tágabb értelemben azonban a szakma bármely kapcsolatra használja, ahol a személy – addiktív kötődésben – szinte belefonódik a másik személyébe, így saját énképe, személyisége és problémái háttérbe szorulnak.

Lehet például ez a kapcsolat egy szülő-gyermek kötődés is. A társfüggő esetén nagyon fontos aspektus a kontroll is, hiszen az alárendelődés mellett kényszeresen próbálják kontrollálni a másik személyt, annak viselkedését. Addiktológiai szemléletben minden szer- vagy viselkedésesfüggő személy mellé tartozik egy (vagy akár több) társfüggő pár, családtag, aki kitart mellette a függőség ellenére is.

Mi van a társfüggő személyiség hátterében?

A társfüggőség kialakulásának hátterében gyakran fellelhető egy diszfunkcionálisan működő család, ahol előfordult fizikai és/vagy érzelmi elhanyagolás, esetleg bántalmazás, a szülők szerfüggősége, vagy pszichiátriai betegsége. Emiatt a szülő nem volt elérhető sem érzelmileg, sem fizikailag a gyermek számára, nem tudta szükségleteit kielégíteni, ezért a gyermek fejében egy kockázatos és instabil családi kép alakult ki.

Felnőtt korban ezt a személy akaratlanul bár, de “leutánozza”, és az elvesztéstől való félelem következtében függő módon kezd kötődni.
A tapasztalatok szerint inkább nőket érint ez a probléma, de idejében felismerni elég nehéz, mert az alapvető női és anyai eszköztárba tartozik a gondoskodás, áldozatvállalás. Akkor ismerhetjük fel ennek kártékony oldalát, ha ez a viselkedés már minden mást elhomályosít, és a kapcsolat résztvevője a boldogtalanság ellenére is mindenáron menteni próbálja a kötődését. A társfüggőség tehát mindkét fél (a a társsfüggő és a függő) életminőségét rontja.

A társfüggőség jellemzői

• Saját magát háttérbe szorítja, nehezen képviseli az érdekeit.
• Elképzelhetetlen, hogy ne tartozzon valakihez, fokozott az elhagyástól való félelme, emiatt a kapcsolataiban elviseli a folyamatos bántásokat, bántalmazásokat, negatív kritikákat.
• Túlzott felelősségérzetet érez családjáért, kapcsolódásaiért, s emiatt kényszeresen, sokszor erőn felül megtesz mindent mások fizikai és pszichés jóllétéért, háttérbe szorítva ezzel saját szükségleteit.
• Látszólag konfliktuskerülő, azonban akaratát sokszor manipulációval éri el (pl. nem azt mondja, amit gondol, vagy hazudik akkor is, amikor igazat is mondhatna).
• Lételeme a kontroll, a helyzet, más személyek irányítása, s nem tudja elképzelni, hogy az ő irányítása nélkül is működhetnek ezek.
• Magát áldozat szerepben látja, de a megmentő-üldöző-áldozat játszmát működtetik folyamatosan. Megmentő, amikor a függő személyt segíti (például megold helyette dolgokat, szerhatás alatt hazaviszi, ellátja, stb.), s ezzel akár kiszolgálja függőségét. Üldöző, amikor próbálja a függőt rávenni a változásra és folyamatosan negatív kritikával illeti az életminőségükkel kapcsolatban (pl. “Te tehetsz róla, hogy itt tartunk…”). Áldozat pedig, amikor úgy tekint magára, hogy ő csupán a dolgok és a helyzet elszenvedője, illetve hagyja, hogy a függő bántsa. Ebben a játszmában a függő is felveheti bármely szerepet, s ezt tetszőlegesen kombinálhatják.

Gyakran érez dühöt és bűntudatot a származási családban történtek miatt, amire nem volt befolyása. — Ezt a dühöt és a jelen addiktív kapcsolatban megélt negatív érzéseket próbálja elnyomni, ami egy darabig sikeres lehet, de egy idő után általában dühkitörés révén jönnek a felszínre. A kodependens személy ettől szenved.
Megjelenik az intimitás iránti vágy és az attól való félelem is egyben, s emiatt gyakoriak a szexuális problémák is.
Egyszerre tagadja saját maga és a kötődési személy problémáját, mert szégyelli azt — emiatt gyakran elszigetelődik, szociális és családi kapcsolatai ellaposodnak, megszűnnek.
Előfordulhatnak hangulatzavarok (pl. depresszió).

Fontos a felismerés és a segítségkérés

A társfüggőség egy folyamatosan előre haladó és súlyosbodó probléma, mely megfelelő beavatkozás és kezelés nélkül kontrollálhatatlanná és veszélyessé válhat, ezért mindenképp fontos a segítség kérése. A változás útjára való lépés első aspektusa, hogy tudatosítjuk azt az egyszerű alaptételt, amit valószínűleg tudunk, csak hajlamosak vagyunk elfelejteni: “Mindenki saját magáért felelős és nem akarhatunk jobban változni, mint a másik!”

Ha Ön úgy érzi, hogy a fent említett jellemzők némelyike, vagy akár mindegyike tapasztalható életében, akkor mindenképp kérjen segítséget. Ezt megteheti a területileg illetékes Addiktológiai Gondozóban, valamint személyes vagy online működő önsegítő csoportokon (CoDA, Al-Anon).

Felhasznált irodalom

• Robert Hemfeld, Frank Minirth, Paul Meier: A szeretet válaszható, Harmat Kiadó, Budapest, 2017
• Eric Berne: Emberi játszmák, Háttér Kiadó, Budapest, 2013
• www.indit.hu
• http://www.tarsfuggok.hu
• https://www.al-anon.hu

A blogbejegyzést Gór Dóra pszichológus írta, akihez itt tud időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra.