Valentin-nap egy pszichológus szemével

Mennyire fontos az, hogy a Valentin-napot megünnepeljük, és mit tehetnek azok, akiket éppen társ nélkül talál meg a szerelmesek ünnepe? Vajon a párok is érzik az „ünnepi nyomást”?

A Valentin-nap története

Ahogy világszerte, úgy hazánkban is egyre elterjedtebb – talán inkább a fiatalok körében – ez az amerikai ünnep, amikor Bálint nap mellett február 14-én a Valentin-napot is ünnepeljük. A két esemény között összefüggés is van, ugyanis Szent Bálint a szerelmesek védőszentje, a nyugati kultúrában tőle eredeztetjük a szerelmesek napját is. (Wikipédia)

Ilyenkor sok esetben a párok megajándékozzák egymást: a legtöbb férfi szép virágot, finom desszertet vagy egyéb ajándékot ad a nőknek, de szokás szerint a hölgyek is meglepik párjukat. Február 14-én a szerelmet ünnepeljük. Vagyis nem mindenki – a Valentin nap még a párkapcsolatban élők körében is megosztó, ugyanis vannak, akik csupán anyagi lehúzásnak tekintik, míg mások elmondásuk szerint egész évben kedveskednek egymásnak, számukra ez a nap egyáltalán nem rendkívüli. Azok viszont, akik szeretnék különlegessé tenni ezt a napot kedvesük számára, gyakran tanácstalanok.

Fontos ünnepelni a Valentin-napot?

Pszichológiai értelemben fontos lenne kifejezni az érzelmeinket a másik iránt. Ha erre a Valentin-napot vagy bármilyen más napot is választjuk, talán mindegy is. Nem a Valentin-nap fontos, hanem hogy tegyünk a másikkal való kapcsolatunkért valami konkrétat.

Tévhit, hogy a szerelem magától van, a kapcsolatok maguktól működnek. Bennünk van az a csodavárás, hogy majd minden jó lesz, magától. Ha a Valentin-napot csak azért ünnepeljük, mert divat, annak valószínűleg nem lesz semmi varázsa. Az lenne az igazán fontos, hogy szokássá tegyük, hogy a tipikus évfordulón, Valentin-napon, szülinapon és karácsonyon kívül máskor is tegyünk azért, hogy a szerelmi életünk jobb legyen, ha kapcsolatban élünk azért, ha egyedül élünk és kapcsolatra vágyunk, azért.

Manapság ez az amerikai ünnep, a Valentin-nap meghatározó szerepet tölt be a párok életében. Akár szeretjük, akár nem, mégis fontos végig gondolni, hogy milyen módon állunk ehhez a naphoz. Azoknál a pároknál, akik hosszú ideje élnek együtt, már nem is olyan könnyű a romantikát beépíteni a mindennapokba. A szerelmesek napjának ünneplése segíthet, hogy fenntartsuk a romantikus eseményeket és a szenvedélyt, ezzel is hozzájárulva, ahhoz, hogy a szerelem kitartson. Ez egy jó lehetőség arra a pároknak, hogy az évben legalább egy napon egymásra és az egymás iránti érzelmeikre koncentráljanak. Persze a jó párkapcsolathoz még nem elég évente egy nap romantikázás. Egyébként, ha a pár egyik tagja sem szereti igazán a Valentin-napot, az ebben való egyetértés szintén pozitív érzelmeket szülhet egymás iránt.

Miről árulkodik a szerelmi ajándék?

Leginkább rólunk. Arról, hogy a párkapcsolatunk fontos-e számukra, és oda tudunk-e figyelni a társunkra. A rutinszerűen megvásárolt ajándékok kínos jelei lehetnek annak, hogy a lelkünkben sok minden előrébb rangsorolódik, mint a párkapcsolatunk. Egyáltalán, hogyan választunk? Tudjuk-e, hogy a párunk milyen csokit szeret? Melyik a kedvenc virága? Vajon mire vágyik? Gyerekek mellől felnőtt társaságba? Lótás-futás után színházba? A Valentin napi ajándék jó esetben arról beszél, hogy társunkat elsősorban felnőtt férfinek/ nőnek nézzük, akivel intim testi és lelki kapcsolatot ápolunk.

A pár közös történetének fényében a Valentin napi ajándék többféle funkciót tölthet be. Lehet használni arra, hogy a pár történetének „filmszakadásait” toldozza-foldozza. Szélsőséges esetben azt a tátongó űrt próbálják a plüssmackókkal, ékszerekkel, egyebekkel betömni, ahol érzelmi köteléknek kellene lennie. A 20. század jelentős magyar pszichológusa, Mérei Ferenc foglalkozott az utalás jelenségével. Megfigyelte, hogy saját történettel rendelkező csoportban gyakran elég egy szó, egy mozdulat, és a csoport tagjaiban felidéződnek egész jelenetek, érzelmekkel, indulatokkal bíró események. Olyan események ezek, amelyek a csoportban történtek meg, így az utalás is csak a csoport tagjai számára bír jelentéssel. Azt gondolom, a Valentin napi ajándékok jó esetben ilyen szerepet töltenek be. Olyan intimitással teli finom utalások lehetnek, amelyeket csak a pár ért meg, kettejük számára hordoz jelentést, közös szövetségüket erősítve.

Mit tegyünk Valentin-napon egyedülállóként?

Az egyik hibának a Valentin-nap kapcsán azt tartom, hogy a párokat célozza meg, holott ez nem a párkapcsolat, hanem a szerelem ünnepe. Picit idealizáltnak tűnik az, amit az egyedülállóknak sugalmaz ez az ünnep: minden szívecske, minden piros, minden tökéletes. Emiatt nekik nehezebb dolguk van, hiszen nem tudnak felhívni egy barátot, hogy találkozzanak, mert ő valószínűleg a párjával romantikázik. Azt ajánlom nekik, hogy értsék meg, hogy a szerelemről és nem a párkapcsolatról szól a Valentin-nap. Nem egy tragédia, ha ilyenkor egyedül vannak. Inkább közelítsék meg a pozitív oldalát, menjenek el egy színházi előadásra, egy kulturális rendezvényre, borkóstolóra, szervezzenek társasjáték estet, érezzék jól magukat és tapasztalják meg a közelséget, a társaság örömét.

Inkább erről szólhatna az ünnep, nem pedig a párkapcsolatok idealizálásáról. Február 14-e a szerelem ünnepe. Lehet szeretni vagy nem, azonban egy dolog biztos, legtöbben elgondolkozunk ezen a napon a szerelmi életünkkel kapcsolatban.

Felhasznált szakirodalom

Fein, S., & Spencer, S. J. (1997). Prejudice as self-image maintenance: Affirming the self through derogating others. Journal of Personality and Social Psychology, 73, 31-44.
Kunda, Z. (1990). The case for motivated reasoning. Psychological Bulletin, 108, 480-498.
Tice, D. M. (1991). Esteem protection or enhancement? Self-handicapping motives and attributions differ by trait self-esteem. Journal of Personality and Social Psychology, 60, 711-725.

A blogbejegyzést Micskei Orsolya egészségpszichológus írta, akihez itt tud időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra.