Interjú Puskás Nikolett tanácsadó szakpszichológussal
A pszichológusi hivatásban olykor nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy a szakember mennyit mutasson meg magából. A szakszerű pszichoterápiás helyzet megteremtése miatt kiemelt szerepe van a távolságtartásnak azért, hogy a klienst ne befolyásolja semmilyen információ a terapeutáról. Ugyanakkor annak, akinek segítségre van szüksége, fontos, hogy legyen valami, ami támpontot adhat a szakember kiválasztásban.
Arról már korábbi cikkeinkben írtunk, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között, és arról is, hogy mire érdemes figyelni, amikor szakembert választunk, sőt munkacsoportunk tagjairól is olvashatnak egy-egy rövid bemutatkozást az oldalunkon, a profiljukra kattintva. Ezek azonban mind-mind szakmai szempontok. Most néhány azonos és néhány személyre szabott kérdés segítségével bemutatom elhívatott kis csapatunk egyik új tagját. Bala Beáta kérdései alapján Beck Enikő interjúja.
Következő interjúalanyom munkacsoportunk új tagja, Puskás Nikolett tanácsadó szakpszichológus.
Niki, először is azt szeretném kérdezni tőled, hogy miért választottad ezt a hivatást?
Mindig is érdekeltek az emberek, szerettem velünk kapcsolatban lenni, beszélgetni, megismerni őket. Úgy gondolom pszichológusként jól tudom kamatoztatni a kíváncsiságom és a nyitottságom.
Változott-e a pszichológiáról megalkotott képed a tapasztalatszerzésed során?
Nem. Kísérőnek gondolom magam a kliensek fejlődési útján. Ahhoz, hogy hitelesen tudjam kísérni őket, különböző technikákat, módszereket ismerek meg. Erről nem változott a gondolkodásom.
Mi motivál a munkádban, mi okoz neked sikerélményt?
Munkámban a motivációt leginkább az emberek fejlődése adja. Inspiráló látni egy-egy fejlődési utat, állomást, amelyet megjárnak a klienseink.
Sokakban él egy olyan gondolat a pszichológusokkal kapcsolatban, hogy ők bizony mind sérültek. Neked mi a véleményed erről? Szerinted előnye vagy hátrány, ha egy pszichológusnak vannak lelki sérülései?
Úgy gondolom többünk is sérül az élete folyamán ilyen-olyan módon. Természetesen ez alól a segítő szakmákban dolgozók sem kivételek. Pszichológusként szerintem az az egyik feladatunk, hogy a saját sérüléseinket előnnyé kovácsoljuk önismereti munkával, amit majd a szakmánkban kamatoztatni tudunk.
Egy pszichológus a saját életében tudja alkalmazni a tanultakat, és ha igen, akkor miben nyilvánul ez meg?
Hasonló választ tudok adni erre, mint az előző kérdésre. Az önismereti munkának szerintem pont ez lehet az egyik feladata, hogy a saját élményű terápiában megismerjük magunkat, ezáltal határainkat is, ami segíthet abban, hogy a munkámban ismerjem kompetencia határaimat.
Mit gondolsz, a pszichológusnak, illetve a családjának is lehet szüksége pszichológusra?
Természetesen, bárkinek szüksége lehet támogatásra, ez az élettel járó egyik természetes folyamat. Szerintem az a fontos, hogy valóban kérünk is segítséget vagy nem merjük megtenni. A segítségkérés egy nagyon nehéz, mégis rendkívül bátor döntés. Egyfajta saját magunk mellett szavazás, ami kezdőlépésnek szuper.
Azt tudjuk, hogy elvileg egy pszichológus nem kezel családtagokat és barátokat, de a szakmaiságon túl, hogyan tud mégis jól segíteni egy adott helyzetben?
Szeretettel és igazi figyelemmel érdemes jelen lenni egy-egy helyzetben. Sokszor maga a kapcsolódás is elegendő lehet, hogy tudják a családtagjaink, barátaink, hogy mellettük vagyunk, ha ezt igénylik.
Miért kell a távolságtartás/magázódás a pszichológus és a páciens között?
Minden szakmában vannak szakmai keretek, határok, amiket érdemes tartani, ismerni és alkalmazni. Természetesen a pszichológián belül is, a magázódás is egy ilyen keretet adó eszköz.
Milyen egy pszichológus a civil életében? Például, azokat az értékeket, amiket a szakmai szinten képvisel (pl. empátia, megértés…stb.), azokat tartja a hétköznapokban is?
Törekszem arra, hogy azt a fajta elfogadást, őszinteséget és kíváncsiságot, megértést a civil életemben is képviseljem, mint amit úgy gondolom, hogy a szakmámban is képviselek. Pszichológusként a személyiségemmel dolgozom, igyekszem hitelesnek maradni a munkámban és a magánéletemben is.
Jelenleg milyen szakmai kihívások és elérendő célok vannak az életedben?
Folyamatosan szakmai továbbképzéseken veszek részt. Jelenleg a családterapeuta képesítésemet szeretném majd ebben az évben megszerezni.
A pszichoterápiás munka lelkileg elég megterhelő, és ahhoz, hogy jól végezd a munkád neked is szükséged van kikapcsolásra. Hogy pihen egy pszichológus? Ki tudja kapcsolni a szakmaiságot a magánéletében?
Úgy érzem ugyanúgy pihenek, mint bármilyen másik ember. Családdal, barátokkal töltök időt, illetve olyan dolgokat teszek, amelyek feltöltenek. A hivatás az életem része, ahogy azok a dolgok is, amelyeket a szabadidőmben teszek.
Az előző kérdésből adódik a következő is, a magánjellegű tapasztalatait be lehet, illetve be tudja építeni a terápiás munkájába? Vagy akár fordítva, a munkájából adódó tanulságot tudja hasznosítani a saját életében?
Véleményem szerint igen. Nem mondom, hogy nem jelent ez néha nagy feladatot, de fontosnak tartom az egyéni fejlődés szempontjából, hogy törekedjek ennek a megvalósítására.
Miért fontos védeni a pszichológusnak a magánéletét, hiszen, ha többet tudunk róla, akár a bizalomi légkör kialakítása is könnyebb lenne, vagy nem?
Úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van eldönteni, hogy mennyit szeretne megmutatni magából és a magánéletéből. A szakmai semlegesség megőrzése miatt tartom fontosnak, hogy védjük magánéletünket. A klienssel töltött idő, szóljon róla, hogy meg tudja tapasztalni a biztonságot és az elfogadást.
Van olyan dolog, – például egy hobbi -, amit azért szívesen elárulnál magadról?
Pár hónapja elkezdtem festeni. Leginkább a portrék érdekelnek, sokat kell még tanulnom a különböző technikákról, de nagyon kikapcsol. Élvezem az ott létrejövő flow-élményt. Szeretek olvasni is.
Végezetül, szerinted mitől hiteles egy pszichológus?
Szerintem attól, ha sokat dolgozik magán, ismeri a kompetencia határait és a számára fontos értékeket igyekszik a szakmájában és a magánéletében is képviselni.
Egy személyes gondolat, kedvenc idézet, mottó:
„Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben- de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot.” (Walter Anderson)
Ezt az idézetet egy szupervízióról szóló tanulmányban olvastam. Nagyon megtetszett, mert úgy gondolom, hogy a terápiás kapcsolatnak fontos szerepe van abban, hogy az egyén megtanuljon bizalmi kapcsolatot kialakítani, amit majd később kamatoztatni tud élete más területén is.
Bízunk benne, hogy ezzel a rövid interjúval sikerült önnek is közelebbről megismernie csapatunk új tagját! Amennyiben úgy érzi, lelki problémájával Nikoletthez fordulna, ide kattintva tud időpontot foglalni hozzá négyszemközti online konzultációra.
Munkacsoportunk többi tagjával készült interjúnkat pedig az “Igaz történetek” menü pont alatt tudja megtekinteni.