Gondolatok az Európai Méhnyakrák Megelőzési Hét alkalmából

Gondolatok az Európai Méhnyakrák Megelőzési Hét alkalmából

Mai blogbejegyzésem az Európai Méhnyakrák Megelőzési Hét alkalmából íródott, mely minden évben január harmadik hetére esik, azonban egész évben érdemes kiemelt figyelmet fordítani a témára. Az esemény célja, hogy felhívja a figyelmet a megelőzésre, a szűrővizsgálatok fontosságára, valamint az edukációra. Hasonló témában megtalálja a mellrák elleni küzdelem világnapja alkalmából készült cikkemet is, melyet szintén javaslok elolvasásra.

Mikor kezdjük a felvilágosítást?

Ezerféle okot lehet felsorolni, hogy miért fontos ez a téma, miért nem lehet elég korán kezdeni a felvilágosítást, és hogy mi a kulcs azokhoz, akik azt hiszik, hogy a daganatos betegség csak idősekkel eshet meg. Mindenki más háttérből jön, mindenkinek más a családja, az iskolái, a környezete.

A betegség megelőzésében talán az egyik legfontosabb tényező, hogy a tinédzser korúakat megtanítsuk arra, hogyan tudjanak felelősen gondolkodni magukról, és mit kezdjenek ezzel a tudással. Fontos lenne a fiatal generáció egészségre történő nevelése kapcsán olyan edukációs programok létrehozása, melyek segítenek természetessé tenni, hogy a betegség és a halál létező dolgok, és felvilágosítás közben nem azon vihognak, hogy „pénisz és vagina”, hanem érdekelni fogja őket a felelős, testtudatos életmód.

Fontos szólni azokhoz a fiatal felnőtt nőkhöz is, akik legfeljebb a nagyszülők betegágyán találkoztak még csak a rák szóval. A fiatalokhoz, akiknek nem ajánlják még a szűréseket, akik sokszor a HPV rövidítést sem ismerik, nem tudják, mi áll mögötte, ahogy azt sem, mi fán terem a limfóma meg a leukémia. Akik nem tudják, hogy nem elég beoltatni magukat, hogy a méhnyak citológiai vizsgálata és a HPV-szűrés nem ugyanazt jelenti, és a nőgyógyásznál végeztetett tesztek sem hoznak 100 százalékosan megbízható eredményt.

Hogyan előzhető meg a méhnyakrák kialakulása?

Néhány évvel korábbi statisztikai adatok szerint évente ötszáz nő hal meg csak itthon ebben a betegségben. Egy olyan betegségben, amit ha időben felfedeznek, akkor gyógyszerrel vagy hidegkéses kimetszéssel (rutinműtéttel) orvosolni lehet. A kemoterápia, a sugárkezelés és a Wertheim-műtét már csak nagyon előrehaladott állapotban jöhet szóba. Fontos lenne kiépíteni egy olyan edukációs rendszert, amire felfigyelnek, ami elér azokhoz is, akik nem gondolnak arra, hogy ez velük is megeshet.

Ha pozitív a diagnózis…

Pozitív eredményt kézhez kapva a nők nagy része sokkos állapotba kerül, amelyet kontrollvesztettség, önvád és harag is kísérhet. Megjelenik a bizonytalanság, ha elmarad a megfelelő tájékoztatás, kevés információ áll rendelkezésre és nem tudni, mi lesz a következő lépés.

Kutatások megerősítik, hogy a pozitív teszteredménnyel rendelkező nők kellemetlennek és zavarba ejtőnek találják, hogy a betegségnek köze van a szexualitáshoz. Kifejezetten tartanak a mások általi megbélyegzéstől, és félnek, hogy könnyűvérűnek, illetve romlottnak tartják majd őket. A társadalom előítéletei jelentősen megnehezítik a betegség elfogadását.

Van összefüggés a HPV és a méhnyakrák között?

A fertőzés azonban más úton is lehetséges, és akár monogám kapcsolatokban is megjelenhet, hiszen a vírus képes inaktívan lappangani a szervezetben, és csak évekkel később tüneteket okozni. Az a tény pedig, hogy 10-ből 9 ember az élete során legalább egyszer átesik HPV fertőzésen, inkább azt erősíti, hogy mindez mára már a szexuális élet egyik velejárója. Bár a HPV fertőzést az esetek túlnyomó többségében legyőzi az érintettek immunrendszere, a fennmaradó 2-3%-ban daganatos elváltozásokat okoz.

A HPV és a méhnyakrák közti összefüggés még közel sem annyira épült be a köztudatba, mint például a dohányzás és a tüdőrák kapcsolata. A méhnyak daganatos elváltozásait 91%-ban a HPV okozza, ami elég erős összefüggés, ám mégsem vagyunk ennek tudatában.

A méhnyakrákból való felépülés után…

Egy komplex, átfogó magyarországi kutatás eredményei azt erősítették meg, hogy akik sikeresen legyőzték a betegséget, a nehézségek ellenére is sok pozitívumról számoltak be. Volt, akinek sikerült átkereteznie a betegségét és egy, az élettől kapott második esélyként értelmezte a túlélését. Volt olyan is, aki újra megtanulta értékelni az életet, új nézőpontból látta azt és úgy érzi, sosem lesz már ugyanaz a személy, mint aki a betegsége előtt volt. Olyan is akadt, aki továbblépett és nem tulajdonít különösebb jelentést a múltban átélt küzdelmének, de jól emlékszik rá, és értékeli a jelenlegi egészségét. Sokan pedig még aktuálisan is küzdenek a pszichoszociális nehézségekkel (pl. elvesztették a korábbi munkájukat, elhagyta őket a férjük).

Akik könnyebben tovább léptek, főleg a családjukat és a férjüket említik társas támaszként, akikre a nehéz időkben is számíthattak. Akik számára megújulást hozott a betegség, szintén a családjukat említik, de számukra a testmozgás és az egyéb elfoglaltságok is segítettek a megküzdésben. Ők kevésbé aggódnak a betegség kiújulása miatt, mint az előző csoport és legalább ugyanannyira a jelenükre fókuszálnak.

Végül, akik még mindig aktívan küzdenek, kiemelik az önsegítő csoportok szerepét is, ahol hatékony megküzdési stratégiákat tanulhattak. Az ő félelemeik erőteljesebbek a jövőt illetően, amibe beletartozik egyrészt a betegség kiújulásától, másrészt pedig egy új párkapcsolat kialakításától való félelem is. A hosszú távú hatások mellett a megkérdezett nők kétharmada mégis jó életminőségről számolt be.

Milyen szakemberektől kaphatunk támogatást ebben a helyzetben?

A kezelések mellett az érintett nők egyötöde kapott valamilyen támogatást, az esetek többségében pszichológustól, dietetikustól, de sokan kerestek fel gyógytornászt vagy pszichiátert is. Jelentős ugyanakkor azon esetek aránya (10-ből 4 nőnél), amikor szükségét érezték volna, mégsem kaptak segítséget az érintett hölgyek.

A probléma erős lelki érintettségét jelzi, hogy a hagyományos orvoslás mellett az érintett nők magas aránya, 55%-a próbált alternatív kiegészítő terápiát is: 34% valamilyen készítményt, 17% lelki gyógyászatot, 16%-uk pedig egyéb megoldást.

Ki és mi segíthet még a gyógyulásban?

Az események feldolgozásában sokat segíthet egy pszichológussal való beszélgetés, vagy a sorstársakkal való élménymegosztás is, hiszen ők pontosan tudják, hogy mivel jár a betegség, és egymás támogatása által könnyebbé válhat az elfogadás, valamint a gyógyulás. Léteznek ezen kívül segítő kiadványok is, egyfajta útmutatásként, a megfelelő tájékoztatás és információszerzés pedig hatékony lehet a szorongás csökkentésében. Ami pedig még egy elengedhetetlen összetevő, az a türelem. Időt hagyni maguknak a testi-lelki gyógyuláshoz és megújuláshoz.

Hiszek abban, hogy az orvostudomány együttműködik majd egyszer a lélekgyógyászattal, mert úgy hiszem, hogy ez a jövő az orvoslásban.

A Mályvavirág Alapítvány honlapján sok hasznos kiadvány érhető el a betegséggel és a szűréssel kapcsolatban:

Felhasznált szakirodalom:

  • Clemmens, D. A., Knafl, K., Lev, E. L., & McCorkle, R. (2008, November). Cervical Cancer: Patterns of Long-Term Survival. In Oncology Nursing Forum (Vol. 35, No. 6).
  • Dyer, K. (2010). 2010 PK New award from cancer to sexually transmitted infection: explorations of social stigma among cervical cancer survivors. Human Organization, 69(4), 321-330.
  • Herzog, T. J., & Wright, J. D. (2007). The impact of cervical cancer on quality of life—the components and means for management. Gynecologic oncology, 107(3), 572-577.
  • Shepherd, M. A., & Gerend, M. A. (2014). The blame game: cervical cancer, knowledge of its link to human papillomavirus and stigma. Psychology & health, 29(1), 94-109.
  • Tóth, I. & Lukács, E. (2020). MályvaZseb – HPV és minden, ami még belefért. Budapest: Vareg Nyomda.

A blogbejegyzést Micskei Orsolya pszichológus írta, akihez itt tud időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra. 

Micskei Orsolya - OnlinePszichológus.net