A trauma feldolgozása neuropszichológiai módszerekkel
A trauma feldolgozása napjainkban egyre több figyelmet kap mind a szakemberek, mind a kliensek körében. Az idegrendszer működésének mélyebb megértésével párhuzamosan olyan terápiás megközelítések kerültek előtérbe, amelyek közvetlenül az agy érzelmi és emlékezeti rendszereire hatnak. Két ilyen innovatív módszer az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing) és a BSP (Brainspotting) terápia, melyekről most résztelesebben lesz szó.
A videóban a fókusz a két megközelítés elméleti alapjain, alkalmazási területein, neurobiológiai hátterén, valamint a gyakorlati különbségeken van.
Bár sok hasonlóság van az EMDR és a Brainspotting között – például mindkettő a test bevonásával dolgozik –, különböző módon közelítenek az agy mentális működéséhez és a trauma feldolgozásához. Videónk hasznos lehet, hogy eligazítson abban, milyen helyzetekben lehet hatékonyan alkalmazni őket. Ezeken kívül milyen egyéb módszerek hatékonyak, amikor traumafeldolgozásra van szükség.
Videónk megtekintéséhez kattintson ide:
Bevezetés a neuropszichológiai módszerekbe
Az EMDR és a Brainspotting két korszerű, nem-invazív pszichoterápiás beavatkozás, melyek célja az érzelmi traumák, szorongásos zavarok és egyéb pszichés problémák idegrendszeri szinten történő feldolgozása.
Mindkét módszer az agy „feldolgozó kapacitását” aktiválja a szemmozgás, illetve a vizuális fókuszpont (brainspot) és testi érzékelés fókuszán keresztül.
Mi az az EMDR? Mi az EMDR módszertana, alkalmazási területe?
Az EDMR egy mozaikszó, jelentése: Eye Movement Desensitization and Reprocessing, vagyis szemmozgásokkal történő deszenzitizáció és újrafeldolgozás.
Az EDMR elméleti háttere: Az EMDR-t Francine Shapiro fejlesztette ki az 1980-as évek végén. A módszer alapja, hogy a traumatikus élmények az agyban feldolgozatlan formában raktározódnak el, ami később poszttraumás tünetekhez, szorongáshoz vagy depresszióhoz vezethet.
A terápia során a páciens egy zavaró emléket idéz fel, miközben bilaterális (kétoldali) szenzoros stimuláció történik (pl. szemmozgások, hangok vagy tapintásos ingerek). Ez a bilaterális stimuláció elősegíti az adaptív információfeldolgozást (AIP – Adaptive Information Processing model), amely során a traumatikus emlékek integrálódnak az agy magasabb szintű rétegeiben.
Lényegében egy olyan terápiás módszer, amely segít az embereknek feldolgozni nehéz emlékeket, traumákat azáltal, hogy a terapeuta vezetett szemmozgásokat kér, miközben a páciens felidézi a kellemetlen élményt. A szemmozgások aktiválják az agy feldolgozó mechanizmusait, és segítenek megszüntetni az emlékhez tapadó szorongást, félelmet vagy fájdalmat.
Példa az EMDR szemléltetésére: Képzeljük el, hogy valaki gyerekkorában autóbalesetet szenvedett. Évek múltán is fél, ha autók közelében van. Az EMDR során újra felidézi ezt az emléket, miközben a szemét jobbra-balra mozgatja a terapeuta utasítására.
Az EMDR módszertana: Az EMDR nyolc szakaszból álló strukturált protokollt követ:
- Anamnézis felvétele és kezelési terv
- Felkészítés
- Célkép kiválasztása
- Deszenzitizáció (bilaterális stimuláció)
- Kognitív átstrukturálás
- Testérzet-vizsgálat
- Zárás
- Újraértékelés
Alkalmazási területei: PTSD (poszttraumás stressz szindróma), szorongásos zavarok, kényszerbetegség, krónikus fájdalom, gyász zavar, fóbiák és a személyiségzavarok egyes esetei.
Az EMDR kutatási háttére: az egyik legjobban kutatott pszichoterápiás módszer a PTSD kezelésében. Számos randomizált kontrollált vizsgálat alátámasztotta a hatékonyságát.
Brainspotting – Mit érdemes tudni róla?
A Brainspotting elméleti háttére: Brainspotting szintén trauma-alapú, de a testérzetekből és szempozíciókból indul ki, és mélyebb, nem tudatos szinten dolgozik.
A Brainspotting módszert Dr. David Grand dolgozta ki 2003-ban, az EMDR továbbfejlesztéseként. A módszer azon a megfigyelésen alapul, hogy a szem pozíciója összefüggésbe hozható a traumatikus élmények aktivációjával. A „brainspot” olyan vizuális fókuszpont, amely a limbikus rendszer és a testi szenzoros rendszerek aktiválásán keresztül hozzáférést nyújt a mélyen tárolt érzelmi, traumatikus tartalmakhoz. A módszer neurobiológiai alapjait az idegrendszer szemmozgással és testérzettel összefüggő rendszereiben keresik (pl. superior colliculus, limbikus rendszer).
A Brainspotting lényege: a terapeuta segít megtalálni azt a nézési irányt, szempozíciót (ún. brainspot), ami kapcsolódik az agyban elraktározott traumához. Ez egy olyan pont, ahová a páciens tekintete irányul, amikor például feszültséget érez. Ezután ezen a ponton tartják a fókuszt, miközben az agy elkezd dolgozni a traumán, integrálja az emlékeket.
Ez nem feltétlenül „beszélgetős” terápia, a fókusz inkább a testi érzeteken és a belső élményeken van.
Példa a Brainspotting szemléltetésére: Valaki szorong, ha mások előtt kell beszélnie. A terapeuta beszélgetés közben megfigyeli, hogy mikor vált ki erős érzelmet a páciensből egy gondolat, és hol áll meg közben a szeme. Ez lesz a brainspot. Itt tartva a tekintetet és befelé figyelve a testérzetekre, az érzelem lassan csökken, és az agy feldolgozza, integrálja az emléket.
A Brainspotting módszertana: A terápiás folyamat sorána terapeuta megfigyeli a páciens mikroreakcióit (pl. szemremegés, sóhaj), segít azonosítani azt a szempozíciót (brainspot), ahol a traumatikus emlékhez vagy aktuális nehézséghez kapcsolódó testi érzet a legerősebb, ezt követően a tekintet azon a ponton marad, és a kliens befelé figyel a testi és érzelmi élményekre.
A módszer nem strukturált, inkább intuitív, test-érzet alapú feldolgozást tesz lehetővé. Nem szükséges a trauma részletes verbális leírása, átbeszélése.
Alkalmazási területei:
- Trauma (egyéni vagy komplex)
- Szorongás, pánik
- Teljesítményszorongás (sportolók, előadók)
- Testképzavarok
- Disszociáció, szomatizációs tünetek
- ADHD
- gyermekkori érzelmi zavarok
Kutatási háttére: A Brainspotting viszonylag új módszer, ezért jelenleg kevesebb nagy elemszámú kutatás áll rendelkezésre. Az előzetes vizsgálatok és kvalitatív visszajelzések azonban biztatók.
EMDR vs. Brainspotting

Kinek melyik traumafeldolgozási módszer lehet hasznos?
EMDR:
- Ha szeret beszélni az élményeiről, és nem bánja az intenzívebb emlékezést.
- Ha konkrét, meghatározott traumája van (pl. baleset, zaklatás, veszteség).
- Ha szereti az irányított, strukturált terápiát.
Brainspotting:
- Ha nehezen verbalizálja a traumákat, de testérzetek vagy érzelmi hullámok jelentkeznek.
- Ha már sokféle terápián volt, de még mindig „maradt valami”.
- Ha szeret befelé figyelni, és érdekli a test-lélek kapcsolat.
Rövid példa egy terápiás ülésre
EMDR módszert alkalmazva: A terapeuta segít kiválasztani egy zavaró emléket. Megkérdezi: Mit érez most? Hol érzi a testében? Ennek hatására elindulnak a szemmozgások (vagy hang, érintés) a terapeuta irányításával, miközben visszagondol az élményre. Néhány perc után újra megkérdezi, hogyan változott az érzés. Ez ismétlődik, míg az emlék semlegesebb lesz.
Brainspotting módszert alkalmazva: Rövid beszélgetés, ami kivált egy testi reakciót (pl. szorító érzés). A terapeuta segít megtalálni a „brainspotot”, azt a szem pozíciót, ahol ez a testi érzet felerősödik, majd ha megvan, a tekintet ott marad, a páciens befelé figyel, nem kell beszélni. Az egész test „dolgozik”, az érzések megváltoznak. A folyamat gyakran mély és „testi szintű”.
Melyik traumafeldolgozási módszert válassza?
Mindkét módszer hatékony, de nem mindenkinek ugyanaz válik be. A választás attól függ:
- milyen típusú traumája van,
- mennyire tud/akar beszélni róla,
- mennyire nyitott a testérzésekre,
- mit ajánl a terapeuta a tapasztalata alapján.
Felhasznált szakirodalom
- David Grand (2013): Brainspotting: The Revolutionary New Therapy for Rapid and Effective Change
- Francine Shapiro (2018): Eye Movement Desensitization and Reprocessing (EMDR) Therapy, Third Edition
- Hilz, M.-L. & Delano, A. (2020): EMDR vs. Brainspotting: Comparative Theoretical Approaches to Trauma Treatment
A videó alapjául szolgáló blogcikket Jakabos Hadassa felnőtt klinikai szakpszichológus, terapeuta, business coach és szaktanácsadó írta.