Milyenné válnak a függők családjában felnőtt gyerekek felnőttkorukra?

Számos kutatás foglalkozik az alkoholizmussal vagy más függőséggel küzdő személyek felkutatásával, elemzésével és kezelésével, de csak kevés szó esik az őket körülvevő családról és a függőség negatív hatásairól rájuk nézve. Mai bejegyzésünkben az alkoholista vagy egyéb függőségben szenvedők gyermekeiről és az ő felnőttkorukról lesz szó.

Milyen a gyermekkora egy függő családban felnövő gyermeknek?

Legnagyobb hatás az alkoholista vagy függő közvetlen családtagjait érinti, de további rokonok, barátok és akár a munkáltató is érezheti az alkoholizmus vagy más függőség okozta terheket. A folyamatos ígérgetések, sikertelen leszokási próbálkozások és segítési szándék együttesen teszi résztvevőké a családtagokat, s betegednek meg ők maguk is érzelmi szempontból.

Kétségtelen tény, hogy sok gyermek nő fel alkoholista vagy függő szülő(k) mellett, de ennek azonosítása több okból is nehézkes. Itt főként a szégyenérzetet érdemes megemlíteni. Egy függő családban a fókusz a szeren, a szerfogyasztáson és gyakran a megvonáson van, ezáltal nem teremtődik megfelelő környezet a gyermek számára. Hiányzik a szülői melegség, a határok és a tiszteletteljes bánásmód és a megfelelő szülői minta. Ennek nyomán olyan viselkedésmódok alakulnak ki, melyek a függő környezetben előnyösek lehetnek a gyermek számára a túlélés szempontjából, azonban onnan kikerülve, felnőttkorban ezek jelentős problémákat okozhatnak.

Hogyan hat a gyermekre, ha egyik vagy mindkét szülő függő a családban?

A következőkben Janet G. Woititz nyomán 13 pontban szedjük össze a függő szülő felnőtt gyermekeinek jellemzőit.
A függők felnőtt gyermekei…
1.találgatják, hogy mi a normális — A kaotikus, enyhén őrültnek és bizarrnak címkézhető mindennapok nyomán kialakult egy túlélésre szolgáló fantáziavilág, ahol a gyermek találgatta, hogy milyen lenne a normális élet, a normális szülők, stb. Ez a fantáziavilág megmarad felnőttkorra is, mely legtöbbször eltávolodott a valóságtól, ezért tűnhet sokszor a reakciójuk furcsának, érthetetlennek.

2.halogatnak — Gyermekként hozzászokott, hogy senki nem segít neki tanulni, nem bíztatja, nem ötletel vele, nem segít a célkitűzésekben. Ehelyett sokkal inkább az ígérgetések és befejezetlen tervek maradtak meg példaként, mely alapján a gyermek megtanulta, hogy ő nem képes erre, nem tudja átlátni a folyamatot, s a kudarc elkerülése érdekében inkább halogat.

3.hazudnak, még akkor is, ha igazat is mondhatnának — Megtanulták, hogy a függőségről nem szabad beszélni, az iskolában, a barátokkal és a családban egyfajta álarcot kell felvenni, hogy elrejtsék a kellemetlen valóságot. Ez az álarc beépül a mindennapi működésmódba, s már automatikusan megjelenik.

4.kíméletlenül ítélik meg önmagukat — Gyermekként állandó kritikák érték, felelősségre vonták, s nem érezhette, hogy elég jó. Ha valami rossz dolog történt, az az ő felelőssége volt, de ha például jó jegyet hozott az iskolából, akkor az nem az ő érdeme volt, hanem a tanáré. Emiatt eltorzult az énkép negatív irányba, ami minden tulajdonságot és képességet “megfertőzött”. Emiatt nehézkes a dicséret elfogadása is, hiszen az nem összeegyeztethető a magunkban kialakított negatív képpel.

5.nehezen szórakoznak — Nehezen engedik el magukat, sokszor görcsösek, “túl felnőttesek”, hiszen előbb fel kellett nőniük.

6.túl komolyan veszik önmagukat — Kapcsolódóan az előző ponthoz, hamar meg kellett tanulnia felnőttesen viselkedni, akár a szülő(k)ről gondoskodni, takarítani utánuk, háztartási feladatokat ellátni, s ezzel elsuhant az önfeledt gyermekkor. Emellett szinte soha nem látott otthon őszinte nevetést, viccelődést.

7.nehézségekkel küzdenek a bensőséges kapcsolatokban — Szeretnének egészséges, felnőtt, bensőséges kapcsolatokat kialakítani, de erre nem kaptak megfelelő mintát a családjukban. Sokkal inkább egy “se veled se nélküled” kapcsolatnak lehettek tanúi, mely alapján a szeretetre való képtelenség és a közeledés elutasítása alakult ki sémaként.

8.túlzottan ragaszkodnak a kontrollhoz — Hozzászokott, hogy gyermekkorában nem volt befolyása a dolgok alakulására, elszenvedője volt az események sorozatának. Felnőve ez a kontroll egyre jobban felerősödött, s próbál mindent irányítani, megoldani, s ezáltal bejósolhatóvá tenni a jövőt. Ebből egyfajta spontaneitás hiány és merevség alakult ki, mellyel nehéz szembenézni a váratlan dolgokkal.

9.mindenhol elismerésre és megerősítésre vadásznak — Ahogy a negatív énképnél már korábban meghatároztuk, nem kapott elegendő figyelmet, dicséretet és megerősítést gyermekként, ezért ennek pótlására, ezt felnőttkori kapcsolódásaiban próbálja megszerezni.

10.vagy felelőtlenek, vagy nagyon felelősségteljesek — Két véglet létezik: vagy mindent felad, vagy mindent magára vállal. Nincs tudása arról, hogy kell véghez vinni valamit az elejétől a végéig, csapatban dolgozni, feladatokat megosztani, nem ismeri a saját korlátait, ezért vagy mindent megcsinál, vagy semmit. Nem tud nemet mondani, vagy épp menekülésképp a kudarc elől bele sem kezd.

11.akkor is hűségesek, ha ezt más nem érdemli meg — A függő család alapvetően hűségesnek tűnik, hiszen általában sokáig együtt marad és sokáig tűrik a függő működését. Ez azonban inkább tekinthető a bizonytalanságtól való félelemnek, mintsem valódi hűségnek. Felnőttkorban emiatt gyakran benne ragad olyan kapcsolatokban, melyekről tudja, hogy nem jó, de mégis ez ad biztonságot az ismerőssége miatt, hiszen a bizonytalan félelmet keltő, még akkor is, ha magában hordoz jobb lehetőségeket.

12.impulzívak — Talán ebben a tulajdonságban hasonlít legjobban a függőre, aki hirtelen jött ötletektől vezérelt legtöbbször. Az impulzív viselkedést az “itt és most” elve vezérli, ahol nem gondolva a következményekre él a vágyainak. Ez egy meglehetősen gyermeki jegy, ami a függőre inkább volt jellemző, mint a gyermekére, ki felnőtt szerepbe kényszerült. Emiatt ez az ösztönös viselkedés felnőttkorban kerül kiélésre. A helyzetet nehezíti, hogy gyermekkorában hozzászokott, hogy a helyzetekre gyorsan kell reagálni, hirtelen kell megoldani őket, szinte folyamatosan krízist kezelni, emiatt megjelenik a sürgősség szörnyű érzése, mely még jobban akadályozza az ösztönök visszaszorítását és a következmények racionális mérlegelését. A türelem alapvetően hiányzik az eszköztárából, s legfőképp magával szemben türelmetlen.

13.azt érzik, hogy mások mint a többiek — A fent említett tulajdonságok munkálkodása révén egy társaságban gyakran érezheti úgy, hogy más, furcsa, vagy reakciói eltérőek, mint a többieké. Nem érzi át mások problémáit, hiszen gyermekkora óta megszokta, hogy a saját otthoni dolgai és az azok iránti aggodalom élveznek prioritást, s így nem tud egy társaság részévé válni, megfelelően beilleszkedni.

Mi hozhatja el a valódi változást a függő szülők felnőtt gyermekénél?

A fent említett pontok bármely kombinációja vagy akár mindegyike megjelenhet függő szülő(k) felnőtt gyermekénél, melyek jelentős nehézségeket okozhatnak a mindennapokban, az életvitelben és a kapcsolatokban, de gyakran nem tudja maga a személy sem, hogy miért nem érzi jól magát a bőrében.

Szorong, depressziósnak érzi magát, önértékelési problémákkal küzd, pánikrohamok gyötrik, de a valódi okra nem gondol.

Fontos megérteni, hogy maguktól, automatikusan nem oldódnak meg ezek a problémák, ezért mindenképpen szükséges az önismereti munka, hogy átlássuk a család normál működését, hogy milyen egy szerető, gondoskodó családban élni.
Javasolt önismereti csoportterápia vagy az egyéni pszichoterápia, ahol ezekről az intim és fájdalmas élethelyzetekről szakemberrel tudunk konzultálni.

Ha úgy érzi, hogy magára ismert az alábbi cikkben és szeretne dolgozni a változás érdekében, akkor mindenképp kérje szakember segítségét, hiszen ez az ördögi kör megtörhető, nem kell a függő szülő(k) árnyékában ragadnunk.

További olvasnivalók a témában:

Janet Geringer Woititz: Alkoholbetegek felnőtt gyermekei, Félúton alapítvány, 2002, Budapest,
http://www.aca.hu. 

A blogcikket Gór Dóra pszichológus írta. Amennyiben úgy érzi, hogy önnek is segítségre van szüksége, ide kattintva tud időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra.