Gyermeknevelés egyszerűen – Hogyan neveljünk boldog gyermeket? 2. rész

Gyermeknevelés egyszerűen cikksorozatunk első részében megismerhette Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyvét és azt a négy területet, ahol az egyszerűsítést szükséges elvégezni.

Hogyan célszerű a gyermek játékait rendszerezni szülőként? Miért fontos a környezet egyszerűsítése és a mozgás és az alkotás öröme a gyermeknevelésben? Mai cikkünkben ezeket a pontokat nézzük meg részletesebben, tartson velünk!

A környezet egyszerűsítése

“Az a gyermek, aki játék közben képes teljes valóját átadni az őt körülvevő világnak, későbbi életének komoly feladatai során képes lesz szilárdan a világ szolgálatának szentelni magát.” (Rudolf Steiner)

A “túl sok” sajnos már a gyermekszobákban is megjelenik. Nem csupán a jómódú családoknál, hanem mindenhol jellemző, hogy egy nagy halom játék uralja a teret. Legtöbbször a minőségben van csak különbség, a mennyiségben nincs. A túl sok holmi, túl sok választási lehetőség, túl nagy léptekben végig loholt gyermekkort eredményez. Ha tárgyak lepik el a környezetünket, az nem csak minket zavar, hanem káros a gyermekeinkre nézve is – széthullás és túlterhelődés oka is lehet.

Az utóbbi évtizedekben az ajándék és játékvásárlás egyre kevésbé kötődik alkalomhoz. A média, a televízió és a reklámok azt üzenik a gyermekünknek, hogy amije most van, az nem elég jó, legyen tehát elégedetlen. Ő a világ középpontja, és amit akar, azt most azonnal akarja. A termékek vásárlása megoldást jelent minden problémára. A gyermekek passzívvá és elégedetlenné válnak, és ha nem kapják, meg amit szeretnének, akkor frusztráltak, agresszívak lehetnek.  

Bár azt gondoljuk, hogy jót teszünk azzal, ha sok választási lehetőséget adunk gyermekeinknek, igazából ártunk – túlterheljük őket, és a “még többet akarok” érzést erősítjük meg bennük. 

A játékszerek

Arra törekszünk, hogy mindent megadjunk gyermekeinknek – ha egy játék fejleszti a képességeit, akkor biztosan több is kell belőle, sőt, ha lehet, minél több, hogy fejlessze minden képességét. Csodás örömöt okoz számunkra, ha figyelhetjük, milyen boldogan bont ki gyermekünk egy új játékot. Sokszor a saját magunkban lévő űrt igyekszünk kitölteni gyermekünk örömével, és a kapcsolat pótszeréül használjuk a játékszereket.

Ezzel azonban túlterheljük a gyermekünket, egyre kevésbé tud elmélyülten játszani – hiszen a túl sokra nem tud elég figyelmet fordítani. Megfosztjuk őt egy nagyon fontos dologtól, amelyből minden igazán kreatív és teremtő gondolat, ötlet indul: az unalomtól.

A “nincs mit csinálnom” frusztrációja általában valami csodálatos dolognak a kezdete. Ha játékot választunk, vegyük figyelembe, hogy azok a legjobbak, amik a legkevesebbet tudják, hiszen így sokkal többé válhatnak a játék során. Ne essünk bele abba a csapdába, hogy a figyelem fenntartásához egyre több és több stimulációra legyen szükség.

Gondoljunk csak bele, játékból mindig lesz újabb és újabb. Hogyha mindig minden új játékot meg szeretnénk venni, az igazából egy függőséggé tud válni a megajándékozott és az ajándékozó számára is.

Hogyan rendszerezzük a gyermek játékait!

De hogyan kezdjünk hozzá a játékok rendszerezéséhez? Mi az, amit ki kell dobnunk, mi az, amit meg kell tartanunk?

Először is, nem muszáj ilyen drasztikusnak lennünk, nem kell feltétlenül kidobnunk bármit is. Be is dobozolhatjuk és félretehetjük, ahonnan aztán újra előkerülhet. Ebben az esetben a helyére egy másik dobozt kell tennünk a gyerekszobából. Hogy eredményesek legyünk, az a legjobb, ha olyankor látunk munkához, amikor nincs ott a gyermek, hogy ő már csak a szép, rendezett játékai közé érkezzen, és élvezze, hogy a halomban keresgélés helyett rég nem látott kedvenceket talál. 

Szabaduljunk meg azoktól a játékoktól, amelyekre bármelyik igaz a következők közül:

• Egy ideje tönkrementek, eltörtek vagy hiányosak, de tervezzük, hogy megjavítjuk majd őket. Ha komolyan gondoljuk a javítást, akkor tegyük el a saját fiókunkba, de ne hagyjuk a gyerekszobában. Gondoljunk bele, hogy a gyermekünk minden egyes alkalommal frusztrált lesz, amikor egy működésképtelen játék a kezébe akad.
• Ami nem felel meg a gyermek korának és fejlettségi szintjének. Ha egy babajáték nagyon kedves emlék számunkra, akkor tegyük el magunknak.
• Azok a játékok, amelyek túl egyértelműek – például valamelyik mese gyűjthető karakterei – a folytatásos kacatok.
• Amelyek túl sokat tudnak és túl gyorsan tönkremennek. Ezek a játékok nem tudnak mássá átlényegülni, nem tudnak kreatívan játszani velük a gyermekek.
• Az erősen stimulatív játékok, amelyek villognak, zenélnek. Hozzáadódnak a világ egyébként is túl sok ingeréhez és erre már igazán nincs szükség a gyerekszobában.
• Idegesítő, bántó játékok, amit általában a mi bosszantásunkra vásárolnak a rokonok.
• Az átlagon felüli fejlesztő hatásúként hirdetett játékok. A játék nem verseny, vagy előmeneteli lehetőség- a játék lényege maradjon a játék.
• A ránk tukmált játékok. “Meg kell lennie játékok”, mert a gyermekeink nem maradhatnak le a legújabb divatról. Ezek a divatok hamar elmúlnak, és a hőn áhított játék feledésbe merül.
• A rombolást inspiráló játékok. Az erre irányuló kutatások során vegyes eredmények születtek, a szerző azonban kiáll amellett, hogy a valódi fegyvereket mintázó játékok nem tesznek jót a gyermekeknek. Az természetes, hogy egy faág vagy bármi fegyverré alakul a képzeletükben, de a gyerekeknek nem kell „valódi” fegyvereket kapniuk tőlünk.
• A sokasodó játékok. Ha nagyon boldoggá teszi egy plüsselefánt, vagy egy versenyautó, az nem azt jelenti, hogy tíz még boldogabbá teszi. Sőt, így az eredeti kedvenc is elveszíti kitüntetett értékét, ezzel azt az üzenetet közvetítjük, hogy a kapcsolatok helyettesíthetők.

Ha ezen a folyamaton végig mentünk, a használhatatlanokat kidobtuk, a maradékot elajándékoztuk vagy létrehoztunk egy játékkölcsönzőt, akkor élvezzük a létrejött szabad teret. Csak annyi játékot hagyjunk elől, amennyit a gyermek önállóan el tud rakni 5 perc alatt.

Milyen is lesz ezután a játék? Miért fontos a tapintás?

Ha csemeténk elmerülten játszik, legyünk elérhetőek, de ne legyünk útban – a tevékenységét nem kell ösztönöznünk, stimulálnunk vagy irányítanunk. Minden, amire szükség van az a strukturálatlan idő és a lehetőség, hogy a gyermek fantáziája kibontakozhasson.

Ne játékokat vegyünk nekik, az együtt töltött időben helyezzük a dolgokról az élményekre a hangsúlyt. Tartsuk szem előtt a következő elveket:

• Adjunk nekik időt és teret, amire szükségük van a mozgáshoz, fizikai aktivitáshoz.
• Kapjanak lehetőséget a természettel és másokkal való kapcsolatteremtésre.
• Adjunk nekik teret a próbálkozáshoz és hagyjuk, hogy hibákat követhessenek el. Ezáltal kibontakoztathatják képességeiket és fejlődhetnek.

A gyermekek fejlődése során minden érzéküket használják, hogy megismerhessék a világot, de ami a leghangsúlyosabb, az a tapintás. Így alakítják ki képüket a környezetükről, a testükről és annak határairól. Érdemes megvizsgálni a gyermekünk játszókörnyezetét ilyen szempontból.

Milyen ingerek érik, mit tapintanak? Fontos, hogy valóságos dolgokat foghassanak, olyan anyagokat, amik természetesek. Ami igazán nagy örömet okoz a gyerekeknek az például az ételkészítés, ha gyúrhatják a tésztát, vagy hogyha sárban, homokban játszhatnak. Az a legjobb, ha igazi felnőtt szerszámuk lehet, csak miniben.

A kognitív fejlődést elősegítő játékok

További előny, hogy egy egyszerűbb játékkörnyezetben végre teret kaphatnak a “mondjuk, hogy”, vagyis “mintha játékok”, amelyekhez igazán sok kreativitás kell. Ez a játéktevékenység fejleszti az egyéniséget és hozzájárul a kognitív képességek fejlődéséhez.

A játék során nem csak szórakozásról van szó, hanem élményszerzésről is. A gyermek megismeri a világot. Képzeljünk el egy olyan napot, amikor a négy elemmel játszunk: tábortüzet rakunk, vagy együtt nézzük a kandalló tüzét. Tanulmányozzuk a föld-víz kölcsönhatásait, amikor homokkal, vízzel, földdel, sárral játszunk. Engedjük meg a gyerekeknek, hogy alaposan összepiszkolják magukat, mezítláb tapicskoljanak. Ezek nagyon fontos ősi felfedezések.

A gyerekek nagyon szeretnek elfoglaltak és hasznosak lenni. Játékaik jellemzően a felnőttek munkáját modellezik: boltosok lesznek, sofőrök, tanárok vagy rendőrök. A kicsik sokszor passzív szemlélői a világnak, ezért nagy örömet és sikerélményt okoz nekik, amikor utánozhatják ezeket a tevékenységeket és képességeiknek és koruknak megfelelően részt vehetnek bennük. A tevékenyen felnövő gyerekek – akik kiveszik a részüket a napi teendőkből -, máris az aktivitás, kompetens érzés és autonómia felé tartanak.

Játék a természetben

Nagyon fontos a természetben töltött idő, hiszen ez pihentető, segít mérsékelni a stressz hatásait és összpontosítani. Kicsit bepillanthatunk az élet rejtélyére és fenségébe. A természet csodálatos környezet a játékhoz, egy igazi gazdag gyerekkorhoz. Itt nem kell képeslapba illő mesebeli helyszínekre gondolnunk.

Egy gyermeknek tökéletesen megfelel egy számára ismerős terület, amelyet újra meg újra felfedezhet, megtapasztalja, hogyan változik évszakról-évszakra. Ahol kialakíthat saját külön bejáratú kis helyet is magának. Búvóhelyek, egy fa, amire felmászhat, egy orgonabokor, ami alatt berendezheti a képzeletbeli kis házát.

A mozgás fontossága a gyermeknevelésben

A gyerekeknek szükségük van a mozgásra, nekik futni, ugrálni, mászni, birkózni, hemperegni és labdázni kell. Szükségük van arra, hogy érezzék, ahogy a testük mozog a térben. Ennek megfelelően legyenek olyan játékaik, amik ösztönzik az aktív játékot, mint a bicikli, korcsolya, hinta, roller.

És a helyzet az, hogy nem csak megvennünk kell nekik és várnunk, hogy használják, hanem példát is kell mutatnunk, nekünk magunknak is velük kell tartanunk.

Az alkotás öröme

A gyerekeknek szükségük van az alkotásra, hogy érezzék és lássák, ahogy képesek hatni a környezetükre és létrehozni valamit. Itt nem komoly képzőművészeti művekre, tökéletes rajzokra kell gondolni, hanem inkább a sárdagasztásra vagy gyurmázásra. A zene pedig szóljon a kreatív ritmusteremtésről, saját készítésű alkalmi hangszerekkel: habverő, dob, csengettyű, síp, esőbot.

Szintén a legjobb szándékkal, könyvekből is könnyű túl sokat felhalmozni. A szerző szerint 9 éves kor körül is elég, ha egy tucat éppen aktuális kedvenc könyv van a könyvespolcon. Hiszen a gyerekek alapvetően nagyon szeretik az ismétlést, ha sokszor hallják a már jól ismert történeteket.

Ha már egyszerűsítésről van szó, akkor érdemes átvizsgálni a ruhatárat is. A gyerekeket sokkal jobban érdekli az, hogy mit fognak csinálni, ha már végre felöltöztetek, mint maga a ruha, amit felvesznek.

Gyermeknevelés cikksorozatunk befejező, utolsó részében arról olvashat, hogy hogyan érdemes bevezetni a napi ritmust, hogyan egyszerűsítsen a gyermek időrendjén, és hogy hogyan szűrhetjük ki a felnőtt világot a mindennapjaikból.

Felhasznált szakirodalom

Kim John Payne (2013): Egyszerűbb gyermekkor Kulcslyuk kiadó, Budapest

A blogcikket Tán-Cseh Vivien tanácsadó szakpszichológusunk írta. Amennyiben gyermeknevelési nehézségekkel szembesül, forduljon szakemberünkhöz bizalommal. Kattintson ide és foglaljon időpontot online pszichoterápiás konzultációra.