Mi az az idegösszeomlás?

Az idegösszeomlás, vagy idegösszeroppanás egy közkeletű kifejezés, mindenki ismeri, és sajnos sokan meg is tapasztalták már maguknál, vagy környezetükben azt az állapotot, amikor a korábbi megküzdési módjaik nem működtek kielégítően, énerejük, érzelmi tartalékaik kimerültek és ennek következtében kontrollvesztett állapotba kerültek, mentálisan összeomlottak.

Így bár az idegösszeomlás, vagy épp az idegösszeroppanás, mint orvosi diagnózis nem létező fogalom, mégis mindenki számára egyértelmű, hogy nagyjából milyen állapotba kerülhetett az érintett.

A mentális összeomlás hátterében számos ok állhat, melynek alapja rendszerint egy hirtelen bekövetkező, akut krízisállapot, vagy a tartós stressz okozta kimerültség, fáradtság, alvászavarok, munkahely elvesztése vagy érzelmileg túlterhelődött, túlhajszolt állapotok.

Mi az a krízis?

A krízis a görög eredetű szó, jelentése válság vagy fordulat. A lélektani krízis fogalmával a legtöbb pszichológiai és pszichiátriai iskola foglalkozott, más-más aspektusokat kiemelve. Caplan az 1970-es évek elején alkotta meg a legelterjedtebb krízis-definíciót, mely szerint az egyén kénytelen a lélektani egyensúlyát veszélyeztető körülményekkel szembenézni, a probléma mindennél fontosabbá válik számára, azonban a fennálló helyzetet szokásos problémamegoldó eszközeivel sem megoldani, sem elkerülni nem tudja, mely tovább terheli problémamegoldó kapacitását, elégtelenség érzését okozva.

Krízis akkor alakul ki, ha olyan váratlan helyzet elé állít az élet, amelynek megoldására aktuálisan nem vagyunk felkészülve. Ha ez egyébként is már sérülékeny állapotra rakódik rá, előfordul, hogy nem tudunk megbirkózni a helyzettel. Különösen veszélyeztetettek a különféle mentális betegséggel vagy krónikus fájdalomszindrómával együtt élő emberek, illetve akinek a közeli hozzátartozójánál is előfordult hasonló állapot.

Az idegösszeomlás kezelése – Miért van szükség mégis pszichiátriai diagnózisra?

Ha már bekövetkezett a legrosszabb, vagyis az idegösszeomlás, akkor a megfelelő intervenció alkalmazásához és az idegösszeomlás kezeléséhez pontos diagnózisra van szükségünk. Sokféle módon maniszfesztálódhat ugyanis az idegösszeomlás, a kontrollálhatatlan sírás, kontrollálhatatlan érzelmek, hullámzó hangulat, dührohamok, végletes fáradtság, tehetetlenség, erős szorongás, de akár hanghallások, látomások, és egyéb pszichotikus tünetek, öngyilkossági gondolatok, késztetések is megjelenhetnek.

Az érintett személynek derealizációs élménye lehet, vagyis elszakad a valóságtól, tettei és hangulata nem magyarázhatók a józanész ismert szabályrendszere alapján. Viselkedése befolyásolhatatlanná, öntörvényűvé, legrosszabb esetben ön- és közveszélyessé válhat.

Mivel a lelki feszültség testi szintre is áttevődhet, a pszichés tünetek mellett testi tünetek is megjelenhetnek, ilyenek lehetnek: felgyors pulzus, vérnyomásingadozás, a szédülés, remegés, halálfélelmet kísérő fulladás és szívtáji panaszok, ájulás vagy az emésztőszervrendszert érintő panaszok pl. gyomoridegesség, illetve alvászavar is. Ezek legtöbbjéért a vegetatív idegrendszer fokozott aktivitása a felelős, mégis minden esetben orvosi vizsgálatra is szükség van, mivel a fizikai tünetek esetén elsőként az ezek hátterében álló lehetséges testi betegségek meglétét kell igazolni vagy kizárni. (Lehet akár valakinek az akut stressz miatt egyszerre szívinfarktusa és idegösszeomlása is.)

Mit tehetünk, ha bekövetkezett az idegösszeomlás?

Ha magán, vagy környezetében, családjában élő személyen hasonló tüneteket tapasztal, feltétlenül forduljon pszichiáter szakemberhez, hogy a mielőbb megkezdődhessen az állapot megfelelő kezelése.

A krízisállapot nem pszichodiagnosztikai kategória, hanem egy természetes velejárója a személyiségfejlődésnek, illetve lehet akcidentális, eseti történés is. A krízis olyan, lélektanilag kritikus állapotot jelent, amely a veszteség, fenyegetettség elővételezését, a kilátástalanság és elveszettség érzetét okozza. A személy nem képes elkerülni a fenyegető helyzetet, viszont megküzdési módjai nem elegendőek már a helyzet megoldásához.

Általában a krízisfolyamat pár hét alatt lezajlik, és egyaránt magában hordozza a pozitív kimenetel, megújulás valamint a negatív irányú változás lehetőségét is. A segítő szakemberek által nyújtott krízisintervenció célja a válsághelyzet kezelése és a korábbi egyensúlyi állapot visszaállítása, az elérhető legjobb kimenetel pedig egy fejlettebb egyensúlyi állapot elérése, a válsághelyzet kreatív kimenetelű alakítása.

Krízis bárkivel előfordulhat az élete során. A normatív- vagy fejlődési krízisnek nevezett helyzetek, vagy az egyéni, vagy a családi életciklus-váltásokhoz kapcsolódnak. Ilyenek a serdülőkori krízis, kapunyitási krízis (mikor a fiatal elköltözik otthonról) házasságkötés, életközép-krízis, időskori krízis stb. Az akcidentális krízis esetleges, egy váratlan, hirtelen megjelenő életesemény következtében alakul ki, bármely életszakaszban előfordulhat, ilyen például egy közeli családtag elvesztése, válás, baleset stb.

Az, hogy a krízist kiváltó negatív életesemény traumatikus hatásúvá válik-­e, függ a személyiségfejlődés szakaszától, az adott nehézséggel kapcsolatos korábbi tapasztalatoktól, az aktuális pszichés állapottól és a társas támogatás mértékétől. Hogy ki hogyan tud ezekkel a helyzetekkel megküzdeni, az az énerőtől, az érzelemregulációtól és az egyéni megküzdő képességektől függ.

Az egyén megküzdési forrásául szolgáló személyiségtényezők egy integrált személyiségen belüli rendszerként foghatók fel, amit pszichológiai immunrendszernek nevezhetünk, mely egy aktív védettséget adó komplex kognitív eszközrendszer, mely képessé teszik a személyt a stressz tartós elviselésére és eredményes megküzdésre úgy, hogy ne sérüljön a személyiség integritása, működési hatékonysága és fejlődési potenciálja. Tartós stressz, vagy akut krízis esetén tehát valójában a pszichológiai immunrendszerünk sérül.

Mit tehetünk ha érezzük, hogy összecsapni készülnek fejünk felett a hullámok?

A megküzdés hatékonyságát segíti az énhatékonyság, az énerő, a kompetencia érzése bizonyos folyamatok felett és a reményre való képesség.

Énerőnek nevezzük azt a belső hajtóerőt, amely az önmagunkkal való elégedettség érzéséből fakad. Énerőnk táptalaját személyes értékeink és azon tapasztalataink adják, hogy újra és újra képesek vagyunk megküzdeni az élet kihívásaival. Jó hír, hogy ezen képességünk tudatosan is fejleszthető, önismereti pszichoterápia során szakember segítségével felfedezhetjük és megerősíthetjük magunkban belső értékeinket, megküzdési mintáinkat, mindezek hatására pedig magabiztosabbá és önállóbbá válhatunk az életben.

Pszichoterápia során a szakember a klienssel közösen feltérképezi annak alapvető érzelemregulációs stratégiáit, azokat a speciális triggereket, körülményeket, amelyek a személy biztonságát veszélyeztetve, stresszreakciót kiváltva – akár traumatikus emléket aktiválva – megzavarják az érzelemszabályozást.

A folyamat során pozitívabb énképet alakíthatunk ki, elégedettebbé válunk saját magunkkal és képesek lehetünk elengedni azokat a félelmeket és szorongásokat, amelyek korábbi kudarcainkból fakadnak, illetve kibontakozásunk útjába álltak. Az érzelmi tartalékot képezhetünk akkor, amikor kapcsolatainkban, hobbinkban, tevékenységeinkben, szeretteinkkel való együttléteinkben önfeledten feloldódunk, játékosan állunk a mindennapokhoz, lelassítunk, vagy éppen törődünk magunkkal. Ez egy „többletet” képez, amiből „ki lehet” venni a szűkösebb napokon.

A folytatásban az idegösszeomlás megelőzéséről írunk majd részletesebben.

A cikket dr. Szabó Zsuzsanna pszichoterapeuta szakorvosunk írta. Amennyiben úgy érzi, hogy segítségre van szüksége lelki problémája leküzdésében, forduljon bizalommal szakemberünkhöz. Négyszemközti online konzultációra ide kattintva foglalhat időpontot.