Gyakori problémák a pároknál: Közös vagy külön kassza?

Mai blogbejegyzésünkben a pénzügyekről lesz szó, hiszen egy egészséges kapcsolatban – akár már az elején – érdemes és fontos erről is beszélni, ugyanis sok feszültséget szülhet a párkapcsolatban, ha rosszul gazdálkodunk a pénzzel és/vagy nem megfelelő erről a kommunikáció. Azt részletezzük, hogy korábban a családoknál milyen típusú pénzkezelési formák voltak jelen, milyen pénzkezelési szokásokkal rendelkeztek, illetve jelenleg hogyan kezelik a párok a jövedelmeiket, milyen variációkkal találkozhatunk, s ezeknek mi az előnye s mi a hátránya.

Mi volt a jellemző régebben a családi pénzkezelésre?

A hetvenes években, illetve a nyolcvanas évek végén Magyarországon több kutatás született a családok pénzkezelési szokásairól. Az akkori eredmények azt mutatták, hogy a magyar családok nagy többsége „közös kasszából” gazdálkodik, és az esetek kétharmadában a nők azok, akik a család pénzügyeiért felelősek.

1998-ban a Tárki Újabb kutatást indított, ebben a vizsgálatban az egyéni mintában szereplő házasok, illetve élettársi kapcsolatban élő személyek 60 százaléka nyilatkozta azt, hogy partnerével közösen kezelik pénzüket, azaz összeadják a jövedelmeiket és közösen döntenek arról, hogy miképpen költik azt el. A párkapcsolatban élők 30 százalékára igaz volt az, hogy náluk a feleség egy személyben gazdálkodik a „közös kasszából”. E két domináns pénzkezelési mód mellett igen alacsony volt az olyan háztartások aránya, ahol kizárólag a férj feladata volt a pénzkezelés (4%). Nem elterjedt továbbá a „részben közös” pénzkezelés sem, ugyanis a párkapcsolatban élők mindössze 3 százaléka gazdálkodik oly módon, hogy a felek egy bizonyos összeget a közösbe adnak, a maradék összegből pedig mindketten külön-külön gazdálkodnak, vagyis külön kasszába teszik azt. Még ritkább az, hogy a partnerek egymástól teljesen függetlenül kezeljék a pénzüket (2%).

Mára ezek az arányok vélhetően megváltoztak. Fontos tudni, hogy sajnos új kutatás nem született arról, hogy pontosan milyen arányban vannak jelen a kapcsolatokban a különböző pénzkezelési módok.

Mi befolyásolja a pénzkezelési szokásokat, pénzügyeket?

A pénzkezelési szokásokat erősen befolyásolja a kérdezett szüleinek gazdálkodása, az, hogy milyen szokásokat hoztak otthonról a házastársak. A szülőktől látott gazdálkodási minták elsajátítása az érték- és viselkedési mintákkal együtt már gyermekkorban elkezdődik. A szocializáció során akarva-akaratlanul is megtanul a gyermek egyfajta gazdálkodási módot.

A kutatások alapján elmondható, hogy minél képzettebb a feleség, annál valószínűbb, hogy a pár együtt a közös pénzkezelési módot gyakorolja, vagyis közös kasszán van. Nagyobb valószínűséggel kezelik a feleségek a pénzt azokban a háztartásokban, amelyek alacsony jövedelemmel rendelkeznek, ahol a partnerek idősek, alacsony képzettségűek és foglalkozási státuszúak. A szegényebb családok esetében kevés a szabadon felhasználható jövedelem, ezért a sajátos kiadási szerkezet miatt inkább a feleségek kezelik a közös pénzt, mert ők tudják a család fenntartásával kapcsolatos feladatokat jobban ellátni. Ebből a pénzből már nem jut felhalmozásra, vagyonképzésre, befektetésekre, mely feladatok ellátása inkább a hagyományos férfi szerephez állna közel.

Milyen pénzkezelési módokat különítünk el jelenleg?

J. Pahl tanulmányában olvasható kategóriákat bővítettük ki az eseteinkben tapasztaltakkal felsorolásunkban:

(1) Független pénzkezelésről beszélünk, amikor a partnerek teljesen egymástól függetlenül kezelik a pénzüket, tehát nem adják össze jövedelmeiket.

A pénzügyek lehetőség szerint minél ritkábban képezzék a mindennapi beszélgetések tárgyát, ebből az következik, hogy a közös megtakarítási döntések kvázi automatikusan működnek, miközben mindkét fél inkább fenntart külön számlát, s a feljegyzett kiadásokat kiegyenlítik ebből, általában egymásnak átutalva. Pl. Azt mondja a feleség, hogy: “Ma 10 ezer Ft-ért vásároltam élelmiszert, itt a blokk, ennek a felét utald át.”  Hátulütője lehet, ha a pár tagjai különbözően szocializálódtak az anyagiak terén, vagy eltérő mértékű bevétellel rendelkeznek, ezért érdemes átfontolni ezt a pénzkezelési módot.

Ha az egyik fél rosszul bánik a pénzzel és túlköltekezik, és minderről nem kommunikál a másik felé megfelelően, akkor könnyen konfliktusba torkolhat a rendszer amikor kiderül, hogy a pár egyik tagjának elfogy a pénze, s emiatt nem tudja a saját részét vállalni a kiadásokban. Eltérő élethelyzetben is előjöhet ez a nehézség, például ha valaki hosszabb időn át van betegállományban vagy kisgyerekkel van otthon, akkor kevesebb bevétele keletkezik, értelemszerűen kevesebbet tud megtakarítani, s nem tud lépést tartani a kiadásokkal.

(2) Közös kassza: ebben az esetben a partnerek összeadják a keresetüket, az esetek nagy részében egy számlaszámra érkeznek a befolyt összegek, együtt fedezik a kiadásokat.

 Különbséget találhatunk abban, hogy ki vagy kik kezelik a közös kasszát:

2/a Feleség által egy kézben összefogott pénzkezelés úgy működik, hogy a feleség egyedül gazdálkodik a „közös kasszából” és ez azt is jelenti, hogy legtöbbször ő dönt a pénz elköltéséről is.

2/b Férj által egy kézben összefogott pénzkezelés esetében kizárólag a férj feladata a pénzkezelés, ő a család „pénzügyminisztere”, ő gazdálkodik a „közös kasszából”.

Az utóbbi kettőnél az egyik félnek kevés beleszólása van a kiadásokba, ugyanakkor a felelősség is áthárul teljesen a pénzt kezelő személyre.

2/c Közösen összefogott pénzkezelés úgy működik, hogy összeadják a keresetüket, jövedelmüket és közösen döntenek arról, hogy miképpen költik azt el.  Hátulütője lehet, hogy a legnagyobb egyetértés mellett is vannak olyan élethelyzetek, amikor a közös élet alatt az egyik fél valamire jóval többet költene, mint a másik, ilyenkor közösen valamiféle kompromisszumra jutnak.

Létezik ezen a csoporton belül közös kassza külön számlával is, ami a gyakorlatban bár két külön számlát jelent, elméleti síkon a felek erről egy nagy, közös egészként gondolkodnak. Bizonyos helyzetekben a munka megköveteli a külön számla létét pl. ha egyéni vállalkozó az egyik fél. Itt nincs szó havi kiegyenlítésekről, egymásnak utalgatásról hiszen a pár tagja az oszthatatlan háztartás részének tekintették a pénzüket.

A rendszernek azonban teljesen transzparensnek kell lennie, hiszen ha extrém módon különböznek a felek kiadási szokásai mert az egyik fél többet költ, vagy nincs meg a bizalom a felek között, akkor könnyen konfliktushoz vezethet, hogy ki, mikor és mennyit fizetett úgymond a “közösbe”.

(3) Részben közös pénzkezelés az, amikor a felek egy bizonyos összeget minden hónapban a közösbe adnak, a maradék összegből pedig mindketten külön-külön gazdálkodnak. Ez a pár számára 3 bankszámlát jelent, két sajátot és egy közöset. Kompromisszumos megoldás lehet, hiszen a közös számlához mindkét félnek van hozzáférése, és ez a számla szolgál a közös javak finanszírozására az otthoni bevásárlástól kezdve a nyaralás finanszírozásáig ide megy a közös vagyonuk. A feleknek igazából csak abban kell megegyezniük, hogy fizetésükből egyenlő összeget raknak a közös számlára vagy nagyobb fizetésbeli különbség esetén arányosítják a közösbe való beszállásukat.

Ha például a pár egyik tagja 200 ezer Ft-ot keres, míg a másik tagja 500 ezer Ft-ot, és 150 ezer Ft-ot utalnak a minden hónapban a közösbe, akkor az egyik félnek csak 50 ezer Ft-ja marad, míg a másik félnek 350 ezer Ft-ja. Ez is sok feszültséget szülhet, ami elégedetlenség érzését hozhatja magával. A stratégia hátulütője lehet továbbá, ha az egyik fél tartósan kiesik a keresők táborából, hiszen a tartalékai felélése után már nem tud a közös életbe beletenni. A három számla fenntartása értelemszerűen nagyobb költségekkel jár, ezért sokan nem is kezdenek bele ebbe a kezelési módba.

Milyen egyéb pénzkezelési lehetőségekkel találkozunk?

Saját tapasztalatainkból az alábbi példákat vettük számon, amelyekre saját elnevezést adtunk:

(4) Félközös kassza: A pár egyik tagja a keresete teljes részét a közösbe teszi. Az ő számlájáról mennek le a költségek, kiadások, míg a másik fél csak egy részt ad a keresetéből. Ha már a másik fél számlájáról elfogyna a pénz, akkor kér “kiegészítést” a partnerétől. A partnere pedig a saját fennmaradó hányadával egyedül gazdálkodik, s nem enged betekintést a maradék pénz sorsáról.

(5) A „párom a főnököm” helyzet akkor fordul elő, ha a pár egyik tagja cégvezető vagy egyéni vállalkozó, s a házastársát alkalmazza (általában részmunkában jelenti be magához), például egy közért vagy ruhabolt tulajdonos a férj. Az egyik fél teljesen függ a másik féltől anyagilag. A kapott összeg is változó lehet a vállalkozás anyagi helyzetétől függően. Sok esetben az alkalmazott félnek nincs betekintése a vállalkozás megtakarításaihoz, azaz nem tudja, hogy felettese az adott hónapban mennyi hasznot kereshetett, és azt mire költhette.

Összefoglalva mindegyik kategóriában található előny és hátrány, azaz, hogy ki mennyi felelősséget vállal az anyagi döntésekben a közös költségekről, kiadásokról. Mennyi a beleszólása az egyénnek a kiadásokba, milyen (anyagi) célokat szeretnének egyénileg és közösen megvalósítani. A fenti összefoglalásban mindenki találhat számára kedvező megoldást attól függően, hogy melyik pénzkezelési mód szimpatikus számára.

Felhasznált szakirodalom

• Hoffmann Istvánné (1977): A magyar háztartások gazdálkodási modellje, KJK. Budapest, 1977.
• Nagy Ildikó (1999): Családok pénzkezelési szokásai a kilencvenes években. In: Pongrácz T-né, Tóth I.Gy. Szerepváltozások 1999. 74-99.l.
• Nagy Ildikó A családi kassza összetétele és a pénzkezelési szokások. Megjelent: Kolosi T. – Tóth I. Gy. – Vukovich Gy. (szerk.): Társadalmi riport 2000. Budapest, TÁRKI p.460-492
• Pahl, J.(1983) :”The allocation of money and the strucuring of inequality within marriage”. In: Sociological Review,1983, 31/2.

A blogcikket Szabó Lili klinikai szakpszichológusunk írta.

Amennyiben párkapcsolati problémája van a pénzkezeléssel kapcsolatban, vagy egyéb lelki okok miatt pszichológus felkeresését fontolgatja, szakemberünk önnek is segíthet! Kattintson ide és foglaljon időpontot online pszichoterápiára/tanácsadásra.