Milyen veszélyekkel járhat önkéntesként katonának állni?
Az orosz-ukrán háború kitörése után néhány nappal önkéntesek csatlakozását kérte üzenetében az országuk védelmére az ukrán elnök. Nemcsak veteránok, hanem civilek is nagy létszámban elindultak különböző országokból, hogy harcoljanak. Vajon milyen hatással lehet ezekre a civilekre a háború? Erre keressük a választ a mai blogbejegyzésünkben.
Ki lehet Magyarországon katona?
Magyarországon a sorkatonaságot eltörölték 2004. november 3-án, azóta civil férfiak nem részesülnek katonai kiképzésben. Manapság aki katonának szeretne jelentkezni, annak felvételi eljáráson kell részt vennie a Magyar Honvédségnél, különböző alkalmassági vizsgálatokon kell átesnie.
„A katonai alkalmasság célja kiszűrni azokat a személyeket, akik várható beosztásukkal szemben támasztott pszichológiai követelményeknek aktuálisan, vagy hosszabb távon nem felelnek meg. Katonai szolgálatra pszichikailag az a személy alkalmas, aki megfelel katonai szolgálat által támasztott szellemi, érzékelései, személyiségbeli, értékrendi és pályamotivációs követelményeknek (7/2006 III.21. HM rendelet).”
Azaz nem alkalmas mindenki katonának, a felvételi eljárás célja, hogy kiszűrjék az alkalmatlan egyéneket mind fizikálisan, mind egészségileg, mind pszichésen. Különféle pszichés következményei lehetnek az egyénre nézve, ha elmegy harcolni. Nem lehet kellően felkészülni a látottakra, az erőszakos halálra, a meggyilkolt emberek vagy a súlyos sérültek látványára. Önkéntesként, háborús helyzetben nem biztos, hogy a megfelelő szűrővizsgálatokra sor kerül az idő hiányában az alkalmasság kiszűrésére.
Hogyan hat a traumatikus esemény az egyénre?
Már az első világháború óta vizsgálják, hogy a katonák milyen tüneteket produkálhatnak nagyfokú traumák átélése során. Több feljegyzés készült ez időben, amely leírja, hogy az első világháborúban a brit sérült katonáknak körülbelül a 40 százalékának pszichiátriai megbetegedése, idegösszeomlása volt. Sokan vigasztalhatatlanul zokogtak, vagy sikoltoztak, mások megdermedtek, s nem voltak képesek mozogni. A második világháborúban a katonai pszichiáterek felismerték, hogy bárki összeomolhat a harctéren, a pszichiátriai sérültek száma pedig nő a harcok súlyosságával.
A traumatikus események meghaladják a mindennapi alkalmazkodás képességét. A traumatikus események velejárója az élet, vagy testi integritás fenyegetése, illetve a közvetlen szembekerülése az erőszakkal, vagy a halállal. A traumatikus reakciók akkor alakulnak ki, amikor az egyéni cselekvés hatástalan, amikor sem a küzdelem, sem a menekülés nem lehetséges, az ember önvédelmi rendszere túlterhelődik, és működése felborul. A traumatikus események hosszútávú, mély változásokat hoznak létre a fiziológiás arousal, az érzelmek, a gondolkodás, és az emlékezet terén. Poszttraumás stressz zavar is kialakulhat háborút átélteknél.
Mi is a poszttraumás stressz zavar?
A posztraumás stresszzavar extrém súlyos testi-lelki megrázkódtatások, fizikai és pszichés traumák következtében kialakuló, elhúzódó állapot. A tünetek a trauma átélése után minimum 4 héten át, de akár hónapokig, esetleg évekig is fent maradhatnak. Számos tünete három fő csoportra osztható: hiperarousal, emlékbetörés és a beszűkülés.
A hiperarousal egy fokozott izgalmi állapot, állandó veszélyvárási helyzetet hoz magával, a traumát átélt személy könnyen megriad, kisebb provokációra is ingerlékenyen reagál, s alvási problémái is vannak.
Az emlékbetörés a traumatikus pillanat kitörölhetetlen bevésődését jelenti. Ennek során a traumatikus pillanat abnormális emlékezeti formában kódolódik, amely időről időre spontán betör a tudatba, éber állapotban emlék-bevillanásként, az alvás idején pedig rémálom formájában.
A beszűkülés pedig a megadás okozta tompultságot tükrözi, a személy úgy érezheti, mintha az esemény nem is vele történne, vagy rossz álom lenne, amelyből hamarosan felébred.
Milyen problémák léphetnek fel még hosszútávon?
A vietnami háború után több vizsgálat kimutatta, hogy a poszttraumás stressz zavarban szenvedő férfiak a kontroll csoporthoz képest sokkal nagyobb valószínűséggel kezdtek nagy mennyiségű drogokat, vagy alkoholt fogyasztani. Az emlékbetöréseiket, az álmatlanságot, a rémálmokat, az ingerlékenységet próbálták enyhíteni ezzel. Más kutatások azt találták, hogy poszttraumás stressz zavarban szenvedő veteránok jelentős része kísérelt meg öngyilkosságot, vagy öngyilkossági gondolatokkal küzdött. Ezeknek a férfiaknak többsége intenzív harcokban vett részt, a háborús élményeik miatt feloldhatatlan bűntudat, erőteljes szorongás, depresszió és poszttraumás tünetek kínozták őket.
Akik hosszantartó, ismételt traumákat éltek át (például elhúzódó háború, vagy néhány hónaptól évekig terjedő hadifogság), a többségüknél úgynevezett „komplex poszttraumás stressz zavar” is kialakult, amely személyiségváltozással járt hosszútávon. Ezeknél az embereknél krónikus öngyilkossági gondolatok, érzelemszabályozási zavarok, szexuális zavarok, emlékezési zavarok, bűntudat, bizalmatlanság, reménytelenség, elszigetelődés, átmenetei disszociációs zavarok voltak megfigyelhetőek.
Akik kalandvágyból, vagy valamilyen eszmétől vezérelve döntenek úgy, hogy önkéntesként a háborúban részt vennének, mindenképpen számolniuk kell azzal, hogy a háború átélése során a látottakkal nem fognak tudni megfelelően pszichésen megküzdeni, s pszichés betegség kialakulhat emiatt náluk akár hosszútávon is.
Felhasznált szakirodalom:
- Herman J. (2011) Trauma és Gyógyulás. Háttér Kiadó, Budapest.
- 7/2006 (III.21.) HM rendelet
A blogbejegyzést Szabó Lili klinikai szakpszichológus írta. Ha úgy érzi, lelki problémájával szakemberünkhöz fordulna, kattintson ide és foglaljon időpontot négyszemközti online konzultációra.
