Stresszforrások a sportban: irányítani az irányíthatatlant!
A mindennapi életünkben, számos alkalommal szóba kerül a stressz és a megküzdés témaköre. Mai blog cikkemben sportpszichológiai oldalról közelítem meg.
A sportban vagy a rendszeres testedzés során számos stresszforrás azonosítható, ezáltal több különböző csoportosítás, felosztás létezik. Megkülönböztethetünk úgynevezett külső vagy belső stresszt, amelynek jellemzői a következők:
Külső és belső stresszfaktorok a sportban
Külső stresszfaktor lehet a váratlan időjárás, amikor is például a teniszben a széljárás kedvezőtlen volta megjósolhatatlanul befolyásolja a versenyzői teljesítményt. Ha a pályafeltételek nem adottak (pl. kezeletlen salakfelület), szintén negatívan hathat a sportolóra, vagy ha a küzdősportot tekintjük, egy-egy szokatlan ellenfél feltűnése, vagy a másik versenyző pontjainak látványa is megzavarhatja a teljesítményt.
Anshel, Porter, and Quek (1998), Holt and Hogg (2002) tanulmányában az ellenfél negatív unfair viselkedése, vagy a sportközvetítőtől érkező ingerek hatásai is tárgyalás alá kerültek, valamint a szerző a média jelenlétét (sportközvetítés validitása), a játékvezető rossz/kedvezőtlen ítéletét is megemlíti.
Gould et al. (1993) főként az agresszív edzői utasításokat (beordibálás a pálya széléről) aposztrofálja gyengítő elemkét, más túdósok, (p.: Holt and Hogg, 2002), az ellenfél futballmérkőzésen történő csalását, és az ellenfélnek kedvező hazai pályája előnyét is szemrevételezi. (Anshel, Porter, & Quek, 1998).
Egy verseny és/vagy edzésszituációban belső frusztrációt okozó tényezők is előfordulhatnak. A belső stresszforrások magukba foglalják az egyéni gondolatokat, a helyzet téves kiértékelését, vagy akár a hibás észlelést, kogníciót is. Park (2004) ezeket az kognitív elemeket, negatív gondolatokra (NAG) vezeti vissza, amelyek okát a túlzottan magas elvárásokban, (önmagunk számára és külső környezetből érkező), hibázástól való félelemben, önbizalom hiányban és a fáradtságban ragadja meg.
A kudarcot okozó magatartás okai például a vigilancia (éberségi szint) elégtelensége, és a fáradtság.
Verseny előtti, alatti és utáni stressz
A sportolóknak nem csak adott versenyeken előforduló stresszorokkal kell megküzdeniük, hanem akár már felkészülési időszakban megjelenő nehézségekkel is.
A versenyzés stresszorai: a felkészülésben megjelenő, szociális faktorok (konfliktusok, gyász, válás), reális-irreális külső-és belső elvárások (siker-kudarc jóslása), a negatív edzői magatartás (túlzott presszió, overtréning), mások negatív értékelései, vagy akár a ellenfél viselkedése, vagy annak eredményei.
Gould és munkatársai (1993) az alábbi stresszforrásokat különböztették meg a versenyszituációkban:
- kapcsolati- magánéleti nehézségek,
- magas elvárások és teljesítménynyomás,
- fokozott/eltúlzott pszichológiai- fizikai igénybevételek,
- környezeti igénybevételek,
- életvezetési problémák
- és specifikus, egyedi stresszforrások.
Stresszforrások lehetnek még: az alul teljesítés és demotivált állapot, taktikai hibázások, felkészülési deficit, teljesítmény gödör – sorozatos kudarcok -, tétversenyek okozta szorongás – például. olimpián szerepelni -, vagy az elégtelen interperszonális kapcsolatok megléte és működtetése is. A negatív szociális kapcsolatok magukba foglalják az interperszonális konfliktusokon túl a szülői és/vagy tág környezetből érkező nyomást, a teljesítmény és-kortárscsoportoktól érkező-, nem építő jellegű kritikáját.
A személyes, azaz az egyénspecifikus stresszforrások között említendő: a testsúly megtartás vagy fogyasztás követelménye, sérüléstől való félelem, a tehetséggel kapcsolatos kételyek és a „megbetegítő” perfekcionizmus. A magánélet-sportélet ütközése, edzői stressz, konfliktusok csapattárssal, sérüléstől, hibázástól való félelem, betegség, alváshiány (Marsh, 2010).
A sportolót érő stresszforrások összefoglalva
| Stresszforrások | |
| Külső stresszforrások | Váratlan időjárás vagy pályafeltételek, szokatlan ellenfél feltűnése, másik versenyző pontjainak látványa |
| Belső stresszoforrások | Magukba foglalják a gondolatokat, a kiértékelést és az észlelést. Negatív gondolatok, magas elvárások, hibázástól való félelem, önbizalom hiánya, fáradtságra és a hibázásra, valamint azok következményeire való éberség, a fáradtság pszichofiziológiai jelei |
| Versenyzés stresszorai | Felkészülés, sérülés, elvárások (belső-külső), én-megjelenítés (edző, csapattársak és szignifikáns mások értékelései, fizikum és imázs alkotja) és rivális (új ellenfél, ellenfél viselkedése) |
| Gould és munkatársai (1993b) | Kapcsolati témák, elvárások és teljesítménynyomás, pszichológiai igénybevételek, fizikai igénybevételek, környezeti igénybevételek, életvezetési problémák és specifikus, egyedi stresszforrások. |
| Versenyzés alatti stresszforrások | Gyenge teljesítmény, hibázások, pontvesztés, a felkészülés nehézségei, teljesítmény gödör, tétversenyek (pl. olimpián szerepelni) |
| Verseny előtti negatív szociális kapcsolatok | Interperszonális konfliktusok, túlzott elvárások, szülői nyomás, teljesítmény kritikája, sportpolitika és a vezetéssel vívott csaták (North, 1996) |
| Versenyzés „költségei” | Anyagi és idői ráfordítás, személyes költségek |
| Személyes- intraperszonális „harcok” | Testsúly megtartás vagy fogyasztás, sérüléstől való félelem, a tehetséggel kapcsolatos kételyek és a perfekcionizmus |
| Egyéb stresszforrások | Személyes kontroll elvesztése, traumatikus élmények, káros szóbeli megjegyzések (pl.: negatív megjegyzés az edzőtől) (Anshel, 1990; Scanlan et al, 1991). |
| Stresszforrások még (Dale, 2000; Gould, Eklund, & Jackson, 1993a; Holt & Hogg, 2002; Nicholls, Holt, & Polman, 2005) | Időnyomás, szerepkonfliktusok, túledzés, megfelelő testsúly, fogyasztás stressze, magánélet-sportélet ütközése, edzői stressz, konfliktusok csapattárssal, idegenben játszani, váratlan események a versennyel/meccsel kapcsolatban, nem megfelelő vagy új eszköz/felszerelés, korábbi rossz teljesítmény, sérüléstől, hibázástól való félelem, betegség, alváshiány (Marsh, 2010), anyagi problémák (Marsh, 2010) |
A sportoló szorongásának leggyakoribb okai:
- a sérülés, vagy annak kiújulása (és az ettől való félelem, frusztráció)
- a felkészültség valós/ vélt hiánya (belső, önindított frusztráció)
- a tét nagysága (EB, VB, olimpiai felkészülés téthelyzeti frusztrációja)
- az esetleges kedvezőtlen megítélés miatti leértékelődés veszélye
- a kontrollált cselekvés elvesztése; (NAG-k= „nem fog menni!”)
- kiszolgáltatottság érzése a többiek teljesítménye miatt.
Hogyan befolyásolja a stressz a sportsérülést?
Gyakorta előforduló esemény, hogy a sportteljesítményt/ sportkarriert kettétöri egy jelentősebb/súlyosabb, irreverzibilis sportsérülés.
Sajnos a sérülések száma ötször magasabb a megmérettetéseken, mint az edzéseken vagy akár hobbi sportolás esetén. A sérülés veszélye természetesen magasabb a kontaktsportok (karate, kickboksz) és a magas rizikófaktorú sportok (pl.: amerikai foci, futball, torna, súlyemelés) esetében, mint a nem kontaktsportoknál. Mivel egy sérülés nagyon negatívan tudja befolyásolni egy sportoló karrierjét vagy akár egy egész csapatét, így – nemzetközi viszonylatban – dollármilliókat költenek rehabilitációra, míg hazánkban ez sajnálatos módon nem megszokott. Ha egy neves magyar élsportoló világbajnok „kiöregszik”, vagy tartósan lesérül saját sportágában, az átállása a civil karrierre hazánkban sajnos nem megy zökkenőmentesen.
De visszakanyarodva a stresszre, azt, hogy végül a sportoló lesérül-e vagy sem, az fogja meghatározni, hogy egy akut stressz-szituációban a sportoló milyen fiziológiai illetve figyelmi válaszokat fog produkálni, mennyire reziliens (milyen a lelki ellenálló képessége) a szituációs faktorokkal szemben.
Fontos momentum az is, hogy a már korábban bekövetkezett (és fent bemutatott) stresszorok is befolyásolják az aktuálisan szerzett és tartós sérüléseket. Ha egy korábbi sérülés feldolgozatlan, vagy a rehabilitációs fázis befejezetlen (vagyis túl korai a visszatérés a sportba/versenybe), növeli a rásérülés veszélyét, amely a sportágból való végleges kiszállást is eredményezhet (”drop out” jelenség).
Prevenció fontossága
A stressz megelőzését, csökkentését célzó intervenciós technikák kutatásonként, és módszerspecifikus szempontból is eltérnek.
Azonban általánosságban elmondható, hogy minden gyakorlatban alkalmazott szakmai technika során igyekeztek csökkenteni a negatív gondolatokat (NAG= kognitív), valamint növelni a figyelemi fókuszt és koncentrációt. Az autogén tréningtől kezdve, a Jacobson-féle progresszív relaxáción keresztül, a figyelemfókuszálási technikákig használatosak a sportpszichológiai és/vagy mentális verseny felkészítésben is.
A profi/és hobbisportolók egyik legfontosabb feladata, hogy csak azokra a dolgokra, kihívásokra fókuszáljanak, amelyeket képesek megváltoztatni. Ennek érdekében használhatnak gondolatstopot, ami az elmébe beszűrődő, gyengítő gondolatok blokkolására alkalmas elemeket (pl.: a versenykezdés csúszása esetén: „Nem igaz, hogy csúszunk! Stop! Ezt nem tudom befolyásolni, de fontos a pozitív hozzáállásom megtartása, és az izmaim melegen tartása”!).
Amit egy sportember tud irányitani, az az edzettségi szintje (fizikai állapot és állóképesség), erőkifejtése, versenyterv vagy edzésterv tűpontos követése, verseny előtti rutinok és koncentráció. Amelyeket szinte lehetetlen befolyásolni: az az időjárás, a szubjektív bírói döntések, vagy a szurkolói tömeg destruktív magatartása.
Felhasznált szakirodalom
- Robert C. Elkund-Gershon Tenenbaum: Encyklopedia Sport and Exercise Psycholgy, 2022
- Gyömbér Noémi_ Kovács Krisztina- Lénárt Ágota: Fejben dől el, Sportpszichológia mindenkinek, Noran Libro Kiadó, 2021
A bejegyzést Lengyel Katalin egészségfejlesztő sportpszichológusunk írta. Amennyiben úgy érzi, hogy sportolóként segítségre van szüksége a stresszel való megküzdésben, ide kattintva foglalhat időpontot szakemberünkhöz négyszemközti online konzultációra.
